robwarzycha

Meccstéma: lehet jó a magyarfoci?

Két fő állásponttal találkozunk a fenti kérdés kapcsán. Az MLSz-es rózsaszín hurrápropaganda szerint évek óta (értsd: Csányi óta) egyértelmű a fejlődés, aki ezt nem látja, az rosszakaratú ecetmanus. A másik végpont szerint ma már csak a hülyék járnak ki, ha TV-n nézhetsz igazi focit, minek adsz ki pénzt hétről hétre a nézhetetlen szarért, értsd, ha van a boltban cseh importsör, ugyanannyiért miért inkább a Gebelhofot, Riesenbraut és társait veszed a szupermarketek alsó polcairól?

A megoldás, mint oly sokszor, most is valahol középen lehet. “Meccstéma: lehet jó a magyarfoci?” bővebben

Meccsarc: Gyuri bán és két alvezére

Az első félidő közepéig azt hittem, Nagy Geri lesz az MVP. Aztán úgy a 60. percig biztos voltam benne, a tékozló fiú megtérését hozza a mai este, és annyi kritika után Rikkárdó homlokára helyezhetjük fel a virtuális babérkoszorút. Erre jött a 92. perc… “Meccsarc: Gyuri bán és két alvezére” bővebben

Kamber Gyuri be..szta a happy endet

Kaaaaambeeeeer Gyuuuuuriiiiiiii (1909foto.hu) — Kaaaaambeeeeer Gyuuuuuriiiiiiii

Semmi sem alakult úgy, ahogy vártam, de ennek most kifejezetten örülhet mindenki. Elállt az eső a meccs nagy részére, Vernes Rikárdó akkorát hajtott, mint egy csúcsidős Forrai Rambó, a meccs végén pedig nem számunkra jött a vészterhes fordulat. Komolyan, csak kapkodom a fejem. “Kamber Gyuri be..szta a happy endet” bővebben

Ejj de szíp időnk van, igazi őszi ikszes ázás…

Elmegyek a pé’be, ezzel a pesszi felütéssel? Hát, lehet. De egyszerűen nehéz most tolnom a lelkes frázisokat. Lassan egy napja esik folyamatosan, lassan három meccse (dehogy lassan, hanem pontosan három meccse) nem lőttünk gólt, jönnek a Diók, nem tudom, nem vagyok határozottan derűlátó.

Mondjuk, annyira borús se, mint az idő. Egyszerűen ma nem érzem a fonalat. Akármi lehet. De egyelőre jobban izgat a srácokkal a tervezett tarokkparti a Gurigában, mint maga a meccs. Meghülyültem? Ki tudja.

“Ejj de szíp időnk van, igazi őszi ikszes ázás…” bővebben

Meccsarc: szokás szerint

Ugyan tegnap sem sziporkázták rojtosra magukat a játékosaink, de -ahogy azt már megszoktuk- a hajtással nem volt gond, és alapjáraton kb. mindenki lehozta a kötelező kűrjét, így nagy hibákat se láthattunk, ami örömteli. Valahogy pozitívabb az összkép, mint a Rossi szerint is bőven leggyengébb idei teljesítményt hozó Vasas elleni meccsen. Így most mi is osztunk díjat. “Meccsarc: szokás szerint” bővebben

Meccstéma: kérek egy Danilót!

OK, ez csak vicc, magam is azon drukkerek táborát gyarapítom, akik szerint iszonyat kifutott féléve volt a 2011-es ősz a kopter brazilnak, de a lényegi mondanivaló itt most a tizi-végrehajtási hatékonyság. Dániel Ló nem szarozott, nem gondolkozott (valszeg ez volt a kulcs, nem volt egy észjátékos), ellenben ösztönből bebaszkodta a büntetőket. És a 0:0-ás, 1:1-es meccsek sorát nyertük így 1-1 góllal, és lettünk majdnem dobogósok azon az őszön. “Meccstéma: kérek egy Danilót!” bővebben

“Felcsúti” formában

A képen a csapat fele a játékoskijáróban, szombaton 3 pontból 2 Szombathelyen maradt (fotó: babar-1909foto.hu)

Jah, kb így tudom összefoglalni két szóban a tegnapi meccset. Jobban nyomtuk, mint a Vasas ellen, de a ‘csút elleni meddő fölényen nem tudtunk túlnőni. Helyzeteink voltak, tán nagyobbak is, mint a gyakadémia ellen, mégis 0:0 lett a vége, ami, ha azt nézzük, hogy a második helyezett Hali otthonában értük el, nem rossz eredmény; ha pedig azt, hogy a Bohócban az előre-eldöntött-tény-hogy bajnokok-lesznek-idén Fradit leszámítva bárki, bármikor verhető (sőt, a Zseljóból kiindulva még ők is), akkor megint aggódhatok, hogy hiányozni fog a Sz’helyen hagyott két pont. ““Felcsúti” formában” bővebben

Beharang helyett

Időm nem sok volt a héten, a következőkben se lesz sokkal több, így betársulok Hanta mellé a rövidposztos lét gyönyöreit kiélvezendő. Annyi miniszabit azért össze tudtam kaparni, hogy a délelőtti melózás után most viszont fölpattanjak, és zúzzak el a találkahelyre, ahol a többiek már várnak. Szóval, amíg az ablakon túl tombolnak a Wekerle-napok, 3 órán belül a harmadik mikrofonos lovasszekér zötykölődik el előttünk fennen hirdetve a telep és körútjai történetét, amíg Doki barátom és Öcsém már cigánykerekeznek a borút sátrai között, amíg Fater osztálytalálkozóra készül izgatottan, amíg a vénasszonyok nyara nyomja az utolsó frontális támadását, addig én szépen összepakoltam és csakblog on tour. Októberben úgyse lesz nagyon időm országot járni, úgyhogy jó ideig a mai lesz a finálé. Remélem a srácok átérzik, és valahogy nyerünk – olyat még úgyse éltem át a Vasi székhelyen.

RW baby, Go!!!

Kilences vagy tizes kell?

Legalább olyan régen tart ez a polémia nálunk, mint a rövid-a-kispad siránkozás, ami nem meglepő, hisz az említett probléma-felvetéssel legalábbis szoros kapcsolatban van ez a kérdéskör is. Most már többé-kevésbé hivatalos, hogy egy posztra még keresünk embert, egy külföldi támadót, és ez a poszt egész pontosan Papa H. által régóta mantrázott “amolyan kilences“, azaz a góllövő csatár/középcsatár/csúcsék stb. “Kilences vagy tizes kell?” bővebben

Kudarc van, meccsarc nincs

Most nem választunk meccsarcot, ez van. Mondom még egyszer: nincs egy rossz szavam se a srácokra, mentek előre, mint a szólás-modor mérgezett egere, de már a meccs elején látszott: az a bizonyos elkapandó fonál az öltözőben maradt. És a Paks elleni vereséggel szemben most nem tudok egyvalakit, vagy valakiket kiemelni, hogy ő majdnem kirántotta a szekeret a kátyúból. Ez van, egységesen szürkültünk most, így a meccsarc virtuális díja ezúttal a zsákban marad.