Mastodon

Szombati értékelés, bár sok minden extra nem történt

20662813_67808e5e9dff7bf2c2b9114e525b62a5_lA tegnapi nap az örömé és az elégtételé volt a posztunkban is, most pedig kicsit mélyebbre is nézünk – ami magát a meccset illeti. Olyan rengeteg elemezni való azért nem maradt: a tegnapelőtti találkozónak és az ott kivitelezett kiütésnek inkább eszmei jelentősége volt számunkra és a Felcsút a csapatot sem késztette különösebb erőkifejtésre. Azonban írni mindig van miről, így egy pár kérdés ezúttal is felvetődött amolyan osztályozókönyv-közeli tematikákban, így ezekből szemezgetünk most.

Ezek közül az első pedig az, hogy

Zoli bácsi már jelzi…

…hogy miért is igazoltuk le. Pályafelszántással és gepárdsprintekkel ugyan szombaton sem lehetett megvádolni a talján centert, azért az első gólnál pontosan visszatett gólpassza Vécseinek, majd az elsőre véletlen mozdulatnak, az összefoglalókban viszont már tudatos fejesnek tetsző assziszt a 3. találatunk előtt szintén gólt ért. Amikor hozzá került a labda, azt nagy százalékban jól játszotta meg, sőt, szinte mindig – kár, hogy mivel sokszor megelőzik, annyira nem sokszor jut hozzá a játékszer. Szóval a múltkori haloványkodás után ezúttal, igaz egy gyenge ellenfél ellen, de már megjöttek az első jelei annak, hogy Rossi ódái Bóna mesterről nem csupán vakhitben gyökerező szonettek. Várjuk a folytatást.

Remek debütöt…

láthattunk Proszitól gól-ügyben, persze csak abban, hisz az igazi debütálása már az ősz elején megtörtént. De ez a tegnapi meseszerűre sikeredett, ahogy beállása után rögtön összehozta ezt az emlékezetes csel-álomgól kombót, híven ápolva a puskási hagyományokat virtuozitásban és fineszben (max az volt a difi, hogy ő jobbal lőtt, míg Öcsi bácsi ugye legendás balos volt úgy látszik, káprázott a szemem, tényleg ballal verte. Még szebb. – RW.), szóval csak ámulunk. És kérjük Rossit, hogy ugyanilyen jó pedagógiával foglalkozzon tovább az ifjoncokkal, ahogy azt az ankéton is említette, és Proszi ugyanilyen elszántsággal és kedvvel készüljön tovább, és ilyen gólok garmadáját hegessze más csapatok kapuiba – persze vörös-fekete dresszben.

Rossi pedagógiáját

tehát dicsérjük, viszont pont itt jegyezném meg, hogy a tegnapelőtti utolsó csere azért lehetett volna inkább Nagy Geri, vagy csatárba mondjuk méginkább Daru Bence, ha már pedagógia… Máncsóra mi szükség volt, ugyan tolt egy jó szerelést, de ezt leszámítva lassabb mint Bóna Zozó bá, lopakodó futása pedig Lóczi Robi óta nem látott csülökvágtát elevenített fel emlékeinkben. Ezt ne. Persze ha azt nézem, amit vigasztalásul a kispesti online közvetítő kollega mondott az ex Samp ikon sarjának beállásakor a lelátón, miszerint “inkább vegyük úgy, hogy a Felcsút ellen ezt az alázást is megengedhetjük magunknak – mármint Máncsót“, akkor picit jobb lesz a kedvem.

Amúgy minden a szokásos volt,

hiszen Ignja tanárkodott a védelemben, mindig akkor-és-úgy odaérve, ahogy kell, nagyon, de nagyon fog hiányozni nyártól a cacaki böllér! Lovresz ellenben katasztrófa volt, egy riszpektes mentése volt a 45. percben, különben Rossi pizzaszószosan veresre ordította a saját fejét a permanens “Ivan, what are you doing” üvöltözése során, joggal. De a gólja miatt Lovreszre sem tudunk haragudni, és mivel kétszer egymás után azért ritkán betlizik, a Paks ellen már biztos takarítást vizionálunk. A középpályán Hidi hiányában Vécsei mellett  “A szürke kispesti 50 árnyalata” c. sorozat két állandó főszereplője, Zsivány és Diarra észrevétklenkedett. Diarrától nem is várunk mást, Zsivány a hatalmas hajtásával viszont sokaknál nagy kedvenc, hát tegnap a szürkefokozat sajnos megint erősebb volt. Boti korrekt volt a védelemben, a kis Király szintén, de egyikük sem izzadt meg, nem volt ez igazi erőfelmérő. Bálint továbbra sem az őszi kiemelkedőt hozza, de megint vert egyet, és ha így folytatja, hogy haloványabb játék, de fordulónként egy gól tavasszal, akkor azt mondom, hajrá. Sőt, ha a sarkazására a majdnem-góljánál, vagy cseleire gondolok vissza, már bánom is az előbb leírtakat. Szomorúbb téma, hogy ahogy egyre jobb lesz, úgy félek egyre jobban, hogy utolsó fél év(einek egyk)ét látjuk Kispesten. Csatáraink közül Daudinnyó tegnapelőtt az önzőbbik-flegmábbik énjét hozta, amit kevésbé csípek. Job megint hasznos volt, lassú, de hasznos, de egyre jobban érzem hogy vagy cserének kéne alkalmazni, vagy előbb lekapni, mert hamar elfárad. És annak se örvendeztem hogy meccs végén nagy erőkkel blázoltak Dauddal és Alcival a stadion kijáratánál, azért ez gyakorló focistáktól kicsit erős – és mi csodálkozunk, hogy Job 30 mp alatt futja a százat. A két beálló fiatal, Proszi és Holender remek volt, előbbi az álomgóllal, utóbbi a cipővesztés utáni epic zoknisprinttel égette be magát meccsemlékeink toplistájára.

Hát valahogy ennyi

az igazán értékelhető rész a szombatból, a Paks ellen pedig egy borzasztó nehéz, nyögvenyelős felvonást tippelünk jövő hétfőre (az időpontért gratula a szervezőknek). Egyelőre a csonka futballtavasz egyetlen 100%-os alakulata vagyunk, nagyon szép lenne ezt még 1(-2-3) fordulón át tartani, erre némi esély mutatkozik is, csak hát tudjuk, pont a nyerhető meccseinken szenvedünk a legjobban. Bár, ha úgy vesszük, pont a ‘csút elleni találkozó mutatja, ebben is előre lehet lépni. Szombaton sikerült!

Fotó: Babar – 1909foto.hu.