nem!

A FEB az Újpest – Honvéd mérkőzésen a hazai és vendég szurkolók megbotránkoztató, gyűlöletkeltő megnyilvánulásai miatt az Újpestet, mint visszaesőt 400.000 Ft, a Honvédot, mint visszaesőt 500.000 Ft pénzbüntetés megfizetésére kötelezi.
A mérkőzésen mindkét szurkolótábor egy-egy csoportja rasszista, megbotránkoztató rigmusokat skandált, “cigányozott”, és minősíthetetlen hangnemben gyalázta az ellenfél szurkolóit, ez indokolta a pénzbüntetést.

mlsz.hu

a hétvégi újpest-honvéd után az mlsz fegyelmi bizottsága már kedden bírságolt, ahogy azt várni lehetett. igen, egyik tábor sem csókokat küldött a másik irányába, ahogy az lenni szokott, sőt, cigányoztak is, ahogy az szintén lenni szokott. elfogadom, megengedhetetlen, a “kispesti/újpesti cigányok, b*sszátok az anyátok!” c. rigmus, engem is zavar, sőt, de elfogadom, hogy ez van, próbálok tenni ellene kisipari módszereimmel, és elhiszem, nem magyarországon elsőként, és nem egyik napról a másikra fog megváltozni a helyzet. ez van.

a büntetés gyakorlat adott az elmúlt időszakból, várható volt, hogy ha az állítólag az mlsz ellenőre által a kecsó elleni meccs végén hallott huhogás büntetés, akkor ez nagyonis. nem védve a mundért, nem disztingválva a huhogás és a cigányozás (valamint a buzizás) között, azért hozzáteszem, nem értem, miért kapunk mi magasabb büntetést, mint az újpest, akik jóval látványosabban tették, amit egyébként nem kéne. (l. saját játékosukat huhogták végig.)

klubunk kecsó utáni reakciójával, a hazai kanyar bezárásával részemről egyet tudtam érteni, jobb elébe menni a büntetéseknek, inkább mi magunkat, mintsem más és jobban minket. egyszerű logika, szar, hogy ez van és így kell gondolkodni, de mit lehet tenni?

ellenben az újpesti eseményekre adott válasz már számomra is elfogadhatatlan!

idézem:

[…] De üröm is vegyült az örömbe, ugyanis klubunkat az MLSZ fegyelmi bizottsága ismételten büntette, most 500 ezer forintra. Az indoklásban cigányozás és megbotránkoztató rigmusok szerepeltek. Sajnálatos, hogy a fergeteges biztatás mellett elhangzottak olyan rigmusok is, amelyek után újabb szankció érte a Honvédot. A büntetés terhét klubunk nem tudja, és nem is akarja magára vállalni, ezért a következő, Győr elleni meccsre a jegyárak az alábbiak szerint módosulnak: Álló: 1500, Családi szektor: 2000, Tribün: 3000, Páholy: 5000 forint. A vendégszektor változatlanul 1400 forint.

honvedfc.hu

legutóbb megértettük (néhányan), hogy a cél egyrészt a külső büntetés elkerülése (láttatni, akarunk valamit tenni a dolgok ellen, ha már léteznek szabályok, még ha azok olyanok is, amilyenek), másrészt a szurkolók szurkolók általi kordában tartása, a belső fegyelmezés.

ez viszont nem az. ez kollektív büntetés, nem más. elfogadom, a lelátókon kollektív a felelősség, ha valaki szid egy fradistát, az megmarad a fradistákban, az egyént a honvéddal azonosítják, másra üthet vissza a válasz. (ugyanígy újpesttel, videotonnal, bárkivel, a fradi nem célzottan lett kiemelve, csak példaképp.)

azonban azt nem fogadom el, hogy egy klub kollektíven büntesse a saját szurkolóit, és most itt az sem érdekel, hogy épp a bronzra hajtunk, a bajnok győrt fogadjuk, kellene a sok szurkoló, és a többi, és a többi.

ott voltam újpesten, ott voltam szinte mindenhol, amiért büntetést kapunk, vállalom, passzívan támogattam azokat, akik miatt ez a helyzet kialakulhatott (bár vendégszektorból mindig egy van, ha valaki oda vált jegyet, kénytelen passzív támogatóként fellépni mindig), de nem fogadom el, hogy ezért olyanok bűnhődjenek, akiknek semmi köze az egészhez.

ahogy egy klub se bűnhődjön! mert ez nem a honvéd bűne. a honvéd látványosan tenni akar a dolgok ellen, saját farkába harap, bevállalja a belső gonosz szerepét, miközben tőle független egyének hozzák össze számára az újabb és újabb hatalmas számlákat. valahol megértem, hogy viszont szeretné látni.

igazságos megoldás? nincs.

mondjam azt, hogy csak a kanyarba legyen növelt a jegyár? nem, mert semmi sem bizonyítja, hogy az idegenbeli táborunk és a kanyar között egyenlőséget lehet tenni.

mondjam azt, hogy a klub vállaljon be minden költséget? nem, mert egyrészt nem a saját felelőssége, ráadásul idegenben játszottunk, ahová a saját fennhatósága eleve ki sem terjedhet, harmadrészt miért, milyen okból tenné?

mondjam azt, hogy még ez a legkisebb rossz? nem, mert azokat büntetik, akiknek semmi közük az események e negatív és sajátos láncolatához, ráadásul épp ők lesznek azok, akiknek a kedvét is elveszik a későbbi meccsrejárástól, mert azt látják, nekik kell bűnhődniük a mások vétkeiért.

van javaslatom? nincs, illetve egy mégis. újra össze kellene ülniük a kluboknak, a szurkolóknak és a szövetségnek, hogy valami megoldást találjanak a jelenlegi helyzetre. párbeszéd, párbeszéd, párbeszéd, háromoldalú, nyitottnak lenni a másik véleményére, álláspontjára, ellenben nem elfogadni a szélsőséges nézeteket (úgymint “a cigányozás a szurkolói kultúra része”, vagy az elég egy ember egyetlen huhogása a büntetéshez). egész biztos vagyok benne, hogy találhatunk megoldást, ha nagyon keresnénk.

és végül lássuk, ki mennyire bűnhődik a megemelt jegyárak miatt:

  • álló: 1040 forint helyett 1500 forint, vagyis 44%-os büntetés
  • családi: 1770 forint helyett 2000 forint, vagyis 13%-os büntetés
  • tribün: 2290 forint helyett 3000 forint, vagyis 31%-os büntetés
  • páholy: 3230 forint helyet 5000 forint, vagyis 55%-os büntetés

vegyük észre, a páholy magát bünteti meg a legjobban, ami bármit jelenthet, én hirtelen nem is tudom mit.

(egyébként az 500.000 forintos büntetés teljes összegének fedezéséhez a következő darabszámokat kellene eladni az egyes jegykategóriákból: álló – 1087 db, családi – 2173 db, tribün – 704 db, páholy – 282 db)

(a bejegyzés eredetileg – a nepsport.hu elérhetetlensége miatt a sokadiknyilvánosság blogon jelent meg.)

Folytatódik az őrült tavasz: a Megyerin sem volt kegyelem! Újpest-Kispest értékelés.

Hogy kicsit szubjektíven indítsak: minden kívánságom így jöjjön be, mint a tegnapi meccs kapcsán a történések! Amit tegnap láthattunk a Megyeri úton, azt hiszem az minden kispestinek a legszebb álmaiban szereplő élőkép – az utolsó 5 percet leszámítva. Annyi újpesti vereség, annyi sima tavaszi IV. kerületi rollerezés után végre nemcsak győztünk a lilák otthonában, de valamelyest sikerült is visszavágni az elmúlt év(tized)ek megalázó eredményeiért (a rendre bekapott 3, 4, sőt 6, vagy jajj, 7 gólokért)! Most pont az ellentéte történt annak, ami szokott, mi voltunk a higgadtak, a tudatosak, a hibákra kegyetlenül lecsapó vércsék, igen, arisztokratán játszott a csapat a meccs nagy részében, precízen és nyugodtan, nem így szoktuk ezt mi itt, épp ezért ennyire édes ez a győzelem. Meg hát őrült tavaszi hajránkban továbbra is tartjuk a pozíciónkat, ezek a srácok tényleg komolyan gondolják a bronzot. Mi pedig szétordított torokkal támogatjuk őket ebben.

