Mastodon

Igazán szomorúak akkor leszünk, ha a tegnapi nap mögé nézünk

Bármilyen szempontból. Igen.

Nekem úgy mostanáig tartott a lehiggadás, kábé, tegnap még csak permanensen fröcsögtem Öcsémnek, Faternak, Hantának, Ábelnek meg Viktornak, este meg otthon a falnak. Nyilván ezzel nem voltam egyedül.

És mondom, a legrosszabb az, ha túl az első fölinduláson elkezdünk egy kicsit gondolkodni hogy mi miért történt…

Van itt több szcenárió is.

  • Pénzéhes futballprostituáltak forgatókönyv: Dani és Endi szemében felpörögtek az amerikai rajzfilmek dollárjelei, és elhagyták a nevelő aklot;
  • Dagobert bácsi forgatókönyv: A gaz Hemy tett ugyanígy, és 2011 teléhez hasonlóan megint idő előtt kiárusít;
  • Összeesküvéselmélet forgatókönyv: a stadiont megkapjuk, cserébe valaki(k) leszóltak az Öregnek, hogy a barter értelmében viszont a két srác odamegy, ahova kell, nehogy már a Honvéd beleszóljon a kijelölt két bajnokesélyes dolgába.

A valóság valószínűleg megint mozaikos – mindenből van benne egy kicsi, de így konkrétan egyik sem történt meg.

Az első szcenárióra lehet bizonyíték Endi Fradi TV-s antréja és a rihegő-röhögő, (amúgy Pintértől lassan autogramot kérő) Proszi Felcsúti aláírása. Néhányan védik a két harcost, hogy “szegények, nem akartak volna menni, de kellett” – hát, vagy nagy színészek, vagy itt szó sem volt kényszerről. Kákabelű szélsőnk úgy vigyorog a csúti cikkben, mint Kabát, mikor bevitték a thai éjszakába…

Személyes szál, hogy Botka különösen fájó, az ő kis saját legendáriuma a még kecsói kölcsönből is a Bozsikba edzeni visszajáró saját nevelés imázsával nagyon szerethető arc volt, iszonyat örültem, mikor Csábi hazahozta, úgy festett ő is így tesz, tőlünk lett válogatott – aztán elég elolvasni a búcsúinterjút (még kispestiként adta), ott már nem is volt gyerekként Honvédos, csak ez a klub volt a legközelebb… Indoka az előrelépésről elképesztő: ha ezt az elmúlt 6 idény bármelyikében tolja, még tapsolok is neki szomorúan, de most… Azt hiszem mindez túl van az új klubnak való kötelező hajbókolás szintjénél is egy kicsit. Jajj, Endre.

Prosser kapcsán megértem a csalódottságát, hogy a Kopasz rendszeresen jegelte (bár pont idén annyira nem, tény azonban, hogy már formábalendülése után is sokat padoztatta őt a néha tényleg súlyosan lassan eszmélő talján), de könyörgöm, ez milyen válasz? Elmegyek 3 és fél évre a tanyára? Dani úrnál komoly gondok lehetnek fejben. Fizetéssel együtt értve. Sokan jönnek a privát munkapéldákkal. Én is azt teszem most. Első melóhelyem, ami 7 évig kitartott végül, amolyan munka-Kispest volt nekem. Álomhely, remek kollegákkal (többen azóta barátaim), remek szellemi kihívás munkákkal. Utána évekig kerestem, míg 3 állomás után meglett a mostani, ami ezeket az első éveket idézi nyomokban… De vissza az első melóhelyre! 2 és fél év ottlát után azonban majdnem eljöttem, egy hülye kommunikációs gap miatt nem értettem meg magam a közvetlen főnökömmel, aki amúgy mindenkit honorált mindenhogy, csak engem nem, és erre a sértettségemre lecsapott egy frissen távozó kollega, aki magával akart vinni az ő új helyére. Már fél lábbal kinn voltam onnan, erősen sértetten, hogy a közvetlen főnök miért nem akar ott tartani, mikor közbelépett az akkori igazgatónk, és közölte, mindent megad, a keretein belül, amit kérek, csak maradjak. Rosszabb kondíciókkal, mint a csábító másik hely, de maradtam, mert minden oda kötött. Nem bántam meg. Fél év alatt minden kiegyenesedett, újabb évek alatt az ottani “munka-Honvédban” egy stabil kezdő lettem és kb közönségkedvenc (na nem egy Lanza, inkább egy Baráth Boti). Nem önszopkodás a sztori lényege, hanem hogy sértettségből kár gyorsan dönteni. Még ha a fizu (egy ideig) mindent verőnek tűnik is. Egy Honvédos pedig ne menjen a tolvajokhoz, Dániel. Külföldre bármikor mehettél volna a tehetséged alapján, vagy… vagy nem bíztál magadban, mint Dzsudzsák a nyugati kérők helyetti Macskakaja igazolásakor? Te tudod. De ez még nagyobb csalódás mint Endre.

