Most akkor igazam van, vagy igazam van?

A beharangozóban még arról írtam, hogy mennyire, de mennyire szerencsétlenek vagyunk, erre jött egy meccs, amikor minden történt ahogy, miközben okosabbak egyáltalán nem lettünk. Illetve mégis, de arra majd valahol a végén térünk ki.

Pölöskey ugyebár betalált – fejesből. Négyen lesen voltak, ő pont nem, Zsivány és Alcibiade beragadt, ha lehet ilyet mondani, közöttük robbant be, és oldotta meg vállalható mozdulattal azt, amit egy csatártól elvár a csapatutasítás. Megmondtam előre, hogy még ő is képes lehet gólt szerezni ellenünk? Ugye?

Coulibaly, Sidibe nem, kisegítette őket Ignja egy zavaróan szerencsétlen mozdulattal az ötösön belül. Ilyet mondjuk nem csinál tisztességes belsővédő, hanem helyette kinéz magának egy üres szektort a lelátón, és odabikázza valahogy. Nem jött össze, de azért duricázásról sem beszélhetünk.

Nekünk kipattant Lanza lövése, pont Nagy Geri elé, aki köszönte szépen és belőtte első gólját az NB I-ben. Hatalmas az öröm, nagy érteke ő a csapatnak, kellett már egy ideje ez a gól. Hosszú hónapokig sérült volt, és mire visszatért, a játékrendszerünkből szinte eltűnt a posztja, újra magára kellett találnia. Egy három középpályásos rendszerben képesek vagyunk félteni a törékeny termetét. Nincs miért, alakulás van részéről.

Aztán Lanza kiharcolta a büntetőt is. A sportlap szöveges tudósításával ellentétben (Farkas Ádám – Apróbb hibáktól eltekintve sokáig magabiztosan vezette a mérkőzést. A kiállítás és a tizenegyes jogos volt, […]) nekünk vannak kétségeink. Kontakt nyilván volt, de nem több, mint két kapaszkodó között a tömött hetes buszon. Ettől még nem kell rámenni az Aranykoszorús Dombi Tibor-emlékplakett horpasztó Inzaghikkal szegélyezett középkeresztjére. Megadták, a spori lelke rajta, Martínez pedig bevágta.

Mondjuk a rúgás előtti közjáték legalább érdekes volt.Lanza vállalta volna, mi pedig rettegtünk a lelátón egészen addig, amíg Martínez oda nem állt, hogy a rettegés egy más szintre lépjen – ismerve az elmúlt években tapasztalt hatékonyságunkat e téren. Lanza láthatóan rossz néven vette a dolgokat, oda sem nézett amikor Leandro – bakker, milyen mozdulattal, milyen erősséggel és hova? – elvégezte. 2-2, ez minimum benne volt a meccsben.

Ahogy akár a 3-2 is, és ismét Lanza. Kapufa a 90. percben, oltári pech, de ha úgy nézzük, akkor az öngóllal együtt nagyjából kiteszik a megadott tizenegyest. Legyen döntetlen, Fortuna kisasszony, ebben kiegyezhetünk? Legközelebb majd törleszthetsz.

Vagy inkább mégsem? Lehetett volna több, mondjuk két ponttal? A második félidőben volt olyan negyedóra, amikor a Nagy Geri, Holender, Vécsei középpálya volt fent nálunk, középcsatárban Bobállal. A kispesti jövő a kispesti jelenben. És hiába egy ezerszer bizonyított Cica, Mészáros, Coulibaly, Máté Péter, Korhut, Ramos a túloldalon, minimum egyenrangúak voltunk a tavaly még veretlenül bajnok Lokival. Alig néhány NB I-es meccsel a hátuk mögött, többen bőven húsz alatt, mindannyiuk legnagyobb épülésére. Szeretem őket, és lehet szeretni ezt a csapatot.

… és akkor ki kellett mennem a mosdóba, és megláttam a Szuribával beszélgető Supka Attilát. Ajjaj! Ha Szuribá a régi Szuribá, akkor Supka lehet az új Szuribá, aki ha valami van, vagy éppen nincs, akkor bármikor beugorhat. Hogy aztán újra felejtősek legyenek a mostanság megismert akadémisták? Még mit nem! Attila szeretünk, neked köszönhetjük az elmúlt évek legnagyobb sikereit, de ez már nem a te csapatod, ezzel félő, te nem tudnál mit kezdeni. Bármikor szívesen látunk, a Honvéd történelmének része vagy, örülünk, hogy te is ugyanott érzed otthon magad, ahol mi, és reméljük, sűrűn látunk majd barátilag (ahogy most is bárkivel leálltál néhány kedélyes szót váltani), de ezúttal nem a csapat élén.

Mert az van, hogy én bizony férfiasan bevallom, szeretem Rossit, mert azt teszi, amit elvárok ennek a Honvédnak az edzőjétől. Sokszor nem értek vele egyet, de ahogy pörgeti, rotálja a játékosokat, ahogy nyomatja az akadémistákat, ahogy senkivel sem kivételezik, ahogy megél egy mérkőzést, és az egész így együtt, ez kell nekem, ez kell most – ennyi év után – a kis lelkemnek. Őszintén lesz*rom az eredményességet, a tabellát, majd jövőre visszatérünk rá, most más feladataink vannak.

Ne szépítsük, mert mindenki látja, inkább mondjuk ki nyíltan: vannak dolgok, ahol megérett, vagy érésközelien zöld a váltás.

