robwarzycha

Poszt a posztokról 3: a középpálya

Harmadik epizódjához ért a kis szezonértékelő minisorozatunk, így a középpálya boncolgatásával folytatjuk szezonösszegzésünket és -előretekintésünket.

Szóval középpálya. – Hogy mi? – kérdezhet vissza a nem nagyothalló, ám pikírt Honvédos. És valóban, ha az a kijelentés, hogy nincs középpályánk, erősen sommás is, maga a problémafelvetés korántsem az: ezzel a szekcióval volt a legtöbb gondja Rossinak, majd Simon Mikinek és en bloc nekünk az elmúlt egy év során. “Poszt a posztokról 3: a középpálya” bővebben

Duplikálok, de nem bánom

[a következő poszt erősen duplikátumnak minősülhetne, ha egy oldalról (objektíve) nézzük, ha meg másikról (a blog arról szól amit érzünk és amikor érzünk), akkor nem annyira. Magister hanta már írt a Futballházról, én viszont csupán tegnap jutottam el először, és ez a poszt meg kijött belőlem. Sok újdonság nem lesz benne, de akit még érdekel a téma, erősen szubjektív verzióban, az lapozzon] “Duplikálok, de nem bánom” bővebben

Első

Tegnap délután megvolt az első edzőmeccs. Túl sok okosat most ne várjatok – olyan tipikus első nyári edzőmeccs volt. Játék nem sok, elképzelés nem sok, igaz, most új játékos se sok, ellentétben a megszokottakkal. Nyeretlen kétéves próbázók legalábbis semmiképpen sem, volt viszont a 3 új veterán afróból kettő a kezdőben, meg bejött később Ihrig-Farkas és Pantovics is, szóval akár infókban is dúskálhatnátok a beszámolónk által – de mivel a meccsen sem történt semmi izgalmas, ez most valamelyest elmarad. “Első” bővebben

Poszt a posztokról 2.: a védelem

Posztértékelő sorozatunk – mint az már látszik – átnyúlik a felkészülésbe, ami nem is baj, hiszen úgyis szeretünk ezen retrospektíviáinkban előre is tekingetni. Ma a védelem boncolgatása kerül sorra, és addig jó, amíg ezt mi tesszük itt, papíron (online felületen) és nem a Loki/Győr/Vidi/Fradi kvartett támadószekciói élesben az ősszel. Mert az elmúlt idény teljesítményei és a már-már csúcsformás Napoleon Bulevard-os busongásokat idézően kopár kilátások nem sok jóval kecsegtetnek. “Poszt a posztokról 2.: a védelem” bővebben

Ehhez nekem is hozzá kell szólnom…

…mert…mert nem lehet RW poszt nélkül hagyni e hírt.

Pietro Vierchowod a padunkon… kis túlzással számomra ez a tranzakció már akkor megérte, ha 2 meccset kap össz-vissz a Cár, aztán lelép, vagy elküldik.

Mintha a Paradise Lost játszana élőben a majdani esküvőmön… (ami egyébként, bevallom magamnak, elég súlyos kép lenne, most így belegondolva). Mindegy. Az is elég súlyos hogy ifjúkorom idolja most a padunkon fog ülni kis külvárosi pályánkon. Hihetetlen. “Ehhez nekem is hozzá kell szólnom…” bővebben

Poszt a posztokról 1. – A kapu

Amíg várjuk a (persze számunkra eleinte tök semmitmondó) új igazolásokat, illetve a Rossi örökébe lépő edzőt (defetista hangulatomban ehhez most inkább semmi kommentet nem fűzök), a Hanta által tegnap feldobott kibeszélő mellé a következő napokban, ha minden jól megy, felrakunk még 3-4-et. Mint a blog (h)őskorában, amikor még szerzőink időmilliomosabbak voltak, és majd’ minden félszezonvégen végigmásztak posztonként a kereten. Hát tegyünk erre egy kísérletet most is. “Poszt a posztokról 1. – A kapu” bővebben

Ünnepet rontani azért még tudunk

debri-600x400 — Endi Bouadlát, a csapat a cívis ünnepet akasztotta meg! Respekt!

