Megint kiénekeltettük a libacombot a szánkból. MTK-Kispest értékelés.

A húsvéti programtorlódás és egyéb, most nem részletezett kifogások következtében némi késéssel, de jövünk a megszokott értékeléssel a szombati fiaskóról, aminek -csakúgy, mint ősszel- már megint nem így kellett volna történnie.

Egy igazságos, vagy legalábbis vörös-fekete színű világban a szombati meccset 3:1-re behúztuk volna, de hogy nem így lett, azért a kezünket a szívünkre téve azért nem csak a Sorsot hívhatjuk tetemre. A helyzetek azért vannak, hogy berúgják őket, mondogatja a vállunkon üldögélő, “Közhely a mindenem” pólót viselő plüss Puhl-bábu, és basszus, igaza van.

 

 

Kapu

Szabi először állt szerződéshosszabbítását követően a gólvonal elé, és e nagyszerű tényt az MTK is megünnepelte: mindössze egy lövést adtak le a kapujára. Igaz, abból gól lett. A másik két 100%-os ziccert Tischler Patrik nagyvonalúan elhibázta, ezzel kívánva boldog éveket gitárvirtuóz cerberusunknak Kispesten. Ezt most mi is megtesszük, a kisördög mindössze a gól kapcsán agyal azon, hogy ez azért fogható lett volna-e avagy sem, de nagyon nem rágódunk, mert ilyenkor szokott Kemenes egy 10/10-es meccset hozni legközelebb, a Loki ellen. Erre pedig szükség is lesz, legalább annyira, mint egy jó ‘tallica lemezre 2014-ben.

Védelem

Rossi maestro bizony megint variált a találkozó előtt, a biztos kezdő Lovrics pl. csak nagykabátban álldogált a VIP szektor bejáratánál. Kérdésemre, hogy sérült, vagy eltiltott, szomorúan csóválta fejét, hogy egyik se, majd rejtélyes mosollyal válaszolt az “akkor miért nem kezdesz” kérdésre. A helyére mindenesetre a máskor balhátvédként khm… hát nem igazán brillírozó Alcibiade került, aki hozott egy nagy büdös átlagteljesítményt szombaton, fölös sárga lappal, és bosszantó hibákkal az első játékrészben. Szerepeltetése nem volt egy nagy ötlet. Dettó Zsivanovicsé. A délszláv láthatatlan ember szombaton sem találkozott sokat a labdával, és pápai antibalhátvéd-játéka után ismét bizonyította, hogyha már játszatni kell őt, akkor inkább a középpályán alibizzen, de védőnek (is) kevés. A pozitív oldalán áll a serpenyőnek viszont Ignja, aki lassan hosszú évekre emlékezetes kis középső védőnkké növi ki magát, hátul biztosan és keményen takarít, róla nem is nagyon fordultak le a kékek, elöl pedig szögleteknél veszélyes, ha lecsúszik az ágyúzása az első félidőben, most övé lenne az ezüstözött Plókaibajusz-díj. A második 45 percben persze az is látszott, hogy amikor kreatívan kéne előre menni, ott megáll a tudomány, hajmeresztő előreívelései nem sok veszélyt jelentettek Hegedűs kapujára, nem úgy az ezekből induló kontrák a miénkre… A Király a jobbhátvéd poszton üdítő meglepetés volt, nem először. Bár fizikailag gyenge, viszont gyors, és a legkevésbé labdabuta afrónk Diaby után. Ami veszélyes támadásunk volt, abban az ő megindulásai rendre ott szerepeltek startfaktorként. Ügyes volt, kicsi. (Kiegészítő infó: a derék Uralkodót kezdetben, még ősszel gyakran cinkelő Faterom is rászólt egy bőszen kispestafrikázó ősz MTK szurkerre, hogy szálljon le a csöpp Kingről, mi ez, ha nem sikersztori a kis jobbszelesnek?).

Összességében vegyes volt tehát a védelem teljesítménye a későtéli szombaton, és ez épp elég volt az egy darab MTK gól összehozásához – kár.

