Ismét nekifutunk a nagyon valószínűtlennek

Újpest – Bp. Honvéd @ Megyeri út, 17h

Sosem voltam egy igazán jó alvó, általában megelégszem azzal, hogy az alvás következménye, a reggel legyen elviselhető. Az okoslámpa időben napfelkeltét mímel, az okosébresztő okosan, az alvási ciklusaimhoz igazodva próbál ébreszteni az okoskarkötőn keresztül, én pedig próbálok időben lefeküdni. Valahogy így, a szürke hétköznapokon.

Tegnap például egész nap dögleni szerettem volna, olvasni valami könyvet, bambulni egy sorozatot, esetleg kicsit sétálni, netán frissíteni az Ubuntut, a lényeg, hogy semmi produktívat, és mindent, ami pihentető. Szabadnap, részemről semmit sem ünneplek nagypénteken, a hétvége nálam a sonkaünnep (ahogy a Karácsony a halászlé, mindkettő óriási kedvenc, de télen hideg van, viszont adja a Die Hardot a tévé), rá kell pihenni.

Aztán eljön a szombat, a meccsnap, megyünk Újpestre, mondhatnám, hogy nagy a boldogság, de nem, mert felkeltem hat óra valamennyikor, kivetett az ágy, ha magamtól kell csinálni ezt az alvás dolgot, nem vagyok túl hatékony – szóval felkelek, fogalmam sincs, logikailag hol vannak már a mondathatárok, bekapcsolom a gépet, posztot kéne írni, nézzük, ki a spori?

Andó-Szabó, bakker. Tényleg? Hogy vegyük így komolyan a bronzérmet?

2006 decembere, egy csepeli Honvéd-Győr óta fúj nekünk, hogy azóta 27 bajnokit tegyünk a lábába. Hét győzelem, kilenc döntetlen, tizenegy vereség, meccsenként átlag 1,11 szerzett pont. Az aktívak között egyedül Németh Ádámmal van rosszabb mérlegünk (0,42), még Kassaival is, ha nem is sokkal, de jobb (1,12).

Jellemző mutatója Andó-Szabónak, hogy a 2013/14-es idényzáró, a debreceni 0-2 óta tizenhárom meccsen mindössze nyolc pontot szereztünk vlee, és ebből mindössze egyetlen volt a győzelem, még tavalyelőtt októberben, Sopronban a Hali ellen egy 2-1. Amikor már végre azt hittük, hogy Németh és Andó-Szabó leszokik a Honvédról, akkor mindketten visszatértek. Németh a februári diósgyőri zakó előtt több, mint három évig nem fújt nekünk, és Andó-Szabót se láttuk a tavaly májusi Videoton-Honvéd óta. (Megjegyzés: ha rajta múlik, nemhogy bajnokságot nem nyerünk 2017-ben, hanem ki is esünk. Három meccs – egy pont az idényben.)

Nem volt hiába az alvásról szóló bevezető. Még nincs reggel fél nyolc, de már itt hőbörgök magamban, hogy honnan a francból szedték elő pont ezt a sporit, amikor olyan jól megvoltunk nélküle?

Jó, ha összevetjük a Honvéd vs Andó-Szabó 1,11 pontját az ugyanezen időszak Honvéd-Újpestjeire, akkor azt kapjuk, hogy 1,07, ami nem sokkal kevesebb, kicsit olyan, mintha bemondanánk előre a döntetlent. Utóbbi mondjuk nem nagy kunszt, hiszen az utóbbi három az lett, az utolsó hétből öt, tizenhétből tíz, vagyis egy igen nagy valószínűségről beszélhetünk.

Mondjuk az is igaz, hogy idegenben, pontosabban a Megyerin elég régen, még 2013-ban nyertünk utoljára (Martínez!), azóta hét meccsen öt döntetlen és két vereség a mérlegünk, és igen, tudom, hogy idegenben volt egy 2-0 2016 júliusában, de az a Fáyban, és most a Megyeriről van szó.

Tehát. Ha ma nyernénk, akkor Supka 2011 szeptembere óta először verné az Újpestet, és kb. azóta először nyerne rangadót a Kispesttel. Egyébként megvan az akkori sorozata?

  • 5. forduló, 2011.08.13. Honvéd – FTC 1-0
  • 7. forduló, 2011.08.27. Honvéd – Videoton 1-0
  • 9. forduló, 2011.09.17. Honvéd – Újpest 2-0

Valami hasonlót elfogadnék mostanság is.

Ezzel szemben az van, hogy ha csak erre a három csapatra szűrök, akkor az utóbbi hét és fél évre jutott tizenöt meccs – és öt pont. Rettentő vérszegény. Supi mintha elfelejtett volna rangadót nyerni. Sőt, v an ennél rosszabb is. A mostani, vagyis a harmadik ciklusában tizenegy meccset játszottunk ezzel a három csapattal, és összesen csak három olyan meccs volt, ahol egyáltalán gól tudtunk lőni. A megszerzett négy pontból is három az Újpest ellen, vagyis, jajj, ez megint nagyon sovány.

