soha nem múló gyűlölettel

van az a valóban mélyről jövő gyűlölet, ami nem jár vérben forgó szemekkel, öntudatlan vagdalkozással minden iránya, legyen az a verbalitás vagy a fizikai érintkezés frontja. nem csapdosok ajtókat, nem köcsögorbánozok, bunkómészárosozok, tahószöllősizek, nem borítok kukákat a stadion mellett, még azt sem mondom, hogy a jókurvaanyátok.

ez a gyűlölet valami egészen más.

egyrészt iszonyatosan precíz. ott van egy teljes falunyi lakosság, akik semmiről sem tehetnek. reggel kimegy megetetni a tyúkokat, a fészer mellett tévéstáb forgat; kiszaladna tejért, kenyérért, az út mentén riporter kérdez. ellepte őket a közfigyelem. korábban életet éltek, egy – valljuk be – elég szép helyen. szóval én sajnálom őket, de tényleg. el sem tudom képzelni milyen szar lehet, ha egész álló nap a fél ország teliszájjal felcsútozik.

aztán arra is figyelnünk kell, hogy vannak ott gyerekek, akik középiskolába járnak, ami történetesen egy fociakadémia. nem a mai elit keltetője, az valahol máshol van, tényleg egy szimpla sportiskola, kicsinosítva mindenféle pénzekkel.

utóbbi azonban átvezet minket a lényegi részhez. hogy mi a közpénz, az, mint önmagában lebegő fogalom (per definitionem!) megszűnt létezni. ha saját, mondjuk úgy, magasztos célra megy, akkor nem köz-, hanem a cégek ajándéka. mondjuk. tehát olyan forint, ami korábban a központi költségvetésbe gurult, most viszont nyalópénzzé vált. annak adjuk, ahova nyelvcsapni akarunk egy veretesebbet. például felcsútra.

ilyenkor szoktam statisztikákat előkapni, most viszont azt szeretném, ha adatok nélkül hinnétek el nekem, hogy ez a felcsút jelenleg akadémiaként legfeljebb közepes magyarországon, pláne, hogy sem a saját, sem más nagycsapatának sem termel játékosokat. ott légiósok és öregedő sándorkárolyosok tartják a frontot. még annyit sem tudnak felmutatni, mint a világ összes országából összekapart honvéd tette éveken át.

és ez az akadémia dolgozik, vagyis idézőjel nyit dolgozik idézőjel zár annyi pénzből, mint az összes többi együtt, szorozva legalább kettő. teljesen érthető, hogy a siker, a lehetőség, a kibontakozás vágya mellé állnak a közjóért akár taózni is hajlandó cégek. még véletlenül sem valami másik zsíros ellentételezésre várnak, cserébe az arcvesztésért, hogy egy ország színe előtt nyíltan állnak be a nyalizók sorába.

egy komplett társadalmat nem lehet csak úgy átverni, tudatlanságban tartani.

és ha mindez, sőt, még ennél is több nem lenne elég, akkor ott van a név.

legyen az, hogy ezt a részt nem fejtem ki még annyira szűkszavúan sem, mint az előzőt. teljesen felesleges, ha az egész világ tudja: PUSKÁS – KISPEST, ahogy a beatles liverpool, hogy sherlock holmes a baker street 221b alatt lakik, hogy old shatterhand indián testvére winnetou, hogy a negyedik testőr d’artagnan. legalább.

és persze van a tisztelet. öcsiről szerintem illik legalább annyi dolgot elnevezi ebben az országban, mint szent istvánról, mátyás királyról, adyról, kossuthról, bárkiről. egy hős a mi életünkből, a közelmúltból, a valaha volt legnagyobbjaink egyike.

és igen, lehet róla felcsúton is dolgokat elnevezni, mert mi szeretünk dolgokat elnevezni. annál csak átnevezni szeretünk jobban.

viszont nem, így nem lehet elnevezni valamit, ahogy tették azt az akadémiával és(!!!) a futballklubbal. mekkora tahóság lenne beethovennel fülhallgatót reklámozni? vagy deák billel futócipőt? mekkora ormótlanság volt az andrássy utat sztálin útra keresztelni? hogy lehetett az mszmp pártháza előtti tér köztársaság tér? hogy képzel bárki bármit ráerőltetni egy teljesen más, a beadni akart valóságot egyenesen tagadó közegre?

futballklubot sem nevezünk el puskásról. olyat csak egy helyen lehetne, viszont ahol a kispest, vagy a honvéd nem elég jó név, oda a puskás sem lesz az. ebből következik, hogy puskásról sehol sem nevezünk el futballklubot.

sikerült egy olyan helyzetbe navigálni magunkat, ahol a köz pontosan érzi, valami nagyon visszás, és ahonnan nem lehet komolyabb arcvesztés nélkül visszavonulni, tehát maradt az előremenekülés, a még komolyabb brandépítés. magyarul puskás még erősebb kisajátítása.

jobb bele sem gondolni.

felcsútra le kell menni, képviselni kell minden kispestit, sőt, mindenkit, aki még szereti valamiért ezt a kibaszott magyar futballt. voltunk, vagyunk, leszünk, kibekkeljük ezt a rezsimet is, ahogy kibekkeltünk korábban is néhányat.

néhány év, vagy évtized és az egész egy rossz emlék lesz. a történelemnek egy ilyen időtáv lószar, de nekünk az életünk, és ebbe sikerült belepiszkítani egy méretesebbet felcsúton.

ezt pedig soha nem fogom megbocsájtani nekik