Mastodon

Újabb két pont távozott az aktuális ellenfél buszán, de kardba azért nem kell dőlni

A sorsoláskor, de főleg az első forduló után, mikor fáradtan, a beer shevai hőséggel és 90 perccel a lábunkban simáztuk le (hellyel-közzel) a Haladást, én bizony 9 pontot terveztem be az első három fordulóra. Ebből lett öt, kétszer is 2:1-ről veszítve a végén 2 pontot. Ebből a szempontból tehát félig üres a pohár. Viszont a Dió előttünk is, utánunk is alázott, a Balmaznak pedig, valljuk meg, rendesen volt szerencséje (meg egy Laczkója), így ha ma 9 ponttal állnánk, sem lenne egy nagy utópia. Persze nem azzal állunk, maradt az 5, de én még nem akarok keseregni.

A Diók elleni heroikus második félidővel a csapat újból megerősítette önnön népszerűségét a szurkolótáboron belül, elég volt csak a kommenteket olvasni a héten. Ehhez képest a Balmaz elleni első félidőben Ábellel és Öccsel kínunkban röhögtünk a korlátnál, olyan időutazásban volt részünk, a korzóhangulatot tekintve: mintha nem lett volna a tavalyi év, és egyből a 2015-16-os szezon után lennénk, egy n+1. szürke idényben. “Eppel mit művelsz? Nem igaz, hogy ez a gyerek mekkora gödörben van.” “Tömösvári te szerencsétlen.” “Miért 9 emberrel kezdünk?” “Ki ez az új néger? Mit ívelget?“, “Pölöskei, takarodj“, “Laczkó takarodj“. Játszik a bajnokcsapat, Korzó at its best. Imádom. Ja, nem.

Persze nagy csúsztató népsportos zsurnaliszta lennék, ha hallgatnék azokról a pontokról, amelyben azért volt igazsága a legendásan haklis kispesti ülőszektornak (mégha ennek fele Lovi fotós örök bánatára zömmel a korlátnál áll is. A derék fotós legújabb ötlete alapján áramot vezetne a korlátba, hogy ezzel kényszerítsen minket leülni a szebb látványért, legalábbis ismét ezt adta elő nekünk meccs előtt élveteg mosolyával, nagy kópé a jó fotográfus). Szegény Tömösnek ma tényleg nagyon nem ment, és ez meg is viselte, de hát az sem segített a helyzeten, hogy tonnaszám kapta a “biztatást” a lelátóról, kábé, mint annak idején szegény Czuczimarczi, aki ahogy sorra nyalta be a Paks ellen a leventególokat, sorra kapta a kedves biztatásokat is az oldalról, amik között  a “vár Kozármisleny” volt még a legenyhébb. Zsörtölődni meg dühöngeni magam is szoktam, de saját játékost, főleg 1-2 meccses fiatalt szidni azért nem igazán…. Látja ezt az edző is, úgyis lép, ha kell (EvdM is lépett), ha meg akarunk még értelmes megmozdulást látni a skactól, nem biztos, hogy az a jó, ha folyamatosan gyalázzuk. Torghelle sem attól lett jó, hogy fél évig mocskolta a lelátó (máig emlékszem: “Torghelle takarodj Marcaliba, meg se lássunk többé Kispesten“, Anno Domini 2001), hanem hogy rendszeresen játszott 2002 tavaszától. Ettől a probléma még létezik, az új fiatalszekciónak nincs meg az 1-2 év NB2/Nb1 terhelése, és ez még egy darabig ki is fog jönni. Legyünk türelemmel.

Nem kezdett rosszul szerintem. (1909foto.hu).

Latifu szidogatásában (ez azért nem volt egyöntetű, többen visszafogottan dicsérték is a srácot) sem feltétlen értek egyet. Szemmel láthatóan (most szentségtörök, de) jobb barátságban van a labdával, mint a csöppnyi Uralkodó, igaz, dinamikában és kispesti elkötelezettségben (utóbbi nem meglepő, 5 év vs 1 hét) veri őt a Legkisebb Király. De Latifu sem poroszkált, eddig nem csalt gebrósan futballt, nem hajmeresztett Adewunmiként, beadásai jó százalékban jók (egy gólt is hozott), hátul nagyon nagy hibát nem vétett (igaz a Balmaz se egy UTE vagy Vidi). Mindegy, ez egy meccs, aki ebből hosszú távú következtetést von le, az ostoba, vagy sportújságíró.

A laczkótakarodj-ok is alacsonyan szálltak az első félidőben, és mit mondjak, ezekkel már nehezebb vitatkozni. A Buksi gyereken ugyanazt érzem, mint tavasszal. 1-2 meccset megnyom, már kezdünk örülni, hogy na, mégsem volt hülye a Rossi, hogy ennyire akarta, utána viszont vagy lesérül (tavasz), vagy visszaáll egy jó kis bohócliger középszerre (tavasz is, most is). És ez azért bosszantó, mert az arc nem véletlen volt válogatott, nem véletlen volt légiós, nem véletlen vette meg a Loki, mikor csoportkörözött. Ehhez képest, ha ezt a hátsó tétovázást, lassú gondolkodást, enervált fellépéseket egy új MFA-s mutatná, már szívlapáttal kergetné szegény gyereket a fél lelátó…Szóval ez kevés így, és akkor ezt sikerül megkoronázni a Balmaz egyenlítését kiváltó labdaeladással, azzal az ergya fejessel. A szangvinikus EdvM-et meg-megismerve nem lepne meg, ha egy időre jegelve lenne a buksi-i kezdőcsapattagság. Jegelve lenne, ha nem lenne szétesve a védelem a sérülések miatt… Aj-jajj.