  1. Ezerszer leírtuk, és tartjuk, Gege volt néhány éve az, akiről elhittem, tudnék érte lelkesedni akár éveken át, és akiben az egyik legnagyobbat kellett csalódnom. Az MTK ellen, ahogy hatvan métert sprintelt, majd utolsó emberként szerelt, az valamit megcsillantott a régi szép időkből, de ez 2013-ban kevés. Ha nincs a pályán, a csapat is más, gyorsabb, talán pontosabb is, igaz, kevesebb a remek utolsó passz, de azok is megjönnek majd, ha nem kell mindig egy embert keresnünk minden labdával. Lanza, Vécsei ugyanúgy alkalmas lehet erre, néha (vagy annál valamivel többször) nekik is ugyanúgy lehetnek rossz meccseik, és bár az olasz lép a nyáron, Báló velünk marad, felépíthető, benne ugyanúgy megvan minden, amit keresünk 2007 óta. Ha pedig nem, jön majd Lőriznczy, vagy valaki, akinek még a nevét sem tudjuk, de az akadémia futószalagja majd úgyis felküldi a nagycsapat közelébe.
  2. Lovric bármennyire is szerelem, el kell felejteni lassan, hogy szent tehénként kezeljük a védelemben. Ivan már rég nem az, ami volt az érkezése utáni első félévben (sorra fejelte a gólokat), vagy az azt követő évben (tanári védőmunka). Lomha, a labdái hosszúak, és többségében feleslegesek előre. Egyszerűen vannak nála jobbak, vagy ha még nem is egyértelműen jobbak, de mindenképp nagyobb potenciált képviselők. Ennek a félévnek rá kell mennie, hogy megtaláljuk az utódját, aki mögött/mellett Ivan lesz a mindig bevethető tapasztalat.
  3. Hidi kiharcolta, hogy tőlem megkapja az újabb néhány hónapot a bizonyításra. Soha senkinek nem tudtam ennyiszer odaadni, de az utóbbi hetek alapján Patriknak mindenképp kijár. Remélem ez most már tényleg az utolsó lesz, és vagy beáll erre a pályára, vagy hagyjuk, váljunk el békében, érdemei elismerése mellett. Szurkolok. (Vajon ahhoz, hogy Hidit újra felfedezzük magunknak mennyit tett hozzá az utóbbi időben erősen harmatos Marshal Mufi?)
  4. Délczeg. A magyar Giroud. Egyszerűen érthetetlen, hogy hogyan lőhet tíz gól körül egy bajnokságban, ha mindig csak a szögletzászló körül látjuk cselezgetni. Vadkutya, a remek Útwenger-blogger az ilyen játékosokra használja a mezőnycsatár szót, ami valljuk be, iszonyatosan találó. Dél szerel a saját ötösünkön, harcol a középpályán, kibrusztol bármit, csak épp a kapu felé indul el ritkán. Tavaly Szuribá is elbeszélgetett vele, mert látszik benne valami, amit akár ki is lehetne hozni, csak épp mennyi időt szeretnénk még erre rászánni, különösen úgy, hogy a seggében ott egy Bobál, egy Vernes, de akár egy Erdélyi, Daru Bence, vagy a Kazincbarcikán lébecoló- és lehet, örök ígéret maradó – Vólent? És akkor még Holenderről, Nagy Mihály Krisztiánról nem is beszéltünk, de ők inkább a széleken érzik jól magukat.
  5. Tchami, Csáminnyó, az albángyilkos futógép. Kameruni válogatott lett a Honvéd padjáról, vagyis ha akarjuk, nézhetjük úgy is, ennyire erősek vagyunk, de az igazság sajnos valahol máshol lesz, ha egyáltalán megtaláljuk valaha. Egyszerűen az van, más időket élünk, ma már kevés az Abassal duóban fémjelezte futószárnyuk, hogy mennek meszes módjára, majd esnek (tizenegyes), vagy lőnek, beadnak, de elképesztően rossz hatásfokkal, viszont kellően sokszor ahhoz, hogy helyzet legyen némelyikből. Mostanában inkább játékunk van, vagy valami ahhoz hasonló, a széleken inkább látunk szívesen egy alkotni tudó Lanzafamét, Holendert, Vernest, (vagy NMK-t, ha visszahozzuk nyáron) akik ugyan sebességben egy teljesen más szintet jelentenek, ellenben játéktudásukkal bőven ellensúlyozzák a fennálló deficitet. Tchamikám, valamit nagyon gyorsan villantani kellene, különben jöhet – az addigra már annyira fájdalmasnak sem nevezhető – nyári búcsú.
  6. Utolsónak hagytam direkt Zivanovicot, akit a legnehezebb megítélni az egész eresztésből. Ősszel a Videoton, a Paks ellen parádézott, gólokat lőtt, a szokásos hajtása eredményességgel, jó játékkal párosult, azóta viszont keresi a helyét. Igaz, a helyzete sem könnyű. Nyáron, Siófokon még a támadósor szélén kezdett, majd hátraszorult a középpályára, hogy idény végére bal-, most pedig jobbhátvédben alkosson valami piramidálisan felejthetőt. Ha van a játékrendszerünknek igazán vesztese, akkor az mindenképp Zsivány kell legyen. Egyszerűen ugyanaz van vele, csak negatív irányból, mint Nagy Gerivel: nincs igazán a pályán olyan poszt, amit ő játszani tudna, ahol a leghasznosabb lenne,miközben bárhova máshova állítva szenved, rossz.

Ki kellene mondani, elköteleztük magunkat hosszútávon egy játékrendszer mellett, ami pedig a 4-3-3 egy helyi adaptációja, és innentől ehhez igazolni játékosokat, posztokra, szerepekre nevelni, tartós fazont adni a Honvédnak. Legyünk újra egy határozott stílus a bajnokságban, és aki ehhez patent, az jöjjön, maradjon, aki viszont nem, arra semmi szükségünk. Csak azért, hogy többen legyünk, felesleges a keretben tartani alkalmatlan, de máshol jó teljesítményre képes játékosokat.

Rossi elindult egy úton, amihez egyelőre ragaszkodik, nem tántorítja el egy-egy sikertelen mérkőzés, mert hisz magában, és hisz az általa elképzeltekben. Új csapatot kezdett építeni, keresi az adott posztokra legmegfelelőbb játékosokat, miközben szem előtt tartja, hogy hamarosan ezeket a posztokat saját nevelésűekkel is fel lehet tölteni, az eredményesség fenntartása, sőt, talán fokozása mellett.

Ez jó.

A Loki ellen ebből láthattunk egy gyönyörű keresztmetszetet. Láttuk magunkat újra Gege nélkül, hazai eresztés középpályával, láttuk Délczeget a kezdeti kapura veszélyes játék után besülni, láttuk Zsiványt szenvedni, láttuk Lovricot csúnyán átlagosnak, Tchamit kevésnek, miközben Nagy Geri – ha el is tűnt negyedórákra – hozta az elvártat, Holender, Bobál jól szált be, Vécsei közepes játékkal se rosszabb bárkinél a magyar mezőnyben a saját posztján, Hidi pedig a fene tudja, de szeretnénk szeretni.

A rossz, vagy átlagos tempóban pörgő Debrecen szintjén már ott vagyunk, és bőven vannak további tartalékaink. Unom már, de ezredszer is idekaparom, a jövő a miénk kell legyen, mert nem lehet másként. Már rég nem reménykedünk a fiataljainkban, már láttuk őket kiélezett szituációkban, és nem buktak el. A10, 20, 30 csereként kapott percek meghozták az eredményüket, szépen, csendben, de fokozatosan kezdik átvenni a hatalmat.

Nem voltam tehát bánatos a 2-2 után. Lehetett volna benne több, igen, de akár kevesebb is. Most legyen elég ennyi, inkább örülök a minden egyébnek, és remélem Rossi megkapja a lehetőséget, hogy nyáron újra átszabhassa a csapatot, szabad(abb) kezet kapva, lássuk, mit hoz ki belőle jövőre.

Egy-két éven belül ott lehetünk. És ahogy egy MTK képes volt a gazdag csapatok között bajnokságot, kupát nyerni, úgy talán nekünk is összejön valami (leesik némi maradék az előre felosztott asztalról). Önerőből, kispesti játékosokkal, saját stílust játszva, újra markáns Kispestként, újra ott, ahová tartoznunk kell: az élmezőnyben.

Kösz, Loki, újfent megerősítettél a hitemben.

fotó: babar @ 1909foto.hu

Megfizettük a Tandiját, hogy beharangozzunk a Loki ellen

Nekem ég a pofám kedves olvasóink a címadás miatt. Egyszerűen nem lehetett kihagyni, hogy Tandia neve az, ami, csak éppen számunka nincs fékezett habzású finanszírozás, sokkal inkább egy jobbféle uzsorakamatra hajazó Pascariu, és kísérletezés a jó Zsivánnyal balbunkóban, a még mindig erősen megosztó Alcibiadéval pedig az egyik belső poszton.

Tandiának vissza kell térnie! Tandia tavaly bizonyította, hogy ha Debinek nincs a hosszabbítós mókája, ami miatt eleve kikerült a csapatból, Rossinak akkor is feltűnt volna, hogy van egy nála éppen használhatóbb játékos a keretben. Sőt, ahogy legutóbb RW megtudta a Hidegkuti hidegkonyháján, Lovriccsal mindez most történik éppen, hiszen se nem sérült, se nem eltiltott, a kispadra mégsem fért oda legutóbb. A Mister nem szívbajos, egyáltalán nem foglalkozik a szurkolók lelkivilágával, ő bizony nyerni akar, és az nekünk jó.

És Tandia vissza fog térni legnagyobb épülésünkre. Azt nem tudom, hogy már vasárnap, a Loki ellen, de hogy végre újra meccselhet, az hótzicher. (Botinak még egy meccse van, azt letölti hamarosan, pénteken pedig akár kezdhet is Kaposvárott.)

Azt azért tisztázzuk, hogy Tandiával sem lesz minden tisztább és szárazabb érzés, Tandia jelenléte még nem okoz azonnali gazdasági növekedést, ahogy az időjárást is legfeljebb ősei esőtáncainak egyikével próbálhatja ugyanolyan hatékonyan befojásolni, ahogy Mirko Jovanovic próbált megszelidíteni egy-egy felé guruló labdát. De ahogy tél óta állunk a védősorban, úgy minden variácós lehetőségnek nagyon kell örülni.

Ignja, a néha-néha előforduló hajmeresztő hibái ellenére magában hordozza a Csábi, Smiljanic, Botis képviselte vonal folytatását, ha marad, újabb korszakos betonfal pergeti le magáról salétromos vakolatként a bepróbálkozó csatárokat. Baráth Boti egy isten, vele nem érdemes különösebben foglalkozni, majd az 50. válogatottságára kitesszünk egy méltató posztot, nagyjából ennyi szöveggel: Botikám, ez volt a minimum. MaxiKing zúzza a jobbszélt, teljesen más stílusban, mint a kissé lomha, de fejjel verhetetlen Lovric. Alcibiadéról látszik, hogy képzett, hogy hajt, hogy semmilyen kockázatot nem hajlandó vállalni, mert abból hiba lehet, és az neki olaszként felérne egy paradicsomos alap nélküli pizzával, összeomlana a teljes világképe. Ennek ellenére tud hibázni, és ha nem játszana előtte Vécsei sokszor parádésan, akkor a balszélünk úgy lenne halott, ahogy van. (Ugyebár az feltűnti mindenkinek, hogy tavasszal kissé eltolódtak az oldalaink. A jobbszélen hátulról építkezünk Kingtől indulva, és vele futtatva a folyosót; míg baloldalt középpályártól felfelé.)

Zivanovic ab ovo nem balhátvéd, ez nem újdonság senkinek. Az, hogy pontosan micsoda, azt most ne feszegessük, ellenben az valahol erősen gáz, hogy a tavalyi Videoton és Paks elleni meccsek óta semmi emlékezeteset nem nyújtott – pozitív irányban. Moga, Remes, Canzian a jövő ígéretei a jelenben, előbb bizonyítsanak a fakóban.

Mindenféle átkötés nélkül: vasárnap jön a Loki.

Személy szerint kicsit utálom őket. Egyrészt a szokásos és a véremben kavargó fővárosi futballbarát jogán, akinek sok, ha vidéken valaki sorozatban bajnok. Aztán ott van a kínos kupadöntő a Bozsikban, hogy máig ránduljon egyet rá a gyomrom, a Győr elleni 1-6-hoz hasonlóan. Megérdemeltem én ezt? Nem azért vagyunk honvédosok, hogy úgy alázzanak minket otthon, ahogy egy Pápát, vagy Egert illene legfeljebb.

Hosszú évek hányattatásai után, most végre újra tisztelni kell minket! Ez a Honvéd jelenleg középcsapat-szagot áraszt magából, de nyugodt senki sem lehet ellen. Az például dühítő, hogy oda-vissza lefocizzuk az MTK-t, két meccsen négyszer találják el a kaput, és mégis hat pontjuk van belőle. Vagy a Videoton elleni szezonnyitó? Lőttek négy (három) olyan kib*szott nagy gólt, hogy azokat minden tiszteséges évvégi összefoglalóban be kell szavazni a TOP10-be. Miközben addig csak nekünk voltak ziccereink. Soroljuk tovább? Pécs, Kaposvár, Haladás. Ugye?

