Ne szépítsük, tényleg nézhetetlenek vagyunk. A Honvéd-meccsek általában a napjaim csúcspontjai, tartják bennem a lelket melóban, hogy este megyek megint, mostanra már a hideget/telet is újból megszoktam, szóval tényleg egészen vártam az esti kupameccset, noha sejtettem, hogy nem lesz gála, mert ezt a fogalmat, hogy gála, a Lütyő nem ismeri. Egy szolid 2:0, aztán majd Szombathelyen gurítunk egy négyest, amikor senki sem várja, B csapattal is. Ehelyett 1:0-ás szenvedés lett a vége, és hiába axióma, hogy bunkerező ellenfél ellen mindig nehéz, azért ezt a Haladás-bunkert ne mondjuk áttörhetetlennek.
Tegnap álltunk a srácokkal az A1 tribün tetején a második félidő közepén, néztünk ki a fejünkből, Old Babar fájdalmas arccal még 10. alkalommal is elsüti nekem, hogy “lehengerlőek vagyunk, Attikám, igaz?!“, én pedig 10. alkalommal is erőltetett jókedvvel közlöm, hogy “nemhogy lehengerlőek, egyenesen ellenállhatatlanok“, de igazából egyikünk sem hiszi el, amit mond. Az általában remek taktikai elemzéseket toló Salvatore is inkább azt kérdezi tőlem, hogy milyen volt a Dream Theater a hétvégén, Loctite kéjesen entellektüell-gyalázza a civilben politológus 4. bírót, Öcsém csendbe burkolózik, KisBabar már pikírt -se. Kőkeményen fájdalmas a csapatot nézni, egy-az-egyben a Morales-éra szörnyű hetei ugranak be, ahol ugyan dobogóért menni tűntünk, de vallatni alkalmas játékképpel, és most, egy azzal a kerettel összevetve (öreg védők ide, csúcsontúli Lanzafame oda), egy lényegesen jobb anyaggal még rosszabb szenvedést tolunk. Néha már elhittem az utóbbi hetekben, hogy amit sokan mondanak, ez a gyorspasszos háromszögezős valami (amúgy sajna a megvalósításunkban egy tökéletesen felesleges dologgá manifesztálódó elem) , ez már tényleg látszik és ez Sannino sajátja, aztán jön a másodosztály egyik alsóházi, megtépázott csapata, egy finoman szólva sem taktikai Mozart edzővel a padon, és gond nélkül hoznák majdnem az ikszet is, ha az Őrült Dalmát nem verne egy szürreális gólt egy kontra végén, hogy utána még szürreálisabb gólöröme után már tényleg én is, a Kukocs-eltakarítók Országos Szövetségének címzetes alelnöke is Petraellós mezfeliratot rendeljek Babar boltospápától a következő hétre. (Nyugi, ez még csak vicc, de már nem sokáig).
Amikor a második félidő közepén cseréltünk, és Gazdag, valamint Geri helyett a támadásokat nyilván erősítendő két abszolút előrejátékos, Hidi és Aliji állt be, ott már konkrétan émelyegtem. Tényleg az 1:0-át őrizgeti ez a defenzívafüggő tar kispadvezér? Igen. Katasztrófa.
És még így is meg lehetett volna a minimálisan megnyugtató 2:0 a végére, ám a ma is sajnos indiszponált Lanzafame szép kísérletét bravúrral védte a pöttöm szombathelyi cserekapus.
1:0 tehát a vége, és az elkeseredésem nem a félelem szüli, ennek a párharcnak így is meg kell lennie (nem mondom, hogy meglesz, mert mindig lehet kispesti önsorsrontás, de), ezt a Haladást egy kicsit jobb játékkal és koncentráltsággal, amit, a tegnapot elnézve, bármikor lehozhatunk, verni kell, idegenben is, 2-4 góllal. Jelen állapotunkban is. Szomorúságom oka inkább a kilátástalanság. Év eleje óta folyamatosan mentegetjük Sanninót. Sok a sérült. Oké. Majd visszatérnek, minden szép lesz. Így lett ősszel? Egy darabig igen, a győzelmi sorozat remek volt. Játék akkor se volt nagyon, villanások igen, aztán amikor azok elmaradtak, jött megint az ikszek, vereségek érája, de a Maestro MINDIG elégedett. Irigylem. Most megint kezdenek visszatérni a sérültek. Még annak is megadom az esélyt (idén sokadjára) hogy Gazdi, Moha, Geri még rozsdás, ha 2-3 meccs múlva belemelegednek, összeáll a kép. De az a rohadt kép valahogy június óta nem akar összeállni. Rossz ezt látni.
