Harmadik epizódjához ért a kis szezonértékelő minisorozatunk, így a középpálya boncolgatásával folytatjuk szezonösszegzésünket és -előretekintésünket.
Szóval középpálya. – Hogy mi? – kérdezhet vissza a nem nagyothalló, ám pikírt Honvédos. És valóban, ha az a kijelentés, hogy nincs középpályánk, erősen sommás is, maga a problémafelvetés korántsem az: ezzel a szekcióval volt a legtöbb gondja Rossinak, majd Simon Mikinek és en bloc nekünk az elmúlt egy év során.
2012-2013 végére a védelemhez hasonlóan a középső részleg is biztatóan összeállt: Hidi, Vécsei, Zsivány/Nagy Geri alapsorunk bronzot ünnepelhetett a 2013. év júniusában, és mivel Lőrinczy meg Csábi is ott mozgolódott a kezdőcsapat perifériáján, bizakodással tekinthettünk 2013-2014 elé. Csak azt felejtettük el: ennek a középpályának hátrábblépve erőteljesen besegített egy bundabotrányos olasz, aki ugye a következő szezonra már nem volt a vártán. Aztán igazoltunk egy Máncsó-Máncsót (a zoknis vadorzóról legyen elég e posztban ennyi, ha nem haragszotok), és elindult az év eleji pokoljárás, nem tudott segíteni Kozma Ricsi vagy Lötyike, szenvedett a csapat. Később csatlakozott Godoy, átmenetileg megkönnyebültünk, a Vidiverés után eufóriába estünk, aztán a panamai megsérült, jött a halovány őszi zárás, majd reményteljes tavaszi start, reményteljes eredményekkel, de aknákat hordó csapatjátékkal – igen, különösen a középpályán. Godoyt már nem láttuk játszani a szezonban, kb. állandósult a Vécsei-Hidi kettős mellett Geri vagy Zsiva, és a fájó pont, a szellemi vezér hiánya. Mert hiába futott be idén véglegesen (vagy közel véglegesen) Báló, akinek pl. debreceni teljesítménye Bohóc-szinten messze klasszis volt, egyszerűen még ő is hullámzik, és egyedül nem bírja felvállalni a csapat agya szerepet. S ha ő nem, akkor ki tegye ezt meg?
Két ponton van itt nagy hiányunk: egyrészt ugye a lelki vezér, aki felrázza a csapatot ha összeesünk, aki lenyugtatja a kedélyeket ha elszállunk, ilyeténképp része annak a gerincnek, ami optimális esetben kapus – 1 v.2 középső védő – 1 főszűrő és egy kiemelkedő gólvágó mellett a támadóközéppályás poszton adná az integráns részét ennek a tartópillérnek. Másrészt, és mivel e poszt a középpályáról szól, ez is relevánsabb: az agyposzt. Ezt már sokszor megvitattuk itt, többen megfeddtek, hogy ne szavaljak itt irányítókról, hisz az a poszt már kiveszett a modern fociból, de nekem továbra is az a véleményem, hogy mi úgyse fogunk már soha a nyavalyába sem felzárkozni a világ- vagy európai élvonalhoz, akkor meg a kis magyar posványban legalább lássak szép jeleneteket, így nem érdekel, ha 10 évvel ezelőtti, “ósdi” taktikát nyomatunk, szívesebben nézek egy klasszik irányítót, mégha ódivatú is. Sarkítottan szélsőséges véleményem értsétek, ahogy kell: nyilván lenyesve vadhajtásait… Szeretnék egy playmakert, egy passzadó zsenit középre. Na, nálam ez az “agy”.