Kapu

Szabinak egyfajta állatorvosi lova volt a tegnapi meccs: mindent bemutatott, amiért tenyerén hordozza őt a kispesti közönség (karizma, showman-kedés), voltak elképesztő ütemérzékű védései, és néha kissé érthetetlen beragadásai a gólvonalra, pl. az őt majdnem megtréfáló hulló falevélkor. A gólokról nem tehetett, ott nem véletlen gurult el nála a gyógyszer, a védelem a 85. perc táján befejezettnek nyilvánította ugyanis a meccset, és ez Szabinak jogosan nem tetszett. Fotósaink beszámolója szerint még lefújás után is pörlekedett kicsit: nagyon helyes, ez a cséká dolga.

Védelem

A szezon végére – jó ezt kimondani – a defenzív alakzatunk jobban összeállt, mint a 90-es években a Csank-Vass László tandem az NB1-es kispadokon. A meccsek óta gólt sem kapó csapatrész magabiztos, nyugodt, és szerencsére mostanság nagy hibáktól mentes – kár, hogy tegnap este a végét meglazították. Rossi is jogosan volt emiatt kissé csalódott. Nemcsak az Újpest teljes kivéreztetését hiányoljuk, hanem egyszerűen ebben az őrült bronzhajszában picit sem lehet lazítani. Lovrics egy Christ-üresenhagyást nem számítva remekül dolgozott hátul, kedvenc jelenetünk vele kapcsolatban az volt, mikor egyszer senkitől sem zavartatva szögletre mentett, majd ezért megtapsolta magát. Ahogy Faterom mondaná: czukor. És hát a rég várt Iván-fejes is végre eljött! Riszpekt! Ignja kapitány császár, ezt már tudjuk, tegnap még összefejelést is kockáztatott egy mentésért, plusz bemutatott vagy 3 olyan klasszikus szerelést, ami már szinte csúcskorszakos Paolo Maldini – szint, ha már az olasz suli a menő Kispesten. Szekundánsa, Tandia még Ignjánál is egy fokkal keményebb (de tiszta) hátul, igaz az ész sokszor hiányzik a megoldásaiból, viszont inkább vagdossa ki a labdát, mintsem hajmeresszen hátul… és az igazsághoz hozzátartozik, hogy tegnap volt két nagyon higgadt szerelése is. Csirszki Martinnak címzett pólója pedig szép gesztus, talán az annak idején ő “lebutabantuzó”, “hentesező” diósgyőri és egyéb szurkolók is elgondolkozhatnak. Nem lehet szavunk egyik liberónkra sem. Baráth Boti szerintem remek első félidőt hozott le, mind a szőke kisgyerek, mint Csihuahuahuhahuhahua szenvedett mellette, de sajna a hátsó combizom-húzódás pontot tett az ő játékéra tegnap. Reméljük nem nagy a baj, Boti alap hátul! Az őt így kényszerből váltó Alcibiade pótposztján, a balhátvédben szerepelhetett, és nagyobb ostobaság nélkül lehozta a klasszik olaszvédő tanvideót hátul, ismét bizonyítván, ő helyettesnek remek, de nem Boti. Mindenesetre a sallangmentes taljánkodásért is jár most a dicséret.

Középpálya

Rossi megerősített középső csapatrésszel kezdett, igazából a megszokott hármas támadósora rovására, és ez remek ötletnek bizonyult, középen kevésbé voltunk átjáróház, bár az őszintét megmondva, egy Benjamin- vagy Vadi-szerű eszes-szigorú védekezőközép még mindig hiánycikk. Hidi végigszürkülte a tegnapot, nagyobb hibák nélkül, igaz, az általam kért módon Vasziljevicset kb kivonta, viszont előre fele sajnos nem nagyon volt használható. Szerintem Patyában jóval több van ennél, nem értem, miért nem hozza ki magából. Persze a lényeg tegnap a minimumprogram volt, azt meg azért lehozta, ne legyünk igazságtalanok. Vécsei tavaszi hullámvasútján most a hullámhegyen hasított, több labdája kapcsán majdnem felugrottam a helyemről tapsolva az újpesti tribün közepén. Remek szem, jó ütemérzék, ezért imádjuk Bálint játékát – az, hogy most nem lett gól az indításokból, inkább a helyzeteinket eltotojázók sara. Zsivány különösebb ráció nélkül hajtott és küzdött, ezt már megszoktuk tőle, igazából persze ő is kell az eredményeinkhez tavasszal, de a már többször emlegetett Rossi-féle láthatatlan poszt mindenkit elszürkít – igaz ő amúgy sem egy szivárvány arc, így méginkább. Ha egy karizmatikusabb spílerrel helyettesítenénk jövőre, abban több lehetőséget látnék, de őt sem lehet nagyon szidni, hozza a tudása maximumát. Nagy Geri Hidi mellett kissé előrébb tolt szűrőként kezdett, nem annyira előreengedve, mint a Pápa elleni meccsvégen, csak módjával. A kis középpályás nagyot harcolt, szokás szerint hibákkal tarkítva, ám egyre kevesebbel, ahogy jönnek a meccsek, és a második félidőben több örvendetes labdaszerzést is feljegyezhettem nála. Vécseivel pedig látványosan megértik egymást, öröm nézni a két fiatal kispestit, amikor megvan az összhang – az meg sokszor megvan!

Csatársor

Lanza még mindig csak a lelátón parádézhatott jellegzetes nagypapi-mellénykéjében, többek közt Balajcza meccs előtti örömére. Nos a derék újpesti cerberus erre megkapta a tegnap még a pécsi esténél is jobban megposszanó Leo Martinezt, aki ihletett labdaelcsenő- és helyezkedő formában leledzett tegnap. Meccseleji butragenho-s keselyűsködését egy igazi léc alá vágott, a lilákat demoralizáló góllal koronázta meg, majd jött a második félidő eleji közeli kotrás, és végül a grundi magányban bemutathatott tanfejes. Hát, nem ő lesz Balajcza kedvence, annyi szent (mint Kukásnál anno Alves). Nem lepne meg, ha a jövő héten egy woo-doo baba jelenne meg az újpesti 1-es számú öltözőszekrény egy polcán, Leo felirattal. Érdekes amúgy Martinez, a három gólt és egy szabikiharcolást nem számítva tegnap is inkább önzőzött vagy eltűnt –  de ha ezt így rendszeresíti, és lövi a két vagy három gólokat, akkor hajrá. Így is elképesztő a helyzet: télen nem értettem, minek ő ide, egy újabb fölösleges csereember aki megy fél év után – erre már tavaszi házi gólkirály. Mesterhármas…mi van itt?! Őrült hónapok ezek… Dél sajna kevésbé nyújtott emlékezetes pillanatokat, elöl ismét “darabosan” gondolkozva játszott, nem értem, mi történt, ősszel úgy festett, végre megvan a rég áhított ív, aztán mostanra megint a 2011 ősz végi önbizalom-hiányos csatárt látjuk viszont. Bízom benne, hogy a jelenlegi, egyre egészségesebb hozzáállású, ballasztjait lassan ledobó keretben jövőre újjászülethet – én alapvetően még mindig kedvelem őt, szimpatikus gyerek, jó lenne, ha lelkileg-játékilag összeszedve magát még várna rá néhány kispesti idény… A két csereember közül Vernes agilisan, néhol ismét túl indolensen szállt be, Martinez fejére rajzolt gólpassza viszont zseniális volt. És Ricsi, örülünk, hogy visszatértél! Diaby a hajrára kapott lehetőséget, ezúttal nem sokat tudván hozzátenni a dicső előzményekhez. Ő is rejtély számunka, valahogy nem jön ki belőle eddig igazán a látványosan meglévő beltartalom, kíváncsian várom a sorsát, hogy alakul.

