Rendre felmerül a kérdés, hogy a magyar gazdaság egyáltalán hány NB I-es csapatot bír el. Ilyenkor mindenki nagyon okos tud lenni, és bemondja, mondjuk a 12-t, mert a gazdag Ausztria csak 10, és amúgy is ennyi a környéken szinte mindenhol, meg a nagyobb Románia is csak 14, a lengyelek meg oké, hogy 16, de ők sokan vannak, és amúgy is jobbak.
Ne haragudjatok, de ezek blődliségek. Mindenféle adatot, tényt és úgy általában magukat a számokat nélkülözik, mindössze és legfeljebb érzetek, és annak is elég gyengusok.
Tessék, itt egy klikkre nagyobb grafikon, ahol az egy főre eső GDP és az adott ország élvonalbeli csapatainak hányadosát látjátok az Egyesült Királyság nélkül, mert lusta voltam külön GDP-t keresni Angliára, Skóciára és Walesre:
Magyarul és az érzetalapú érvelésekben használt terminológiával, itt valamiféle eltartóképesség van egy grafikonba rendezve. A Nagy Európai Átlag 1894 dollár, amit Svájc, Norvégia, Ausztria, és még páran bővel felülteljesítenek, vagyis simán elférne még náluk néhány csapat, ha akarnák.
Magyarországot három verzióban is felhelyeztem:
- 12 csapattal 1138 dollárra;
- 14 csapattal 975 dollárra;
- és 16 csapattal 853 dollárra jön ki a mutatónk.
A hármas számítás azért is érdekes, mert a három adat szinte egymás mellé került, egyedül a 16 csapatos lengyel liga 898 dollárja kúszott be közéjük.
Vagyis kijelenthető, hogy az NB I számára jelenleg teljesen mindegy, hogy hány csapatból áll, európai átlagban az eltartóképességet vizsgálva mindegyik megoldás a középmezőny végét jelentené.
Máris más kicsit a kép, ha csak a környező országokra fókuszálunk, mert itt észre kell vegyünk egy viszonylag cinkes dolgot, mégpedig azt, hogy mindenki durván elhúzott mellettünk gazdasági teljesítményben. A ligák létszáma nagyjából megegyezik, tehát a grafikonon egy ország akkor szerepel előrébb, ha az egy főre jutó GDP-je magasabb. És ugye Szlovákia, Csehország és Szlovénia már pá-pá, lassan vissza se néznek, és nem csak ránk, már előzik Olaszországot, Spanyolországot, Görögországot és Portugáliát is.
A nagypofájú Magyarország tehát egy leszakadó ország lett mind gazdaságilag, mind futballban, és amíg a periférián találunk egy Lengyelországot, ahol teljesen újragondolták az egész labdarúgást, valamint találunk egy Romániát, ahol ciklikusan és hektikusan, de néha megjelenik valami fura pénz a futballban, és azt képesek eredményre fordítani, addig nálunk nem látni semmiféle kapaszkodót, hogy csak egy picit is reménykedhessünk.
Alternatív megoldás lehetne még hátrébb csúszni a listán, és Szerbiához vagy Boszniához hasonlóan nettó játékoskibocsájtó országgá válni, de ahhoz meg az kéne, hogy a magyar játékosok forgalomképesek legyenek. Nem azok.
Szóval tök felesleges arról vitatkozni, hogy 12, 14 vagy 16, hogy mit bír el az ország, mert álprobléma csupán. Amíg a mentalitás nem változik, amíg kényelmesen be tudjuk magyarázni magunknak, hogy mi csináljuk a valódi forradalmat (cél az európai középmezőny eleje!), addig felejtsük el a jó magyar focit. Vagy a közepeset. Vagy a pár évente néha felcsillanó valamit. Vagyis úgy általában mindent.
De ha már nem nézzük, legalább szép stadionokban tehetjük.
