Mastodon

Kérek ma két hónapnyi álmodozást, ha lehet

Kicsit több lenne, maradhat?

Elmondom miről szól a mai Mezőkövesd. Illetve, hogy nekem miről fog szólni:

szeretnék egy kicsit álmodozni, hogy

bizony mi ott vagyunk, hogy esélyesek vagyunk, hogy ebből még bármi lehet. Hadd röhögjenek rajtam egész télen, ahogy kinézek az iroda ablakán, bambulom a dél-budai tájképet, és elmélázok, ebben benne van akár a bajnokság is.

Röhögnek, mert baromira nem tudom hitelesen előadni. Huszonhárom év valahogy leszoktatja az embert az ilyesmiről. Pedig megnéztük, a Vidit, Fradit 1:3 környékén adják, a Vasast 1:5, mi 1:7, utánunk pedig a Kövesd jön 1:60-al az év végére. A külső szem úgy látja, a négybe legalább odatartozunk.

Én viszont ennél többet akarok. 36 vagyok, az első harmad remekül telt, nyolc bajnoksággal, sikerekkel, csak épp kicsi voltam, éppen elkaptam a végét. Azóta eltelt egy újabb kétharmad (bárcsak, haha) és szinte semmi. A 96-os kupagyőzelem egy szerelem, de bakker, annyira fiatalok voltunk, hogy nyilvánvalóan.

Tartom, hogy

jár nekem is az, ami

faternak, nagyfaternak, fater haverjainak, nagyfater haverjainak, a fél Benedek Elek utcának, a Hengersor nyuggereinek, meg úgy általában szinte minden idősebb embernek, akit ismerünk, hogy a

Honvéd jó legyen, hogy a Honvéd azért van, hogy bajnok legyen.

Eskü, akarom tudni milyen érzés. Vagy érezni, vagy mittudomén. Nekem most ez a fontos.

Nem különösebben zavar, ha a diósgyőri kolléga kiröhög, hogy persze, a Kispest, álmodozz csak, a franc se érti mire fel. Ez mind a játék része. Pontosan tudom, hogy a saját félelmét a kieséstől vetíti ki, és próbál kapaszkodókat találni mások, amúgy valljuk be tényleg elég furán hangzó állításán: akár az utolsó fordulós Honvéd-Videoton dönthet a bajnokságról.

Most jó.

Hetek óta álmodozok, és szerintem mindenki. Ahogy egyre közelebb lett a dobogó, ahogy egyre közelebb lett a Vasas, ahogy mögénk került a Fradika, úgy lett minden kicsit szebb.

Még egy kicsi kéne, és akkor február közepéig (18-án kezdünk a Hungárián) ahogy mondani szokták, a felhőkön járkálnék, persze ha a klubházból kiszivárgó hírek is úgy gondolják.

Mert talán most érdemes mindent feltenni egy lapra. Tíz és fél éve van itt az Öreg, azóta egyszer volt hasonló, hogy a Supka-féle csapattal máig ne számoljon el senki, és maradjon minden a lelátói szóbeszéd szintjén. Most saját jogon fordulnánk az elején.

Szóval egy lapra kéne mindent feltenni, de ahhoz kell a Kövesd elpicsázása. Ebben az esetben három-négy csapat pontszámban is leválna a többiekről, és bár az 5-6 egység fór nem sok ebben a bajnokságban, azért reménykedésre adhat okot. És költésre, bevállalásra.

Tegyük tisztába: ha verjük a Kövesdet, akkor télen erősíteni kell mindenképp, és nem csak úgy általában, ahogy erősíteni illik, hanem a

bajnoki cím érdekében.

Igen, bakker kimondom. Aki nem érti meg, hogy egy 33 fordulós bajnokságban, 19 fordulót követően, legfeljebb három pontra az elsőtől, és hétre az ötödiktől, a harmadik legtöbb gólt rúgva és a legkevesebbet kapva igen, itt már erről kell beszélni.

Senki nem mondta, hogy innen már csak elbukhatjuk, de itt a lehetőség, hogy megcsináljuk. Most őszintén, gondoltuk volna néhány éve, hogy Filip, Proszi, a kölcsönbe pattintott Bobál, a sokadik számú Koszta, a Vérhódnak nem kellő Botka, két-három legfeljebb közepes kapus, Lovric, vagy bárki a keretből valaha komolyan veheti magát, vagy mi őt, hogy a bajnoki címért megy? Jó, Eppelnek volt sansza az MTK-val, Kambernak megvolt a Győrrel, Vaszkénak is majdnem összejött Újpesten, de ne vicceljünk már, így egyben tuti a kutya se gondolná.

Hol van már a két éve, amikor kilenc légióssal álltunk ki egy szétesett nb3-as csapat ellen a kupában?

Kábé ennyi. Nem érdekel, hogy a Kövesd legalább annyira formában, mint mi, mert mindig ott lesz bennem a kispesti és honvédos gőg, hogy hagyjuk már, mi tudjuk a nyerés csízióját, mi tudjuk mitől futball a futball, mert ha mást nem, ezt megtanultuk az évtizedek során.

Szóval tornyibarnásan mondva, a kispestiség formáját szeretném megtölteni a honvédosság tartalmával, vagyis az eredményességgel.

Próbáljuk ki egyszer, aztán ha megtetszik, kérjük állandóra.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||