Kispad

Rossi mester ismét végig pörögte a meccset a pad mellett, ugrált, guggolt, levegőbe rúgott, a hangját meg sokszor megcsodálom hogy ennyi ordítás után hogy nem süllyed keménydénesi vagy mocsailajosi mélységekbe a meccsek végére. Taktikája ismét jól működött, a megerősített középpálya telitalálatnak bizonyult, a sajttájon kifejtett csalódottsága a 0:2 után túlzottan defenzív játékunkért pedig külön tetszett. Az nso-s újságíró kérdésére (“Mit szól, hogy nevét skandálja a kispesti tábor“) és tipice rossi-s választ adott: “hát neki ezt Lanza mesélte, ő semmit nem hallott ebből, annyira rá volt pörögve a meccsre“. Hát ezt láttuk! “De mindenesetre köszöni szépen, persze, hogy jól esik“. No. Öröm-bódottá.

Lelátó

Szurkereink előtt le a kalappal, nagyon szép számban jelentek meg lilákiában, és most is ők voltak a modoros közhellyel élve 12. játékos.

* * *

Hát ez volt Újpest, ezen a hétvégén, végre bekövetkezett az, amit én már el sem hittem az utóbbi években, hogy mi szakítsuk ki a gólzsák száját, és bizony bőven merítsünk belőle a Szusza-stadionban. Szóval, tisztelt NB1-es publikum, dobogóra pályázó vetélytársak, ellenérdekelt szurkolók, ez a Kispest nem akar leszakadni, nem akarja feladni. Minden alapvető logikának, financiális háttérből vagy keret-erősségből, játékos-árakból kiinduló kalkulációknak ellentmondva. És úgy fest, még a Kispest-faktort is bezárták valahova ezek a gyerekek a Bozsik egyik eldugott szertárjába (?). Persze még mindig nem vagyunk a célnál, még mindig jöhet a kijózanító pofon – akár a Győr, akár a Hali ellen (az Egert nem merem írni, de tipikus lenne). De azzal majd akkor foglalkozunk. Most egy kicsit örüljünk a későtavaszi offenzíva újabb állomásának, hogy a Megyerin sem adtunk kegyelmet, és hogy ismét jó Honvédosnak lenni egy jópár napig.

Szép volt, fiúk!

Fotók: Babar, Lovi (1909foto.hu).

Last man standing. Újpest-Kispest beharang.

Ma csak amolyan gyorsbeharanggal  jelentkezünk, ahogy azt megszokhattátok bizonyos heteken (azaz amikor vh vagy rw elmerül a civil élet mocsarában – most is ez történt). Újpest meccsnek viszont nem futhatunk neki csak úgy, prelúdium nélkül, ennek meg kell adni a módját – ha zanzásítva, ha vázlatosítva, ha bulletpointosítva (vagy most esetünkben, inkább csak úgy hangosan gondolkozva) is – de akkor is. Nézzük, mi várhat ránk ma.

Múlt héten ugye vízválasztó jelleggel Rossi is kimondta azt, amiről addig csak a vérmesebb reményekkel bíró, elvakultabb szurkolóink ábrándoztak: hogy mi bizony bekalibráltuk a rozsdás mordályunk célkeresztjébe a bronzérmet. Akkor azt írtam, már csak az esély ténye maga is szívdobogtató, és tényleg: egész héten jó volt arra gondolni, hogy van némi tétje a következő meccseknek.

Viszont ez a megállapítás a rendkívül kiélezett viszonyok miatt csak akkor marad igaz gyakorlatilag ma késő estére is, ha legyőzzük a lilákat. Vagy legalább pontot szerzünk a Megyerin. De inkább győzünk.

 

Nem egyszerű házifeladat lett feladva tehát ifjú akadémistáinknak és harcostársaiknak. Bár a hozzáállás mindenképp örömteli! A csütörtöki sporttévés Zuhanyhíradó c. műsort épp elcsíptem egy 10 percre az esti focira indulásom előtt és véletlen pont “belénk” futottam: Rossi nyilatkozik, Nagy Geri és Vécsei bizakodnak, Kemenes Szabi meg tolja a trademarkos megnyilvánulásai egyikét, hihetetlen az arc, igazi jelképe a mostani keretnek, s reméljük ez még jó darabig az is lesz. Szabiról tudjuk, hogy tud nyilatkozni és érti a szurkeri nyelvet, s hogy mindig vannak céljai, ő már télen is dobogóközeli dolgokról beszélt, amit akkor én csak utópiának hittem – azt’ tessék! De ami még örömtelibb, az a két fiatalunk. Mindkettő szemmel láthatóan vidám, optimista, de ez nem a magyar válogatott kincstári optimizmusa, amikor Kabát/Juhár/Tököli/Kenő/Potyamackó/Sebőkvili nyilatkozgatta rendre, hogy most de együtt vagyunk, de meglesz a továbbjutás, aztán sose semmi. Itt most mást érzek, inkább fiatalos pozitivizmust, mint anno a Debi féle U20-asoknál, és ez jó.

Jó, és persze semmire sem garancia. Ettől ugyanúgy kikaphatunk. De ha így is lesz, bízom benne, hogy az nem úgy történik, mint Hercegfalvi vagy Gege tizenegyesrontásos bűngyenge meccsein, hanem (elcsépelt, de nem jut eszembe jobb szó) szerethetően. Mert az idei tavaszi csapat nyomokban ilyen jelleget mutat és ha Honvédos hagyományoktól kicsit eltérően ezt a team-et (vagy ahogy Szabi mondja, brigádot) tudatosan építjük tovább jövőre, akkor még inkább rajongható Kispest lesz! (Nekem már most az, újfent).

És igen, ilyenkor, ha lelkesedek, ilyenkor jön mindig pofon, tudom. Azt is tudom, hogy a Megyeri úton ritkán terem babér nekünk. Az utóbbi 10 évből a SziliAttis/Genito féle bravúr, meg a Diego féle ívheggesztés ugrik csak be, sajna én egyiken sem lehettem ott nagy szívfájdalmamra, amikor meg megyek, mindig Francis Ford Szoppola a vége, sajnos. Valahogy nekünk nem megy ott. Ezért reménykedek abban most, hogy ennyi fiatal sráccal, nem befásult arcokkal, egy közönségkedvenc kapussal és végre minőségibb külföldiekkel (Ignja, Tandi) talán most végre összejön valami.

Mert azt látni kell: ha tényleg akarjuk a bronzot, vagy legalább a végig versenyben maradást, akkor itt ma menni kell Újpesten előre mint Torghelle Sanyinak, ha győri biztonsági őrt lát. Mint ahogy mentünk otthon a Fradi ellen. Kikapcsolni a szétvarrt karú bódédöntögetőt, semlegesíteni Iandolit, Hidi pedig üljön rá Vasziljevics nyakára, miután az öltözőben Rossi 1 méterről ordította bele a taktikát az arcába. Az utolsó emberig küzdjünk, harcoljunk, a végén  pedig, mikor már fárad az Újpest, jöjjön a kis Holender és döntsön! Vagy egy koszlott Dél-tizi! Nem érdekel.

Ha meg máshogy nem megy, és kikapunk, mondom, srácok, csak emelt fővel. De basszus… annyi emelt fős sztorivég volt már nálunk, hogy most legyen megint egy váratlan siker…!

Mi nagyon szorítunk, mellettetek leszünk.

Deklaráltan megyünk a bronzra. Kispest-Pápa értékelés.

Bizony a mai meccsnek ez volt a fő tanulsága számunkra. Persze eddig is mondogattuk, hogy de jó lenne Európa-kupa, mondogattuk bizony, balladai magányunkban, esetleg a közértben, vásárlás közben… vagy a metrón az NS-t olvasókra pillantva… a melóban a monitor mögött számolgatva gondolatban a “mennyi az annyit”, de akárhogy is, ez igazából szurkolói utópiának tűnt, meg Hanta szokásos “imádom-nem normális” gondolatkísérletei egyikének. De őt épp ezért szeretjük, mert az agymeresztései nélkül nem meccs a meccs. No de hogy négy fordulóval a vége előtt az MTK és a Loki besülőfélben lévő formája és a relatíve kedvező sorsolásunk mellé bejön a zsinórgyőzelmeink sorozata is, és mindez azt eredményezi, hogy a Pápa legyőzését követően Rossi is azt mondja a sajtótájon, hogy kellett a három pont, hogy életben maradjanak európai reményeink… azért ez 1-2 hete nekem még hihetetlen lett volna. De nem az. És noha szerintem továbbra is messze vagyunk ettől az álomcéltól, az, hogy legalább beszélhetünk róla és deklaráltan már csapatcél is, az azért nem semmi – megédesíti az idény végét. Értékelésünk következik…

Kapu

Szabinak egy nagy 0-t beírhatunk mára is, igazából alig kellett játékba avatkoznia, kb olyan volt a szerepe, mint Jason Newstednek a Metallica “…and Justice for All!” albumán, ahol szegénynek a basszussávjait úgy lekeverte az úrhatnám Ulrich-Hetfield duó, hogy felesleges volt bármit is albumra játszania… Szabinak is a kontribúciója ma kimerült néhány vetődés-utánzatban, de az egy igazi pápai ziccert úgy durrantotta mellé a légiós svájci gárdista, hogy a szögletzászló nagyobb veszélyben volt, mit a Szabi őrzötte kapu. A második félidőben azért volt egy kis “kemenesszabi”-zás, és ez így van jól.

