Az épületasztalos zsenialitása – És azt tudtátok, hogy… II.

Az a baj, hogy Béla bizony nagyon népszerű,
Sok barátja van és ez nekem kínos, keserű.

GM49 – Bélát itt ne keressék (bővített verzió)

Béláról beszélni kell, mert Béla csak egy van, és Béla egy jelenség. A fürtök, amik csintalanul lebegtek a szélben, mikor Bélánk elfutott a szélen; az a finom, és a kapusokat őrületbe kergető stukkolás, amivel éppen csak alányúlt, hogy a labda pontosan, menetrendszerűen alakuljon át egy bődületes GÓÓÓL kiáltássá a részünkről. Béla mindenkié, de volt idő, amikor Béla a mi koronánk legszebb ékköve volt, pedig Durcik, Pisontok, Halmaik szegélyezték gyémántok formájában. Bokréta Kispest koronáján.

Nekünk Béla volt a Manchester Cantonája, az Arsenal Bergkampja, a Zágráb Proszinecskije, a Stuttgart Balakovja, a Siófok Olajosa. Nekünk Béla kellett, mert abba a csapatba illett Bélának játszania. Béla lábain nőttünk fel, tizenévesként úgy bambulva, ahogy manapság a női megfelelőit a körúton. Bééééla, Béééla, Bééééla – mantráztuk, majd felfedeztük, szótagra kijön a korábbi nóta, így hamarosan Illés Béla lett a legnagyobb király arra a néhány szép és boldog esztendőre, amit együtt tölthettünk el. (Gyermekkorom egyik legnagyobb kedvence, aki miatt képes voltam kihagyni a Honvéd-Újpestet Csepelen, mert éppen akkor játszotta búcsúmérkőzését a Hungárián.)

Béla később meghallott valami más hangot, elhagyott minket, újrakezdte, de bármit csinált, megmarad Bélakirálynak. Bár néha fújjoltuk, mert mesterhármast lőtt nekünk, hovatovább talán durvábbakat is mondtunk, de szívünk mélyén mindig megbocsátottunk neki, mert emlékeztünk rá, egy csodálatos Kispest köthető az itteni korszakához. Glória neked, Béla.

Néhány nappal ezelőtt kitettünk egy igazi hiánypótló videót, amin Béla is fel-feltűnik, miközben a Manchester szenved meg ellenünk. A videó elérte a célját, többen is ekkor láthattátok először a gólokat, és ugyan hang nélkül, de talán kicsit érezhettétek a stadion felejthetetlen hangulatát. Szerencsére a poszt másokat is megindított, és a remek Dortmund-blogger kollegát egyenesen újságarchívumának feltúrására, majd a kiválasztott darab beszkennelésére serkentette. Ezt fogjuk most megmutatni nektek.

Amit mindenképp tudni kell, mielőtt belevágnánk az anyagba:

  • Az 1993-94-es bajnokság végén járunk, ahol Davidovic mester vezetésével csak másodikak lettünk a Vác mögött, miközben Béla elhódította a gólkirályi címet.
  • Akkor még létezett a Labdarúgás c. lap, ami futott talán még Sport7 és Sport10 címekkel is, a Nemzeti Sport viszonylag rendszeres mellékleteként. (Ez a cikk is ott jelent meg.)
  • Béla eredeti szakmája épületasztalos!
  • Béla ekkor még úgy érezte, itthon már mindent elért, így egy igazi külföldi szerződésre vágyott.
  • Bélának állítása szerint nincs különösebb hobbija, ezzel szemben a képeken bowlingozik, billiárdozik és flipperezik.
  • Béla még sok sikert szeretne ekkor elérni a Kispesttel, de ebből csak a siker jön össze, már az MTK színeiben.

A bajnokság végén a sportlap megkérdezte az NB1-es csapatok öltözőit, hogy a játékosok nevezzék meg azt a három másik játékost, aki szerintük abban az évben a legjobb volt. Béla elképesztő fölénnyel, 603 pontot gyűjtve előzte meg a ferencvárosi Lipcsei Pétert (156) és a csabai (csoda)Szarvast (143).

Nem is húzzuk tovább, íme az anyag. (Nagyobb mérethez klikk a képekre.)


Bónuszba pedig egy igazi rajongói videó: