Úgy néz ki, hogy ma mégiscsak elmarad a világvége

így adja magát, hogy elővegyük kedvenc kérdésünket, a mi lett volna akkor, ha kezdetűt. Mert ugyebár olyan mindig volt, hogy valami, de nekünk Mohács kellett, vagy csak úgy jött magától, a lényeg persze ettől még ugyanaz, valami nagy siker elmaradt, mi pedig bambultunk bele a stadion háttereként elnyúló pestlőrinci szürkületbe, keseregtünk egyet, majd vállat vonva elindultuk hazafelé, hogy legközelebb egy emlékszel? kérdéssel nyissunk, mire mindenki bólint: igen, kár érte.

Összegyűjtöttünk belőlük néhányat a hajtás utánra.

1. Mi van akkor, ha nem raknak vissza minket a pestkörnyéki bajnokságól a budapestibe a tízes évek elején?

és mondjuk ottragadunk a Monor és a Pesterzsébet társaságában, játszunk továbbra is háromszereplős bajnokságokat? A focit akkoriban Budapesten (Bécsben, Prágában) művelték a legmagasabb szinten a szárazföldi Európában, így ha kimaradtunk volna belőle, talán semmi sem lenne abból, amit ma Kispestnek hívunk. Valószínűleg ugyanúgy eltűnt volna a történelem süllyesztőjében, mint az 1906-os elődklübunk, vagy a többi akkori környékbeli kiscsapat. Esetleg csak később eszmél, és lett volna egy harmadik az ESMTK és a Soroksár mellett Dél-Pesten.

2. Ha nincs az 1921-es profivád?

Amatőr korszak volt, de ilyen-olyan módon mindenki fizetett a játékosainak, hogy megtarthassa őket. Volt aki tanulmányi hozzájárulást, volt aki bújtatott állás szerzett, és voltunk mi, akik ruhapénzt osztottak, feketejegyeket adtak át, meg mindenfélét, de minderről könyvelést vezettünk. Egy elszámolási vita okán aztán (valaki meghallotta, hogy a másik mennyit keres – ugye? mennyire ismerős máig a téma) kirobbant a balhé, előkerült a másik főkönyv, Mayer Béla, az akkor tótumfaktumunk pedig egy időre mehetett a levesbe.

Közben mi másodikak voltunk a tabellán, alakulni látszott valami. A profiváddal illetett játékosok játékjogát felfüggesztették, és mire amnesztiát kaptak, a legtöbben már más csapatoknál jelentkeztek a szerelésükért. Hogy ebben a történelmi pillanatban miért nem a Kispest lett a harmadik nagycsapat a Fradi és az MTK mellett, az Újpest helyett, arról hamarosan külön poszttal jelentkezünk, mert a kérdés érdekes, és talán kevesen tudják, de ezek az évek egészen a Honvéd érkeztéig meghatározták a történelmünket, valamint ma, amikor a hagyomány éltetne, újra.

3. Ha nem vagyunk szegény külvárosiak, és nem mennek el a legjobbjaink a két háború között?

A kérdés szorosan kapcsolódik az előzőhöz, a majdani posztban lesz kifejtve.

4. Ha 1949-ben nem a honvédség, hanem a nyomdászok csapata lettünk volna?

És ez nem vicc, tényleg volt rá lehetőség. Annyit azért érdemes tudni, hogy a korszakban a honvédség kasszája mint olyan nem létezett, hanem volt az országban fellelhető források összessége, és akkor abból nagyjából a negyedét ráfordították, de persze papíron korántsem annyit. Ez persze jó, de mi mindebből jóformán csak annyit élvezhettünk (erősen idézőjelben!), hogy bárkit bármikor besorozhattunk, vagyis az igazolásokkal nem kellett szarozni, jött bárki, akit kinéztünk. Mondjuk ez sem kevés. Ezzel szemben állnak a nyomdászok, ahol legfeljebb egy Vasas-szint lehetett volna belőlünk.

5. Ha nem igazol Kispestre Budai, Czibor, Grosics vagy Kocsis?

Akkor megoldjuk önerőből, és még a magyar focinak is jó lett volna. 1949-50-ben saját jogon, saját játékosokkal, de decembertől már Honvédként lettünk bajnokok, vagyis az alap jócskán adva volt. Ha nincsenek az érkezők, lett volna egy erős Fradi, egy erősebb Újpest, egy bivaly MTK, és talán máshol is némi játékoskoncentráció, vagyis a bajnokság kiélezett, nem kétesélyes. A válogatottnak nagyobb merítési bázis, miközben a Honvédból és az MTK-ból szemezgető Sebesnek kicsit több lesz a gondja, nem veheti át egy-az-egyben a kékek játékrendszerét, a kispestiek zsenialitásával megfűszerezve. Szóval ellettünk volna nélkülük is.

6. Ha 1956-ben befejeződik a bajnokság (vagy nincs maga 56)?

De ha már itt voltak, akkor mi kiemelkedtünk az európai fociból, egészen 1956-ig, amikor hirtelen mindennek vége lett. Néhányan haza sem jöttek, a bajnokságot végül sohasem fejezték be, pedig vezettük, a nemzetközi kupák indulásakor (BEK) pedig kihullottunk, de hogy is lehettünk volna ekkor megfelelő mentális állapotban? Talán egy BEK-győzelem ekkor bennünk maradt, egy-két Aranylabda az Albertet megelőző korok itthon játszó játékosai közül, egy továbbnyújtott sorozat bajnoki címekkel, egy rutinszerűvé váló szupercsapati státusz, ami máig nézőket vonz, statisztikákat gyártat, bármi. 1956 nem csak a kommunista berendezkedés számára volt egy cezúra, hanem a Budapesti Honvéd futballcsapatának is.

7. Ha csak egyszer elkapjuk a Dózsát a kilences bajnoki sorozata alatt?

25 évig nem nyertünk bajnokságot. Közben a Dózsának kilences sorozata van, a Vasas ekkor szerzi mind a hatot, a Fradi VVK-t nyer, tehát még nem gyenge a magyar foci, csak épp mi nem vagyunk benne meghatározóak. Stabilan második-harmadikak vagyunk, Bicskei, Kocsis Lajos, Komora soha nem nyer bajnokságot. De ha egyszer elkapjuk a Dózsát, és nem egyszer télen az élen fordultunk, akkor talán.

8. Ha Komora csak manager a nyolcvanas években és van egy rendes ezdőnk?

Komora Imre volt a szocialista korszak Fergusonja. Állítom. Tudta kivel mikor kell elmenni vadászni, ha akarunk egy középpályást; kinek mi a szívesség, ha védőt, vagyis nagyon értette egy érthetetlen rendszer logikáját, és volt benne annyi, hogy mindezt kihasználja a csapata épülésére. De az nem igaz, hogy az 1980 és 1993 között nyolc bajnokságot nyerő három csapatunknak (mert az bizony három csapat volt) soha nem jött össze semmi nemzetközileg. Például mi van akkor, ha Mezey a szövetségi kapitányság mellett, már 1983-84 környékétől a Honvédnál van? Vagy Verebes? Imrebá tette a dolgát, motiválni nagyon tudott, de a szekundánsok (Haáz, Both), ahogy azt később láttuk is, önmagukban kevésnek bizonyultak.

9. Ha Negrau fejese bemegy?

Akkor nem Koeman lövi azt a sistergős bombát Rómában a Sampdoriának, hanem Plókás. A második BEK-győzelmünk itt ment el, legyen átkozott Pagliuca. Ennyi.

10. Ha az elmúlt években nem vagyunk bundagyanúsak?

Erre mit lehet mondani? Hemibá és Supka első közös éve után vezetjük a tabellát, utazunk Tatabányára őszt zárni, majd jön egy tavasz. Köszönjük az érintetteknek, hogy egy álmot vettek el tőlünk.

11. Nálatok mi az igazi mi lett volna ha?

Felsoroltam tíz olyan sorsfordító pillanatot a történelmünkből, amiben tényleg benne volt valami másnak a csírája, most már csak arra vagyok kíváncsi, másoknál, nálatok mi fáj még, mi miatt nyüszítettek egy-egy megkeseredett pillanatotokban a lelátón, mire mondjátok azt: na, ott és akkor, ha…

Félévzáró statisztika-cunami: #04 – A passzhatékonyság

Újabb nap, újabb érdekfeszítő grafikon, ezúttal a passzhatékonyságról, vagyis arról, hogy ha valakinél van a labda, és azt szeretné máshoz eljuttatni, akkor azt milyen hatásfokkal teszi.

A tovább után tehát erről lesz szó, és tessenek majd megfigyelni, hogyan szerepeltek a cserejátékosok, a stabil támadó, illetve védekező középpályások, valamint a csatáraink. Érdekes lesz.

A grafikonok amúgy továbbra is interaktívak, tessék nyugodtan kattintgatni bennük.

További grafikonjaink az őszről:

  1. Lövések és kapura tartó lövések
  2. A játékoskeret
  3. Az InStat teljesítményindexei
  4. A passzhatékonyság

Félévzáró statisztika-cunami: #03 – Az InStat teljesítményindexei

Mai napra rendelt grafikonunkban az InStat futballstatisztikai rendszer értékelése szerint rendeztük sorba játékosainkat. A hajtás után kiderül, hogy szerintük ki volt leginkább hasznára a csapatunkak, és ki az aki nem annyira.

A grafikonok amúgy továbbra is interaktívak, tessék nyugodtan kattintgatni bennük.

További grafikonjaink az őszről:

  1. Lövések és kapura tartó lövések
  2. A játékoskeret
  3. Az InStat teljesítményindexei

Félévzáró statisztika-cunami: #02 – A játékoskeret

A tegnapi kapura lövéses statisztika után ma a játékoskeret összetételével, hogy máshogy ne mondjuk származásával foglalkozunk. Infografika a hajtás után.

A grafikonok amúgy interaktívak, tessék nyugodtan kattintgatni bennük.

További grafikonjaink az őszről:

  1. Lövések és kapura tartó lövések
  2. A játékoskeret

Félévzáró statisztika-cunami: #01 – Lövések és kapura tartó lövések

Terveink szerint mától naponta egy-egy érdekes adatot mutatunk majd be az őszi szezon játékos-, illetve csapatstatisztikáiból.

A grafikon címe alatt a megfelelő karikákba kattintva lehet váltani az összes, illetve a kaput eltaláló lövések között. Az egyes elemekre ráhúzva az egér mutatóját, a játékoshoz tartozó adat fog felugrani.

Nullától a tizenhárom meccsig – törések és eltiltások a múltban

Előzetesen mindenképp fektessük le, hogy ez a poszt egyáltalán nem Csirszki Martin ellen szól, egyszerűen csak úgy alakult, hogy mindkét oldalról szereplő lett a történetben.

Újpest – Diósgyőr a 16. fordulóban. 75. perc , Bruno Moraes menne fel fejelni, Csirszki aláfekszik, Moraes rosszul esik. Utólag kiderült, hogy az esés következtében eltört a keze, a játékost le kellett cserélni. Csirszki sárgát azonban egy Simon Krisztián elleni szabálytalanságért kap, ami ennek a kvázi ámokfutásának a végállomása.

Diósgyőr – Honvéd. 79. perc , Csirszki vezetgeti a labdát a Honvéd tizenhatosa előtt, Tandia oldalról érkezve elrúgja előle. A mozdulat talán szükségtelenül keményebb az indokoltnál, vagy az arányosnál, de alapvetően szabályosnak tekinthető. Csirszki lába azonban rossz helyen marad, és Tandia szerencsétlen módon elsodorja úgy, hogy később kiderül, kettős lábtörést szenvedett a diósgyőri játékos. Vad2 sporttárs előbb sárgát mutat fel, majd a partjelzőjével megvitatva kiállítja Tandiát.

