Fazonszabász a sörfővárosból. Beszélgetés Lukas Zelenkával

Általában tartjuk az alapelvet hogy hivatalos klubhonlapunkkal ne legyen sok az átfedés, a most következő beszélgetést mégis szükségesnek tartom feltenni- lévén a teljesítményével tavaszi szezon számomra legkellemesebb meglepetését szerző Lukas Zelenka volt az interjúalanyunk vasárnap este. A cseh játékmester a kezdeti csikorgó indulást követően igencsak kezd belelendülni a jóba, kecsói szemfüles gólja után a múlt hétvégén a Vidi kapusának okozott kínos pillanatokat mesteri tekerésével. A gyorsasággal véletlenül sem vádolható ám a pályán remekül látó, és a Bozsikba valamiféle játékféleséget és sok modern labdarúgó szakértő által már obsúkrusnak bélyegzett ám számomra pont hogy a játék egyetlen értékelhető momentumait jelentő mozdulatokat, pillanatokat becsempésző prágai irányító tényleg a legszebb karmester-emlékeimet idézgeti meg hétről-hétre, és erre csak habként jön a tortára hogy vasárnapi beszélgetésünk hangulata is remek mementókat hívott elő a saját múltamból. Foglalkozásomnak köszönhetően önjelölt sörnagykövetként voltam olyan szerencsés, hogy a magánutak mellett munkaügyben is sokszor megfordulhattam Prágában az elmúlt 3-4 évben és bizony az ottani munkamegbeszélések végeztével a helyi cseh doktoranduszokkal vagy fiatal kutatókkal az olyan kultikus cseh fővárosi becsületsüllyesztőkben, mint az U Medvidku, az U Kocura vagy az U Hrocha folytattunk oly vidám és hangulatos világmegváltásokat, amikre máig jó visszagondolni. Nos, Lukas habitusa pont ezeket az emlékeket hozta elő belőlem, a jóféle Prazdroj 12-es kapcsán megcsillanó hamiskás félmosolya pedig arról is árulkodott, hogy igazi derék cseh honpolgárként ő is értőn viszonyul az ország leghíresebb gasztronómiai termékéhez. Reméljük, még 1-2 idényen keresztül látjuk őt Kispesten!

–    Először is gratulálok a teljesítményedhez és a remek szabadrúgásgólhoz. Hogy láttad belülről a találkozót?

–    Nagyon rosszul kezdtünk, olyan buta hibákkal amilyeneket egy serdülőcsapatnak sem szabad elkövetnie. Mint a kisiskolások. A második gól bekapása után őszintén szólva azt hittem, 0:5 lesz a vége. Nem játszottunk jól, messze voltunk az ellenfél játékosaitól, nem vettük föl az embereinket. A második góljukat követően viszont felébredtünk, egyre jobban nyomtunk, és kétszer is sikerült szabadrúgásból betalálni, sőt, még további helyzeteink is voltak. A második játékrészben ebben a szellemben próbáltuk folytatni, de már fogyott az erő. A Videoton feljavult, voltak helyzeteik is, jól tartották a labdát. Azt hiszem boldogok lehetünk az egy ponttal, mégiscsak a bajnokaspiráns ellen játszottunk akik igen jó játékra is képesek.

–    A találatod szépségdíjas volt. Rendszeresen lőttél korábban is szabadot?

–    Régóta lövök szabadrúgásokat igen, de itt Kispesten nem ilyen egyértelmű a helyzet, hisz itt van Gege is vagy Norbi és általában ők vannak kijelölve a 16-os környéki veszélyes szabadrúgásokhoz. Ma viszont a szög ígéretes volt és mivel technikás játékosnak tartom magam, odaálltam, elvállaltam.

–    3-4 hónapja vagy már nálunk, Kispesten. Hogy érzed magad a klubnál, hova helyezed a Honvédot a pályafutásodon belül?

–    Úgy gondolom, masszív csapatunk van. Tudunk jól játszani, ám gyakran védekezésre kényszerülünk. Ilyenkor nagyon nehéz végig koncentráltnak maradni, kevés labdát veszíteni. Részemről próbálom a többieket is bíztatni, hogy ne essünk pánikba olyan gyakran, tartsuk meg a labdákat, becsüljük meg, ha nálunk van, nem kell kapkodni, ha már megszereztük, ne szórjuk el, jól passzoljunk tovább. Hát, e téren még van hova fejlődni… Sajnos nagyon buta labdavesztéseket tudunk produkálni… de alapvetően egy jó kis csapat jött itt össze. Maga Budapest gyönyörű, jól érzem magam az országban. A Honvéd egy nagy múltú csapat, óriási tradíciókkal, ezzel tisztában vagyok. Hálás vagyok a klubnak, hogy a pályafutásom egy igen nehéz periódusában, amikor már 10 hónapja nem játszottam, lehetőséget adott, itt pedig folyamatosan pályára léphetek, fontos ez nekem, kezdek magamra találni.

–    Hogy látod a jövődet itt Kispesten? A drukkerek jó része elismerően beszél a játékodról és őszintén megvallva az elmúlt 2-3 évben bizony hiánycikk volt nálunk az ilyen típusú klasszikus karmester.

–    Valóban? Ezt nagyon jól esik hallani, ezeket a dicsérő szavakat (mosolyog). Próbálom a legtöbbet, a legjobbat nyújtani. Jól érzem magam itt és szeretnék még maradni! Persze a mai fociban sosem tudhatod, mit hoz a holnap, bármelyik pillanatban elküldhetnek innen, vagy betalálhat egy visszautasíthatatlan ajánlat. De mondom: jelenleg nagyon jól érzem magam piros-feketében, a szurkolók kedvesek, a csapat jó közösséget alkot. Jó itt élni, Budapesten, a hazám sincs elviselhetetlen távolságban, autóval hamar otthon vagyok… A mögöttem hagyott negatív periódust követően jelenleg nem is kívánhatnék jobb megoldást. Azon vagyok, hogy e lehetőségért cserébe segítsem a Honvédot!

–    Végezetül egy személyesebb jellegű kérdés. Csehországból jöttél, a sör egyik hazájából, és itt nálunk Magyarországon az értő sörrajongók bizony kultikusan imádják a cseh söröket. Te hogy állsz a nemzeti italotokkal, van pl. kedvenc márkád?

–    Hóhó, van, hogyne. Az itt Pilsner Urquell néven futó pilzeni a kedvencem, amihez szerencsére az itteni szupermarketekben is hozzájutok, ami csökkenti a honvágyat (mosolyog). Nagyon meglepett továbbá a magyar konyha. Nagyon ízletes!  Elképesztően bejön. És nagyon finom még a magyar bár…ber…na…hogy mondják magyarul…BOR! Igen, a magyar borok igen finomak.

–    Jó hallani. Remélem a következő szezonban is lesz alkalmunk hasonló témákról elbeszélgetni. Köszönjük a beszélgetést!

–    Én is bízom benne! Köszönöm!

Fotó: lovi.

Mit hoz a fjúcSÖR? – Bentmaradás utáni nyárváró szösszenet

A tegnapi bajnokfricskázással lezárult az idei tavaszunk legnehezebb időszaka. Bár a legtöbben elsősorban a fehérvári tévégyári proletárok fiesztájának elodázását ünnepeltük a csörte után (talán még most is a pályánkon rohangásznának az örömittas, vagy simán ittas vidisták, ha kicsúszik a kezünkből a meccs), még fontosabb, hogy a megszerzett egy ponttal matematikailag is biztosítottuk a helyünket a jövő évi Bohócliga I. indulói között.