Védelem

Ha a védelmünk alapfelállásában játszhat, akkor ott nincs nagy baj“- magyarázta Hanta egy szokásos vendégének a második félidőben, Borsodija felett, és azt kell mondjam, igaza van. Átvészelve az első tavaszi fordulók avantgarde felállásait hátul, az Iván-Ignja-Tandi-Boti négyes biztosan teljesít fordulók óta, 4 meccse szűz a hálónk, és noha ellenfeleink is tré formát mutattak, azért ez a védelmet nem kárhoztató megállapítás, semmiképp! Iván standardprogramot futtatott le ma is az IvánCár PC-n, köszönjük, egy fejesgólt már várnánk, de ez okés volt. Ignjatovics zseniális, Botist már szinte nem is sírom vissza, Tandia pedig lelkesen írja doktori disszertációját a cacaki phD iskolában. Botika kissé halványabb mint ősszel, így most csak szimplán kurvajó kényszer-balhátvéd, mi lesz, ha visszatérnek az őszi király megoldásai is? Jó ez a védelem most, remélem mindenkit megtartunk közülük jövőre is, és a két szélre felnő valaki az ifiből helyettesítőknek, a boldogtalan Alcibiade meg maradhat csere-középsővédőnek.

Középpálya

Zsivány a Fradi elleni remeklést követően ismét lassan, de biztosan szürkül, bár az is igaz, hogy akárkit tett Rossi erre a fura se nem szélső, se nem szűrő posztra az idényben (MaxiKing, NagyGeri), ott senki senki sem muzsikált jól… Nagy Geri szűrő-szerűségként szokásos kűrt futott, nagy küzdelemmel, sok hibával de megalkuvás nélkül, egész addig, míg Patya beállásával előrébb léphetett a hajrában, melynek eredménye több remek labdaszerzés és -megjátszás lett a támadó-középpályán és egy remek heggesztés a kukás lábai közé. Gólörömét imádjuk, meg az egész srácot, nagyon szurkolunk neki és mindig jó látni amikor gólt ver valakinek. Egyre jobban rajzolódik ki az ő biztos helye is a következő évek Kispestjének középpályáján, mint stabil pont és ez jó. Vécsei szeszélyes tavaszt hoz, remek és közepes meccsekkel, a mai úgy indult, hogy a második kategóriába kerül, de úgy a meccs felétől Bálint megrázta magát, és a második félidőben elkezdett zelenkázni, sajnos Bobál elhibázta a forintos zsugát, Nagy Gerinek viszont gyönyörűen tette le a játékszert a csöpp középpályás gólja előtt. Ha Nagy Gergő a stabil pont a Future-Kispestben akkor Bálint lehet az agy. És szerintünk lesz is. Hidi stabilizálni érkezett a végére, amit meg is tett, a fikcsis indításokkal ugyan volt gond, az nem az ő műfaja (mondjuk szerintem képes lenne rá csak fejben kéne elhinnie: ő még mindig a Paksnak álomgólt ágyúzó szűrő), de brusztolni középen már egyre jobban megy. Gyerünk tovább az úton…

Csatársor

Lanza pécsi pofonfa-rázása eredményeképp eljött Dél ideje: házigólkirályunk kisebb szünet után ismét a kezdőben találta magát, és korrekt első félidőt hozott le, egészen a 2011 ősz eleji szimpatikhajtós-önmagát idézve. Mindezt a tizi teketóriázás-mentes léc alá vágásával is megkoronázta. Sajnos a második félidőre előjött az idei tavaszi tétova óda c. antisláger, s a közönség is megtalálta amit láthatóan nem dolgozott fel könnyen. Csámikánk olyan volt mint mindig: gyors, szeszélyes és buta, meglepően futballista megoldásokkal és még meglepőbben amatőr folytatásokkal. Martinez pedig gyors, de önzése miatt megérdemli a XIX. kerületi Arjen nevet… félek, hogy Pécsen láttuk élete meccsét, de szidni sem akarom, ráadásul a sajttáj után hazafele csorogva elszáguldott mellettem egy fekete vastagkeretes hemüben egy sötétkék Smart kormánya mögött, hogy azt még most is emésztem…jelenség az arc… Két fiatalunk is bevetésre került a második félidőben, mikor Rossi érezte a támadókreativitás megfáradását (igazság szerint hiányát). Holender Filip eddigi legnagyszerűbb teljesítményét tette le elénk a zöld gyepre, bátran, gyorsan, remek cseleket felvonultatva játszott, elfutásai nyomán nevét még most, Pápára hazafele tartva is révületben zsolozsmázza a lombardi védelem. Szabi-kapufája pedig remek teljesítmény volt. Bobál Gerinek is adhatna kicsit az önbizalomból, a görcs még mindig rajta van sajna Gerin, aki ma szintúgy debütálhatott volna, de helyzete kimaradt. Mindegy, csak megtörik egyszer a jég, Holender pont 2-3 meccsel előbb kezdett rendszeresen játszani Rossinál, lehet, Gerinél is ennyit kell még kivárnunk.

Kispad

Rossi forgatgatja a csapatot, ügyesen, igaz egyre csökken a rotációs lehetőségek köre, hisz a sérülések. eltiltások szaggatta keret nem olyan tág, mint azt a puszta létszám mutatja. Cseréit ma is nagyrészt meg tudtuk jósolni, a két fiatal csatárért jár a köszönet, és ugyan a sajtótájon elmondta hogy ő se nem Murinnyó se nem mágus (utóbbiért hála az Égnek, az kéne csak, hogy atlétatrikóban, fotelből vezessen edzést), de azért egész szépen kihozta a maxot az idei évből, igaz, várjuk ki a végét.

* * *

A tegnapi para-cikkem tehát elérte célját, addig-addig féltettem magunkat az esetleges blamázstól, míg a tré meccs ugyan bejött, az eredmény szerencsére nem! Újpesten mindazonáltal ennél jóval több kell majd elöl, pontosságban – a védelem az jó lesz így. Négy forduló van hátra és mi a bronzra és Európára tekintünk az ütött-kopott vörös-fekete kisbuszunk szélvédőjén át. Nem mondom, hogy elérjük: a körülöttünk száguldó márkás versenymotorok elvileg jobban hasítanak. De a lehetőség maga, hogy az még ennyire a célegyenesben itt van előttünk, az valahol nagy királyság, ismerve-tudva a körülményeinket. Szóval, hajrá, Kispest, röffentsük be azt a dohogó motort erre az utsó párszáz méterre…mi történhet? Max lerobbanunk. de a célegyenesben, nem holmi rég elhagyott kanyarban. És ez nem kis dolog.

Nyögvenyelés előtt? Kispest-Pápa beharang.

Kabaré Pécsett, Kemenes Szabi megint nyilatkozatkirály, Rossi magáravállal, Lanza kiesik egy meccsre?, Lanzát eltiltják 2 meccsre!, Lanza riportban cinkeli Martinezt, Hemy úr szektort zárat be, diákjegy ellenben 415 Ft, felhőszakadások, kötelezően behúzandó 3 pont, Kispest-faktor lebeg a fejünk felett.

Erről szólt eddig ez a hét.

És hogy hogyan zárul? Holnap kiderül.

