Halkan mondom, hogy egészen megkedveltem Kövesdre meccsre járni, pedig nem kéne

Mezőkövesd – Bp. Honvéd // 13:45 tv: M4 Sport

Nem lehet egyszerű másodvonalbeli NER-csapatnak lenni. Ugye azzal a szöveggel lett tizenkét csapatos az NB I, hogy az ország a piac képtelen eltartani ennél többet. Azóta a csőd felé menetel az értelmetlenség egyik csimborasszója, a Balmazújváros; miközben a Haladás hatalmasat sprintelve próbálja meg utolérni. Bognár György szavaival élve: a zuhanást nem kell tanítani, az megy magától is.

Egyébként a két csapatot azon túl, hogy NER, hogy új stadion, hogy NB I., még Horvát Feri személye is összeköti, hogy még az is láthassa az összefüggéseket, aki egyáltalán nem szeretné látni.

Mellékesen ma Kövesdre utazunk, ami dettó NER, viszont.

Viszont, mert a Kövesd is értelmetlen a maga nemében, egy cseszett nagy TAO-csapda és -lehúzás, a húszezres városok körének oszlopos tagja, ahol NB I-nek igazából nem illik lennie, csak elvétve, ha éppen nagyon rossz mondjuk a Zalaegerszeg és a Diósgyőr, és egyszerre esnek ki, de még a Haladás nem érett a visszajutásra, a Tatabánya közepes, szóval óriási lehetőség, be lehet valamelyiket előzni. Keleti csoport, második hely, osztályozó a Péccsel. Bármi megtörténhet.

Ezzel szemben a Mezőkövesd egy létező valami, ahová utazni szoktunk tavasszal is, mert a bajnokságban több forduló van, így könnyebb megélni a visszavágót. Ha kupa lenne, kellemes októberi szerda, mókás városka, közel is van, ötszázanv simán lemegyünk, szenvedve pedig tovább.

Az ilyen csapatokra nagy szükség van – a helyükön. Termelni, csinálni a focit, hátha egyszer összejön egy Nagy Generáció, miközben pont a város szélén épít gyárat a Multi, hogy majd társadalmi felelősségvállalás címén jól megfinanszírozza azt a pár szezon élvonat. A köztes időkben tisztességgel tenni kell a közepes városok kiscsapatának a dolgát, és átadni a tehetséges érettségizőket a Ferencvárosnak – elkallódni. (Bezzeg, amikor a Honvéd még sorozhatott!)

Nagyjából így képzelem a helyét egy normális futballvilágban a Mezőkövesdnek, akikkel amúgy nincs különösebb bajom, leszámítva az értelmetlenségüket, a gőgjüket, valamint a mostanság gyakorolt pitiánerségüket.

Ugye az van, hogy elővételben is lehet zsugát venni a stadionba. Akkor 1100, míg a helyszínen 1600-ba fáj a nézés ellenértékre. Namármost (most már na!), a Honvéd is tolta ki elővételi pénztárban a vendégjegyeket 1100-ért, egészen pontosan péntek 16:00 és péntek 16:30 között, majd a rendszer dobta a kedvezményt, és átállt 1600 forintra. Hatalmas taps a Kövesdnek, hogy biztosítottak teljes fél óra elővásárlást.

Ugye emlékszünk erre a képre? Vannak felkapaszkodottak és vannak egyenlőbbek, és vannak, akik mindkettők egyszerre.

Miközben Horváth Feri felkészül, hogy bármikor átvehesse a csapatot, el kell ismerni, hogy az ősszel Kuttor és Tóth Misi egész pofás munkát végzett. A Kövesdnek volt stílusa, teljesen vállalható focit játszottak. Tavaszra mintha eltört volna valami, azonban a Drazic – Molnár – Koszta hármas húsz gólnál tart, Vajda és Cseri pörgeti a középpályát, sokat járatva a labdát, magas hatásfokkal passzolgatva, jó, nem mindig előre, nem mindig támadó jelleggel, de azért mozgatja, hadd fáradjon az ellenfél. Van benne elképzelés, nézünk is magukba, hogy a hagyományos dunai iskola pengés labdarúgása, a skót hagyományokra épülő, fű alatt passzolgató játék pont a látványfutball sípcsontkoszorús nagykövetétől, Kuttor Kutyától érkezik Borsod felől.

Foglaljuk össze mit tudunk.

Kövesd mellett szól:

  • relatíve közel van;
  • strandfürdő;
  • reális méretű és szerkezetű stadion, ugyanott remek hangulat a vendégben;
  • szoktunk ott jó meccset játszani, ha épp nem állíttatja ki magát Alcibiade.

És nagyjából ennyi, ami bőven elég ahhoz, hogy simán lenyomja nálam például Paksot, pedig a kövesdi strandon még sosem jártam.

Eljutottunk kedves barátaim oda, hogy a sok értelmetlen között, mint izé a májból, kiválik egyik-másik, de mielőtt értelmet nyerne, megreked valami légüres térben, ahol még jó-jó, elfogadható, nem fáj annyira a többi szereplőnek, és ha majd nem lesz, akkor se fog feltűnni, hogy volt egy kicsit. Valahol fura, ez a létforma egyben a bizonyítéka, hogy lehetne ezt az egészet jól is csinálni akár. Képzeljük le például a Mezőkövesdet Tállai nélkül. Egész szimpatikus lenne, viszont az is igaz, hogy a valóságban egyáltalán nem lenne, vagyis: nem létezhetne.

Ilyen az Új Magyar Futball. Kevesebb csapat, húszezres kisvárosok, semmivel sem kevesebb csőd, de legalább jóval több (köz)pénzből. Megszokni még csak-csak lehet, de beletörődni azért nem kéne.


Egyébként szerintem nyerünk, bár ezúttal nem bocsátkoznék olyan részletekbe menő jóslatokba, mint tettem azt a Paks előtt, akkor annyira egyértelmű volt a helyzet, hogy csak a futballvak nem látta. Igazából fürödtem kicsit egy jól előadott egyszerű ténymegállapítás fényében: az ég kék.

Holcsika hétfőn aláírt Svájcba, Gróf szponzort váltott a héten, Gazdi a válogatottnál járt, néhány szerződés meghosszabbítódott, a többiek kicsit feltöltődhettek, a sérültek kevésbé lettek sérültek, szóval, ha most nincs meg a lendület és az akarás, hogy megmutassuk magunknak, akkor mikor legyen?

Görcsössé biztos nem válunk, mert ahhoz kellene egy korábban stabilan működő, mindent lehengerlő játék, ami épp nem megy, az istennek se akar összeállni. Nekünk inkább focikánk van, hozzá jó játékosok, kis szerencsénk esetleg, de legyünk már őszinték, ennél többet reálisan miért várhatnánk el? Magyarországon, a magyar fociban létezünk, hagyjuk meg a kőkemény profizmust a nyugat ópiumának.

Érzem, hogy nyerünk. Nekünk most jobban kell.


A meccset Erdős viszi, akivel volt egy egész jó időszakunk 2016 és 2018 augusztusa között, azóta viszont semmi, nyista, nulla. A – pont – kövesdi győzelem óta háromszor futottunk neki, legutóbb otthon a Haladás ellen. Ajvé.


Rövid kis programajánló: a Hungaricanán érdemes végigkattintani a régi kövesdi képeket. Egészen elképesztően érdekeseket lehet közte találni. Pl:

Vagy például a címlapképünk, ami igazából Fortepan, de a Hungaricanában az a jó, hogy több helyről húzza be a képeit.