Sikerül az a – valóban erőn felüli – hőstett, amelyről bő egy hónappal ezelőtt, a ZTE elleni vereség után álmodni sem mert volna a mezei blogger, vagy szurker. Akkor mindössze két pontra voltunk a kiesőzónától, az alvó ördög vasvillájának hegye bizony erőteljesen kezdte kapirgálni a hátsó felünket. Eztán megmutattuk, hogy – szegény Véber Gyurkáékkal ellentétben – nekünk vannak győztes mentalitású labdarúgóink, sőt – mint az elmúlt százkét évben kiderült – győztes mentalitású klub vagyunk: az utóbbi hat forduló nso-s formatabelláját 4-1-1-es mérleggel vezetjük, ami nem kis bravúr a ZTE-meccs után a klubon belül uralkodó hangulat tudatában.

A bentmaradás tehát zsebben, mostantól csupán sörmeccsek következnek – gondolnánk – azonban korántsem ez a helyzet. A bajnoki élmenők (Paks, Kaposvár, Vidi) ellen hazai pályán megszerzett hét pont után most a sörtabella bezzegcsapataival mérjük össze erőnket. Szerdán és szombaton a Győr, illetve az Újpest lesz az ellenfél, nagy bánatunkra mindkét együttes több mint tízezer palacknyi/doboznyi/korsónyi Borsodival előz meg minket (a pályán reméljük, fordított lesz a helyzet).

A zárófordulós aranyparti kiruccanás után pedig ismét jön a jól megérdemelt pihenés, amely számunkra egy rakat távozót és – remélhetőleg – kevés, de annál pengésebb érkezőt tartogat. Bajner Bálint menesztésével már a héten megkezdődött feleslegesnek bizonyult játékosok Kispestről való evakuálása, és a proszessz nem fog egykönnyen leállni.

„Megtaláltuk azt a tíz-tizenkét embert, akire számíthatunk, a mögöttük lévők fiatalok, vagy olyanok, akik később nem biztos, hogy a csapatnál lesznek” – nyilatkozta mesterünk, Supka Attila tegnap este a sajtótájékoztató után riporterünknek. Az biztosnak tűnik, hogy a másodosztálytól nagy valószínűséggel könnyes búcsút vevő második csapat „fizetős játékosai” – például Haruna, Diallo, vagy a jó öreg Kincses Péter – veszik a kalapjukat, és az is biztosnak tűnik, hogy az első csapatban az utóbbi időben már egyre kevesebb szerepet kapó, a szakmai stábbal nem éppen kifogástalan kapcsolatot ápoló Sadjo baba is új klub után nézhet.

A Rufino-Rouani-Bright-Fieber kvartettért nemigen fáj(na) a szívünk, sőt esetleges távozásukkal hevesebb vérmérsékletű szimpatizánsaink meg is spórolhatnának idényenként néhány doboz nyugtatót. Valószínűleg az epizodista, ugyanakkor – stábunk meglátása szerint – a poéngyáros dumagép szerepében tetszelgő Tomislav Labudovicot sem marasztalják Kispesten, hiszen a Siófokon kölcsönben lévő Novák Alexisz kész a visszatérésre.

„Már elindult az a folyamat az elmúlt időszakban, amikor keressük azokat a játékosokat, akikkel ki tudjuk egészíteni a csapatot, vagy akik meghatározók lehetnek, versenyhelyzetet teremthetnek” – jelezte Supka, korábban pedig azt is megszellőztette, hogy ezúttal a magyar piacon próbál használható spílereket találni. Az újakon kívül Ivancsics esetleges leigazolásával, valamint az akadémistáknak felajánlott profi szerződésekkel (a múlt héten állítólag négy fiatal már aláírta kontraktusát) lehetne bővíteni a keretet. Reméljük sikerül a frissítés, és az őszt egy leheletnyivel erősebb csapattal kezdhetjük.

Ünneprontásból jeles. Kispest-Vidi osztályozókönyv.

