Első edzőmeccsem volt idén a tegnapi, és mivel a felkészülési időszak közepe fele járunk, úgy 3 héttel annak elindulása után és megintcsak 3 héttel a tényleges szezonrajt előtt, érdemes cezúrát vonni a szokásos “Hogy állunk?” kérdés mentén, amit most meg is teszünk, természetesen szokás szerint szerteágazó gondolatok ad-hoc tolulása mentén.
Végre hát egy hétvégi hazai edzőmeccs-időpont a munkaideji szerdákkal és paksi vendégjátékokkal szemben, mondhattam “boldogan”, és kell is az idézőjel, mert télen, fagyban örüljön az edzőmeccsnek az, akinek két anyja van, vagy Lipcsei a példaképe, de most komolyan. Persze jó látni a csapatot (LOL), jó dumálni az ismerősökkel a korlátnál (a korláttól 5 méterre, mert oda ugye tilos állni), na de nem mínusz X fokban. Mondjuk tegnap ehhez képest még istenes volt az időjárás, az elmúlt évek olyan edzőmeccseihez képest, amikor szünetben gyorsabban menekültem be az ajándékboltba melegedni, mint szegény Dénes Tamás a sajtófülkébe a felé repülő edzőcipős talpak elől a ’90es évek végi ominózus bajnokin, végül is egész kibírható volt.
A csapat is, tényleg. Még Fater is elégedetten nyugtázta a Vaszke-duplát, főleg a második ívelést (“Mintha csak én lőttem volna” – hiába, az Öreg sem megy a szomszédba kis öntömjénért), Hanta is úgy vélte, jól mennek idén az edzőmeccsek, és csak a végén tette hozzá, hogy mindezt az NB2 és NB3 kiesőjelöltjei ellen hozzuk, mínusz a Paks. Ezeket a kritikai éleket fenntartva, egyébként nekem is tetszett, amit láttam. Eppel jónak tűnik, ügyesen illeszkedik az összjátékba, és jól mozog. A kárpátaljai kapus nyugodt rutinrókának tűnik, tetszik, ahogy irányítja a védelmet, határozottan, de nem prol módon. Talán a gólnál picit bealudt, és Hanta rémhíre is megijeszt, miszerint egy komoly sérülésből jön a srác, de ezeket leszámítva, eddig, egy félidő alapján nem tragádia. Egyáltalán nem. Na de itt meg is állok, mert ez egy félidő volt eddig, és a harmatos Siófok ellen. Bővebb ítélet később.
Dark Kabangu, Hanta “Zolija” természetesen sehol nem volt, ugye ő 3 hétre kiszállt sérülés miatt, nehogy ő legyen új Ontivero, jegyzem meg csöndben. Mindenesetre klasszik párbeszéddel indult számomra a felkészülési szezon Dark kapcsán, társaságunk egyik jól értesült alappillére fogad ugyanis vidáman:
“Atikám, jó lesz ez a kis kongói, ügyes gyerek állítólag.”
“Igen? Honnan tudjuk, hát nem sérült?“
“De igen. De jó lesz.“
“Miért, te láttad?!“
“Nem, de mondják!!!“
“Ki?“
“A PandúrRobi meg a Buda“.
