Kellett már ez. 1 hónappal vagyunk az utolsó NB1es tétmeccsünk után és vagy egy hónappal a következő előtt, az edzőmeccsdömping jövő héten indul csupán. És szidhatjuk, kárhoztathatjuk a csapatot egész tavasszal, szívhatjuk a fogunkat Danilo balettelőadásain, Moreira agyzsibbasztásán, Bright oktalanságán, a fiatalok gyámoltalanságán, magunknak is sokszor nehezen vallva be – de bizony rohadtul tud hiányozni még ez a régi sikereire csak nyomokban emlékeztető Kispestünk is, ha hetek telnek el “üdítő” látványuk nélkül. Kell nekünk a Honvéd, na. Így tegnap valóban a sivatagban már csak hasizmának perisztaltikus mozgásával kúszó vándor számára felsejlő oázisbeli forrásként érkezett az Orosháza elleni NB2-es osztályozó első felvonása. Ugyan “csak” a fakó játszik, ugyan ők nem a szemkápráztató játékukról híresek, ugyan ez még nem az NB1-es nyitány, de legalább tétmeccs, Honvéddal! Citrompótló.
Azért persze számtalan okot fel lehet sorakoztatni, hogy miért volt vonzó a szombat déli rakott krumpli utáni levezetésként a Bozsikbeli meccs. Tétmeccset láthatunk, Kispest-mezes garnitúra küzd a gyepen, kell nekünk az NB2, hogy fiataljaink élesebb meccseken edződhessenek a lanyhább harmadik liga helyett, és lehet csekkolni az akadémikereket, hogy kiben van még jövő, kraft, finesz és még folytathatnánk a pályamenti modorosságok sorát. Szóval lehet, hogy durván ízesített ez a citrompótló, de mégis beledobtunk a teánkba 1-2 darabot szombat délután.
A citrompótló pedig bár műízű, nem feltétlen egészséges, azért mégis tartalmaz citrom-szerűséget nyomokban. Nos, tegnap a kezdőcsapat nem is nyomokban, hanem felerészben tartalmazta a nagycsapat-szerűséget: a cél fontossága miatt Kemenes, Debrő, Hajdú, Lovrics és Danilo az első keretből feszített a kezdőben, Hidi, bár fiatal, tavaszal ő is az első csapat kezdőjét gyarapította, Nagy Geri pedig ugye az állandó csere volt. Így igazából Baráth Botond, Nagy Armand, Czár és Vernes számítottak az igazi NB2-eseknek. Posszant is erre a felállásra a tribünön alattunk üldögélő orosházi matróna: “szégyelljék magukat, erkölcstelenek“-összegzett, ekkor még legalább visszafogott hangsúllyal, arra számítva hogy mi kispestiek is megtámogatjuk sirámait, darócba öltözve hamut szórunk fejünkre és tüntetőleg skandálni kezdjük hogy Szalai vegye ki a “nagyokat” a kezdőből. Ezt azért nem tettük meg.
Álmos kezdés után egy orosi büntető értékesítését követően pörögtek fel az események és szerencsére csapatunk is. Beívelések után szerzett gólokkal nyomattuk tovább a tavaszi NB1-es sormintát, Debrő fejelve, Danilo meg gólyalábazva vert 1-1 gólt. A második félidőben pedig szerencsére kijött a különbség: Vernes szép emelése, Hajdú két tizije közt beállította az 5:1-es végeredményt. Talán nem lesz gond Békés megyében a visszavágón. Az orosházai hölgyet itt már elvesztettük – Vernes góljánál felállva tapsolt velünk szembefordulva, a ‘szégyellhetik magukat, pfujj‘ és ’16 éve vagyok a magyar futballban, maguk erkölcsi hullák‘ mondatok sűrű ismételgetésével. Nem tagadva, hogy némi igaza van a hölgynek, hisz jóval megerősítettük e két meccsre az NB2-ben magát rommábetliző fiatal alakulatunkat, a szabálykönyvet nem mi írjuk, és ha élünk a lehetőségekkel az nem erkölcstelenség, csupán józanság. “Megaláznak egy vidéki csapatot” – rikácsolta az utolsó gólunknál a kollegina, erre csak annyit mondhatok: a megalázás az lett volna ha negligáljuk a meccset és harc nélkül kiesünk.
Hazafele az emberek még körbekérdeztek, vannak-e új pletykák (nincsenek), mikor és hogy lesznek az edzőmeccsek (akkor és úgy), no akkor találkozunk akkor, viszlát, viszlát, mentek valahova nyaralni, te az a kis Honma nagyon kellene, most ezzel a Hercegfalvival mi van, ügyes ez a Vernes gyerek, hú ez a Lovrics, mintha álomkóros lenne mostanság, na én megyek, szevasz, szevasz, akkor majd a következőn…
És a Bozsik szépen kiürült, a tea elfogyott, citrompótlóstól, az utolsó cseppig. Alig egy hónap és ihatjuk a következő bögrével. Akkor már ceyloni teafűből, igazi citrommal. Csak ne legyen túl savanyú.
Fotók: shopmania.hu; nosalty.hu; honvedfc.hu.