Három éve a Vidi tervezett fiesztát Kispestre, majd sunnyogott haza két remekbe szabott szabadrúgásgóllal a hálójában; tavaly a bajnok Győr ünnepelte volna még egyszer bajnoki elsőségét a Bozsikban, de bronzra hajtó srácaink hősies meccsen elintézték Pinyőéket (2:0). Ha az hősies meccs volt, a tegnapira nem tudom mit írjak: 8 meccses vereségszériából jőve, a telt házas, csilivili új Loki arénában az áldozati bárány szerepe volt ránk osztva, egy 3-4-5 gólos cívis sikert váró tömeg előtt. Erre mit lát a szép számú Honvéd-tábor? Kibekkelt első félidő után a másodikban JÁTSZÓ csapatot és egy remek Vernes gólt, majd egy katartikus zárást. A bajnoki díjátadó majdnem botrányba fullad, acsargó fejjel fütyül a hazai publikum, mi pedig mosolyogva távozunk. Mert ünneprontásban még jók vagyunk. Halovány gyógyír ez csupán az eltolt tavaszra – de tegnap mindenképp jó volt a Nagyerdőben Honvédosnak lenni.

“Ünnepet rontani azért még tudunk” bővebben

Végre (?) vége

Kár ezért, hogy ezt kell írni a szezon végén, amit a cím is ordít. Különösen a tavalyi májusra gondolva.…-kezdeném írni gépiesen, de olyanná válok lassan , mint Ivánbá a Népszabi sportrovatból, már én is mindig, de mindig ugyanazt írom, hiába, amikor a csapat szürkül, én is szürkülök, amikor jó szezont futunk, akkor sokkal könnyebb sziporkázni, szállni a szavak szárnyán, és írni a sok hülyeséget, amit vagy kedvel az olvasó vagy nem, de akkor az írót ez se zavarja. Hát most meg szürkülgetünk. “Végre (?) vége” bővebben

A históriáskönyv kedvéért

D__YT20140517024-946x1024 — minden téren felettünk voltak :(

…mert másért nem nagyon születik meg ez a poszt. Két hét RW csend után végre én is hazatértem magyar és kispesti földre, tegnap meg is jelentem a korzókorlátnál, de csak mára jutottam el odáig, hogy a tegnapi nap krónikáját ide is bevéssem, ami részben okafogyott cselekedetté vált, hisz a tegnapi beharangra adott kommentekben jobban kiveséztétek a meccset, mint Tóth Bálint a nagy bohócliger rögvalót a csütörtöki, azóta klasszikussá érő Zuhanyhíradóban… ráadásul Hanta is feldobott egy kibeszélőt az (ahogy látom) esküvői nem-másnaposságában (vagy más-másnaposságában?). Boldogok a sörisszák. Úgyhogy most akkor csak pár gondolat, sok ezek közül visszaköszön a tegnapi és ma délelőtti hozzászólásaitokban is, vagyis tényleg csak a rend kedvéért, legyen az MTK meccs is bekaristolva a blog nagy virtuális kőtáblájába…. “A históriáskönyv kedvéért” bővebben

Az érdektelenség mocsara…

sajna csak a képen vagyunk fölényben... — sajna csak a képen vagyunk fölényben…

…az, amibe süllyedtünk erre a szezonvégre. Mind a lelátón, mind a pályán. Patetikusan hangzik, de ettől még igaz. És most már nem csak a tavalyi áprilissal-májussal való összevetésben haloványka az idei tavasz-zárás, hanem hosszú évekre visszamenőleg is nehezen találunk hasonlót. A sisai első félév végén legalább a kupadöntő miatt lehetett izgulni a hasonlóan demoralizáló vereségek sora mellett – de idén már mindenki csak az utolsó fordulót várja. Nem jó ez így. “Az érdektelenség mocsara…” bővebben