A dobogóesélyes Paks és a Kaposvár legyőzése után ezúttal a leendő (ám jelenleg csak wannabe) bajnokcsapat, a Vidi is megizzasztásra került a Bozsik gyehennáján. Nem így indult, az igaz, de a kezdeti sokkból felébredő és a bealvó Vidire rámászó csapatunk végül ikszre hozta le a presztízsmeccset, mi pedig értékelünk, a hajtás után.

KEMENES: Fura lesz az osztályzata, tudom, de kb. 3 Vidi helyzet akadt a kapunk előtt, abból kettő ziccerig kijátszva, amelyekről nem tehetett. A meccs nagy részében tehát tétlen volt, ma inkább a két belső védőnk dolgozott helyette. 0.

LOVRICS: Elfáradt a szezon végére de ez nem csoda: nem a posztján játszik lassan fél éve, rendre megbízható teljesítményt nyújtva. Ezzel ma sem volt baj, de a lovricsi extrák (jó felfutások, és telhetetlen leszek: a veszélyes fejesek) hiányoztak. 5.
DEBRECENI: A meccs eleji rövidzárlatot követően a találkozó nagy részében stabil bástyaként funkcionáló védelmünk közepén derék módon rombolt. 6.
BOTIS: Az öreg harcos ma is hozta, amit tud és ami kell. Remélem még 1-2 évig megtartjuk. Nem fiatal már, de valahogy mindig odaér, ahova kell. 6.
HAJDÚ: Az első két gól, ill. az azokat megelőző nagy Vidi helyzet során borzalmasan helyezkedett, ezekben bizony sáros. A második félidőre feljavult, de ez most csak 4.5.


HORVÁTH ADRIÁN: Hatalmasat küzdött, keményen és tisztán játszva, sérüléséig kulcsember volt, és nem hittem hogy egyszer ilyet írok de ma csapatunk legjobbja. 6.5. Cseréje, Akassou (-) nem volt fenn annyi időt, hogy járna az osztályzat, de szerencsére nem csinált ezalatt bohóságot.
HIDI: Az utóbbi hetek általam is megénekelt lassú fejlődésének sajna tegnap jelét sem láttam: gyámoltalan volt és lassú gondolkozása sokszor támadásokat akasztott meg. Több kraft kéne, Patrik, én nem tom hogyan, tán egy jó mexikói jabanero paprikát vagy egy kupica szatmári szilvát kellene beverni a találkozók előtt, de ne ilyen nyámnyilán! 4.5.

IVANCSICS: Csodás csavarásáért jár az 5.5, viszont magán a meccsen ma haloványabb volt, a beadásai nem jöttek össze és az összjátékban sem ment neki úgy, mint az elmúlt hetekben. Mondjuk, ha tartaná azt, hogy 1 meccsen jól játszik, a következőn meg oktató szabadrúgásgólt heggeszt, azzal, azt hiszem, kiegyeznék.
ZELENKA: Mint az összefoglalóban már írtam, ma kevesebb volt a zelenkai ihletett passz (igazából 1 zseniálzsugát tett, Danilónak a 2. félidőben) de labdatartása és kisebb, közeli passzai hibátlanok voltak. Úgy fest, némileg fogyott is, és fél métereket már „sprintelni” is tud : ). Gólja a legszebb Szabó Tibi / Bárányos tradíciókat idézték meg, ráadásul a meccs végén kiderült hogy a kedvenc cseh sörmárkánk is stimmel, nem tudok kevesebbet adni neki: 6.
MOREIRA: Hm. Ma nem tudom szidni – ezt is megértük. Rengeteg labdát szerzett, és mintha kevesebbszer nyomták volna el, mint általában. Ha így folytatja, az egyik fotós kollega tényleg megcsináltathatja magának a régóta ígért Go More Go pólót. (Na ezt én sem gondolom komolyan). 5.5. Cseréje, Nagy Gergő ismét csak meglevegőztethette a meccs nagy részében melegítő alatt bújtatott fehér dresszét (-).