A másik oldalon jóval kevesebb, hovatovább mázlis pontszerzést találunk. Fehérvárott legalább egyenrangúak voltunk, a büntetővédés orosz rulettjét is megúsztuk. Az Üllőin kettőt vágtunk, arról pedig nem tehetünk, hogy Böde három méterről képes kisodorni a kapuba tartó labdát.

Ennek Kispestnek, ha egy kis szerencséje van, most ott állna a dobogón. De nincs, mert valahogy nekünk soha sincs. Mondok egy jellemző példát: a büntetőpárbaj istenítélet. Ha valaki nyer mondjuk öt rúgás után, akkor annak szerencséje volt. Ha valaki a kilencedik kör után, annak talán még az sem. Menyire más mondjuk egy 5:4 és egy 9:8 közötti arányfaktor? Nos ezek vagyunk mi. Akiknek vagy nem jut, vagy ha igen, akkor alig, esetleg lényegtelen helyzetben. Köszi Fortuna, talán te is egy vagy a kétmillió fradistából? Vagy csak szimplán utálsz minket?

Legutóbb a Loki otthon kapott ki egy öngóllal az Újpesttől, vereségből jön hozzánk, ha második-harmadik akar lenni, nagyon kell majd győznie. És tessék, itt a mi mikroszkópikus méretű szerencsénk: eltiltás miatt nem játszhat Szakály. És? Szakály, amikor válogatott volt, akkor ugyanaz volt, mint hasonló korban Vanczák, vagyis bárhol bevetve tudta hozni azt a rosszat, amire ő legfelejbb alkalmas.

Figyelem, ennyi még nem elég, a mázlifaktorunk még ennél is mélyebben van: közben Selim Bouadla (aki kb. a három legjobb játokos egyike a ligában) felépült, és stabilan rossz, vagyis valamikor majd jó lesz, és ha ó jó, akkor azt nem Szakály szintjén műveli. Kettejük viszonya kábé olyan, mint egy böglyök és szúnyogok ellepte mocsár versus nagymellű lányok, koktélok és Bora Bora. Sejthető, hogy melyik, melyik.

Ragozzuk? Ellenünk még egy Pölöskey is betalálhat, de Coulibaly vagy Sidibe valószínű. Hogy ne legyek beszarva a Lokitól, miközben arról írok, ennek a Kispestnek senkitől sem kell megrettennie? Higgyétek el, ez így logikus. RW Kispest-faktor néven szokott a jelenségre hivatkozni, és egyelőre ennél nem is találtunk találóbbat.

[Alap: egy országban lázadnak fel a fennálló sztálinizmus ellen fegyverrel, nálunk, és épp akkor, amikor a Honvéd BEK-et nyert volna, vagy legalábbis nagyon valószínű. Itt indult volna, vagy még korábban, az amatőrkorszak hajnalán, amikor csak minket meszelnek el profivád miatt? Utálom a sorsunkat, de mégis hőn szeretem az egészet.]

Vasárnap mindettől függetlenül jön a Debrecen, meccset fogunk játszani, és lesz, ami lesz. Mondanám, hogy háromesélyes, de az is lehet, hogy nyerünk, netán kikapunk, és nem lehetetlen a döntetlen végikimenetel sem. Ez egy ilyen Honvéd, ez egy ilyen bajnokság, ez egy ilyen sors.

Nálunk nem lesz Vernes, és még Bobállal sem tudjuk pótolni a padon, mert szegény orrát törte az NB II-ben múlt héten, amikor egy polgári hatossal küldük haza az Újpest kettőt.

Halál rád, Kispest-faktor!

Az akadémisták már valóban a spájzban vannak

Hidi, Ignja és Vernes játszotta ebben a szezonban a legtöbb meccset, ha minden sorozatot (NB I, NB II, Magyar Kupa, Ligakupa) egyben nézünk. És érdemes egyben néznünk, hiszen egyre több akadémista áramlik felfelé a nagycsapat irányába. A két keret között biztosított az átjárás, 20 játékos (az összes, 59 pályára lépőből) mindkét csapatban szerepelt legalább egy alkalommal.

Érdemes megfigyelni, az első tízben mindössze két légióst találunk (Ignja és Lovric), Gege, Szabi és Délczeg személyében három magyar igazolást, a többiek mind saját nevelésűek: Hidi és Debi még az akadémia előtti időkből, Baráth, Vernes és Nagy Geri viszont már az MFA-ról.

A további lista a hajtás után látható a már jól ismert infografikás megoldással. Grafikonunk, mint mindig, ezúttal is interaktív, tessék nyugodtan végigklikolni a cím alatt elhelyezett gombokat, és meglátni, az akadémisták már valóban a spájzban vannak.

A 91 gólunkból télen távozott 20, Vernessel pedig lesérült további 11

A nyár óta lőtt góljaink harmadát szerző játékosokra nem számíthatunk különböző okokból a következő hetekben. A tovább után látványos infografikával is szemléltetjük a dolgokat.

Megint kiénekeltettük a libacombot a szánkból. MTK-Kispest értékelés.

A húsvéti programtorlódás és egyéb, most nem részletezett kifogások következtében némi késéssel, de jövünk a megszokott értékeléssel a szombati fiaskóról, aminek -csakúgy, mint ősszel- már megint nem így kellett volna történnie.

Egy igazságos, vagy legalábbis vörös-fekete színű világban a szombati meccset 3:1-re behúztuk volna, de hogy nem így lett, azért a kezünket a szívünkre téve azért nem csak a Sorsot hívhatjuk tetemre. A helyzetek azért vannak, hogy berúgják őket, mondogatja a vállunkon üldögélő, “Közhely a mindenem” pólót viselő plüss Puhl-bábu, és basszus, igaza van.

 

 

Kapu

Szabi először állt szerződéshosszabbítását követően a gólvonal elé, és e nagyszerű tényt az MTK is megünnepelte: mindössze egy lövést adtak le a kapujára. Igaz, abból gól lett. A másik két 100%-os ziccert Tischler Patrik nagyvonalúan elhibázta, ezzel kívánva boldog éveket gitárvirtuóz cerberusunknak Kispesten. Ezt most mi is megtesszük, a kisördög mindössze a gól kapcsán agyal azon, hogy ez azért fogható lett volna-e avagy sem, de nagyon nem rágódunk, mert ilyenkor szokott Kemenes egy 10/10-es meccset hozni legközelebb, a Loki ellen. Erre pedig szükség is lesz, legalább annyira, mint egy jó ‘tallica lemezre 2014-ben.

