Ha van szürke hét, akkor ez az. Míg a többiek a bogácsi habokban és a tárkányi füstben élvezkednek, addig lassan de biztosan megmihályó derékkal ülni a monitor előtt, nem jó dolog. Nihilista hangulatú eszmefuttatásokat olvasni a klubról nem jó dolog. A leírtakat hétről-hétre átélni mégannyira sem jó dolog. A morales-i “nehéz_vele_azonosulni” jellegű keret felé elindulni ismét csak nem nem jó dolog. Mindezek után a hetet megkoronázni a Hali elleni borítékolható unalombafulladással – na ez az ultimatív szürkeség.
Valahogy így.
Mert az van, hogy a Hali ellen mindig, mindenkor ilyen szürke meccseket játszunk itthon. Igen, tudjátok, hogy vannak ilyen axiómák. Kecsón mindig roller van, az MTK-pályán szökőévente egyszer nyerünk, de akkor jó is lesz az idény, általában valami sikerrel a végén, a tabellát toronymagasan vezető Győr ellenében mindig elhozunk egy pontot a Rába-partról, már ha kiesésre állunk… ha Szuri egy meccsre beugrik, győzünk, ilyesmik. A Hali ellen meg szürkülünk.
Persze ebből kijöhet győzelem is, mint a Borgulya-gólos 1998-as tavaszon (mekkora dugó volt…) (Bánföldire gondolsz? – vh), vagy épp tavaly, Daud két összesunnyogott tizijével – de sokkal jellemzőbb a döntetlen, és ha mindezt megtámogatja az Ég egy felhőszakadással is, akkor az amúgy is nézhetetlen moralesi foci az amúgy is B csapattal elővezetve válik rémálommá (2010 tavasz). Brrr…. soha többet.
Eső persze most is lesz jó eséllyel – tényleg ez hiányzik még a megmaradt 200 kijáró nyakába. Csoda, hogy állandó korzótárs Öccs is inkább a Wekerle-napokon segít be a meccset most szintén kihagyó Totó barátunk helyett egy másik régi wekerlei bohócligernek, hogy felcsapva a pár éve gründolt borút standos eladói közé, habzóborokkal kábítsák a derék telepi arculatokat? Annyira nem.
Ezek után én mit teszek? Persze megyek. Megyek ki. Van értelme? Egy oldalról nincs. Más oldalról olvassatok Hornbyt. Nem tudom… igazából mindenkit megértek, a távol maradókat is, de magamat is – meg akik még megyünk. Nem is reménykedés ez, inkább egyfajta sztoikus nyugalommal nézegetése annak, ami itt zajlik, az immunitást jelentő közöny mögé bújva. Egyszer majd kiegyenesedik ez a sztori is, egyszer majd lehullik Cordella a klubról, mint arctámadó az áldozatáról az Alien filmekben (ezzel most le is róttuk a tiszteletünket a héten a mozikban újból játszott klasszikus előtt), és megint lesznek jó szakaszok meg lesznek tré szakaszok, mindig ez van, a werkli mindig forog, forog az tovább, csak pár évente szép dallam is kijön belőle, legtöbbször viszont csak macska(zabáló)zene.
Az utóbbi persze sokakat elriaszt. Egyre többeket.
Azért hogy keretes legyen a szerkezet, én még bízom benne, hogy egyszer ezt is játssza majd. Célzatos jelleggel.
Ámen.