Felülrőli nyomás? Endi elhinti a válogatottba való könnyebb bejutás kérdését, majd zavartan módosít (klasszik “bocs, hogy elkotyogtam” szitu), ez elég szomorú perspektívákat fest. Főleg, hogy nem igaz. Honnan lett válogatott a jó Endre 2 hónapja? Csak nem a hitvány külvárosi klubból? Ha annyira előrelépésre vágyik, ott a külföld nyártól, egy remek csodatavasz után- de nem, a MINDEN kell és MOST azonnal. A Fradi megvárt volna nyáron is, Endre. Hogy kábé a Kanyart idézzem, tavasszal “befejezzétek a félmunkát“.

De oké, akkor kapaszkodjunk a fenti finom zsarolásba. Felső nyomás- biztos volt valamennyi, hol nincs, melyik bajnokságban nem presszionál a gazdagabb klub (mondjuk azokat nem az állam tartja el), valami biztos volt, mondhat Hemy úr akármit – mondjuk a tegnapi NSO-s videója (elsőre megnézve komolyan áldottam az eszem, hogy én sose toltam gyógyszerre sört), szóval a videó akár kicsit erről is árulkodik. Ez a kolbászos ultraprogresszív poénbonbon-szórás, dettó, mint Faterom egy-egy erősebb napján, amikor senki se érti, de ő élvezi. Már arra gondolok, a Papa valahogy ezzel jelzi, hogy itt mekkora bornírtság megy a háttérben a magyar fociban – mint amikor anno a moszkvai perekben Buharin direkte égbekiáltó ostobaságokat tanúskodott, amivel egy szebb és jobb világban kiröhögteti az ügyészt, de az nem egy szép és jó világ volt, úgyhogy csak a külvilág egy szűk rétegének jelzett ezzel, hogy ne higgyék el a bemagolt önvádat. Ha nem lenne a Papáról annyi önfejűségi negatív élményem, ezt is elhinném – de simán benne van a pakliban, hogy csak a siránkozó hangokat unta meg a két játékos távozása miatt, és ezért volt a show.

De a legeslegszomorúbb az az, ami legvalószínűbben rejlik az egész jelenség mögött. Másodikak vagyunk, van esély végre valami szép tavaszra, dobogóközelre, egy MK-menetelésre – egyik se garancia, de jók a sanszok. Hosszú évek után az Öreg csapatot építget, alakul egy gerinc, vannak értékek a padon is, egy Atletis csoda is kifuthat(ott volna)? És akkor két játékos úgy dönt, hogy lelép, vagy a tulaj úgy dönt, eladja őket. Az első verzióra saccolok – de a második se vidám sztori.

Mindettő külön-külön, de együtt is azt mutatja: a nagy sikerben itt igazán csak a szurkerek hisznek-reménykednek – a keret, a klubház, a hangzatos nyilatkozatok ellenére: NEM. Különben miért hagynák elmenni a kezdőjobbhátvédet és az állandó góllövő cserét? Illetve: ők miért mennek el? Egyik a közvetlen riválishoz, a másik a legmélyebb szennybe?

Miért nem várnak egy fél évet, hogy hátha nyernek egy olyan érmet vagy neadjIsten, trófeát, amire örökre emlékeznek majd, mert az ország legjobb tábora hajtja bele őket, mert mindenki leírta a klubot az idény előtt, mert le volt játszva a szezon, de ők megcsinálták mégis? Egy ilyen élményért simán megéri maradni – s ha nem jön össze, mert épp lecsúszuk, úgyis jön a nyár és visz minket külföld, vagy a 2-3 magyar “nagy”.

Akkor miért mennek?

Mert nem látják az esélyt a szoros tavaszra? Mert úgy érzik, a vezetés itt úgyse gondolkodik sikerben?

Miért hagyják őket menni?

Mert jobb most a pénz, mint egy besült tavasz után a semmi?

És ennek milyen üzenete van a maradók felé?

Ne is gondoljunk bele, hogy simán esélyes: itt a két legfontosabb tényező, a játékosok és a klubvezetés nem hisz a sikerben?

Egyelőre kérdőjellel teszem fel a mondatot, mert ha további keretváltozás nem jön, dacból még mindig mehetünk egy szép tavaszt, játékosilag, klubvezetésileg. A Papa már edzőtáborról beszél (tényleg sok lehetett a házikolbász szilveszterkor), ha hozza Laczkót, aki ugyan zsoldos, és nem is örvendek neki elsőre, de ha rögvest igazol a Papa, az halovány biztatás – költ a csapatra, ezek a jelek akár azt is mondhatják, hogy mégis furcsa háttérerők működtek itt és nem magunk alatt vágjuk a fát. Hát, a következő rossz hírig higgyünk ebben.

Csak tegnap kaptunk egy komoly lélekpofont – és a nagy kérdés az, még hányat hordunk ki lábon, megmaradó Kispest-kedvvel. Mert persze ott leszünk változatlanul a lelátón – csak nem mindegy hogy szurkolni, vagy sírva röhögni.