Védelem

Rossi maestro bizony megint variált a találkozó előtt, a biztos kezdő Lovrics pl. csak nagykabátban álldogált a VIP szektor bejáratánál. Kérdésemre, hogy sérült, vagy eltiltott, szomorúan csóválta fejét, hogy egyik se, majd rejtélyes mosollyal válaszolt az “akkor miért nem kezdesz” kérdésre. A helyére mindenesetre a máskor balhátvédként khm… hát nem igazán brillírozó Alcibiade került, aki hozott egy nagy büdös átlagteljesítményt szombaton, fölös sárga lappal, és bosszantó hibákkal az első játékrészben. Szerepeltetése nem volt egy nagy ötlet. Dettó Zsivanovicsé. A délszláv láthatatlan ember szombaton sem találkozott sokat a labdával, és pápai antibalhátvéd-játéka után ismét bizonyította, hogyha már játszatni kell őt, akkor inkább a középpályán alibizzen, de védőnek (is) kevés. A pozitív oldalán áll a serpenyőnek viszont Ignja, aki lassan hosszú évekre emlékezetes kis középső védőnkké növi ki magát, hátul biztosan és keményen takarít, róla nem is nagyon fordultak le a kékek, elöl pedig szögleteknél veszélyes, ha lecsúszik az ágyúzása az első félidőben, most övé lenne az ezüstözött Plókaibajusz-díj. A második 45 percben persze az is látszott, hogy amikor kreatívan kéne előre menni, ott megáll a tudomány, hajmeresztő előreívelései nem sok veszélyt jelentettek Hegedűs kapujára, nem úgy az ezekből induló kontrák a miénkre… A Király a jobbhátvéd poszton üdítő meglepetés volt, nem először. Bár fizikailag gyenge, viszont gyors, és a legkevésbé labdabuta afrónk Diaby után. Ami veszélyes támadásunk volt, abban az ő megindulásai rendre ott szerepeltek startfaktorként. Ügyes volt, kicsi. (Kiegészítő infó: a derék Uralkodót kezdetben, még ősszel gyakran cinkelő Faterom is rászólt egy bőszen kispestafrikázó ősz MTK szurkerre, hogy szálljon le a csöpp Kingről, mi ez, ha nem sikersztori a kis jobbszelesnek?).

Összességében vegyes volt tehát a védelem teljesítménye a későtéli szombaton, és ez épp elég volt az egy darab MTK gól összehozásához – kár.

Középpálya

A kép itt is vegyes, csalódások és meglepetések váltakoztak. Kezdjük a pozitívumokkal. Hidi Patrik. Önbizalomtól duzzadó múltheti nyilatkozatát még meglepve olvastam a hivatalos weboldalunkon, de szombaton bizonyított a srác, végre úgy játszva, amit mindig várok-várunk tőle és aminek a reményében én még kitartottam a védelme mellett szemben a szerkesztőségi kollegákkal. Egy rossz hátrapassza volt ugyan, pont mikor a legjobban dicsértem, de ezt leszámítva kemény, de szabályos odalépések, határozott játék és jól megjátszott labdák. Az új frizura végre meghozza a rég várt Hidi beérést? Ne kiabáljuk el, de ez a szombat biztató volt. Csakúgy, mint Ivancsicsnál, akinek ismét jót tett az egymeccses jegelés, és amíg bírta szuflával (kb a 50.-60. percig), addig meglepően sokat mozgott, Lanzának tett egy remek labdát, volt egy jó lövése és egy hatalmas szerelése visszafutva -ilyet is utoljára 2007-ben láttunk tőle. Valahogy így kéne továbbra is, és ezzel a rugótechnikával ami neki van nem csak a szögletek felét jól betenni… Negatívum ezzel szemben a nagy kedvenc Vécsei, aki fáradtnak és kókadtnak tetszett, mint Gedeon liba szárnya. A rövid passzai nem jöttek be, a hosszúak hiányoztak ezúttal. S bár a borzalmas kezdő 20 perce után összekapta magát, cseréje sajnos jogos volt. A csapat tragédiája viszont, hogy nincs kraftos helyettes, mert hiába szállt be nagy svunggal Diarra, egy kemény belépőt követően, amit ő osztott ki, hamar beszürkült a szokásos diabetikus tökfőzelék-szintjére, és ezzel nem tudott sok pluszt adni a csapatnak. És negatívum a rég várt mufloni visszatérés is. Marshal olyan volt, mint első 3 kispesti meccsén: lassú, életlen és gyáva, nem ismertünk rá a sérülései előtt már-már Akassou-sodó Mufira. Reméljük gyorsan revitalizálja magát, mert tegnap ez az alapszűrőmunka és az állandó biztonsági hátrapasszok egy megnyerni akart meccsen borzalmasan kevésnek bizonyultak. Szintén e szekcióba érkezett Ivancsics helyére irányítani Vernes Ricsi, aki aztán hamar előrekalandozott az igazi posztjára, láthatóan a közönség biztatásától felspannoltan, ám a rossz minőségű gyep által meghiúsított elfutásainak kudarca hamar agresszivításba fordította a pozitív lelkességet, amolyan kispesti bosszúálló angyallá transzformálva a fiatal csatárt. Előbb kivégezte Hegedűs kapus vállát, majd saját magát Rafa Wolfe homlokán. Mielőbbi gyógyulást kívánunk, Ricsi,mert a góljaid és az agilitásod hiányozni fog a következő hetek rangadóin.

Csatársor

Lanzafame
eddigi legjobbját nyújtotta a Paks meccs mellett, mióta Kispesten van, igazi csatárjátékot láthattunk tőle, kapott labdáit 90%-ban meg tudta tartani/játszani és tényleg állandó veszélyt jelentett az MTK védelem oszlopai közepette kígyózva. Jó lenne már egy gólt is látni tőle, no meg azt, hogy ha 60 perc alatt nem jön össze semmi akkor nem megy el a játékkedve, mint egy csúcsformás Sasunak 2001 tavaszán. Délczegről sajna most nem tudok sok jót írni, rég látott gyenge meccse volt a szombati, rossz döntésekkel, lassú gondolkodással és kapura nézve antiveszélyességi faktorral. Nálam már cserére érett, pedig idén az egyik kedvencem a keretből, Rossi mégis fennhagyta. Nem tudott sok vizet zavarni. A Marshalt váltó Holender ebbe a csapatrészbe szállt be, 10-15 percre, így alig melegedhetett be, vesztes meccsen ez általában nem elég egy fiatalnak a megváltáshoz (nem mindenki Beliczky, ha már az MTK-pályán járunk…), neki sem volt az. Mozgása ennek ellenére ígéretes volt, nem egy Lóczi Robi/Lantos/Bojtor vonal ha értitek, mire gondolok. Persze, hogy értitek.