Szóval így telt ez a hét, részemről még egy szakvizsga első felvonással is megdobva, laza 600 oldalnyi törvény- és jogszabályszöveg, melynek munkatúlórák melletti biflázásába még a pécsi túrám is belebukott, szóval nem vagyok TOP-hangulatban, a posztokra alig marad időm, de hát ezt az olvasó is látja, hiszen az utóbbi hetekben good old Hanta onemanshow jelleggel viszi a blogot. Hogy azonban ne váljon a csakblog a csapathoz hasonlóan egyemberes vállalkozássá, és Hantafame mellett Leandro RW Martinez is csatasorba álljon, a mai fáradt kis péntek esti beharangra azért visszakúsztam a virtuális térbe.

Pedig ez most nem hálás feladat, beharangot írni a holnapi meccs elé. Több okból is.

Nem szeretjük az ilyen meccseket. Nem szeretjük őket, mondjuk ki. A kötelezően behúzandókat. Ezeket már kiskoromban is rühelltem, mindig az ilyen tutimeccseken lett baj (na jó, ez túlzás volt, de a pesszimista lelkem ilyen túlzásra fordítja át a kivételes ’90-esek eleji hazai kisiklásokat a kiscsapatok ellenében), az utóbbi években pedig megint. Kiscsapatok ellen nem ment a rangadókon brillírozó Moralessel, a 2007 őszén hasító Supkával, nem ment Sisával (mondjuk szegény Tanár úrral ki ellen ment?), Pölőt hagyjuk… még Dolcettivel is akadtak gondok a kötelezőkön. Szóval nem egyszerű esetek ezek, a háttérben nyilván az áll mostanság, úgy 2006 óta, hogy elég jók vagyunk ahhoz, hogy esélyesek legyünk az ilyen meccseken, de nem vagyunk elég jók ahhoz, hogy 10-ből 10-szer behúzzunk minden ilyen meccset.

A hangulat ráadásul most sem fog sokat segíteni. Míg a Fradi ellen a Kanyar-korzó duó csak belehajszolta a gárdát egyfajta eszement küzdelembe, addig a szombat délután várhatóan decensen kongó Bozsik, a távolmaradó kemény mag (és a hangulat) hiányában erre nem doppingolja majd a csapatot.

És nincs Lanza, bár ezt leírnom is kár volt, hisz épp én sírok sokat a csapat egyemberessége miatt, akkor pont egy gyenge Pápa ellen miért a derék punkfrizkós taljánt hiányolom, amikor itt a lehetőség egy Délczegi reinkarnálódásra vagy Martinez (a vállunkra ülő Lanzaarcú kisördög szerint szerződés-bebiztosító) újabb góljaira? Nem is szóltam semmit.

Kissé menjünk át Rossiba. Nem is a fejével gondolkodásra utalnék most, inkább a népszerű “ha én lennék a Kispest edzője” c. népi játékra. Nos, ha én állhatnék a tar italiánó helyett a padnál és az öltözőben a meccs előtt, részemről a Kemenes – Lovrics, Ignja, Tandia, Baráth – Nagy Gergő, Vécsei, Zsivány – Tchami, Martinez, Diaby kezdő futna ki a pályára, Zsivány helyett elgondolkozva egy Ivancsicson is, akinek rendre megy az ilyen színtelenebb ellenfelek ellen. Csereként Bobál, Dél, Holender vagy Patya barátunk érkezhet bármikor. Hmm… nagy meglepetést nem fogtok találni, talán Diaby az, akit nem követelne kezdőbe egy emberként a Bozsik népe, de problémás fickó volta ellenére mi Hantával valamit látunk benne, az meg hátha egyszer kijön. Illetve néha azért már kijött, ezért látjuk benne a valamit. Jól tart meg labdát, jól passzol. Ez a Pápa ellen is sokat érhet.

És ez mit hozhat?

Igazából nem tudom.  Utálom ezt leírni, de a holnap szinte háromesélyes. Oké, legyen kettő, X-1, de sajnos a blama-döntetlen szcenáriója valahogy meggyőzőbben kísért. Nem mennek nekünk ezek a kötelezően behúzandók. Nem fekszenek. Szóval nehéz ügy ez. Nehéz ügy, olyan, amikor sok kapaszkodó nem marad. Egyvalamit leszámítva.

Hogy idén már többször bizonyítottam: iszonyat tré jós vagyok rövidtávon Honvédügyben.

 

 

Házon belül megoldani – néhány szó a szektorbezárásról

Nehéz üggyel vagyunk kénytelenek foglalkozni. Blogunk rendszeres olvasói számára nyilván kiderült az elmúlt évek során, hogy a szerzők egyáltalán nem az ún. ultra-vonalat viszik, ha a Kispestről van szó, egyáltalán nem társaságok, fílingek szócsövei akarnak lenni, hanem ha van épp valami gondolatuk, akkor azt megírják, hátha mást is érdekel, aztán legfeljebb elvitatkozunk rajta.

Rövidposzt és szerzői vélemény a szektorbezárásról.

Sosem értettünk egyet például az MLSZ berkein belül működő Szurkolói Iroda létével, céljaival, ahogy magának juttatta az egyedüli legitim (szurkolói) képviselet jogát azzal a hamis indokkal, hogy ők a szurkolóság dandárja, mindenki más pedig elenyésző, hogy van. Az ultráktól (és/vagy az Iroda) véleményétől hangos a net, miközben a korzók népe, a tribünök kényelmét keresők, a nyugdíjasok, az egyéb nem szervezett csoportok érzésre valahogy mégis többen vannak. Talán a mi érdekeink is lehetnek annyira fontosak, esetleg szóra érdemesek, netán képviselendők, vagy legalább megértendők, hogy vannak.

Fontos megjegyezni, hogy az ultra nem huligán, az ultra nem huhogó náci/nyilas/miegymás csőcselék. Az ultra egy szép, ámbár manapság ritka életforma. Büszkének lenni magukra, a csapatukra, menni vele, szurkolni, kitartani érte, mellette, és sorolhatnám még összefüggéstelenül a szavakat. A lényeg, hogy az ultrák is csak a stadion egy csoportja a többiek mellett, mégis rajtuk vernek el minden port – az esetek túlnyomó többségében abszolúte érdemtelenül.

Mert ugyebár most bezáratnak egy szektort.

Nem is bezáratnak, mert igazából magunknak zárjuk be.

Valahol azonban érthető. Talán a tulajdonos úgy gondolja, ha zárva a renitenseket is tartalmazó szektor, ha a korzó felé veszik az irányt, akkor majd

  • az MLSZ jobb szemmel nézi, hogy mi teszünk valami ellen valamit;
  • a szektorukat visszakövetelők majd tesznek azért, hogy többet hasonló se fordulhasson elő*, hiszen ismerik a következményét, mert

először van olyan, hogy néhányak miatt nem a klub viseli a teljes felelősséget, fizeti be az újabb és újabb bírságokat, hanem maguk a vétkezők is bűnhődnek, azáltal hogy nem juthatnak be a helyükre. (Fura lenne érvelni ebben az országban a kollektív felelősség mellett, remélem nem hangzott úgy, hogy most ezt teszem.)

* Az egy, azaz egy darab MLSZ-ellenőr jegyzőkönyvében megjelenő rasszista, kirekesztő, vagy egyéb – amúgy elítélendő – megnyilvánulás(ok). Amit ő hall/lát, az lesz később a büntetési tétel megállapításának alapja. És ő olyat is hall/lát, amit esetleg más nem.

Valami nagyon el lett baszarintva menet közben. Írom, az ultráktól hangos a net, de közben azt látjuk, milliókat ölnek beléptető- és kamerarendszerekbe, hogy az amúgy mindenki által csendes, minden objektív mérőszám alapján békés többséget tereljék, megfigyeljék, esetleg, netán kiszűrve nagy ritkán egy-két renitenst. Még a saját tulajdonosunk, akit amúgy valami fura okból teljesen érthetetlen dolgokért szidalmaznak, szóval még ő is elismerte, az egész rendszertelepítés felesleges, jobb helyen lenne a pénz, ha mondjuk befednék az állóhelyeket, vagy hasonló, ami tényleg a szurkolók érdekében történik.

Szuperek a külsőségek, európaiak a biztonsági feltételek, csak éppen néző nincs. Mert a néző fejére illik egy hatalmasat szarni. A néző nézőpontja nem számít. Gyalogok vagyunk egy hatalmas mutyi-sakktáblán.

