Ma 84 éve, 1927. április 1.-jén látta meg a napvilágot Magyarország, Európa és a világ (nehéz szívvel és nem is őszinten, de udvariasságból ide írom, hogy) egyik valaha volt legnagyobb labdarúgója, Puskás Ferenc- Öcsi bácsi. Mert nekünk nem az egyik ő – hanem “A”. A historikus jelentőségű ballábas csatárról, aki már életében legendává vált, felvételek és történetek sora áll rendelkezésünkre, így egyrészt ismételni sem akarjuk ezeket, másrészt személyes élmény sajnos kevés van, hiszen egy 1981-ben, pont Öcsi bácsi első (ideiglenes) hazatérésekor született ifjú csodálótól a Bozsikbeli néhány találkozást leszámítva sajnos túl sok bennfentes sztorit nem várhatunk.
Utolsó alkalom amikor láthattam őt, egy gyalázatos 1:6 volt otthon, a Győr ellen még 2001 őszén, akkor már ápolója kísérte be őt elvégezni a kezdőrúgást – a csapat pedig látjuk, hogy tisztelgett előtte. :(
Ma azonban a szép emlékeken legyen a hangsúly, s ha a Száguldó Őrnagy, vagy hispán nevén Cañoncito Pum, a Bum-Bum Ágyúcska végeláthatatlan sorú sikereire és góljaira pillantunk vissza, abban nincs hiány!
Végezetül állon itt a szombathelyi Ocho Macho zenekar hihetetlenül eltalált száma, ami szerény véleményem szerint 1000-szer többet mond el a magyar fociszerető közönség Öcsi bácsihoz fűződő érzéseiről a szerencsétlen 2006-os búcsúztatási borzadályoknál. Ezt és a Puskás film megtekintését mindenkinek ajánlom ma este egy jó sör (vagy Öcsi bácsira emlékezve egy decens sportfröccs) társaságában, barátokkal, bőszen morzsolgatva a könnycseppeket – ami ez esetben férfiaktól sem szégyen!
Mindig is szívünkben élsz tovább, Öcsi bácsi.
Fotóforrás: alkoss.freeblog.hu és realmadrid.com.