Kispad

A Mister ismét experimentális oldalának engedett a pénteki spagettivacsora fölött, mikor összerakta a szombati kezdőt, kísérletezése viszont ezúttal kevéssé vált be. A váltások sem jöttek időben, és ő is érezhette, hogy kicsit eltoltuk ezt a meccset, és ismét verhető lett volna az MTK, mint ősszel – ezért is volt a meccs végén az amúgy jogos, de semmit nem számító kitörés a hosszabbítás rövidsége ellen, és magán a sajtótájon, miután előbb magában hőbörgött olaszul a sarokban, majd újságírói kérdésre kifejtette, hogy nonszensz volt a 4 perc ráadás, ha maga az ápolás volt ezen belül 5  minuta időtartamú, azért rögvest hozzátette: ha vasárnap reggelig játszunk is, akkor sem lövünk gólt az ihletett formában védő Hegedűsnek. Habókos talján – mindig hőzöng egy sort, majd azért csak értékel egy higgadt verziót is. Nem igazodok ki rajta.

* * *

Mint ahogy ezen az idényen sem – ezért bízom benne, hogy az MTK-roller után vagy a Lokit, vagy a zöld arch enemy-t azért elkapjuk. Logikusan nézve nincs sok esély, és látjuk mit hozott megint az optimista tippem. Most csak annyival zárok tehát: meglátjuk…

Fotó: lovi (1909foto.hu).

Bár azt se tudjuk, lejátszuk-e egyáltalán, azért győzni megyünk. MTK-Kispest beharang#2

A fotókat láttuk, nem biztatnak sok reménnyel, közben ma lement/megy a 2 pénteki meccs, ez már jóval kecsegtet, Hanta szerint lesz meccs, ez megint nem jelent sok jót, az eső szakadatlan esik, ez sem, az MLSZ szerintem nem akar halasztani megint, ez meg igen. Ember legyen a talpán aki ezt követni tudja még ésszel.

Ma már volt egy unortodox beharangunk, most jön még egy, inkább gondolathalom, semmint jól szerkesztett zsánerposzt, de hát egy ilyen bizonytalan meccs előtt mi más jöjjön mint egy másmilyen valami, ami egyébként annyira nem is másmilyen. Max annyira mint a tavalyi és az idei keretünk közti difik. Mindkettőnek megvan (volt) a maga bája.

Nehéz meccssorozat elé nézünk, ezt sokan és sokszor elmondták, mi is nem egyszer pedzegettük e nem túl szívderítő közeljövőt blogunk virtuális lapjain. Egy MTK, egy Debrecen, egy Fradi. Sosem könnyűek. Ráadásul közülük legalább másfél jó formában is van! (Vagy volt 3 hete mikor utoljára meccseltek. Ebben azért bízhatunk). Normális esetben azt mondanám, az idén harmatosabb Loki elleni lehet valamivel könnyebb dolgunk. De nincsenek normális esetek.

Az MTK ellen idegenben is otthon vagyunk évek óta. Így megy ez szezonról szezonra. Itt nem kell besz*rni a srácoknak, végig zúg a CSAK_A_KISPEST és most nem csak Maros szpíker mikrofonjából. Közel a Hidegkuti hozzánk, nagy számban rándulunk át, ott, ahol a hatos az egyes megáll… és kövezzen meg bárki, én szeretek az MTK pályára menni vendégségbe, jó a hangulata, mindig a ’80as években érzem magam benne és a környékén, kis kockaházak, üvegvisszaváltós abc, lambériás becsületsüllyesztő, 37-es villamos és töltés, lőréspénztárablakok, mint nálunk, itt volt életem első idegenbeli Honvédmeccse, és ’99-ben itt szakadt le alattam majdnem a tribün a Master of Puppets nyitó riffjétől. Szép emlékek, na.

Szóval kvázi otthon leszünk. És ha a spori (és a labda) is úgy akarja, otthon játszunk meccset holnap. Amit normál esetben szoros meccsen elvesztenénk szerintem, mert amennyire fekszik nekem hangulatban az MTK-pálya, annyira nem fekszik nekünk az MTK játéka. 1996-2004 között azért, mert a keretünk sokkal jobb volt, azóta azért, mert a fiataljaik szétfutnak és -játszanak minket. Elvben. Az a baj, hogy sokszor már fejben feladjuk, amit nem értek. Most viszont kaptunk egy esélyt.

Egy irreális talajt. És hiszem, hogy ez a kékeket zavarja meg jobban. Tudom, tudom. Ha Kispest-győzelmet jósolok, mindig roller a vége. De talán most nem. A válogatott hazai meccsét is telibe trafáltam eredményileg, sőt eredmény-alakulásilag, hát találjam telibe a holnapot is. 2:3 az ótvaros sárfociban.

Amúgy sok választásunk nincs. A Fradi elleni hazai, de a Loki elleni is, nehezebben hozható, mint a szintén nehéz holnapi, ahol viszont pont a normál kerékvágásból kiesés hajthat malmunkra vizet. Kik vagyunk mi, hogy megzavarjon ez az időjárás? Egy amúgy is szeszélyes csapat. És az MTK? Kiegyensúlyozott, pedáns alakulat Garami ofő kezei alatt, s az öreg ráadásul nem csípi az ilyen viszonyokat. Hát ezt érzem én. Ne tegyünk úgy, mint az egervári-bébik akik kihagyták az országos ziccert Románia ellen. Mi éljünk a váratlan sorskeggyel.

Kaotikus fejtegetés, szalmaszál-remények? Lehet. Unortodox beharang egy kakukktojás forduló előtt.

Majdcsak kisül belőle valami.

 

Gumicsizmás, hólapátos kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek

Péntek délben így nézett ki a Hungária körúti MTK-stadion, két napnyi heroikus hólapátolás után. Minden tiszteletünk a különböző csapatoknak, akadémistától NB I-ig, hogy próbálják játékra alkalmas állapotba hozni a pályát. Jelenleg esik az eső, saras a pálya, talán még egy Yodát is találnánk a Dagonya-rendszerben.