DANILO: 1-2 ostoba mozdulata ellenére ma jórészt dicsérni tudom: robotolt, küzdött és voltak szép megoldásai is. A Zeli felé elkummantott passzért viszont jár a fekete pont, és könyörgöm, a fetrengés és az értelmes elfutások közti arányt nem lehetne megfordítani? 6.

Fotók: babar.

Halasztva a fieszta. Kispest-Videoton beszámoló.

Ünnepre készült Fehérvár, és személyesen 20 év után Mezey doki. Ünnepre készült a III. félidő c. médiatermék, ünnepre készült a Nemzeti Sport. Sőt, a sportsajtó által sulykolt hype alapján a fociban kevéssé járatos ember már-már azt hihette: az egész ország. Nos, az ünnepből e hétvégén még nem lett semmi – nemcsak a Paks nyerte meg a saját meccsét, de ami a LÉNYEG: a mieink is odatették magukat tegnap este: rémálomszerű kezdés után két remekbeszabott szabadrúgás nyomán döntetlenre hoztuk a kispesti mérkőzést, így a Dottorééknek még 1 hetet biztos várni kell az ünnepléssel.

Az egész napos esőbe hajló időjárást is okolhatnánk akár, ha nem ismernénk a jelenkori lelátói helyzetet a Bozsikban: de a számunkra is presztízsmeccsnek számító, Vidi elleni derbire most sem látogattak ki túlzottan sokan. A Kanyar ugyan félig megtelt és még zászlós produkciót is láthattunk a szurkolóinktól, hát, a korzó és a tribün is észbe kaphatna, mert ez lassan tényleg BVSC’98 szint lesz. Pedig az utolsó fordulókban az eredményeket kvázi hoztuk, sőt, már meccsenként 3-4 formás támadást is nyújt a csapat, szóval kár ezért a pangásért.

A találkozó így jókora Vidi HANGsúllyal, azaz hangerő-többlettel indult: a fiesztára készülő, és ezt dalba is foglaló koronázóvárosi vendégdrukkerek igazi futballhangulatot teremtettek a Bozsikban, s mikor a Kanyar is megdörrent, az ember a tavasszal a Fradi elleni után másodszor is focimeccsen érezhette magát. A vendégszektor aztán 10 perc alatt a mennybe is ment: előbb Alves majd Gosztonyi talált be védelmünk 1-1 megalázóan grundfoci jellegű lealázása után. Leforrázva álltunk a fotós kollégákkal az oldalvonalnál, orbitális verést vizionálva. Hát, nem ez történt – valami csúnyán elpattanhatott a piros-kék tér-idő kontinuumban, mert minden megváltozott!

Rémálommal felérő kezdésünk után a 10. és a 20. perc közti időszak a lelki rekreációé volt: a csapat helyreállítani igyekezett megtépázott önbizalmát. Ebben a Vidi is besegített, pöffeszkedő, úrias tempójával – részükről úgy festett, vége van a meccsnek. „Megvan a 2 gól, 3 pont a zsákban, húzzunk haza az országalmához” – gondolkozhattak Liptákék, míg nálunk az észbekapó középpályán Horváth Adrián labdaszerzéseivel, Zelenka asszisztjaival, elöl pedig Danilo magányos szélmalomharcával igyekezte menteni a menthetőt. Az első fél óra lecsorgása után aztán szabadrúgáshoz jutottunk. Hajdú szöge ez, vagy Gegéé? –tanakodtunk a pálya szélén, ám a két ballábas harcos helyett személyes favoritom oldalgott a labda mögé jellegzetes, ó-lábas gurulásával. Zeli mester ma kevesebb nagy labdával tűnt ki eddig a pillanatig, ezt érezhette is, így, hogy kiegyenlítse a számlát, egy akkora gólt csavart a jobb felsőbe, hogy lélekben már ki is utaltam neki 1 éves ellátmányt a jóféle nymburki Francinúv Ležak sörből. Mesteri tekerés volt.

