…”a Dubecz, Borgulya, Gabala sztenderd sérültek“-szavalta komoran Komora Imre bá’, az azóta megszépült emlékű exdirektor 1999 nyarán, egy Dorog elleni MK meccs előtt. SZTENDERD. A szó csodásan illik a Kecsó elleni eredményeinkre. Kvázi SZTENDERD. Vagy egy véletlen iksz, vagy (méginkább) konstans Szofoklész. Tegnap sajnos az utóbbi. Sose tudunk kilépni ebből a folyómederből?-kérdezhetjük elcsigázva. Hát úgy néz ki: nem! Kedvetlen értékelés a hajtás után.
Kapu
Most láthatjuk csak, mekkora ki****ás volt velünk az egyes számú hálóőrünk 4 meccses jegeltetése. Nem csak a konkrét 4 meccs miatt, ahol a szerencsétlen körülmény-alakulások miatt 2 újonckapust is avattunk, e szituációk minden gyermekbetegségével együtt, hanem az utóhatás okán is, amit most látunk. Kemenes Szabi nagy kedvenc, imádjuk. Alapvetően is, hiányakor meg aztán különösen. Kibekkeltük a 4 meccses eltiltását, s azt hittük, a Czuczi- és Szemerédi-féle zöldfülűségi hibák után ismét jön a Kánaán cerberus-téren. Nos, nem. Múlt héten még elnézőek voltunk, hosszú partvonalon-kívüliség, érthető a gólvonalon előadott tétova óda. Na de majd Kecsón…! Erre? Kemink az első félidőben alszik, szundít, máshol jár, mi ez? Az első gólnál úgy dől el, mint a korai, még micimackó alkatú és sebességű Vezér Ádám (nagy ex-kedvenc!), a második lila találatnál nem fut ki, beragad, tökölészése vezetést és 3 pontot ér a Kecsónak. Szabi, mi van veled? Hova tűnt az év elején még válogatottságért kiáltó szenvtelen kapusfenegyerek? Remélem, a Pécs ellen újfent őt látjuk a gólvonalon… Erre a reményre jogosít fel a kecsói kapufa előtti nagy védés a 40. minutában (amikor is a K1-es harcos kinézetű lila brászil csatár hosszú sarkosát húzta mellre egy szép vetődés után), majd a második félidei biztosabb előadás. Legyen így továbbra is…
Hátvédsor
Nos, védelem konkrétan nem volt nálunk az első félidőben. Az utóbbi hetek szörprájza, Baráth az első gólnál rémesen határozatlan, később sokszor bizonytalan volt, igaz, tanári megoldásaiból is mutatott azért 1-2 fikcsit tegnap is. Sajnos ezekből volt kevesebb a tétovázásokhoz képest. Debreceni részéről volt szép mentés, de több kockázatos szerencsétlenkedés is, sajna utóbbiból a több. Ezt nem bírjuk el. Ignjatovics a meccs háromnegyedében a gyengébb napot kifogó Debrő helyett is sztahanovistán takarított, de a vége felé nála is becsúsztak a hibák. Nem csoda… Zsivanovics, a délszláv zsivány ma messze volt a sobrijóskai, vagy rúzsasándori attitűdtől: jobbhátvédbe kényszeredve hozta a gyenge átlagot (ő is egyfelvillanásos kamu-jugó lenne? Sajnálnánk.)
Középpálya
A középpálya olybá tűnt, mint az e hétvégi Corvin sétányos sörfeszt cseh, angol, és hazai kézműves finomságai után a fáradt kecsói csapolt Soproni: korlátozott élvezeti értékű cikknek. Hidi ebben az összevetésben olyan volt, mint egy csapolt Kőbányai: halovány, semmi extra, ahogy megszoktuk. Diarra dobozos Rocky Cellarra hajazott: valaha jó márka, mára inkább a Kőbaba zaccából kihozott gyengusz főzet. Mit lát benne vajon Rossi Maestro? Kedvencünk, Vécsei (=Soproni 1895, az egyetlen vállalható hazai nagyipari ivósör) megint csak 50 percet kapott és megint csak a baloldalra kisuvasztva. Bár nem hozta csúcsformáját, lekapását kissé csalódásként éltük meg, benne legalább vannak passzok potenciálisan… Ivancsics (=Dreher Classic: sokkal több lehetne benne ha komolyan vennék a sörfőzést Kőbányán) múlt heti tézisünk támasztotta alá: otthon, a gyenge ellenfelek ellen remek megoldás, nehéz csapatok és felajzott ellenfél ellen kevéske. Tegnap több labdaeladás fűződött nevéhez, többek közt a korai kecsói gól startere. Gege sajna sokszor feltűnően lassú, de hogy ne csak nyakló nélkül szidjuk, gólpassza a mérleg pozitív serpenyőjébe kívánkozik, és 2 felejthető szabadrúgása mellett azért voltak ismét jó labdái is. Kár, hogy a csapatot nem tudja összekapni, amikor nagyon kell…
[ha olvassa e sorokat, gondolom megint elküld engem a brébe, mint egész tavasszal és nyáron, pedig mi továbbra is azt szeretnénk csak, hogy a 2007-es elkötelezettségű és formájú Gege rohangáljon (séta helyett) a pályán, akit igazán tudtunk isteníteni].