A stadionból származó legfrissebb információink szerint lesz meccs, vagy legalábbis nagyon akarja mindenki, hogy legyen, aztán majd Szabó sporttárs a kezdés előtt dönt, elég magasra pattan-e mindenhol a labda. A hajtás után egy rettenetes minőségű fotó a rettenetes minőségű talajról, a belénk oltott Bálint gazda minden okosságával mondjuk: ha lesz is meccs, kegyetlen sárdagasztást fogunk majd látni.

Minden más beharangozónak jelenleg nem sok értelme (ettől még lehet, hogy lesz), hiszen három hete nem léptünk pályára, Baráth és Tandia ugyanúgy eltiltott (az egyik még két meccsig, a másikuk még két napig), és mi okosat lehetne mondani egy valószínűleg irreális körülmények között megrendezendő rangadó előtt? Talán azt, hogy fejjel talán jobbak vagyunk.

Vajon létezik stoplis gumicsizma?


update [13:30]: Az MTK közben halasztana: hiába sikerült megszabadítani a hótól, az esőzés miatt teljesen használhatatlan a gyep.

update [14:00]: Vajon ez mit jelenthet?

A Versenybizottság határozata értelmében a végső döntést a játékvezető hozza majd meg a találkozó előtt. A csapatok és a rendezői gárda úgy készül, hogy lesz mérkőzés.

Elmagyarázzuk:

  1. A meccs kettőkor kezdődik szombaton, vagyis Szabó sporttárs (a bíró) úgy egy körül kimegy lemeózni a talajt, és megállapítja, játékra teljesen alkalmatlan, ahogy azt már pénteken is jelezte Domonyai László, az MTK klubigazgatója. Ha ez történik, akkor azt úgy kell elképzelni, hogy mindkét csapat már a Hungárián, néhány néző a lelátón, feleslegesen béreltek a rendezők biztonsági embereket, nyomtattak jegyeket etc. Ergo baromság.
  2. A labda fel fog pattanni Szabó sporttársnak, aki úgy érzi, kettő körül alkalmas a pálya a mérkőzésre, mert a Versenybizottság így döntött. Hogy ez a kezdeti és idilli állapot meddig áll fenn a 90 percből jelenleg erősen kérdéses, valamint az, hogy mennyire veri majd szét az amúgy is rossz állapotban leledző gyepet, az szintén. Az MTK nem fenntartója a saját stadionjának, mégis neki, illetve a játékosainak kellett letakarítaniuk az elmúlt napokban, így jogosan merülhet fel, ha most játszanának rajta, azt sem fogja felújítani, tehát egész tavaszra maradna a botrányos állapot. Ez viszont nettó kibaszás.
Most legyen bárki okos.

Te mivel ünnepled Döme 50. szülinapját?


Tisztelt Szerkesztőség!

Csaba vagyok, 42 éves budapesti sportember, hosszútávfutó. Détári Lajos idén ünnepli 50. születésnapját. Véleményem szerint a magyar labdarúgás kiváló egyénisége volt a hatvanegyszeres válogatott és ötszörös világválogatott játékos. Ezért úgy döntöttem, hogy tiszteletem jeléül 50 perces futással fejezem ki elismerésemet az Ő kiváló eredményei előtt. A futásra természetesen az 50. születésnapján kerül sor Kispesten.

(via albertgazda)

Néma döbbenet ült úrrá rajtunk, vagy hogy mondják. Csaba futni fog Döméért. Mondjuk Döme mindent megérdemel. Ha rajtam múlna, az osztrákoknak lőtt gólja előtti, a labanc védőket egyéb égtájak felé elfektető mozdulatából csináltatnám meg a Hősök tere első interaktív köztéri szobrát, miközben az álló alak, deréktól fölfelé egy pultot támaszt, kezében kisfröccsel. Döme a magyar futballista archetipusa, a velünk született Mohács, a magyar-román 92. perce, amikor semmi, de soha semmi sem sikerül, – miközben. És Dömét ezért tudjuk szeretni.

A szürkebarát 50 árnyalata. – ha igazán méltóak akarunk lenni, mondja oglizán andrás barátunk. Illetve 50 kisfröccs, a szürkebarátot már csak mi tesszük hozzá. A kérdés viszont ennél sokkal, de sokkal keményebb: vajon milyen az a futballközeg, ahol egy Détári kaliberű játékosról ennyi marad csak meg az emberekben? És persze a 61 válogatottság, a világválogatottság, meg a szőkeség. Pedig vitte volna a Juventus Platini helyére, ha az após (Komora) és az MLSZ (meg még ki tudja kik) engedik. Akkor még tényleg benne volt, hogy valaki lehet, de hagytuk elkallódni, ő pedig hagyta magát.

Döme kurvára nem a kisfröccs! A bulvár nyilván ezt szereti, van neve, legurítja, Fradinál is volt, zsíros lesz a példányszám. És ez a bulvár sem talált igazán fogást rajta. Iszik, ivott, és? Ki nem? Megteheti, joga van a hozzá. Mindenki ott cseszi el az életét, ahol tudja, vagy ahol akarja. A munkáját (edző) nyilvánosság előtt végezte, mégis miről szóltak a vele kapcsolatos hírek állandó jelleggel? Hogy Döme szerződése szerint nem ihat, amíg a Fradi edzője. Tényleg? Ennyire hülyíteni kell a népet? Rendben, a Nemzeti Sport főszerkesztője nagy haver, de Buzgó keze sem érhet el mindenhova, ha valaki talál valamit, az Döme nevével hír.

Egy ilyen volt az utóbbi időben: Horváth bundaügyben vallott Lipcsei Bettára és Détárira. Később kiderült, az sem úgy volt, hanem Kenesei Zoltánra, aki nem szólt végül Détárinak. Hoppá.

Lehet Döme rossz, vagy sikertelen edző, lehet egy világcsavargó, akit eleinte párthatározatokkal, majd később minden más okkal ide-oda rángattak, lehet egy link pali, és persze igaz, azért mert nagyjából az utolsó vállalható magyar játékos volt a világ előtt, az nem lehet minden későbbi dolgára mentség. Ellenben azokhoz a későbbi dolgainkhoz nekünk szinte semmi közünk. Nekünk Döme a játékos, az edző, vagy ha nyilatkozik, akkor a véleményformáló. És ez a Döme csak az osztrákoknak és a lengyeleknek lőtt góljai miatt, bármit tehet bármikor, örökre a hősünk marad.