Akartam mondani, hogy nem fokok értékelni, nem fogok állást foglalni a dologban, de most mégis. Egyetértek Hemibá mostani döntésével! Komolyan. Az öreg alapvetően korrektül érvel a hatalmas baromságok és blődliségek ellen, szerintem pontosan tudja milyen rendelkezések betartására, betartatására mekkora összegek mennek el teljesen feleslegesen, miközben van egy sokkal egyszerűbb megoldás: hassunk egymásra.

Lehet utálni a tulajt, bevallom én sem fogok kisplasztikát gyártatni róla a házioltáromhoz, de ha valami olyan elvet követ, ami az a világon egyébként normális, akkor igenis tegye meg a hozzá tartozó lépéseket következetesen. Mi vagyunk a Honvéd, nekünk kell rendet tennünk a Bozsikban. Aki a kanyarban akar lenni, annak pedig ott kell rendet tartania. Ha ezt most hagyjuk, ha megint kívülről várunk segítséget, ha megint csak a proteszt, a hőbörgés jön, akkor láthatjuk mi lesz belőle. Egyelőre csak kapuk, kamerák, mikrofonok és személyes adatok, hogy aztán majd jöjjenek a fülbe ültetett csipek, alkoholmentes stadionok, besúgók, provokátorok, nyolcvannégy. Ezt akarjuk?

Mert Hemibá látványosan nem. És én sem.

Arról nem is beszélve, hogy a második félidőben beindult egy locsoló

Azt hiszem ilyet még egyikünk sem látott. Mi jövünk büntetővel, erre kapunk két sárgát és egy pirosat. Skandallum! Martínez, Vécsei és Lanza egyszerre áll oda, Vécsei – a képek alapján – Martínez mellett érvel, Lanza mindenkit elhajtana, de Leo tökös gyerek, addig pörgeti maga körül a lasztit, amíg mindenki be nem színeződik, majd lakonikus nyugalommal bevágja a pipába, pont oda, ahová Wittrédinek nem sikerült, mert Szabinnyó mostanság úgy gondolja, hogy büntetőből sem hajlandó gólt kapni.

Az első mondattal rögtön a közepébe vágtunk, de ez a meccs most tényleg erről szólt.

Az első gól után még minden rendben.

Nézzük a lehetőségeket, hogy vajon mi történt:

1. Két óvodás veszekszik a pöttyös labdáért

Szabi próbálta magyarázni rögtön a lefújást követően, hogy nincs semmi ügy, csak mindketten nagyon akartak gólt rúgni. A fene tudja. Két ötéves vitájában sincs olyan, hogy az egyik még éhes, ezért kell neki az újabb nyalóka, egyszerűen a birtoklásvágy dominál. Ott ugyebár kicsikről van szó, azonban esetünkbe most azt kell(ene) megértenünk, hogy az adrenalin, a játék közben elboruló, csak az eredményre, focira koncentráló agy is képes hasonló mentális állapotba kerülni (süllyedni), és Lanza ezért tett úgy, ahogy.

2. Mégis volt kijelölt büntetőrúgó

A Loki ellen láttunk már hasonló esetet, akkor is Lanza és Martínez között, mire Rossi Leandro mellett döntött. Mellékesen – nem tudom mennyire hagyomány – de eddig látványosan úgy volt, hogy valaki addig rúghat büntetőket, amíg ki nem hagyja, utána viszont más jön a sorban. Mivel Délczeg nem volt a keretben sem, Lanza pedig kihagyta a Győr elleni kupaodavágón, tehát nekem egyértelműnek tűnt Martínez, esetleg Tchami a Rákóczi miatt, de ő meg sem próbált odaállni. Rossi meccs utáni nyilatkozata ennek fényében egy kommunikációs bravúr, amivel magára hárít mindent, aztán az öltöző majd lesz olyan hangos, amilyen, de a nagyközönség abból semmit sem lát. Vagy igen, de az legkorábban Újpesten derülhet ki két hét múlva.

3. Lanza egy paréj

Mert ez is benne van ugyebár. Azt el kell ismerni, fura a srác stílusa. Lehet mondani nagyképűnek, de biztos vannak olyanok, akik a tuskót, esetleg a türhőt használnák inkább. Embere válogatja. Tagadni viszont, hogy egy valóban remek futballista, azt felesleges. Amióta nálunk van, bajnokikon lőtt két gólt, kiosztott három gólpasszt, büntetőket harcolt ki, meccsenként háromszor-négyszer talál kaput, állandó nyomás alatt tartja az ellenfelek védelmét. Egyértelműen más szintet képvisel a bajnokság támadó között.

Emberileg nem tisztünk megítélni, mert nem ismerjük, és amúgy sem tennénk, így maradjunk a pályán látottaknál. Agilis, de utánarúg; kapu felé játszik, de képes hamar esni; faultolják ugyan, de rájátszik, eljátssza a nagyhalált minden csip-csup dologra; elvállalna minden pontrúgást, de a balosakat nem neki kéne; nincs igaza, mégis reklamál. Ebbe a mintázatba beleillik, hogy központi szerepre törekszik, de az nem, hogy mindezt azért, mert ő Lanzafame a Juventusból, egy valaki, hanem mert így viselkedik a pályán: győzni akar, és ő akar győzni. Mondhatnók nem csapatember, pedig de, miközben vannak szituációk, amiket magának követel(ne). Pszichológus kéne ide, nem pedig blogger.

Kíváncsiak lennénk rá,

hogy az egész hogyan csapódik majd le az öltözőben. Valóban vagyunk-e olyan nagyvonalúak, hogy túllépünk az eseten, hogy helyén kezeljük, és meghazudtolva az események láncolatának amúgy logikusnak tűnő végkimenetelét: átfordítjuk, előnyt kovácsolunk belőle, erősebbek leszünk. Mert előfordulhat ilyen eset is, csak legyen hozzá adegy valaki pedagógus a talpán, adkettő belátásra képes játékosok a túloldalon.

Negyven perc emberhátrányt hoztunk simán úgy le, hogy onnantól is mi voltunk a kapura veszélyesebbek. Lehet mondani, lepkefing volt ez a Pécs, de ne tegyük. Tényleg és látványosan a valós (beléjük képzelt) tudásuk alatt játszottak, miközben mi hoztunk egy sima sztenderdet a korábban felépítettből. Nincs most kedvem belemenni újra, hogy igenis van játékunk, ami lehet nem szép, mégis eredményes, fogást nem nagyon talál rajta senki akkor, ha rendelkezésre áll a teljes játékosanyagunk.

A büntető körüli hacacáré csak egy pillanatnyi megingás a rendszerben, semmi ráutaló nyomot nem fedezhettünk fel az első félidőben, vagyis nincsenek közvetlen előzmények. Az egy, ami talán, de az se nagyon, amikor Tchami készült szabihoz jobbról, a térfél közepétől, ami tipikusan balos hely, Lanza mégis odament rákérdezni, hátha, de aztán megadta magát (elég könnyen) és behúzódott a kapu elé. A szögleteket egyértelműen ő rúgja, vagyis egyáltalán nem igaz, hogy csak és kizárólag gólt akar lőni, ezért képes sz*rni bárki fejére (ld. 3. pont). A tizi tehát megingás, és Lanza valóban paréj a pályán, mégis nehéz azt mondani rá, hogy nem a csapata érdekében játszana.

A meccsről is egy kicsit,

hamár játszottak egyet. Zsivány labdája Lanza felé, amiből a gól lett, az pont olyan volt, hogy százból százkettőt fejelnek ki a belsővédők, most viszont pont nem. Láthatjuk mennyire komoly figyelmet és minimális hibaszázalékot igényel ez a poszt, elég egy baki, és büntetnek. Innen nézve viszont Tandia parádésat hozott, Ignja pedig kiemelkedett a mezőnyből. Egyetlen rossz megmozdulás nélkül, több utolsó pillanatos szereléssel, elpöcköléssel, fejessel, bármivel, hogy korlátlan úr legyen a kapunk előtt. Egyszer nem tudott segíteni, de azt csak akkor tehette volna, ha Szabi helyet ő fogja meg a büntetőt, bár így sem rossz. Lovresz és Boti közepes, sokkal több volt a hiba, mint azt megszoktuk, szerencsére gond mégsem lett egyikből sem.

