Mastodon

Tatrant verünk a főpróbán

 

Szombaton lejátszottuk a téli felkészülés utolsó mérkőzését, ezúttal a jól megszokott műfű helyett a hátsó füvesen (talán már a bajnokikra való akklimatizálódás jegyében választotta e helyszínt Supka mester). A center mögött megbúvó pályára menet egy jó kis stadionmegkerülő-túrán vehettünk részt Szuri bá’ vezetésével, amelynek alkalmával tapasztalhattuk, hogy az eredményjelzőnél már megkezdődtek a tulajdonos által megígért új, színes, full extrás monitor kialakítását célzó munkálatok, vagyis ha minden igaz, a Fradi ellen már színesben bámulhatjuk tucatnyi gólszerzőnk nevét. Hajtás után a Tatran-meccsről is értekezünk.

A mai csörtére egész sokan kilátogattak, az utóbbi hetekben valóságos médiasztárrá váló, a tizenegyesekkel edzőmeccseinken sem sáfárkodó Lengyel Kolos játékvezető helyett ezúttal a közönség soraiban találkozhattunk bíró-celebbel Arany Tamás személyében.

A pályára vonuló csapatunk szemrevételezésekor kissé elkedvetlenedtünk, ugyanis a három top-igazolásunk közül egy sem szerepelt a kezdőben különböző okokból. A meccs után a vezetőedző megnyugtatott minket, Bright és Zelenka hétfőn csatlakozik a kerethez, egyedül Flavioval lehet probléma, egészen pontosan a brazil sporttárs játékengedélye akadt el valahol Irán és szeretett hazánk között

A meccs első félideje egyébként elég álmosan telhetett a látszólag újrahasznosított, egykor valamilyen csőként funkcionáló korlát mellett álló publikumnak. Kapuralövéseket nemigen könyvelhettünk el, szögleteinket, pontrúgásainkat magabiztosan húzta ki a labdára bátran startoló, egyáltalán nem szívbajos vendégkapus. Meglepő volt, hogy More egy ideig a jobbszélen kapott bizalmat, azonban sok mindent – támadásban – nem tudott hozzátenni a játékhoz, bár a többiek sem villogtak.

A cserékkel elég sokáig várt a mester, de a második félidő elején beküldte az ősszel a tarcsiban villogó, általunk az utóbbi bő hónapban már igencsak megkedvelt Nagy Gerit, valamint a legkisebb brazilt, Azevedot és Bajnert. Ők valamelyest felpörgették az előrejátékunkat, ami nem ártott a borongós idő miatt félálomban végigvajúdott meccsnek. Nem sokkal később sikerült is a bravúr, vagyis megszereztük a hőn áhított találatot. Egy Bajner–Azevedo-tűzijátékot követően Moreira adott hajszálpontos passzt keresztbe Danilonak, aki félfordulatból berooney-zta a bőrt a szlovák hálóba. Mestermunka volt, fel is keltünk mindannyian.

Az offenzív játékot ezután sem vittük túlzásba (de kreatívabbak voltunk, mint az elején), mégis sikerült megszerezni a másodikat. Egy Hajdú-oldalszabadrúgást ezúttal elnézett a rosszul kijövő vendégcerberus, Debrő pedig nem habozott, és a kapuba csúsztatott.

Felállásunk a következő volt:

Kemenes- Moga, Debreceni, Lovrics, Hajdú – Horváth A. (Nagy G. 56′), Akassou, Moreira (Hidi 74′), Sadjo (Azevedo 56′) – Ivancsics (Bajner 56′), Danilo (Rouani 74′).

Összességében elégedettek lehetünk az alapozással. A statisztikánk 8-1-2, amelyet bármelyik csapat elfogadna. Véleményem szerint az igazolásaink is jók lehetnek (bár nem sokat láttuk őket), bár ezt csak akkor jelenthetjük majd ki, ha Zelenka a nevéhez méltóan szerepel (igazából elegedő lenne a BL-performansza negyedét nyújtani, és máris kiemelkedne a bohócból). Kíváncsian várjuk tehát a MöTöKá elleni parázs derbit, amit mindannyian tarifa nélkül izgulhatunk végig.

A fotográfia ismét saját készítésű.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||