És nem, nem, nem, ez a poszt nem egy Sannino menesztő pamflet. Igazából ez a szezon, az MK-t leszámítva elment, tehát egyfelől már minden mindegy, másfelől meg pont nem. Pont az MK-ban még állunk, és tavaly is bevédtem ilyenkor Supkát, hogy kár a váltással összezavarni a fejeket, akkor most, amíg állunk e sorozatban, Sanninonak is kijár a türelmem. Ettől még a kínzó kérdés felmerül: ezért a, bocsánat, SZARÉRT tartunk 5 fős olasz edzői szuperstábot? Rossi össz-vissz egy Cosimóval és egy videoelemző importálásával megoldotta a nézhetőbb éveket majd egy laza kis bajnokságot, idén viszont már kb. a magyar válogatottnak kijáró nagyságú és rétegzettségű stábbal nyomolunk, csak hogy hová, és minek, azt senki se tudja. Szerintem Sannino sem, de ő mit veszíthet, nyugdíj előtti utolsó állás, egy szép városban, minden szép és jó, hülye lesz felállni. Majd csak lesz valami.
Azért ha a Kaposvár-Tolvajok-Diósgyőr-Paks-Várda-Debrecen (azért nem a világ-legnehezebb-ellenfélcsokra) meccshatosból nem indulunk meg eredményben és játékban is fölfelé, a vezetőség helyében erősen elgondolkoznék, hogy nyártól még egy évet érdemes -e a kedves öreg fickóra és szabadcsapatára pazarolni. Vagy ha már mindenképp tartani akarjuk ezt a talján vonalat, akkor hozzunk egy Rossi-szerű fiatal, még bizonyítani akaró fazont a kiégett verzió helyett, bár, kezdek elgondolkodni azon is, hogy ez az olasz vonal tényleg ekkora megoldás-e Kispesten, amúgy miért is törvényszerű ez?
Még egy szót a meccs végéről. Élőben csak a verekedés végét kaptuk el, a lökdösődő, majd kiállított Kálnoki-Kissel, akit emiatt korholtam is hazafele Tesómnak 14-es villamoson. Mert a Fradi és a Zete elleni, megsüvegelendő beszállásai után most voltak bántóbb, suta indításai is a jó biztosítások mellett, az önkiállítás pedig nettó baromság volt. Csakhogy otthon visszanéztem a videókat, nyilatkozatokat, és letisztult a kép. Kálnoki Lanzafamét védte be – ez így már érthetőbb. De mit csinált a hülye Zsoldos?! – fortyogtam, majd azt is részletesen megnéztem. Mátyus pofozkodásról, jellemhibákról beszél (itt mondjuk hangosan felröhögök, ki is volt az edző ‘palotán, Kutasi és Hong-Kongból szponzorált csapata tragédiája idején, ja bocs), Jagodics is, aztán az ember nézi a videót, és bizony nem az olasz fojtogat, ő csak okoskodik a kiscsávóval, amit egyfelől szintén nem kéne, másfelől még én, a Lanzafaméval emberileg erősen kritikus fej is azt mondom, néha nem árt a kis sudribunkóknak szólni a végén, hogy lehet visszavenni. Itt nem feltétlen az jön le nekem, mint többeknek, hogy egy kis sráccal gizdázik a rutinróka, inkább az: figyelj, vegyél vissza egy kicsit, nem attól leszel igazi ász, hogy végig faragsz, beszólogatsz, könyökölgetsz. Mátyus meg kissé fáraszt már, alapvetően bírtam az arcot mindig is, de mióta edző, bár mindig elmondja, hogy a Honvéd a szíve egyik csücske, mégis kényszeresen beleköt hol Hemybe, hol Lanzafaméba, mint valami sértett arc, akit nem vettek be a menő arcok a bandába a suliban, ezért ahol és amikor tudja, kívülről fikkantja a központi fiúbandát, közben igazából a része akar lenni. Lélektani hadviselés, tudom, de akkor is.
Egyvalamit mindenesetre elért Mátyus és a különböző fórumokon Lanzafamét mocskoló kurzusfratyisták: 2 év után először érzek, igaz, még csak patikamérlegen kimért, minimális, de akkor is létező sajnálatot/szimpátiát a frusztrált olasz irányában, köszi. Egyet legalább ő is megtanulhat: az ilyen közegbe kurvára kár volt odaigazolni, de hát ezt sokan már 2018 nyarán megmondták, hogy így lesz, még az e posztot szerző ecetmanus is. Arról pedig, hogy pszichológus kéne a jó Davide mellé, nem feltétlen értek egyet, bár nem ártana az sem, de van egy könnyebb megoldás is: egy koncepcióval rendelkező edző, aki sikerre vezeti ezt a többre hivatott játékosanyagot (jöhetnek a kommentek, ezt tartom), és akkor a sikerorientált, narcisztikus Zsoldos is megleli a lelki békéjét és a góllövő cipőit. Persze edzőt hozni tudó ember sem ártana…
Hétvégén Kaposvár, “égek a vágytól”, hogy már induljunk, remek móka lesz. A többiekkel pont azt taglaltuk, valaki már egyszer bele fog rohanni a Sanninói késbe, és esélyes, hogy ez a kiesőjelölt Waltner-team lesz, azt hiszem, ha minden jól megy, elképesztő presszinggel, 1:0-ra kivégezzük őket, remélem, Beppe mester érzi az idők szelét és bevállalja a 7 védőt.
Cáfoljon rám, őszintén kívánom!
Fotók: Lovi – 1909foto.hu