Tényleg nem tudom mi van. Hagyjuk az ilyenkor szokásos szarok vagyunk szöveget, mert kellően hosszú idősorról beszélünk, és bár előfordulhat, azért a Nagy Számok Törvényének Futball Alesete szerint legalább egyszer be kellett volna csúsznia egy győzelemnek. De mivel nem, így nem értem.

Az, hogy beoltottak minket a rangadók ellen még valahol elfogadható lenne, ha közben üzembiztosan hoznánk a többi meccset, ahogy az egyébként Supkával megszokott volt, de ugye most valahogy ez a rész se működik, és a kettő együtt már sok, mert a tizenkét csapatos bajnokságok egyik fő tulajdonsága, hogy abból egy te vagy, a másik tizenegyből pedig kettő-négy legalább rangadó, és a maradék nagyon kevés, hogy beleférjen pár hibánál több.

Most nézem, hogy ha nem számoljuk a Kecskemétet, akkor Supka a legkevesebb pontot, pontokat pont az Újpest ellen szerzi:

  • 0,67 // Újpest
  • 0,71 // FTC
  • 0,75 // Videoton
  • 1,00 // Diósgyőr (!!!)
  • 1,20 // Debrecen

Sajna az van, hogy a 134 kispesti bajnokijából 47-et (35%) ezek ellen a csapatok ellen játszottunk, és hiába kifejezetten vállalható a mérlege a többiekkel szemben (0,87 vs 1,73 pont/meccs), nagyon, de nagyon hiányoznak a rangadónyerések.

(Jó, kicsit csaltam, hogy a Diósgyőrt áttettem a rangadókhoz ebben a bekezdésben, ugye, eredetileg a legrosszabb mérlegek között volt felsorolva. Ha a Dió nem rangadó, akkor Supka mutatója: 0,84 vs 1,66 pont/meccs.)

Mindeközben azt se felejtsük el, hogy Újpesten lesz Supka 135. bajnokija, amivel beéri Rossit. Kettejük mérlege összehasonlítva:

m gy d v rg kg pt/m
Rossi, Marco 135 59 31 45 192 151 1,54
Supka Attila 134 52 34 48 189 172 1,42

A Sopron 2008-as kizárásához tartozó meccs nélküli 3-0-t nem adtuk hozzá Supkához, viszont az eltiltásokat és helyettesítéseket (Tóth Iván, Híres Gábor) igen mindkét mesterhez.

Nagyon halvány különbség, és látjuk, 0,12 pont/meccs is mennyit számíthat, illetve az 59 győzelem mire lehet elég, miközben az 52 mire lehet kevés. Fura számok. Egyszerre nagyon közeliek egymáshoz, és egyszerre van mögöttük annyira, de annyira különböző eredmények összesítése, hogy azt zongorázni lehetne. (Vajon a különbséget miért zongorázni szokták, és miért nem egy egyszerű kivonással, a számegyenesen érzékeltetni?)

Egész szép valami kerekedett Újpestre:

  • Supka behozza Rossit meccsszámban.
  • Andó-Szabó.
  • A Kispest és Supka Újpest elleni mérlege.
  • Bakker, úgy látszik, ma a lehetetlent kell megpróbálnunk.

A kötelező bla-bla: ha nyerünk, akkor plusz három pont, közelítünk, ha veszítünk, feljön a Mezőkövesd, bla-bla, egyébként bármi lesz, se előre, se hátra. Satöbbi, rosszak, sőt, szarok vagyunk, ilyesmik. Kamber nincs, Nagy Geri se (utóbbi az utóbbi idők formája alapján lehet, nem baj), kezd majd Kálnoki Kis vélhetően, hátha ő is lő egy gólt a volt csapatának, mint Tischler az ősz végén, bár az is lehet, hogy nem, mert a középpályánk és a védelmünk összesen négy gólos (Batik, Ben-Hatira, Gazdag és Kamber 1-1), ráadásul lehet, szerdán, a Soroksár ellen elpattintotta mindenét erre az évre.


Újpest – Bp. Honvéd
Megyeri út, 17:00
Figyelem: nem jár a metró, és az utolsó különbusz – a tervek szerint – 15:00-kor indul a KöKiről.

címlapkép: Jody Davis


frissítés // egy grafikonnal

Játékosonként összesített labdaérintés és jó passzok az első 28 fordulóban (a köd miatt végül kiértékelhetetlen Kisvárda-Újpest mérkőzés nélkül)

Gondoltam talán érdekes lesz, hogy az Újpest nem csak a legtöbbet passzoló csapat a bajnokságban, hanem a leggyorsabban gondolkodó is. Jóval kevesebbet totyorognak a labdával (passz/érintés, vagyis mennyi jó passz lesz egy labdaérintésből), de mindenkinél több érintésük és jó passzuk is van egy játékpercre, vagyis nem csak gyorsak, hanem pontosak is.

Ellentétben velünk, akik kevesebbet birtokoljuk a labdát, és bár a totyorgásunk átlagos, hovatovább minőségi, azt kifejezetten lassan és rossz hatásfokkal váltjuk át jó passzra.