Na itt nyugodtam meg, hogy óriási tavaszunk lesz :)
Visszatérve az óriási tavaszra, most ellentmondok magamnak, mert még óriási is lehet akár. Legalább a 2013 bronz megismétlése. Hogyan, miért? Előbb a hogyan: ha bejönnek az igazolások. Eppelben van kraft, mondjuk kétszer annyi, mint Délben volt. Kérdés, nem ült-e be nagyon az NB2-ben. Ami aggasztó lehet, az az: ő, Gyulához hasonlóan szintén amolyan “második számú csatár”, nem az a klasszikus Klinsmann-féle torjäger. Vagyis az még kéne. Igazolni viszont már nem fogunk. Marad Dark, akit erre a posztra hoztunk. Igaz, vele kissé a sötétben tapogatózunk (bocs). Ha Budáéknak igaza van, és legalább egy új Abraham, akkor elöl megvagyunk, hisz Gyula mellé jött Eppel + a kongoléz új titán, és ugye mellettük Filip, Rikárdó vagy épp Proszi bármikor beköszönhet. De ha Eppel nyögvenyelős lesz, Dark egy újabb Sunnyboy, akkor viszont keményen önfelb@szós tavasz jöhet. A miért-re adható válasz pedig egyszerű: mi már nem állunk a kupában, a Fradi elment a mezőnytől, a kis különbajnokságban pedig kis túlzással bárki odaérhet akárhova, mi is lehetünk tizedikek, de negyedikek is, és akkor bejön Ábel álma, hogy az EB után a Pireneusokban csövezhessen egy hétig, aztán az andorrai EL elő-elő-előselejtezőre csak besétál la Vellába. Úgy legyen. De addig még sok tarokkparti lemegy a Gurigában…
Hátul Rossi mister megint az ötvédős szisztémát próbálgatta tegnap, ami ősszel minden volt, csak bejövős nem az eredményeink alapján (vészesen egybeesett az ötvédős kísérletezés az októberi-novemberi gödrünkkel). Ez a Baráth vissza középre sztori Rossi és Boti szerint nagy ötlet, érdekes, nekem pont balhátvédben (vagy jobb-ban) király Boti, de én szurker vagyok, nekik ez a szakmájuk, biztos igazuk van, nem tudom, Meglátjuk. Balhátvéd viszont nagyon kéne, mert Szilágyi Lóri egy czukk balbunkó ha aprítani kell, de előrejátékban, egyáltalán picit kreativitásban nem egy Botka Endi és még csak nem is Boti, szóval oda kellene alternatíva. Aki amúgy érthető, hogy nem Sváb lett, legalább megúsztunk egy újabb Berdó/Magasföldi/Sadjo sztorit (értsd máskor/régebben jó, vagy legalábbis nemrossz játékos nálunk se-íze-se-bűze módon besül).
Nos így állunk félúton, balhátvédet remélem még lelünk, és nem kukázott menekültet, hanem valami ismertebb magyart vagy hazai légióst, és hát csatárt is még elviselnék (lásd fenn), de nem fogunk hozni (lásd Hemy úr), irányítónk továbbra is csak Vaszke, aki kérdés, hogy felveszi-e a régi fonalat (tegnap vert két szép gólt, de mezőnyben ugyanúgy haloványabb volt, mint ősszel). Annyira, de annyira szeretném, ha beindulna, és annyira, de annyira félek, hogy nem fog.
Aki/ami amúgy még tetszett tegnap, már amennyire egy a még Gegét is nélkülöző Siófok bármi téren is értékmérő, az Holender szabadrúgása volt, meg Bobál és Ignja stabilitása hátul, Eppel kavargatásai és bevonhatósága a támadásokba, és Gyula agilitása a második félidőben (nem úgy a végső megoldásai, amik viszont katasztrófák voltak most még). Nagy Geri is jól hozta a nagygerizést, ott nem változott semmi a jól sikerült ősz óta.
A második félidőben még egy, évek múlva szerintem klasszikussá érő párbeszéddel ajándékozott meg a helyiérdekű korzólegenda Trógerek csoportja, egy új, gázüzemű BKK busz tetejét látva elsuhanni a hengermű előtt, a falon túl:
“Te, itt mióta járnak ilyen buszok?”
“Te…itt mióta járnak egyáltalán buszok?”.
Hiába, ha az ember a Kispestért jön, megszűnik számára a külvilág évtizedeken át, hehe.
Aztán elindultunk hazafele, még egy darabig szopogattam a Gyuri úr által kínált madárlátta sós-chilis (!) svéd medvecukrot, és figyeltem Hantát, ahogy a saját maga “ágyasította” meggypálinkáját szürcsöli egy miniatűr, letépett matricanyomoktól sem mentes kölnisüvegből, ami olyan összhatást keltett, mintha higítót tolna a derék blogfőszerk, mondjuk elnézve kitartó rajongásunkat, lehet, mi is ezen élünk húsz éve… aztán kézfogások sora, jövő héten ugyanitt, persze ha nem lesz hó meg extrém fagy, aztán irány haza ebédelni.
Alig három hét és kezdünk.
Jó rövid az idei szünet.