Wiesner Salamon (vagy Sándor, esetleg Sámuel) kispesti mechanikus, a gázolásnál összetörő rendszámtábla, a névtáblával ellátott kerékpárzár, valamint a kétszobás, felfújható weekendház (Magyarság, 1932. szeptember 22.) feltalálója, egyben Horacsek Jenőnek, a levegő által meggyújtható villanykörte kiötlőjének munkatársa (Délamerikai Magyarság, 1932. június 16.) bemutatta a világ ötödik gépemberét.
A következő posztnak semmi köze sincs a kispesti labdarúgáshoz.
Budapesti Hírlap, 1932. április 15.
A gépember inkább öngyilkos lesz, de nem engedi elárvereztetni magát
A lefoglalt Hungária gépembert a bíróság feloldotta a zár alól
A Hungária-gépember, amely mint ismeretes, Wiesner Salamon kispesti műszerész találmánya, haragszik a végrehajtók minden fajtájára, különösen az adóvégrehajtóra. Egy ilyen végrehajtót villámló szemével és haragos morgásával már meg is futamított. Feltalálója távollétében legutóbb rendes járásbírósági végrehajtó mégis lefoglalta. Wiesner, a föltaláló a rendes peres úttól eltérően nem igénypert indított a gépembernek a végrehajtási zár alól való feloldása érdekében, hanem beadványt intézett a kispesti járásbírósághoz, és úgy kérte a végrehajtás feloldását azzal, hogy találmányát még nem védi szabadalom s így ha az árverés alá kerül, találmánya titkát bárki könnyen ellesheti. A beadványban tárgyalás kitűzését kérte és az volt a szándéka, hogy a tárgyaláson a Hungária-gépemberrel együtt jelenik meg és azzal terjeszteti elő a védekezést élőszóval. A kispesti járásbíróság azonban tárgyalás nélkül intézte el a kérelmet, végzéssel feloldotta a Hungária-gépembert a végrehajtási zár alól a következő megokolással:
A végrehajtást szenvedő által feloldani kért gépember végrehajtást szenvedő előadása szerint még szabadalmazva nincs és így ezt az utánzástól mi sem védi. Erre a körülményre tekintettel a bíróság is alaposnak látja a végrehajtást szenvedő aggályait arra az esetre, ha az ingó, amely a föltaláló tervezése alatt áll még, árverésen szabad forgalomba kerülne, mert így a föltaláló terveinek egy része ismeretessé válnék a szakemberek előtt és ezzel a végrehajtást szenvedőnek találmányához fűzött reményei romba dőlnének. Ezekre való tekintettel, de arra is, hogy a gépember becsértéke igen csekély és ezért feloldáséval a végrehajtató értékei sérelmet nem szenvednek, a bíróság az előterjesztésben felhozottakat a fentiek kiemelésével magáévá tette és a gépembert a foglalás és bírói zár alól feloldotta.
A kispesti járásbíróság végzését, amelynek 22571/1932. a száma, Józsa dr. királyi járásbíró írta alá és adta ki.
Wiesner Salamon, a föltaláló, aki egyébként a végrehajtatónak annyi vasat ajánlott fel, amennyit a gépember nyom, arra a kérdésre, hogy mi lett volna, ha a bíróság nem oldja fel a gépembert a foglalás alól, így válaszolt:
— A Hungária-gépember nem egykönnyen adja meg magát, különösen most már nem, amikor elsajátította a kővel való dobálás technikáját is. Nem kétséges, hogy az árverési hiénák között nagy handabandázást vitt volna véghez és jaj lett volna annak, akit árammal töltött karjaival magához ölel. Végső esetben a Hungária-gépember inkább öngyilkosságot követett volna el, semhogy megadja magát: belső szerkezete recsegve-ropogva omlott volna össze, mert föltalálójával együtt az az álláspontja, hogy legfeljebb csak az anyaga foglalható le, de az eszme, amely gépi életet lehel bele, semmi körülmények között sem.
A föltaláló különben legközelebb száz találmányát teszi közkinccsé. Könyvet ad ki és a könyvvásárlóit feljogosítja, hogy az abban ismertetett száz találmánya közül bármelyiket saját nevére és hasznára szabadalmaztassa.
Friss Ujság, 1933. január 22.
Kispesten megszületett a „Hungária” gépember
Dr. Motor és társainak titokzatos világa — Az automatakorszak küszöbén
Nemrégiben járta be a világsajtót az a hír, hogy egy gépember agyonütötte feltalálóját. Ez a halálos szerencsétlenség ismét az érdeklődés középpontjába állította a gépembert, amelynek megalkotása már évszázadok óta izgatja a tudósok képzeletét. Az utóbbi években egyre több és több „gépember” születik a tudósok és ügyes műszerészek műhelyeiben, amelyek nagyjából mind valami félelmetes külsejű páncélos lovaghoz hasonlítanak. Az ember első pillanatra azt hihetné, hogy felnőtt emberek óriási játékszere ez a furcsa alkotmány, ha azonban rájövünk, hogy egy ilyen bonyolult szerkezetű gépember mi minden fontos feladatot tud elvégezni, akkor rá kell döbbennünk arra a tudatra is, hogy
egy uj kor, az automata-korszak küszöbén állunk,
amelyben a gép egyre nagyobb és nagyobb mértekben fogja kivenni az élő ember kezéből a munkát és talán egyúttal a kenyeret is.