Báló, ha kezünket a szívünkre teszük, kb. ilyen. Nem teljesen, de ráhúzható. Mondjuk ő leginkább egy ilyen kispesti Totti lehetne egy szebb és jobb világban, nem az általam hiányolt Zeli/Warzyvcha poszt (sőt árnyalva a képet, Warzycha inkább egy mai Lampardnak felelt meg anno, de ezzel már meszire kalandozok) letéteményese… de még mindig ő áll a legközelebb. Meg Lőrinczy Atti, akik ugyan nem csereszabatos egészen Bálóval, de majdnem, csak hát ő meg alig kap bizalmat valamiért. E rövid leírással így szinte értékeltem is kettejük idényét: Attisnál nem jött el az áttörés, de nem is segítette mindezt Rossi mellőzése, Báló pedig besorolt a legkurrensebb áruk közé a hazai középpályás-piacon, ajaknyalást előidéző gólokkal (Kapos, UTE) és gigászi passzokkal, nem véletlen hívta be őt az amúgy véleményes megítélésű Pintér Pinyő (néha neki is lehet igaza – persze miért vkp-ként égeti Bálintot, az már más lapra tartozik). Jövőre akár fel is veheti az agy-szerepkört, de az igazi az lenne, ha hoznánk mellé valakit a középpályára – persze nem a jelenlegi taktikánkhoz, szóval kár is álmodoznom.
Pedig anno a klasszik 4-4-2-ben ez milyen szépen működött… és az is látszik, hogy akkor voltunk a legjobbak, amikor nem árasztottuk el 100%-ban ifikkel a sort, hanem rutinrókák mellé kerültek az ifjoncok – lásd a klasszik Bárányos-Warzycha-Árgyelán-Piroska középpályát, és az egy évvel későbbi Bárányos-Kovács Béla-Gabala-Piroska sort… mondani sem kell melyik muzsikált jobban… Ugyanígy 2007-ben Gege és Benji nyugodtan kerülhetett be Szabó Tibi és Dobos mellé. Ezt kéne látniuk a vezetőinknek, de hát ők, néha úgy érzem, az ilyen szakmai finomságokat nézik utoljára, tartok tőle….
Szűrőben is érdekes a helyzet, tavaly Marshal + mögötte (csereként) Hidi jó duó voltak, Mufi kirakásával Patrik vetélytárs nélkül maradt, amitől féltünk, de aztán bizonyította, hogy ő is beérett (nem véletlen vitte volna a Vidi márciusban). Még Godoyt se a helyére, hanem mellé építette be Rossi az ősszel. Patrikot lehet cikizni, de stabil, állandó teljesítményével idén erősségünk volt, és egyre szaporodó góljai is egyre szebbek, ha még marad nálunk, egy ritunosabb arcokkal megtűzdelt (nem jöttment legionáriusokra gondolok) csapatban egész kis korszakos alapemberré nőhetné ki magát. Rutinrókák persze sehol, szóval az ő kispesti karrierje is megy bele a vakvilágba, jósolni nem tudok.
Zsivány idén is szinte csak kapust nem játszott csupán, azt is elég szürkén, ki is maradt a végére, és el is tanácsoltuk. Nem tudom…. sose kultiváltam őt, most persze engem is elkapott az “aki elmegy az a legjobb” buta érzés, de kezd a középpálynk nagyon zöldfülű lenni. Ráadásul a szezonvégett próbálgatott Csábi Misut is elpasszoltuk, amit szintén nem értek egészen (tudom, több játéklehetőség, de valahogy az ilyen normális indokok nem jutnak eszembe soha ha Kispestről van szó…)
Nagy Geri fejlődésével én elégedett vagyok, ha ilyen ütemben folytatódik, ő is marad az erősségek rovatban, persze itt is leírhatnám, hogy egy ideális esetben, rutinos társakkal… be se fejezem a mondatot.
Összességében egy nagy kérdőjel az eljövendő év. Nagyon tudatos igazoláspolitikánk tudatossága kimerül abban, hogy korán összeraktuk a startoló keretet, mindössze az hibádzik, hogy pont a leglyukasabb sor nem kapott erősítést. Erről persze nem beszél az officiális fáma – csak mi. A Vécsei-Nagy Gergő-Hidi kezdő nem rossz, de még mindig hullámzó lehet hosszú távon. Godoy megléte-visszatérése örömteli, talán jelent némi variációs lehetőséget majd a Cárnak. Én mindenesetre Lőrinczyt egyre jobban nyomatnám és hoznék még egy Selim Bouadla vagy Mihelic jellegű kvázikarmestert a csapathoz – rimánkodjunk, hogy Cordella a talján játékosdiszkontban akadjon valami akciós srácra. Jobb ötletem nincs.
Sok a kérdőjel tehát, a legnagyobbat pedig felétek irányítom: ti hogy látjátok a lyukposztunkat és mik a megoldások szerintetek?