Kezdés előtt azt hittük, lesz majd egy jó valami, amikor a szélvész Uzoma egy oldalon szerepel a futógép Tchamival, de végül nem, egy-két faultot leszámítva unalmas volt a párharcuk. Uzomának azért köszönjük, hogy segített Martíneznek abban, ha véletlenül elfelejtene eldőlni a tizenhatoson belül, akkor majd emlékezteti rá, hogy mégis. Nagy Geri Nagy Geri volt, ami mostanság az elismerés egy kategóriája (küzdés, küzdés, küzdés), különösen úgy, hogy Hidi és Mufi nélkül kezdve, rá hárult a középpályán manapság kötelező szűrőposzt megoldása. Zsivány gólpassz, hajtás, semmi extra. Vécsei – lehet szentségtörés – de szerintem legfeljebb közepes volt, a ziccerét könnyelműen Dibuszba gurította. Hidi beállt, majd ballal majdnem lőtt egy életerőset, de aztán mégsem. Színtelen-szagtalan volt a középpályánk, de pont ettől működött. Jó védekezés, stabil középpálya, alkotni, gyorsulni, gólt lőni képes csatárok. Valami ilyesmi a kép,

aminek következtében Martínez valami félelmetesen nagy gólt vágott a rövid pipába. Befutja, lefejeli maga elé, majd külivel jön a báááááákkkkkerrr. Bevallom nem néztem volna ki belőle. Lanza amíg volt, addig nagyon rendben volt, és nem csupán a gólja miatt (basszus, milyen pofátlan mozdulattal, szinte flegmán tolja be jobbal?), hanem mert ugyanúgy hajtott, ahogy egy Tchami vagy egy Zivanovic szokott, és nem azért mert nyilván ez alapelvárás egy játékostól, hanem mert neki ez a normális. Kár, hogy jött a pillanatnyi elmezavar. A Pápa elleni következőt amúgy is kihagyta volna öt sárga miatt (amiből az ötödiket a folyamatosan lassan elvégzett szögletekkel provokálta ki Solymositól – szerintem), most kérdés kedden hogyan ítél a fegyelmi bizottság. Elméletileg két sárgával zavarták le, nagy gond nem lehet, és az Újpest ellen már játszhat.

Ha játszhat,

mert nálunk semmi sem olyan egyszerű, mint azt hinnénk. Mi van akkor, ha Hemibá gondol egyet, és kijelenti, ilyen nála nem fér bele, majd nemes egyszerűséggel kiteszi a keretből Lanzát? Vagy a fegyelmi bizottság újra szívózni kezd velünk, és – mondjuk – súlyos sportszerűtlenségnek ítélve elmeszeli három hónapra? Esetleg a társak nem akarnak vele játszani többet, és ha mégis, akkor az rámegy a hangulatra, a hangulat a teljesítményre, hogy rámenjen az Európa Liga minimális sansza is? Nehéz ügy. Rossi legyen a talpán Rossi, ha ebből jól vágja ki magát.

fotó: 1909foto.hu/csakblog

Délután Pécset kell verni és akkor visszaelőzünk a helyünkre

Vasárnap reggelre hirtelen a hetedik helyen találtuk magunkat, de nyugalom, semmi sincs veszve, csak a mezőny sűrűbb egy kicsit, mint azt gondoltuk volna. A Kecsó kétszer is nyert, ami az Eger ellen mondjuk nem meglepetés, de a Győr gyalázása már annál inkább. Ugyanígy hajlamosak voltunk a Pakssal sem számolni, csak épp azzal sem, hogy valaki valamit nagyon kiszámolhatott, mert Győrben mínusz háromról fordítani nem éppen mindennapi dolog.

Ja, és a Rákóczi elkapta a Halit, hogy kicsit levegőhöz jussunk a helyünkön, csak éppen nem, mert mások meg szállítják a meglepetéseket. Részben ezért is kell ma nyerni Pécsett, meg részben azért, mert kell, ráadásul Fradi-Videoton is van, ami nem feltétlen baj, ha nekünk kedvezően esetleg döntetlenül zárul.

És akkor most ennyi a beharangozó. Se időm nincs kivételesen, se idő sincs már a meccsig arra, hogy még érdemlegeset lehessen fogalmazni, ráadásul az a csúfság is összejött, hogy nem fér bele nekem a pécsi túra, tehát marad valami kiskocsma és a tévé. Nem jó ez így. A minden más dolgom a meccsek rovására megy lassan.

Néhány szót azért a hétről, hogy képben legyünk mi várható (talán):

  • Végre ki lett mondva, hogy senki se reménykedjen feleslegesen: Lanza nyáron biztosan távozik.
  • Gege vissza akar kerülni a csapatba, de elismeri, más a játékrendszer, és ott neki nincs hely.
  • Eltiltottunk kivételesen nincs, de Lanza és Délczeg is 4-4 sárgánál jár.
  • Az esetleges sérültekről (szokás szerint) semmi hír, így Vernes mellett csak tippelni tudjuk, hogy Marshal Mufi sem lesz.
  • Közben az nektek is feltűnt, hogy Szemerédi szépen-lassan átvette a tarcsikapus helyét Czuczi Marczitól?

Újra lehet klubélet Kispesten!

Nagyfater, fater sokszor mesélte, egykor milyen aktív volt a Honvéd-család, kikkel jártak össze, kinek mi volt a törzshelye. Öregfiúk, régi drukkerek, kispesti, lőrinci lokálpatrióták, apák, fiúk, családok. Később valahogy az egész elsikkadt.

Pedig régen, illetve nagyon régen, egy stadion általában úgy épült meg, hogy állt rajta egy klubház is, ahol a támogatók, rajongók összejárhattak, ahol valódi klubéletet lehetett élni, mert a csapathoz kötődni nem csak a meccsrejárásról szól, annál sokkal többről. Egy klub az életünk része, amivel örökre összeköttettünk, és ez így jó. Közös a történelmünk, ugyanazt próbáljuk képviselni (régen ez is más volt, a klub képviselte a támogatóit), együtt sírunk, együtt nevetünk.

Talán most újra megmozdult valami. Amióta Gyimesi Laci lett a KLTE elnöke egyre többet hallani róluk, ötleteik vannak, visszahoznának valamit azokból az időkből, amikor mindez természetes volt. A hajtás után az egyesület közleményét olvashatjátok.


2013-BAN MEGNYITHATJA KAPUIT A KISPESTI FUTBALL HÁZ

Tisztelt Kispest-Honvéd Szurkolók, Szimpatizánsok, Barátaink!

Egyesületünk, a KLTE, ezáltal a Kispestet és Honvédot szerető szurkolók, szimpatizánsok is jelentős mérföldkőhöz érkeztek.

A Kispesti Labdarúgásért Támogató Egyesület a 2005. február 14-i megalakulása óta jelentős mennyiségű és minőségű feladatot tett szeretett klubunk, valamint annak környezete, történelme, nimbusza érdekében. Mindehhez rengeteg segítséget kaptunk olyan kiváló emberektől, akiket az évek munkája során ismertünk meg. Olyanoktól, akiknek az életében – hozzánk hasonlóan – kiemelkedő szerepet kap a Honvéd, a Kispest szeretete. Felsorolni sem tudnánk ezeket a szurkolótársainkat, volt vagy jelenlegi játékosunkat, KLTE-tagokat, köztük sajnos olyanokat is, akik már nem lehetnek köztünk.

Most mégis újabb összefogásra, az elmúlt évek legnagyobb együttműködésére kérünk Titeket!

A KLTE évek óta tudatos gyűjtő- és szervezőmunkát végez, hogy teljesíthesse az alapszabályában megfogalmazott „hagyományok ápolása” elvet. Ez idő alatt számtalan megbeszélést és egyeztetést végeztünk, több száz munkaórányi időt fordítottunk a tervezésre, több száz relikviát szereztünk be, mind egyesületi, mind magánfelajánlásokból származó pénzből.

Tervünk megvalósításához rendszeres megbeszéléseket folytattunk a KLTE-be delegált csoportokkal, képviselőkkel, Kispest Önkormányzatának vezetőivel (pártállástól függetlenül, amolyan „nagykoalíciót” kialakítva ügyünk mellett), mint ahogy együttműködést és összefogást alakítottunk ki a Honvéd Baráti Körrel is.