A Vidi is rájöhetett: nem lesz ez így jó, ha hagyják feljönni a Kispestet, így Alves rázta meg magát, és Mezeyék szerint önző, Öcsém szerint pazar megoldással mellé pörgetett, noha Nikolics valóban középen várta a ziccerpasszt. Nos ez a hajó elment, a 40. minuta környékén a mi egyik uszályunk viszont dokkba állt: szabadrúgáshoz jutottunk, Gege állt a labda mögé, majd Bozsovicsnak ezúttal a bal felső sarokba utalt ki egy kispesti dugót. Remekbeszabott találat volt ez is, ráadásul pont a félidő végén, hát a játékos-kijáróba való bevonuláskor Mezey mester feje bizony elég gyűrött állapotban leledzett ennek folyományaként.

A második játékrész már kevéssé volt helyzetgazdag. Ami volt, 3-4 kvázi-helyzet, az is a mi nevünkhöz fűződik, csak hát hol Zeli nem talála el rendesen a labdát, hol Akassou lövésébe léptek bele, hol Dani volt képtelen gólt fejeli elöl, hol ugyanő totojázott el egy ziccerpasszt Zelenka felé. Utóbit különösen fájlaltam: ha időben továbbít a brazil csatár, a cseh gyereknek már csak a kapus mellett kellett volna elgurítania a labdát, és azt már tudjuk, hogy ez nem lett volna sansztalan, lévén Lukasunk jóval technikásabb, mint mondjuk a Bright-Dani-Rufi-Roua csatárszekció együttvéve. Ezek a lehetőségek azonban kimaradtak, sajnos, ám így is jól esik kimondani: a játék összképe alapján a győzelem sem lett volna érdemtelen a mi oldalunkon.

Nem nagyon szoktam az ellenféllel foglalkozni de most megteszem. Ez, amit a leendő magyar bajnokcsapat nyújtott, ellenünk, bajnoki hajrában, amikor a magyar bajnokaspiránsok tradicionálisan a legjobb formájukat futják (vesd össze: Kispest ’93, Fradi ’95 és ’96, UTE ’98, Debrecen ’05 és ’06, stb. – stb.), hát finoman szólva is harmatos! Erre a Videotonra cirka 2 hónapon belül BL-selejtező vár. Nagyon nagy böjtje lesz ennek az ellenfél nélküli, langyos NB1-nek, olyan böjt, aminek a végén majd megint lehet magyarázkodni, indokokat keresni. Nem irigylem őket.

A sajtótáj papírformát hozott. Supka dicsérte a csapatot és kb. köszönetet mondott a szoftosan egyoldalú médiafelvezetésnek, amely kvázi senkiházi kiscsapatként (sem) foglalkozott a Kispesttel, ám a nagy Vidi-beharangozás a játékosaink feltüzelését is megkönnyítette. Mezey ezúttal sem ajnározott minket, aminek örültem, hiszen ő csak akkor szól elismerően rólunk, amennyiben böcsülettel kapunk egy ötöst tőlük. Ezt a szívességet ma nem tettük meg, a kispesti oroszlán, bármilyen sánta is mostanában, azért odakapott az elkényelmesedő és rátarti sóstóiaknak. A Dottore és csapata így, miközben kigurult a Bozsikból, azt kérdezgethette magában e hétvégéjük kapcsán, mint kellő humorérzékű ember a Sas-kabaré valamely adását követően: na de hol maradt a csattanó? Elrontottuk tehát a székesfehérvári hétvégi terveket, ám a jövő héten valószínűleg kinyílik majd az a pezsgő most már tényleg, Mezey pedig 20 év után ismét bajnoki címet ünnepel majd. Mit lehet erre mondani mást? Gratulálunk, viszont Gyuri bácsi legutóbbi aranyának azért jobban örültünk.

Fotók: babar.

Fejreállt a Világ rendje – Kispest-Vidi beharangozó

Hanta tegnapi szösszenetének egyik pontja úgy megihletett, hogy tegnap este a kádban üldögélve (próbálván kiáztatni magamból egy súlyos esti félinformális munkamegbeszélés és az irsai olivér pála gőzét) egy mini időutazásba révedtem a habok között. Ami ma beharangozónak is megteszi.