Ja, és mellékesen Döme kurvára nem a Fradi sem.


Nagy a közösség ereje amúgy, így egyetlen futóbolond sem veszhet el a ködben. Csabáról is kiderült közben, hogy szereti a kerek évfordulókat, mert ilyenkor mindig talál valamilyen alkalmat a futásra. Tavaly például Brezsnyev haláláról emlékezett meg egy laza 30 kilométeres etappal. Már most remegve várjuk a következő bejelentését.

Egy nappal kevesebbet pihenhetünk bárkinél, és majdnem csak a felét a másik véglethez képest

Tegnapi posztunkban már szó volt róla, hogy az MLSZ nem kicsit nézte be a Honvéd meccsnapjait, kezdési időpontjait. Ezek után jogosan merülhetett fel a kérdés, hogy akkor most csak velünk csesztek ki ennyire, vagy másokkal is?

Mivel a szerdai pótlás pontos időpontja még nem ismert, ezért mi belőttünk egy délután hatot, úgy talán nagyot nem tévedhetünk. És lássunk csodát, a három forduló közti időben csaknem egy nappal kevesebb pihenőnk lesz, mint az utánunk következő Diósgyőrnek, és néggyel, mint a leglazább programú Újpestnek.

Köszönjük az esélyegyenlőség nevében.

Megint 48 óra?

Rossi legutóbb teljesen jogosan akadt ki. A Pécs elleni Ligakupa-visszavágót követően (lefújás: szerda, 19:45) alig telt el 45 óra és 15 perc, hogy Iványi a sípjába fújjon, elindítva a Paks-Honvédot. Nyolc játékosunk mindkét meccsen pályára lépett.

Az NB I. idei versenykiírásában egyetlen szó sincs arról, hogy két mérkőzés között mennyi időnek kell legalább eltelnie. A Ligakupáéban szintén semmi. Vajon létezik bárhol bármilyen ajánlás a hasonló esetekre? (Ebből a cikkből kiderül, jelenleg két napot kell adni, de a teljes regenerálódáshoz három lenne az ideális. Sőt, a két vs. három napot pihent csapatok mérkőzése kiemelkedően unfair.)

Fontos a kérdés, mert újra sűrű hetek elé nézünk. Tegnap (március 19.) az MLSZ módosította az eredetileg április 6. (szombat) 14 órára kiírt Honvéd-Debrecen időpontját, és áttette április 7. (vasárnap) 16:30-ra. Rendben, most legalább jó előre szóltak, lehet tervezni.

Közben az elmaradt 20. forduló pótlására is találtak egy szerdát, méghozzá április 10-et. Egyelőre pontos időpontok még nincsenek, csak annyi fix, hogy a Honvéd-Fradi szerdán lesz.

Április 12-én (pénteken) 17 órakor viszont már újra játszunk, méghozzá a Kaposvárral. Számoljunk csak! Ha a Fradi ellen 15:15 után kezdünk, akkor a meccs sem érhet véget 17:00 előtt, vagyis ismét 48 órán belül kellene kétszer játszanunk.

Megnéztük, az NB I. versenykiírása ismeri a keddi és a csütörtöki játéknapokat, amiből az utóbbi nyilván kiesik, 24 órán belülre talán még ott sincs pofája senkinek betenni két meccset, ellenben a kedd már érdekes lehet. A vasárnapra áttett Honvéd-Lokit lefújják 18:15-kor, vagyis kedden ugyanebben az időben akár kezdeni is lehetne, ha ragaszkodunk a 48 órás pihenőhöz.

Vagy még jobb lett volna kicsit gondolkodni előre, és békén hagyni a szombati Debrecent, a Fradit betenni keddre, és akkor pénteken mehetünk a Rákóczihoz. Egy, azaz egy módosításra lett volna szükség, ugyanis a Fradi a 22. fordulóban szintén szombaton játszik idegenben, a Haladás ellen, vagyis a kedd nekik is belefér.

Nézzünk egy hipotetikus esetet, mondjuk legyen a szerdai kezdés 18 óra. Ekkor a Loki után pihenhettünk 5:45+24+24+18=71:45 órát, vagyis majdnem három napot. A Fradi után a Kaposvárig viszont csak 4:15+24+17=45:15 órát, azaz nagyából három órával kevesebbet még a minimális két napnál is.

És mi van akkor, ha az a szerda mondjuk kedd, és ugyanúgy 18 óra? Akkor a Loki után kapunk 47:15 órát, a Fradi után pedig 69:15 órát. Az egyik nem kettő, a másik pedig nem három nap.

Nehéz jó döntést hozni, de ami most van, az úgy abszurd, ahogy már eleve halva született. Köszönjük.

Különösen nekik.


Frissítés: További szépség, hogy az NB II-es csapatunk Vác elleni hazai meccsét is átteték április 7. 16:30-ra, vagyis az adott napon egyszerre két mérkőzést fognak a Bozsikban rendezni.

És, hogy az egész még kacifántosabb legyen, idéznénk az NB II-es versenykiírásból:

A sportszervezet 1990. január 1. és utána született játékosa az adott fordulóban /az adott forduló napján a pénteket, szombatot, vasárnapot és hétfőt együttesen kell érteni/ felnőtt bajnoki mérkőzéseken / NB I; NB II / összesen három félidőben szerepelhet. (13. Játékjogosultság, E/3 pont)

Vagyis ha a két mérkőzést egyidőben rendezik (Honvéd-DVSC és Honvéd-MFA-Vác), akkor nem teljesülhet a szabályzat azon rendelkezése, miszerint egy játékos három félidőt játszhat az adott fordulóban. Ennyit az esélyegyenlőségről.

Újabb frissítés: A 16 csapat egyéni menetrendjét, pihenőnapjainak számát meg lehet nézni itt. Tényleg jó ez így?


Jelenlegi állapot (március 20. 17:30):

  • április 7. 16:30 Bp. Honvéd – Debrecen
  • április 7. 16:30 Bp. Honvéd-MFA – Dunakanyar-Vác
  • április 10. ??:?? Bp. Honvéd – Ferencváros
  • április 12. 17:00 Kaposvári Rákóczi – Bp. Honvéd