Győrbe megyünk kapaszkodni

Klikk a győriek beharangjához!Hétköznap van, szerda, visszatért az embert és gatyát rohasztó hőség, ráadásul fordulót rendeznek. Alig vagyunk túl a Vidi elleni megkésett húsvéton, ahol nem a hímes tojásokat, hanem a fiesztát rejtettük úgy el a kertben, hogy a derék fehérvári gyerkőcök még mindig keresgélik. Boldogok vagyunk, alakul a csapat, kár, hogy közben jön a bajnokság vége.

Megyünk este Győrbe, miközben rohamtempós beharangozónkban kapaszkodókat keresünk, mert bármennyire is szalad most a szekér, csak erős fantáziával képzelhetjük róla, hogy egy felsőkategóriás személyautó, sőt, sokan még midig a segédmotoros kerékpárral viccelődnek, pedig annál azért jobbak vagyunk. Szóval képletesen valahol egy alig használt hármas szériájú Golf és egy újszerű Astra között lehetünk, de legalább turbóval. Jelenleg.

Kapaszkodó #1 – A statisztika/forma: Fix mentsvárunk a statisztika, mert ha a jelenben nem is, a múltban mindig találunk valamit, ami a Kispest győzelmét hivatott majd bizonyítani előzetesen. Az utóbbi fordulók alapján azonban nem kell messzire mennünk, elég ránézni az elmúlt 6 kör alapján készített tabellára, és – legalább elképedni. Holtversenyben élen állunk az ezüstre hajtó Pakssal, miközben oda-vissza picsáztuk őket ebben a bajnokságban. Aktuális ellenfelünk formája alapján csak sokadik, de benne van a kísértés, hogy újabb döntetlennel jelentkezzen, ami neki egy pont és jól jön a bennmaradáshoz számszakilag, de nekünk is csak egy, ami viszont rosszul, mert besűrűsödik a középmezőny, és egy kis bénázással még kétszámjegyűek is lehetünk év végén.

Kapaszkodó #2 – A statisztika/nevezéktan: Idén, még ha szeretnek is minket epizodistának, netán egyéb jellegű bajnoki szereplőnek nevezni mindenfelé a sportmédiában, azért kivívtunk néhány veretesebb, bár kimondani nem kimondott jelzőt is. Itt megemlíthetném a kedélyes vendéglátót, és a hazai pályás mutatóinkat, de nem teszem, mert adegy amúgy is javulunk benne, adkettő Győr idegenben van. További nicknév-ajánlatunk Hemibának ha fórumra regisztrálna az óriásölő, és az a tudat, hogy aki meg mer minket előzni, azt elverjük. (Érdekesség: idén nem azért nem szóltunk bele a bajnoki cím sorsába, mert szar a csapatunk, hanem mert nagyjából mindenkitől ugyanannyi pontot vettünk el arrafelé.) Harmadikként érdemes lenne megemlíteni az unalmast, hiszen izgalmakban még egy békés kandalló előtti kötögetéshez sem mérhetők a meccseink. Ott legalább elfogyhat a fonál, megszaladhat a tű, vagy mit tudom én. Nálunk csak az az érdekes, hogy mikor harcoljuk ki az első szögletünket (vagy a másodikat, ha Lovrics lassan ér fel), miközben megy a tili-toli. Minden meccs null-nullról indul, és vannak, amik azzal is zárulnak. Ha Győr-Honvéd, akkor lehet bennünk bízni.

Kapaszkodó #3 – A statisztika/múlt: Fájó ezt leírni, de az ultramodern ETO Park bizony nem tartozik a kedvenc stadionjaink közé, sokat emlegetett klasszikust idézve azt mondhatnánk, ide is leszopni járunk. Statunk körülbelül hasonló, mint Kecskeméten, vagyis bajnokin még soha az életben nem sikerült nyerni a valóban impozáns, kissé azonban túlméretezett katlanban. Legutóbb 2005 októberében arattunk fényes, egy utolsó perces Takács Zoli-góllal fűszerezett diadalt a városban, ezt a csörtét azonban még a Verebes-parkban, a szocialista Kelet-Európa csilivili ékszerdobozában vívtuk meg. Azóta volt egy fordulatos 2-2, egy porig alázós 4-1 és egy esély nélküli 2-0. MK-meccsek után viszont mindig diadalittasan hagyhattuk el a mobil vendéglelátót, hiszen az emlékezetes 2009-es döntő mellett egy másik meccset is 1-0-ra hoztunk ugyanazon év novemberében. Ezekből a statisztikákból egyáltalán nem következik az, hogy nekünk bármi keresnivalónk lenne ma este, azonban újabb futballmodorral élve minden sorozat megszakad egyszer, szerencsés esetben tehát akár ünnepelhetünk is ma este a legkisebb Alföld fővárosában.

Fotók: eto.hu, nso.hu