A Vécseit váltó Vernesre várt a tegnap fantázia- és lendületfaktor beadagolása a csapatba, ám mindez tegnap kevéssé ment, mint a Soproni Szőke Ciklonnak a sikeres betörés a magyar piacra: inkább a bíróval való dialógok maradnak meg az ő kapcsán a meccsről, no meg egy jó lövés, ami azért sajnálatos (nem a lövés). A másik csere, Odia (Sárkány Sör…no comment) nyomott egy “jó lövés –> bedobás” jellegű debütöt, majd egy remek alibi húszpercet, minekutána több haveromtól is kiérdemelte sms-ben az “oktalan” jelzőt. Jogosan.
Csatársor
Délczeg Geri egyre inkább újfent kedvenc. Tegnap is mit láttunk a szokott hibák és kifele cselezgetések sara mellett? Bizony némelykor jó elfutásokat (kár, hogy ezeket rendre tré beadások követték), majd egy kiba’ nagy gólt. A második félidőben az ehhez tartozó gólpasszt visszaadta Gegének, egy remek löbböléssel, ám a középpályás jó lövését hárította Borszéki. Összességében Dél eddig remek idényt hoz, drukkunk ott áll mögötte továbbra is. Diaby mester, azaz ahogy a helyi bemondó hívta, “Diabáj” a múlt heti ihletett 90 perce után ezúttal egy szerényebb meccset hozott le, ahol a show-elem és gesztikuláció több volt, mint a hatékony megoldás, de egy ilyen szeszély-csatártől ez nem feltétlen nagy baj (feltéve, hogy a Pécs ellen szór egy laza duplát…). Az érthetetlenül jegelt Faggyas szokás szerint későn érkezett – bár lassan örülhetünk, hogy egyáltalán bejöhetett. Mire azonban bekalibrálta magát a derék Fagyi, koordinálva szertelen mozgását, le is fújták a meccset. Ő kellett volna bizony a fogalmatlanul mozgó Odia helyett…
Kispad
Rossi ma a cívis kalandhoz hasonlóan gyengén és rossz ütemben cserélt szerintem – igaz, a sérülések sújtotta keret olyan húdenagy variációs lehetőségekkel nem is szolgált. Odiát nem értjük, Diarrát se mindig, de oké, most nem volt más. Nagyon azért nem szidhatjuk az olaszt most sem, de a P.Salvatore kommentelőnk által jegyzett múltkori észrevétel, a meccsek közbeni sok szerkezetváltás tegnap dadogva működött csupán.
* * *
Hát ez a dicső ellenőrzőkönyve a Bp. Honvéd nevű tanulónak 2012. szeptemberének utolsó hétvégéjén. Semmi extra nem történt, csupán szokás szerint torkos borzfiként szívtunk a barackpálák városában. Nem örülünk, de valljuk meg, meglepettek se vagyunk. Nekünk ez a jussunk Kecsón, amiért mindig kötelességtudóan megyünk le, ártatlan orcánkat odatartva a pofonért az alföldi esték/délutánok során. Egy darabig keseregtem is mindezen, aztán mikor a 14 fokos Konrad Speciál lecsúszott a Corvin sétányon este, már sokkal inkább az “ez az ÉLET rendje” szlogen alá zárkóztam fel gondolatban. Hát ilyenek ezek a kora őszök és ilyenek ezek a kecsói túrák. Alapvetően mindkettő rossz, mégis vállaljuk őket. Kiskun sztenderd. A fenébe is…
Fotó: youtube.com és Babar (1909foto.hu).