Eppel. Már harmadik meccse hallgatom, ráadásul mindig különböző arcoktól, hogy “a gyerek kész, lenullázta a válogatott“, “olyan gödörben vagy, hogy ihaj“, “köze nincs a tavalyi Marcihoz“. Ábellel egymásra néztünk az első félidőben ezeket hallgatva, majd még inkább a másodikban, amikor Eppel prof előbb kiegyenlített, majd gólpasszt fejelt a talján ásznak. Tényleg akkora gödörben van a gyerek, bakker, hogy rá nem lehet ismerni. 3 meccs, 1 gólpassz, 2 gól. Remélem, kijön a hullámvölgyből (gondolom akkor majd meccsenként négyeket gurít). Egy feddés csak: a végén az összeszólalkozás kár volt a kis balmazi haraszttal, bármit is ugathatott a felpörgött északhajdúsági nyikhaj. Ha ebből piros lett volna, egy szót sem szólhatunk, és akkor ‘csúton rohamozhattunk volna a kissé husi Dániel Lóval (aki a régi dinamikus állatból egy good old czukk lett, akit imádok, de remélem valahogy visszajön a régi robbanékonyság is, mert a lambó motorból egyelőre ez tuningzsiguli lett), vagy Dark mesterrel, aki egy meccsen varázsol néhányat, és gólpasszt ad, a következőn meg seggberúgja magát a labdával, vagy úgy tűnik el a hosszanti oldalon, mint Philip Tarlue a Vám-és Pénzügyőrség fogdasorán ’99 tavaszán.

A Cézár megint jött és megint szögletzázlót tört. Bellissima! (1909foto.hu)

Ami tetszett amúgy, az az volt, ami múlt héten is. Ezúttal is a saját hülyeségünk miatt kerültünk hátrányba (nem ez tetszett!!), amit szép melóval ledolgoztunk (hanem ez!!), majd megfordítottunk (meg ez) a második félidőben, hogy ezúttal azonban az önsorsrontás folytatódjon, és ajándékozzunk még egy pontot az ellenfélnek. De a fordítás 20 perce megint remekbe szabott volt, parádés gólokkal. Tetszett  Eppel második félideje, a gól utáni még jobb fokozatba pörgése; még inkább Lanza, aki eddig egész idényben akkorát megy, hogy sírok. Remélem, a Váli-völgyi tahóknak is tartogat egy-két szépségdíjas dugaszt! Bobál Dávid konkrétan a legjobb védő a Bohócligában. Szégyen, hogy csak a sérülések miatt került be, remélem, EdvM már rájött a tévedésére, és bebetonozza a kezdőbe. És persze Kamber György. Rajta és Lanzán láttam végig azt a hajtási pluszt, azt az öntudatot, ami egy bajnoké kell legyen. És ennek örülök, ez vetüljön ki az egész csapatra! Ja, és tetszett már megint Herjeczki is, aki ugyan sokszor lepattan még az ellenfeléről, de egész bátor dolgai vannak és ha hibáz is, próbál rögvest javítani. A fizikumot kellene ott még erősíteni, de nekem tetszik, amit látok.

Nyilván nekem is fáj az elvesztett 2-2 pont a Diók és most a Balmaz ellen, de még jobban fájna, ha nihilt látnék, attól pedig messze vagyunk. Sajnos ez az egész, amit épp megélünk, az újedző-sztorival jár együtt. Ne feledjük, Rossi mennyit kísérletezett az idejövetelekor, sőt, visszatérésekor is, fél-fél év mindkét esetben ráment, mire megtalálta a főbb taktikai elemeit a Kopasz.

Gyermekbetegségek megvannak,, de a Rossinak megadott hosszú türelem neki is kijár (1909foto.hu)

Újkopasz is hasonló cipőben jár, de kár a múlton lamentálni, és abban se vagyok biztos, hogy ha Rossi marad, annyira szárnyalnánk, nem véletlen lépett le (Hemyt most hagyjuk) ő sem, tudta, hogy a csúcson kell abbahagyni, és aki egy kicsit ismeri közelebbről, tudja, hogy nagy politikus a Marco. Szóval egyelőre szorítsunk Dr. Szigor Eriknek, aztán meglátjuk mi sül ki ebből. A gyermekbetegségek ellenére eddig azért nem tragikus a kép, bár tény, az igazi megpróbáltatások most jönnek.

Például a jövő héten, ahol újfent keresztes hadjárat vár ránk, miután  a tolvajok csak nem tudnak leállni, és visszaosonkodtak az első osztályba a harácsolt aranyhintón, a bakon Pénztáros Lawrence-szel, aki parádés gúnyájában cöccög a kék-sárgába felcicomázott lovaknak. Szóval, a Kanyart idézve: MINDENKI FELCSÚTRA!