Nehéz túl sok új dologgal előjönni a tegnapi meccs kapcsán, okokkal, indokokkal, elemzésekkel, amelyeket még nem lőttünk el a múlt hetek során. Sajnos a csapat sem taktikailag, sem hozzáállásban nem hozott újat, nem tudott újat hozni, és én még az sem mondanám, hogy lélektelenek lettek volna. Egyszerűen ami Mezőkövesden egymeccses kisiklásnak, a Diók ellen már kisebb torpanásnak, Szombathelyen pedig kiteljesedő hullámvölgynek tetszett, az mára mély gödörré lett, egy olyan négyes vereségszériával, ami nemhogy Rossi érája alatt nem volt még, de utoljára tán Sisa tanár úrnál mélyrepültünk eredményességben (eredménytelenségben) ekkorát. Aj-jajj.
Amúgy most nem az olcsó posztmegoldás következik, melyben szétgyalázom a csapatot és az edzőt, nulláról újjáépítést követelve, légiósok elzavarásáért tüntetve, mint teszi azt némely vérmesebb drukkerünk az ilyen-olyan fórumokon, vagy a lelátón élőszóban. Jöjjenek a fiatalok a keretbe- rikoltják sokan, majd a következő mondatban nagy erőkkel felejtenék el Baráthot és a “gyenge” Nagy Gerit. Ők nem fiatalok, kézcsók? És nem hoztak már le számtalan emlékezetes meccset a színeinkben? Ne már…. A másik szurkervonal a légiósokat takarítaná el – de itt sem egyértelmű a kép. Tény, jelenleg azért nincs olyan pofonfarázó külföldink, mint a csípőficamos Rouani, a kis gólyatöcs Moreira, sztyupid Brájt, vagy Bojan Bozsó. De az is igaz, hogy az imádnivaló kategória (Lanza, Leo, Zelenka, korai Benjamin) is hiányzik. Az az igazság, hogy most tele vagyunk Marshal Mufikkal, Philip Tarlue-kkel, Mirko Jovanovicsokkal, aki nem rosszak, szódával elmennek, de nélkülük majdnem olyan jól meglennénk, mint velük. A szürkeség nagyköveteire gondolok itt elsősorban, a mindig hajtó, néha betaláló Zsiványra, az értelmes megindulást a biztos hátrapasszok ellenében 30-ból egyszer bevállaló Diarrára, a 40+-os Jobra. És a többiekre. A Martinezt el nem érni látszó Lupolira. És mégsem tudom azt mondani, hogy igen, ezeket mind takarítsuk el, ez csak ballaszt, ha tizenegy MFA-ssal állunk ki, hát majd szárnyalunk, vagy legalábbis nem lesz rosszabb. De rosszabb lesz. Ne feledjük el, hogy ezek a szürke arcok még mindig stabilabbak, mintha egész évben a Nagy Gergő-Lőrinczy-Csábi sorral kezdtünk volna középen. Ha akkor kiesésre állunk, most kórusban szidná itt mindenki az Öreget, hogy MTK-sított minket. Nem egyszerű ez, sajnos.
És a nagy légióseltakarítás egy része ráadásul meg is valósul nemsokára. Nyártól jó eséllyel nincs Bóna és Lupoli, szürkeDrissa, és leginkább nem kell többet nézni Lovricsot és Ignját középen (mostanság többen a kopasz középhátvédet is betalálták, amit végképp nehéz megérteni), és amíg Cordelláék ki nem kukáznak valami újabb olasz hetedosztályú ászt a posztra, addig nehéz hetek várnak majd ránk ősszel. Mert az is igaz, hogyha tudjuk, hogy megy a horvát és a szerb, akkor legalább a gyenge meccseken miért nem kap lehetőséget a jövőbeni alternatívájuk? Navarro? Bobál? (Boti?).
Szóval szerintem nem feltétlen a légiósokkal van a gond – az arányukkal már jóval inkább, illetve azzal, hogy a tavaly tavasszal Rossi által tök ügyesen és indokoltan finoman adagolt fiatalítás idén kisiklott. Idény elején előzmény és felépítettség nélkül pakoltuk be a fiatalokat (Kozma, Prosser) a kezdőbe, vagy a körülmények miatt hirtelen a semmiből húzóemberesítette volna Marco Vernest, Holendert – nem jött be. Most tavasszal viszont átesve a túlsó oldalra már Nagy Geri is alig játszik, rendre Zsivány van a helyén – tegnap végre nem… Boti is kiszorulóban, Proszi 4 meccsente kap 20 percet, Lőrinczy elfelejtve, Csábi, Botka esélyt se kap, nem értem.Tegnapra hangolódva a Hemyblog és Rossi nyilatkozata is az ifiknek adott nagyobb lehetőségről beszélt, erre a kispadunkon Zsivány, Lupoli és a harisnyás semmirekellő lopják a helyet a saját nevelések helyett (direkt fogalmazok sarkítva). Össze-vissza a koncepció – illetve egyre kevésbé van koncepció.
