Mastodon

Kétes értékű finis

A ma záruló átigazolási időszak hajrája a Hemingway-éra kezdeti szakaszát leszámítva — mikor is egy-két évig úgy tűnt, mi is ott leszünk abban a néhány klubban, amelyik az elkövetkező évtizedben uralja az NB1-et —, szóval ezt az egy-két évet leszámítva az átigazolási hajrá nálunk mindig is kulcsperiódus volt, jó eséllyel ekkor érkezett be az a 2-3 végső igazolás aki az adott napon épp az edzőpályán kolbászolt akikkel ekkor sikerült megegyezni. Nem volt ez máshogy idén sem, de hát Hemy úr is sokszor elmondta, szegény ember vízzel főz, nyilván szűkösen áll az eklézsia, akkor ne is számítsunk Nagy Danikra, inkább jönnek az ingyenes légiósok közül azok, akik segíteni tudnak.

Segíteni tudnak, igen, ez a jelszó, csakhogy ez is érdekesen alakul az utóbbi években. Most nem megyek bele a névsorolvasásba, hogy ki volt igazi érték és ki bizonyult selejtnek az itt megforduló külföldi passzport-tulajdonosok közül, de az tény, hogy az arányok nem a szakmai vezetés castingolási pontosságát erősítő evidenciaként fénylenek a Bozsik büszkeségfalán. Tavaly ilyenkor, Supka érkezésekor javult valamelyest a helyzet, az igazolásoknak már csak fele lett ilyen próbázó, és mind télen (Zelenka, Lovric), mind nyáron (Németh Norbi, Dél, majd Torghelle) érkeztek nem youtube-ról levadászott arcok — minő meglepetés, be is váltak.

Az idei telünk kevésbé szólt erről, Ceolint leszámítva inkább csak zsákbamacskák érkeztek, s bár Hadzic vagy Vidovic nem mozog rosszul, Porcari vagy Navarrete idehozatala az eddigi edzőmeccsek és posztjaik feltöltöttsége miatt talány. És akkor jött a finis.

Az előbb már említett Vidovic csak aláírt — Supka üdvözli a hírt, akkor üdvözöljük mi is, ő felel a szakmai munkáért — bár ha arra gondolunk, hogy a minekvoltitt_Szekulicsot és a minekvanitt_Bjelkanovicsot is üdvözölte anno a stáb, akkor azért a kérdőjel ott virít a fejünk feletti gondolatbuborékban. Mindegy. Balhátvéd kell, Alexisz sérült, Vidovicsot dicsérték akik látták. Jöjjön. Nem ő a baj.

És itt érkeztünk el a lényeghez. A szombati intinkben beharangozott hazai szinten ismert csatár érkezéséhez. Beszéltünk mi Dajicról, beszéltünk a kallódni látszó ex-MTK-s Urbánról, álmodoztunk a Zetében fáradni látszó de 1-2 éve remek kűröket futó Meyéről, s urambocsá’ egy jó Salamiról. Hát erre megkapjuk Bojan Bozsovicsot.

Bojan Bozsovics. Egy jó Bozsó. Még sajna nem tartunk 2005-06-nál a retro-sorozatunkban, így nem tudom ide linkelni a vonatkozó bekezdéseket, hisz meg sem írtam még — pedig Bozsó kapna egy külön passzust az fix. Helye a majdani “Worst_of_2000’s” posztunkban megkérdőjelezhetetlen, Kiss Péter mellett a csatársorban. Az arc, akinek a helyzetkihasználására ha gondolok, visszasírom a most szombaton látott Diaby-show-t. Vasas elleni haza 2:2, 2005 őszén. Épp Bozsóról csevegek Doki barátomnak a korzón, hogy szegény gyerek egy katasztrófa. Doki kérdi erre: Bozsovics? Melyik az? Mondom neki: nem lesz nehéz kitalálnod. Nem viccelek: abban a másodpercben egyik játékosunk labdaátvétel helyett seggberúgja magát az oldalvonalnál. Igen, a derék Bojan. 2 percre erre Bozsó kap kiugratást. Egyedül mehet kapura. Elbotlik, mellélő. 10 perc elteltével beadás, kapus verve, kapu fele üresen tátong, csak kanalazni kéne egyet, Bojan kanalaz, mellé, közben a kapufába is akkorát rúg, hogy majd’ belesérül. És még sorolhatnám a három itteni meccséről megmaradt borzadály emlékeket. Egy labdabiztos blogos kollega, amúgy nagy Kaposvár-drukker, máig spontán rángó- és röhögőgörcsöt kap saját bevallása szerint, ha felidézi, hogy ezt a játékost el tudták adni a Cercle Bruges-nek. Valahogy érte nem sírtak a Kapos-parton, mint mondjuk Nemanja Obricsért vagy Nikolicsért, pedig ott megbecsülik a jó délvidéki gyerekeket.

Hát ennyi az átigazolási időszak, aminek ékköve, koronája lett Bozsó barátunk visszatérése. Már most bizton merem állítani, nagy eséllyel megvan az új Moreiránk. Ne legyen igazam, mantrázhatom persze, és voltak már csodák, de a csodához is kell kiindulási alap… Horéből sose lesz új Benjamin, Sztojakovicsból sem lett új Szabó Tibi.

Nem akarom telesírni a blogot, mert nem azért alakultunk, hogy pesszimista sirámokkal idegesítsük az amúgy is frusztrált Kispest-közösségünket, de most valahogy megbicsaklottam. Viszont ezennel ünnepélyesen fogadom: ha a tavasz rámcáfol, és Bozsó barátunk 5-6 találattal és szemkápráztató megoldásai révén megindul a legendává válás útján nálunk, akkor önként vállalok egy 2 órás monstre beszélgetést a Szöllősi György – Puhl Sándor – Sinkovics Gábor trió valamelyikével, akit az olvasók kiválasztanak, ezzel vezekeltetve a hitetlen RW posztírót, aki nem bízott a derék délszláv csatárerősítésben.

Úgyhogy gyorsan át is váltok pozitívba, várjuk hát a tavaszt, remélhetően Bozsó góllal-gólokkal.


Átigazolások 2011/12. tél:

Érkezett: Ceolin (Győr, brazil, fél évre kölcsönbe), Emir Hadzic (Celik Zenica, boszniai), Matias Porcari (CA Fénix [uruguayi], argentin, egy évre kölcsönbe), Tomas Diaz Navarrete (Royale Union Saint-Gilloise [belga], chilei, fél évre kölcsönbe), Faggyas Milán (Mattersburg [osztrák], három és fél évre), Marko Vidovic (Levszki Szófia [bolgár], montenegrói, három és fél évre), Bojan Bozovic (Siófok, fél évre kölcsönbe opcióval, montenegrói)

Távozott: Kostolani (ASK Mannersdorf, osztrák hetedosztály), Sekulic, Ikande (Beitar Jerusalem, izraeli), Abass (Vietnám, kölcsönbe fél évre), Zelenka, Torghelle (Videoton), Hercegfalvi (Vasas), Danilo (FC Sion, svájci), Tisza Kálmán (Szolnok, NB2), Vólent Roland (Sopron, NB2, kölcsönbe fél évre)

Utánpótlásból: Vécsei, Baráth, Czár, Moga, Vernes, Erdélyi

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||