Mastodon

100 év az élvonalban: kispesti elsők, legek, érdekességek #01

2016 őszén lesz száz éve, hogy a Kispest lejátszotta első élvonalbeli mérkőzését (és tíz éve, hogy Hemingway vette át a klub irányítását), ezért gondoltuk nem árthat, ha néhány érdekességgel vagy amolyan leg-leg-leggel megismertetünk titeket, hátha lesz köztük néhány apróság, amit még nem hallottatok.

A lényeg az, hogy terveink szerint addig írjuk a dolgokat, amíg sorozattá növi ki magát, és aztán meglátjuk, lehet-e belőle valami ebookot gyártani. Ellenben ígérjük, hogy rendszertelen megjelenéssel, és rendszertelenül összeválogatott darabokkal találkoztok majd, ahogy éppen belefutunk valamibe, amit érdemesnek tartunk megosztani. Persze ha ti tudtok egy jó kis réteginformációt, sztorit a családi legendáriumból, akkor tudjátok a címünket: csak@taccs.hu. Megírjuk.

Nagy nevek, ha találkoznak //

Schlosser Imre és Purczeld (Puskás) Ferenc // talán kevesen tudják, hogy a Ferencváros és az MTK legendája, a minden valószínűség szerint az első magyar futballsztárnak nevezhető Schlosser az 1929-30-as idényben edzette egy rövid ideig a Kispest proficsapatát, és így annak középfedezetét, idősebb Purczeld (Puskás) Ferencet is. Schlosser még a saját maga által írt Fél évszázad a futballpályán c. kötetből is kifelejti, illetve egy évvel korábban, a Pesterzsébethez igazolásánál zárja le a törzsanyagot, majd 1955-ben veszi fel újra a fonalat.

Gallowich Tibor és a Purczeld (Puskás) Ferencek // idősebb Puskás Gallowich edzősége alatt, de már jóval harminc felett kezdett kikopni a Kispestből, hogy utolsó idényében, 1937-ben pont a Stallmach helyére még egyszer visszatérő Gallowichtól vegye át a csapat irányítását, és töltse be azt – rövid megszakításokkal például Titkos Pál és Guttmann Béla kedvéért – egészen 1951-ig. Puskás fia 1945-ben pont Gallowichnál szerepel először a válogatottban, így Gallowich elmondhatja, hogy az apának és a fiúnak is volt edzője. Érdekesség, hogy ifjabb Puskás amikor az első meccsét játssza Kispest-mezben 1943. december 5-én – akkor Szokodi István az edző.

A kőbányai MÁVAG. Sporttelep (Ganz) elhelyezkedése 1945-ben. (térkép: mapire.eu) A pályáról korhű légifelvétel található a ncap.org.uk adatbázisában. A térképek szerint valamikor 1908 és 1912 között épített pályát a kilencvenes években elbontották, a helyén lakópark található.

Az utolsó mérkőzés a háború vége előtt // 1944. december 10-én Kispest-Ganz-MÁVAG mérkőzést rendeznek a Kőbányai úti Ganz-pályán az 1944 őszére kiírt hadibajnokság utolsó fordulójának keretében. A 4-1-re győztes Kispest összeállítása: Mindszenti – Olajkár I., Pünkösdi – Lóth, Mészáros, Lovász – Boros, Szépföldi, Nemes, Puskás, Oláh. Eközben december 9-én a szovjetek elfoglalják Vácot, a meccs napján pedig Szálasi elfogadja, hogy Budapestet erődként használják, mozgósítja a teljes lakosságot 14-70 éves korig, valamint lezárják a budapesti gettó kapuit. Két héttel Budapest bekerítése és ostroma előtt a tudósítások szerint mintegy 1500 néző látogat ki a mérkőzésre. (Az utolsó európai bajnokit vélhetően december 24-én rendezik a Hungária körúton: Szentlőrinc-BSZKRT 0-2, 900 néző. Az utolsó gólszerző stílszerűen: Ördög.)


Név- és fogalommutató //

Hadibajnokság // Az 1944-45-re kiírt bajnokság igen hamar, mindössze néhány, részlegesen befejezett forduló után megszakadt 1944 szeptember közepén. Ungváron még lejátszották a harmadik kört, de közben egyre közeledett a front, így várható volt, hogy a Kolozsvár, a Nagyvárad, az Ungvár, az Újvidék, esetleg a Diósgyőr, és az egyéb vidéki városok hamarosan képtelenek lesznek otthon megrendezni találkozóikat. Az országos bajnokságot helyettesítendő, az MLSZ kiírt egy tizenkét budapesti csapattal induló hadibajnokságot, amelyet végül pont nem sikerült befejezni. Egy teljes kör szinte lement, azonban egyedüliként az élen 19-19 ponttal álló Ferencváros és Újpest október 29-én, 16.000 néző(!!!) előtt rendezett meccsét nem sikerült befejezni. A 83. percben, 1-1-es állásnál légitámadás miatt félbeszakadt, és az újrajátszásra kijelölt december 25-e valahogy nem tűnt alkalmasnak a Budapesten közben kitört utcai harcok miatt. Gondoljunk bele, hét perc híján megrendeznek egy fél bajnokságot, miközben az ország másik fele hadszíntér. A magyar ember valóban szerette a labdarúgást.