Ennek eredményeképpen, büszkén jelentjük be:

2013-ban, várhatóan ősszel, megnyithatja kapuit a KISPESTI FUTBALL HÁZ!

Hogy mit jelent ez pontosan, mi is lesz ez tulajdonképpen? Egy közösségi hely, amely méltó módon mutatja be szeretett klubunk lassan 104 éves történelmének tárgyi emlékeit, ötvözve egy helyszínnel, ahol szimpatizánsaink és egykori játékosaink is kötetlenül teremthetnek kapcsolatot egymással. Tehát a kispesti labdarúgás történelmét bemutató „múzeum”, amely azonban több annál: egy „ház”, tele élettel.

Természetesen sarkalatos kérdés volt, hogy hol valósulhat meg mindez? Talán Kispest egyik legpatinásabb épületére esett a választás: a Fő utcában, a volt Helytörténeti Múzeum épületére. Az elhelyezése, kialakítása, megközelítése kiválóan alkalmas a hivatott funkció betöltésére, reményeink szerint megfelelő körülményeket biztosíthat Kispest új ékkövének.

Elképzelésünk szerint a KISPESTI FUTBALL HÁZ – a teljesség igénye nélkül – helyet ad majd a következőknek:

– a klub kialakulását, történelmét bemutató tárlat;
– legnevesebb játékosainkról szóló külön tárlat;
– mez tárlat;
– szurkolóinkról készült külön tárlat;
– interaktív sarok;
– közösségi helyiség.

Ehhez kapcsolódik felhívásunk, vagy inkább kérésünk: a KLTE elnöksége ezúton kéri a Kispesthez, Honvédhoz kötődő magánembereket, vállalkozásokat a velünk történő kapcsolatfelvételre, egyeztetésre.

Három fő területen várjuk a segítségeteket:

1. Pénzbeli támogatás:
Anyagi támogatás a „múzeum” minél szebb és tökéletesebb kivitelezéséhez (akár eseti jelleggel, egyszeri, bármekkora utalással, vagy készpénzes támogatással).

Az utaláshoz szükséges adatok:
Kispesti Labdarúgásért Támogató Egyesület
MAGNET Magyar Közösségi Bank 16200113-00270179

Amennyiben a készpénzes támogatás mellett döntenétek, a következő hazai meccsen (2013.05.04-én 14.30 órától, HONVÉD-Pápa bajnoki), a főbejárat előtti részen a KLTE tagjai fogadják a befizetéseiket, egyszeri támogatási befizetés formában. Ezt követően még két hazai mérkőzésen fogadjuk majd a megkereséseiteket.

Lehetőséget teremtünk arra is, hogy előzetes egyeztetést követően a helyszínen (Fő utca 38. szám alatt) is megkereshessetek minket. Erre egyelőre heti egy alkalommal, pénteken 16 és 19 óra között lesz mód.

A korábbi regisztrációnak megfelelően, továbbra is várjuk a jelentkezőket a KLTE tagjai közé. A diákok és nyugdíjasok tagsági díja havonta 500, a többieké havi 1.000 forint (ezek természetesen minimum összegek). Tagjaink számára külön programokat szervezünk, de mindettől függetlenül továbbra is folytatjuk az immár nyolc éve életre hívott állandó rendezvényeinket, a Tichy Kupát és a Kispest Karácsonyt is.

2. Szakmunka jellegű; felajánlások:

Miután az épület jelentős felújítást igényel, várjuk az ilyen kivitelezésben – elsősorban: parkettázásban, kőmű;vesmunkában és festés-mázolásban – jártas vállalkozások és szakemberek jelentkezését, akik segítségünkre lennének a terveink megvalósításában.
Szponzorációs felajánlásaikat (cégnév, logó) akár a későbbi szponzorfalunkon is megjelenítjük, amely a „múzeum” területén lesz megtalálható, illetve a sajtót is ez előtt fogadjuk majd.

3. Tárgyi jellegű felajánlások

Mint azt fent már jeleztük, jelentős mennyiségű relikviát, tárgyi emléket sikerült összegyűjtenünk az évek során. Ám egy Kispesthez, Honvédhoz hasonló klub történelmét bemutató gyűjtemény soha nem lehet teljes, kivált nem Magyarország egyik legnagyobb klubjáé. Törekednünk azonban kell arra, hogy minél teljesebb képet mutathassunk be a múltunkról.

Ezért továbbra is várjuk a felajánlásokat. Az így kapott relikviákat digitálisan katalogizáljuk, fényképpel, kérésre a felajánló megjelölésével. Ennek módjai a következők lehetnek:

– végleges felajánlás a KLTE számára;
– időszakos felajánlás, 1 évre vagy hosszabb időtartamra: a felajánló személyének kifejezett megjelölésével, nyilvántartásával.
(A relikviák mindkét esetben előzetes egyeztetést követően a helyszínen átadhatóak, de várjuk őket postai úton is, vagy értük megyünk.)

Olyan mérföldkőhöz érkeztünk, amely minden Kispest-, Honvéd-szimpatizáns számára fontos. Évek óta azt látjuk, hogy a MI ÖRÖKSÉGÜNK egy-egy eleme, múltunk fontos részei más városokban, más klubokban, más helyszíneken, más stadionok és más kupák elnevezésében tűnnek föl.

Itt az ideje – és immár a lehetősége is –, hogy végre megvalósítsuk egy régi álmunkat, amelyet sokan elvárásként is joggal megfogalmaztak már. Valós értéket teremtünk, remélhetően hosszú távra, utódaink és az egész világ részére.

Ehhez rég nem látott összefogásra van szükségünk, amely CSAK rajtunk és rajtatok múlik.

Az ügy érdekében kérünk mindenkit, hogy ismerőseiteken keresztül osszátok meg ezt a levelet, hogy minél többen értesüljenek az itt leírt információkról!

Üdvözlettel,
A KLTE Elnöksége

Elérhetőségeink:

www.kispest-klte.hu
klte1909@gmail.com
Gyimesi László KLTE-elnök: 06 30/944 6177
Koncsik Tibor KLTE-alelnök: 06 70/511 1149
Connerth Gábor KLTE-alelnök

fotó: KHFC @ facebook

döme ötven

azt mondják, tegnap új korszak kezdődött amikor a bayern ronggyá alázta a barcelonát. lehet, biztos igazuk van, de minket ez most némileg hidegen hagy, mert a magyar futballban valóban új korszak kezdődött. döme félévszázados lett, ötven, ami szép és kerek, csak épp ne feledjük, ő volt az utolsó valamirevaló játékos ebben az országban, és mától ő sem fiatal.

basszus, döme öreg lett (öreg: dőlt betűvel). illetve nem, csak átlépett egy határt, ami fölött a legendai lét teljesen mást jelent, mint alatta. ötvenig egy kalap volt a kis csitri messivel, a biciklicselekbe belelhízott ronaldóval, és zidane is visszategezhette az illem szabályai szerint.

csak épp döme mától ötven, ami ugyebár egy teljesen másik kaszt. maradona, pelé, beckenbauer és a hasonló nevek, meg persze a haverok, nyilasi, törő, és a többiek felmenő rendszerben.

ötvennek lenni felelősség. ilyenkor szokás összefoglalni az addigi ötvenet, egyenleget vonni, emlékezni a szépre-jóra, tanulni a hibákból, tapasztalattá formálni, átadni másoknak. ha valaki csak tizedannyira lesz ötven, mint döme, az már VALAKI! döme az én egyik hősöm, akivel bár a pályán épp elkerültük egymást, de azért még pont elkaphattam belőle annyit, amiért kéthetente követtem később a szőnyi útig.

ez van, ötven lett az utolsó valamirevaló, és innentől nincs kecmec, nem lehet vitatkozni, jár neki: legenda. még nem lajos bá’ (az maradjon csak szurgent), talán sosem lesz az, de ahogy az egykori miniszterelnököknek is jár hivatali idejük után az elnök úr megszólítás, úgy dömének is jár: legenda.

szülinapot, döme!

más: döme óta volt egyáltalán olyan magyar játékos, hogy ha odamennénk az utca átlagemberéhez, és megkérdeznénk, ennek és ennek mi a beceneve, akkor tudná? ugye, hogy nem? döme univerzális.