Tehát: egy szabálytalan mozdulat, aminek a vége törés nem ér lapot, ellenben egy véleményesen szabálytalan, ami ugyanúgy törést eredményez négy hónap eltiltás. Hogy is van ez? A szabálykönyvet nézzük, vagy a sérülés tényét/mértékét?

Példatár következik, hátra rájövünk a dolog nyitjára.

Kemenes Szabi négymeccses eltiltása okán egyszer már keresgéltünk a nagyobb büntetések között, és bár nem paralel a helyzet, azért onnan beidéznénk, hogy Molnár Zoli egy 2005 novemberi Honvéd-Vasason berzerkerkedett össze magának két hónap eltiltást. Ehhez földön fekvő játékost kellett rugdosnia, valamint állót lefejelnie.

Pápa-Diósgyőr idén a 15. fordulóban. Gosztonyi élből pirosért darálja be Tóth Bencét, az ítélet két meccs.

2010 februárjában egy Stoke-Arsenal meccsen a hazaiak játékosa, Shawcross rossz belépőjével eltöri Ramsey lábát. Három meccsre tiltják el.

Keller vs. Romanek. 1992 márciusában Keller talppal száll bele a váci Romanek arcába, aki járomcsonttörést szenved. Kellert nem állítják ki, csak lecserélik, és utólag sem tiltják el, Romanek két hónap múlva játszhat újra. (Tandia és Csirszki esete talán erre a szituációra hasonlít a leginkább.)

Mátyus vs. Csertői (videó csak erős idegzetűeknek ). A Fradi védője hátulról érkezve egy szerencsétlen mozdulattal eltöri a korábbi csapattárs Csertői lábát. Azonnali piros. Mátyus három meccset hagy ki.

Nagy Sándor vs. Véber. A Véber Gyuri pályafutását is veszélyeztető sérülés a 21. fordulóban történt, és Nagy Sándor többet már nem is lépett pályára a 34 körös bajnokságban (a belépőért csak sárgát kapott). Az eset után sokáig ha aktuális csapatával Újpesten lett volna jelenése, akkor inkább el sem utaztatták. A sors fintora, hogy évekkel később egy csapatban játszott Véberrel Tatabányán.

Tóth András vs. Cipf Zoltán. Négy fordulóval később Tóth András sárga lapot érő belépője okoz szárkapocscsont-törést Cipfnek egy Vasas-Honvéd meccsen. Totya az eset után egyetlen meccset sem hagy ki, Cipf viszont csaknem másfél évet.

Bajzát vs. Megyesi. 2002 áprilisában az akkor még debreceni Bajzátnak gurul el a gyógyszere Újpesten, de annyira, hogy a keresztszalag-sérülést szenvedő Megyesi egy év múlva a visszatérés helyett inkább befejezi a pályafutását. Bajzát a bajnokságból hátralévő hét fordulóban már nem lép pályára.

Láthatjuk, a nullától a több hónapos eltiltásokig mindenféle előfordult már a történelemben töréses esetek után, ahogy azt is, nem mindenhol fedezhető fel a szándékosság, és ezzel arányos is az utólagos büntetés. Tandia mozdulata – szerintem – egyértelműen a vétlen kategóriába esik, a négy hónapos (ez jelenleg négy bajnoki, két kupa és egy Ligakupa-meccset jelent) eltiltása erős büntetés, túllövés egy olyan célon, amivel – márminthogy a súlyos sérülésekre irányuló mozdulatsorokat száműzzék a futballból – egyet is lehet érteni. Viszont azt se feledjük, nincsen olyan mozdulat, amely nem eredményezhet valamilyen szerencsétlen körülmény miatt súlyos sérülést, tehát ha nem akarjuk a focit sakká változtatni, ahol mindenki egy-egy cella felett uralkodik, akkor jobban kellene figyelni a hasonló eseteket követő büntetések kommunikációjára, következetességére.

Félő, ez a négy hónap rossz precedenst fog teremteni, különösen azért, mert nyilvánvalóan nem vették figyelembe a korábbi esetek tapasztalatait.

~o~

További olvasnivalók a témában: