robwarzycha

És akkor ma este beállunk a nagy kérdőjel alá

… hogy eldőljön, vagy legalábbis elinduljon az az út, melynek során el kell dőljön, hogy milyen idénynek is nézünk elébe. Egy, a tavalyi-tavalyelőtti nyögvenyelést folytató szenvedéstörténetnek? Egy minimálisan jobb, de így is csak szürke alsó-középmezőnyös semminek? Egy meglepetésre a felsőházba betolakodó überraschung-idénynek? Most ezt még nem tudjuk, a komment-közvéleménykutatás ingája valahol az első két verzió között állt meg, az utóbbit csak a reményeink táplálják. Megjegyzem a reménynek a foszlánya is régen járt már e blogon, szóval örüljünk az apróságoknak is. “És akkor ma este beállunk a nagy kérdőjel alá” bővebben

Valami van a levegőben…?

A címbéli kérdés utoljára akkor hangzott el a számból, mikor 2012-ben még egy szebb és jobb világban tesómmal a morvaországi Cerna Hora sörgyára fölötti dombról ereszkedtünk le a főzde felé, és megcsapta az orrunkat a malátázóüzem felől érkező csodás fuvallat illata. Hát, az se ma volt.

Most viszont ugyanezt kérdezem magamtól, és végre a Kispest kapcsán, ahol az elmúlt napok, ha nem is hurráoptimizmusra, de legalább egy kellemesen elcsodálkozós “Na mi történt itt?” eleresztésére azért okot adnak – meg persze a címbeli kérdésre. Ezek egyike sincs még persze megválaszolva, de hogy már maga a kérdés föltehető, az az elmúlt 15 hónap után nekem már szinte elég is. “Valami van a levegőben…?” bővebben

Itt a méltó “büntetésem”…

Ha Feczesinéket is ilyen arccal várja a védelmünkben, az már nem rossz (Forrás: sportulmuresan.ro)

… a Sors részéről arra, hogy tegnapi posztunkban figyelmetlenül új román balvédőként hivatkoztam szegény Szilágyi Lórándra (hiába, ez van ha az ember nem jár edzőmeccsekre, az ankéton pedig fél füllel csak annyit csíp el a Papa szövegéből, hogy “új… próbázó… Romániából… balhátvéd…“). RW hülyeségeket ír, hát akkor leigazoljuk a srácot, hadd írhasson róla hetente – gondolhatta a vezetőség (ha olvasna minket), és ímhol a véglegesített szerződés. Az erdélyi (marosvásárhelyi) születésű védőt kőkemény arcként harangozza be a klubhonlap, reméljük ez a jóslat jobban beválik, mint fél éve Konénél a “10-et ver tavasszal, figyeljék meg” jövendölés, vagy anno 1991 nyarán Negrau esetében a villámléptű csatár projekciója (Ádi minden volt, csak villámléptű nem, de más skilljei miatt igencsak szerettük).

Ha még interjúkat is csinálnék, élőben is tolhatnám a mea culpát az új szélsővédőnknek, ennek hiányában csak így online, és remélem, egy év múlva már kétszeresen bánkódok majd a hibám miatt, mert valóban egy új Mátyus, azaz szerethető favágó kvártélyozta be magát a kispesti tizenhatos bal fölső sarkára.

Sikeres szezonokat Kispesten!

…közben vége a szünetnek…!

Valahogy elment ez a nyár – mármint a focinyár. Én már hetek óta csak nyalogatom a Honvédsebeim, idén, szégyenkezve bevallom, egy edzőmeccsre futotta az erőmből + az ankét, kiégés volt ez a javából, láthattátok, hogy kevesebb is volt az RW-cikk, mint magyar sztárcsatárnév Papa H. noteszében, csak most kezdek érezni valami zizegést. Na nem az igazi ez sem, de legalább van, és most már ennek is örülök, végül is 5 nappal a hivatalos szezonrajt előtt mégjóhogy’ legalább ennyi azért megmozdult bennem.

No meg Hanta kalbászos cikkében már követeltétek a kibeszélőt a rajtra, úgyhogy kettőt egy csapásra!

RW gondolatok + felhívás keringőre komment-téren. Csak itt, csak ma. “…közben vége a szünetnek…!” bővebben

Én nem értem, ő mit keres itt már három éve, de örülök

A kép, amit bármikor szívesen nézünk: farag a szerb favágó, hullik a forgács! (via nb1.hu)

A honlap örömmel értesít mindenkit, hogy Ignja papával hosszabbítottunk egy csöppnyi évet. Nem sok, de egy azonnal távozásnál mindenképpen több! “Én nem értem, ő mit keres itt már három éve, de örülök” bővebben

Happy (?) End

Tavaly azt sírtuk el az utolsó fordulós beharangozónkban Debrecen előtt, hogy “végre vége“, s aztán, bár örültünk a bajnokverés minicsodájának, tényleg nem bántuk a zárást, hisz vége lett a tavaszi borzalomnak, és “még egy ilyen szar félidényünk nem lehet“.

Lett, kettő is: a tavaly ősz és a mostani tavasz.

FIGYELEM! A most következő poszt kiábrándult lesz és szomorú, így aki inkább örvendezne a bennmaradáson, szíve joga, és azokat is megértem, de azok ne is kattintsanak a tovább gombra mert csak engem küldenek el a Kone sípjára, hogy mit szöttyögök, RW, te pesszimista ecetmanus, te szerencsétlen varjú. Csak mondom. A miheztartás végett. “Happy (?) End” bővebben

Nehéz ügy

A kérdés nem könnyű, és félek, én sem fogom tudni megválaszolni, még ebben a posztban sem. A vitatéma örök – mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás – azaz azért szidja a lelátó a játékosokat, mert katasztrofálisak, vagy azért katasztrofális a csapat, mert szidalmazza őket a lelátó? Ember legyen a talpán, aki igazságot tesz. “Nehéz ügy” bővebben

Egyelőre Filip lábában maradt a bennmaradás…

Inkább küzdős, mintsem látványos meccs volt: Hidi vs SándorGyuri. (via nso.hu)

…de azért azt sem mondhatjuk, hogy vészesen romlottak az esélyeink ma estére. A Hali tegnapi győzelmével a pontszerzés szinte minimumelvárás lett ma a nyugodt éjszakáinkért, Vidi az ellenfél ide, nem túl acélos tavasz oda – és ezt végül hoztuk is, a Pécs közben leverte az Újvárost, ezer köszönet érte, szóval két fordulóval a vége előtt hárommal megyünk a Hali és néggyel a Dunaújcity előtt, ami azért nem kegyetlenül borzalmas kép. Persze ha Filip a zseniálszólója végén beveri és nem magasan lövi el, akkor… de ugye a “HA” az sose játszik. “Egyelőre Filip lábában maradt a bennmaradás…” bővebben

A nagy reformok közepette azért ma a Vidivel is játszunk

Nem tudom hogy csináljuk, de ilyen zárójelenetet szeretnék ma este fél 9-kor Szabitól.

Mielőtt good old Hanta begyűjti a Pulitzer díjat oknyomozó/véleményvezér újságírás kategóriában, a blogunkat pedig az egy posztra jutó felcsútgyalázások határértékének permanens túllépése miatt betiltja a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság, gyorsan nyomok még egy beharangot és kibeszélő-lehetőség posztot a Vidi-meccs előtt. Mert azért az is lesz ma, és a Hali tegnapi sikere után a múlt vasárnapi nyugalmam minimálisan, de inogni látszik. “A nagy reformok közepette azért ma a Vidivel is játszunk” bővebben

Megvagyunk?

Gólöröm, kétszer is Kispesten egy nap. Nem gyakori eset. Yeah! (fotó: Babar).

Szerintem igen. Mármint bennmaradásilag. Tudom, hogy ez a kijelentés kb. olyan felelőtlen és szélsőséges, mint amikor hetekkel ezelőtt sírtunk azon, hogy kész, kiestünk (arra nem is emlékszem, hogy konkrét posztban sírtunk-e, de élőszóban, egymás közt a korlátnál mondjuk biztos), tudom, elismerem, de valahogy én most nyugodtabb vagyok. Mondjuk ez nem az a kellemes nyugalom, inkább egy beletörődős fajta, beleszürkülős az utóbbi bő egy évünkbe, de akkor is valami nyugalom-féle, mert szerintem most már meglesz a bennmaradás. Hogy azután mi lesz, arról persze fogalmam sincs. “Megvagyunk?” bővebben