Mindez sajna a pályára is kivetül. A Rossi alatt szépen kiépült felismerhető játékunk kismerhetővé vált, és a nem épp géniusz bohócliger edzők ki is ismerték azt, köszönik szépen, egy Vébergyuri kétszer ver le minket ugyanazzal a faék-egyszerűségű ellentaktikájával idén (elég fogni a hústornyot középen, legyen az Testardi, vagy Délczeg, vagy Bóna Zoli, úgyis rá ívelnek minden labdát), mi pedig fordulók óta nem váltunk (lehet be kéne ültetni Rossi mellé öregMészölyt a padra hogy üvöltse a fülébe egy méterről: Imre Marco hát mér nem váltotok bazmeg?! MAKA!) , nem hiszem el, hogy ennyi lett volna a taktikai repertoárja Rossinak, annak a Rossinak, aki tavaly még tudott meccsek közben is finomhangolni, bár igaz a fő erőssége egy jó alaptaktika volt az akkori keretre szabva. Na de akkor az ideire miért nem szabunk? Mintha leragadt volna a Mister, Bónába Lanzát lát, pedig sokszor végigzongoráztuk már, hogy miben más a Zoli bácsi, mint a bunder ex-Juvés; Lupoli lenne Martinez, csak lassabb és tök más jellegű arc; és hát Lanza hiányában nincs, aki tehermentesítse Vécseit az észjátékban (ősszel erre picit jó volt Godoy, vele meg azt sem tudjuk, itt van-e még).
A tegnapi meccs mindennek a problémasornak az állatorvosi lova volt. A csapat szenvedett, kreatív mag nélkül, igaz, Rossi alapelképzelése be is jöhetett volna, ha mellénk áll a tavaly tavaszi szerencsénk, de nem állt, most ilyen passzban vagyunk, nem húztuk ki a Fradi attacking-periódusát, és Kassai is indiszponált volt, délcegen igazolva, hogy miért kell itthon maradnia a copacabanai koktélozás helyett. És onnan már kész volt a meccs, mi nemhogy 0:1-ről,de 0:2-ről se fordítunk idén, ahhoz felépített támadások és akciók kellenének, de amíg tavasszal Vécsei 5 meccsenként ad olyan zseniál-labdákat, mint tette azt Szombathelyen, a többiek pedig = a nagy büdös semmivel e téren, addig álmodozhatunk Fradi- meg Vidi-verésről, csak nem érdemes.
A bevezetőben is írtam, hogy azt nem lehet mondani szerintem, hogy nem hajtottak volna a srácok, Rossi is elismerte, hogy az akarással nem volt gond, hát, szerintem sem. Csak a közönségnek sajnos a görcsös akarás miatt szürkévé fakuló játékból, a verejtékes erőlködésből egy csúnya, eredménytelen és a szurkerléleknek indifferens játék képe jön le, ami könnyen értékelhető lélektelennek, ezért a kritikus hangok. Pedig ezek a srácok tényleg akarnak. A légiósaink sem zsoldosabbak, mint tavaly tavasszal – ők sem szarnak bele az egészbe. Csak hát nincs ész a csapatban, nincs irányító elementum, ami tavaly a Lanza-Vécsei kettős, előtte Zelenka vagy Németh Norbi volt. Most ugyanazt látjuk, mint a Gegés, a Macko-s, Moreirás/Vukmiros (kreatív téren) gyalázatos időszakokban, amikor nincs méltó agy a csapat közepén, és ilyenkor minden olyan meccs, ahol nekünk kéne dominálni, vagy épp hátrányból fordítani, az veszett fejsze nyele.
5 forduló van még hátra, most már az első 6 (8?) helyért is nagyon kell kapaszkodni, nem nagyon tudok mást írni, mint hogy próbáljuk meg a lehetőségekhez mérten szépen lezárni ezt az évet. Meg kell nyugodni, nincs tét, nincs bronz, nincs nemzetközi kupahelyezés, csak 5 meccs, legalább a névrablók, vagy az Újpest elleni márciusi játék-szerűséghez próbáljunk visszatérni, és élvezni még a közös munkát Rossival, mert most már engem is jobban meglepne, ha maradna a talján, mintha nem. (Persze ki tudja.) Pedig jó volt az elmúlt hónapok-félévek során kicsit stabilitást érezni, koncepciót érezni Kispesten, ezért szomorkás ezt most széthullani látni és nyártól kezdeni előröl az építkezést nem játszó fiatalokkal és 10 újabb légióssal – vagy pesszimista vagyok? Remélem!
Hát, az egy évvel ezelőtti eseménydús és hosszú napunkhoz képest elég hamar eljött az idei idényben az alkonyat, seszínű, unalmas perceivel. Korai a szürkület, főleg a közelmúlt tapasztalataihoz képest, amikor az idényvég az izgalomról, a számolgatásról szólt. A tavalyi május képeit meg jól véssük az agyunkba, idén szükség lesz a szép emlékképekre a hátralevő szürke hetekhez – hacsak nem cáfol rám a csapat aminek én örülök majd a legjobban, ha így lesz.
Fotók: Lovi – 1909.hu