Középpálya

A kép itt is vegyes, csalódások és meglepetések váltakoztak. Kezdjük a pozitívumokkal. Hidi Patrik. Önbizalomtól duzzadó múltheti nyilatkozatát még meglepve olvastam a hivatalos weboldalunkon, de szombaton bizonyított a srác, végre úgy játszva, amit mindig várok-várunk tőle és aminek a reményében én még kitartottam a védelme mellett szemben a szerkesztőségi kollegákkal. Egy rossz hátrapassza volt ugyan, pont mikor a legjobban dicsértem, de ezt leszámítva kemény, de szabályos odalépések, határozott játék és jól megjátszott labdák. Az új frizura végre meghozza a rég várt Hidi beérést? Ne kiabáljuk el, de ez a szombat biztató volt. Csakúgy, mint Ivancsicsnál, akinek ismét jót tett az egymeccses jegelés, és amíg bírta szuflával (kb a 50.-60. percig), addig meglepően sokat mozgott, Lanzának tett egy remek labdát, volt egy jó lövése és egy hatalmas szerelése visszafutva -ilyet is utoljára 2007-ben láttunk tőle. Valahogy így kéne továbbra is, és ezzel a rugótechnikával ami neki van nem csak a szögletek felét jól betenni… Negatívum ezzel szemben a nagy kedvenc Vécsei, aki fáradtnak és kókadtnak tetszett, mint Gedeon liba szárnya. A rövid passzai nem jöttek be, a hosszúak hiányoztak ezúttal. S bár a borzalmas kezdő 20 perce után összekapta magát, cseréje sajnos jogos volt. A csapat tragédiája viszont, hogy nincs kraftos helyettes, mert hiába szállt be nagy svunggal Diarra, egy kemény belépőt követően, amit ő osztott ki, hamar beszürkült a szokásos diabetikus tökfőzelék-szintjére, és ezzel nem tudott sok pluszt adni a csapatnak. És negatívum a rég várt mufloni visszatérés is. Marshal olyan volt, mint első 3 kispesti meccsén: lassú, életlen és gyáva, nem ismertünk rá a sérülései előtt már-már Akassou-sodó Mufira. Reméljük gyorsan revitalizálja magát, mert tegnap ez az alapszűrőmunka és az állandó biztonsági hátrapasszok egy megnyerni akart meccsen borzalmasan kevésnek bizonyultak. Szintén e szekcióba érkezett Ivancsics helyére irányítani Vernes Ricsi, aki aztán hamar előrekalandozott az igazi posztjára, láthatóan a közönség biztatásától felspannoltan, ám a rossz minőségű gyep által meghiúsított elfutásainak kudarca hamar agresszivításba fordította a pozitív lelkességet, amolyan kispesti bosszúálló angyallá transzformálva a fiatal csatárt. Előbb kivégezte Hegedűs kapus vállát, majd saját magát Rafa Wolfe homlokán. Mielőbbi gyógyulást kívánunk, Ricsi,mert a góljaid és az agilitásod hiányozni fog a következő hetek rangadóin.

Csatársor

Lanzafame
eddigi legjobbját nyújtotta a Paks meccs mellett, mióta Kispesten van, igazi csatárjátékot láthattunk tőle, kapott labdáit 90%-ban meg tudta tartani/játszani és tényleg állandó veszélyt jelentett az MTK védelem oszlopai közepette kígyózva. Jó lenne már egy gólt is látni tőle, no meg azt, hogy ha 60 perc alatt nem jön össze semmi akkor nem megy el a játékkedve, mint egy csúcsformás Sasunak 2001 tavaszán. Délczegről sajna most nem tudok sok jót írni, rég látott gyenge meccse volt a szombati, rossz döntésekkel, lassú gondolkodással és kapura nézve antiveszélyességi faktorral. Nálam már cserére érett, pedig idén az egyik kedvencem a keretből, Rossi mégis fennhagyta. Nem tudott sok vizet zavarni. A Marshalt váltó Holender ebbe a csapatrészbe szállt be, 10-15 percre, így alig melegedhetett be, vesztes meccsen ez általában nem elég egy fiatalnak a megváltáshoz (nem mindenki Beliczky, ha már az MTK-pályán járunk…), neki sem volt az. Mozgása ennek ellenére ígéretes volt, nem egy Lóczi Robi/Lantos/Bojtor vonal ha értitek, mire gondolok. Persze, hogy értitek.

Kispad

A Mister ismét experimentális oldalának engedett a pénteki spagettivacsora fölött, mikor összerakta a szombati kezdőt, kísérletezése viszont ezúttal kevéssé vált be. A váltások sem jöttek időben, és ő is érezhette, hogy kicsit eltoltuk ezt a meccset, és ismét verhető lett volna az MTK, mint ősszel – ezért is volt a meccs végén az amúgy jogos, de semmit nem számító kitörés a hosszabbítás rövidsége ellen, és magán a sajtótájon, miután előbb magában hőbörgött olaszul a sarokban, majd újságírói kérdésre kifejtette, hogy nonszensz volt a 4 perc ráadás, ha maga az ápolás volt ezen belül 5  minuta időtartamú, azért rögvest hozzátette: ha vasárnap reggelig játszunk is, akkor sem lövünk gólt az ihletett formában védő Hegedűsnek. Habókos talján – mindig hőzöng egy sort, majd azért csak értékel egy higgadt verziót is. Nem igazodok ki rajta.

* * *

Mint ahogy ezen az idényen sem – ezért bízom benne, hogy az MTK-roller után vagy a Lokit, vagy a zöld arch enemy-t azért elkapjuk. Logikusan nézve nincs sok esély, és látjuk mit hozott megint az optimista tippem. Most csak annyival zárok tehát: meglátjuk…

Fotó: lovi (1909foto.hu).