A regényírók képzelőereje hamarabb megalkotta a mesterséges embert, mint a technikusok. Felkerültek a színpad világába is azok az embert csalódásig híven utánzó, rugókra járó babák, mint példáéi Coppélia és a „Hoffmann meséi” című operában Olympia, akiknek gépszerü figuráját természetesen élő művésznők személyesítették meg. És ki ne emlékeznék a prágai Löw csodarabbi agyagból épült rémületes Gólomjére, akit a szájába tett pergamentlap tartott életben.
Természetesen ezeket a képzeletben született mesterséges embereket messze meghaladja a valóságos gépember, amely nem húsból és vérből váló — géputánzat, hanem villanydrótokból, kerekekből, acélizületekből, csavarokból, fényérzékeny fotocellákból, gramofon-lemezekből álló — emberutánzat. Nem olyan, mint Kempelen Farkas híres sakk automatája, amely csak kívülről nézett ki törökruhába felöltöztetett gépnek, de amelynek belsejében egy csudálatos tehetségű sakkjátékos,
törpe ember volt elbújva, aki a leghíresebb sakk játékosokat is megverte.
Ezeknek a modern gépembereknek meg lehet tekinteni a belsejét, ki lehet vizsgálni rugókra járó koponyaszerkezetet, fel lehet emelni a mellét takaró acéllapot, ki lehet javítani ha elromlik, a szive helyén működő motort.
A világon feltalálható gépemberek nem egyformán működnek. A Televox, a halló gépember sípjelre kezd dolgozni, a Telelux pedig
a zseblámpa felvillanó fényére nyitja és zárja a csapokat
és színük és nagyságuk szerint képes osztályozni, a szivarosdobozokat. A angolok híres gépembere, a Robot, a belészerelt hangosfilmkészülék segítségével felköszöntőket mond. Valamennyiüket felülmúlja „Mister Alpha”, aki
udvariasan meghajol a látogató előtt, érces hangon ráköszönt, hellyel kínálja meg és hogyléte iránt érdeklődik.
Ha kérdéseket teszünk fel neki, válaszol, megmondja, hány óra van, milyen az időjárás és mindezeken felül félelmetesen jól kezeli a pisztolyt.
Mindezeket a külföldi származású gépembereket udvariasságban és előkelőségben csak egy magyar gépember, a dr. Motor, Tarján Ferenc magyar fizikus emberautomatája múlja felül, amely külsejével
úgy fest, mint egy tökéletes világfi.
Szinte csak az hiányzik, hogy szivarra gyújtson és rumbát táncoljon valamelyik bálon. A magyar technika, amely mindenkor lépést tudott tartani a külföldi technikai fejlődés iramával, a gépember fejlődése tekintetében sem marad el.
Nemrégiben született meg a gépemberek családjának legifjabb, tagja, a „Hungária”. Egy kispesti műszerész, Wiesner Sámuel teremtette meg ezt a képünkön is bemutatott különös szerkezetet, a mely félelmes acélkarjával könnyedén emeli le a telefon hallgatóját. A „Hungária” békésen és szolgálatkészen ül gazdája felesége mellett. Szemeinek és füleinek helyén érzékeny korongok közvetítik „agyába” gazdája parancsát. Mert
a „Hungária” lát és hall
és minden szavunkat mozdulatunkat figyeli a benne elrejtett mikrofonok és fotócellákon keresztül. Ha a gazdája rászól, vagy megérinti, habozás nélkül felkel a puha díványról, tesz, vesz, sőt söpröget is, mert nem szégyenli a házimunkát.
Ennek az automatának csak egy hibája van: nem tud pénzt keresni. Wiesner Sámuel, mint a legtöbb magyar feltaláló, családjával együtt nélkülöz és csak nehezen jut munkához. Legfeljebb az a vigasztalása lehet, hogy családjának gépember tagja nem kér enni.
A kispesti, “Hungária” gépember további sorsáról sajnos semmit sem tudunk. 1932-ben pár újságban cikkeztek róla, majd nyomtalanul eltűnt.
A cikk elkészítéséhez az Arcanum Digitális Tudománytár , a Hungaricana Közgyűjteményi Portál és a Magyar Nemzeti Digitális Archívum digitalizált dokumentumait használtuk fel. Címlapkép: képernyőkép a Magyarság c. folyóirat 1932. január 31-i számának mellékletéből.
A Televox és Telelux gépemberekről angolul itt olvashatsz további részleteket, itt képeket nézhetsz róluk, itt a Korunk című folyóirat Televox-szal foglalkozó 1928. februári cikkét találod, itt pedig egy 1935-ös cikket a gépemberekről, sok képpel.