frissítés // Közben kikerült a Fradi múzeumának anyaga kereshető formátumban a hungaricana oldalára, és itt megtalálható Nagy Béla tollából a korabeli Nemzeti Sport december 26-i számának beszámolója az elmaradt újrajátszásról:

december 25.
A Nemzeti Sport utolsó száma december 26-án jelent meg. Az utolsó lap közölte az utolsó ferencvárosi eseményt:
A Ferencváros—Újpest mérkőzés harmadszor is elmaraadt! A csapatok, sőt aránylag sok néző is kimerészkedett az üllői úti pályához, de a kapukat már ki sem nyitották. A rendőrség visszavonta a mérkőzés lejátszására adott engedélyt. A külső Üllői úton már a szovjet csapatok készültek Budapest felszabadítására!
Az országban folyó felszabadító hadművelet egy időre a sportéletet is megszüntette. A fegyverek dörgése, a sok szenvedés számunkra azonban azt jelentette, hogy örökre eltűnt a régi rend, és létrejöttek azok a feltételek, amelyek között egy új, haladó, szocialista társadalom építését kezdhettük el. Egy olyan új társadalmat, amelyben a magyar sportmozgalom is új alapokra épült.

Gallowich Tibor (1900-1952) // A Nemzeti és a BAK kapusa, sportújságíró, és korának egyik sokat foglalkoztatott edzője, valamint a magyar válogatott szövetségi kapitánya 1945 és 1949 között.

Guttmann Béla (1900-1981) // A Törekvés, az MTK, valamint különböző osztrák és amerikai klubok fedezete, négyszeres magyar válogatott. Valódi hírnevét azonban az 1933 és 1974 között(!!!) íródó edzői pályafutásának köszönheti, amely során – többek között – bajnok az Újpesttel, a Portóval, a Benficával, utóbbival kétszer BEK-et nyer, míg az Újpesttel Közép-Európa Kupát. 1947-48-ban és 1948-49-ben edzette a Kispestet, összesen 23 mérkőzésen, 15 győzelemmel, 3 döntetlennel és 5 verséggel. A 61-29-es gólmutató csaknem olyan parádés, mint a 71,7%-os teljesítménye a megszerezhető pontokra nézve. Nehéz természetű, karakán ember volt, és ez lett távozásának is az oka. Összeveszett ifjabb Puskással, ezért hamarosan érkezett az utóda – idősebb Puskás.

id. Purczeld (Puskás) Ferenc (1903-1952) // A Kispest Vasastól igazolt fedezete. Játékosként 1927 és 1937 között 155 mérkőzésen 2 gól lő, majd három szakaszban, 1937 és 1951 között 348 meccsen ül a csapat kispadján, ami bődületes klubrekord. A második Tichy Lajos 195 bajnokival. Edzőként kétszeres arany-, és kétszeres ezüstérmes. Jellemző a korszakra, hogy a harmincas években, hiába volt profi labdarúgó, pályafutása végéhez közeledve kénytelen volt mellékállást vállalni a kispesti vágóhídon mázsamesterként.

Schlosser Imre // A Slózi. Ide talán nem is kell több. Ha viszont mégis, akkor tessék ellátogatni a remek Tempó Fradi! című oldalra, és bepótolni a műveltségi hiányosságokat.

Stallmach Alajos // A Kispest bajnoki ezüstérmes fedezete 1919-20-ból. Egy idényt, és azon belül két meccset az MTK-ban tölt, ahol bajnoki címet szerez, majd visszatér Kispestre és tagja az 1926-an kupát nyert csapatnak, bár a döntőben nem lép pályára. 1934 és 1937 között 49 meccsen át edzi a csapatot, amellyel az 1935-36-os bajnokságban az igen előkelő ötödik helyre fut be az MTK, Újpest, FTC, és a kiöregedő, de még jó karban lévő korábbi neves játékosokkal felálló Phőbus mögött. Civilben banktisztviselő, Kispest, Báhtory utcai lakos.

Szokodi István // A Kispest edzője volt az 1943-44-es idényben, és ezen kívül sajnos nem tudok róla semmit jelenleg. A húszas-harmincas évek fordulóján élt egy Szokody (v. Szokodi) István háztulajdonos Pestszentlőrinczen az Endrődy Sándor utcában, de nem vagyok benne biztos, hogy a kettő ugyanaz. Mondjuk az Endrődy (Endrődi) utca az Üllői útról indul, és a Hengersorral párhuzamosan a régi Traktorgyár-pályáig jön be, vagyis alig néhány perc sétára található a stadiontól. De az is lehet, hogy a Kispest korábbi elnökének, Szokodi Imrének (lakik: Kispest, Fő utca 18.) egy hozzátartozója, talán a fia.

Titkos Pál (1908-1988) // Az MTK balszélsője a harmincas éveken, világbajnoki ezüstérmes, az 1938-as döntőben gólt is lő. 1942-43-ban a Kispest edzője, majd a háborút követően az MTK-é. Később Egyiptom válogatottjával Afrika-kupát nyer, itthon azonban már csak vidéki csapatok jutnak neki. Az ötvenes évek elején-közepén részt vesz a magyar sportélet szabályozásárért felelős Országos Testnevelési és Sport Bizottság munkájában, ahol a labdarúgásért felelős.

megjegyzés: természetesen az imént leírtak is fényesen bizonyítják Szöllősi György állítását, miszerint a Kispest és a Honvéd egy gyökértelen, eredmények nélküli klub. Schlossernak, Titkosnak, Guttmannak mondjuk elég jók voltunk, de kik ők a magyar sportújságírás géniuszához képest?

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||