Az NB1 1990-1991-es idényének 27. fordulójára az addig is nyilvánvaló folyamatok ténnyé értek össze: rövidesen bajnok lesz a Honvéd. A szezont végig vezető csapat a Siófok elleni hazai derbi előtt szembesülhetett a lehetőséggel: győzelem esetén a Fradinak már matematikai esélye se lesz arra hogy utolérjen minket – csupán nagy tisztelettel hajbókolhatnak az egy éves pauzát követően a trónra visszatérő XIX. kerületi uralkodó előtt.

Közben a székesfehérvári Videoton szép csöndben készült a bajnoki szezon hajrájára: erős közepes idényt futottak az akkor Waltham utónévvel nyomuló királyi székvárosiak, nothing special, a Burcsa Győző ex UEFA-kupás legendájuk által trenírozott csapat végül majd a 7. helyre érkezik be. Ízlelgessük nyugodtan a különbséget a mai helyzethez képest: totálisan megváltozott minden, a vidéki középcsapatból mára utcahosszal bajnokságot nyerő team vált, a régen rettegett Honvéd pedig 1995 óta 2-3 vállalható idényt tud felmutatni…

De nézzük mi is történt azon a hétvégén.

1991 május 25.-ét írtunk, szombati napot a tavasz végén. A forduló 8 találkozójából 5-re került sor e napon. A Vidi az abban az idényben még decens vidéki élklubnak számító Tatabányát fogadta, a bányászkispadon a nálunk ma oly nagy népszerűségnek örvendő Tornyi barnával. Ám hiába a kék-fehéreknél a klasszik Váczi, Szalma, Kiszi (!), Süveges, Klausz márkák, a hazaiak behúzzák a meccset… Hiába, ahol egy Kuttor Kutya vagy a ma már a Vidi vezetőségét erősítő Hováth Gábor van a védelemben, Salecz irányítgat, Máriási és a kisTakács támad, ha jó napot fog ki a csapat nincs gond. Nem is lett.

VIDEOTON-TATABÁNYA 2-1 (1-1)

Székesfehérvár, vezette: Bognár.

VIDEOTON: Mitring – Molnár, Kuttor, Bekő, Horváth G. – Sallói, Muzsnay, Vadász – Máriási, Földes (Müller a 80.), Takács. Edző: Burcsa Győző.

TATABÁNYA: Markó – Hegedűs, Lázár, Váczi, Szalma – Kiszi, Simon, Klausz – Süveges, Kanyok (Arany a 74.), Horváth I.. Edző: Tornyi Barnabás.

G.: Sallói (34.), Váczi (37.-11-es), Földes (52.).

Sárga lap: Muzsnay (10.), Kanyok (43.), Lázár (56.), Kuttor (60.), Váczi (75.).

Aznap este a Siófok érkezik Kispestre. A tét: ha nyerünk, már zsebben a bajnoki cím. Fodor Foci már nincs a keretben, ugyanis a Siófok színeiben épp ellenünk rohamoz (egy jó Olajossal, Zaréval, Meksszel, Varsányival karöltve). Helyette van fékezett habzású Marozsán. A védelem klasszikus, a középpálya szintúgy, Ervin, Pisont… a csatársoron meg szimplán besírok. Nyerünk? NEM! Jó Kispest-szokás szerint azonban a ’90-es évek elején bizony mumusunknak számító Siófok elviszi mindhárom pontot. Emlékszem, gyerekként iszonyat csalódott voltam emiatt – de mielőtt összeomlott volna bennem a piros-fehér világkép, másnap a nagy ellenlábas Fradi nem bírt a Megyeri útra vitt meccsen a Bp.Volánnal.

BP. HONVÉD-SIÓFOK 0-1 (0-1)
Bozsik-stadion, vezette: Piller.

BP. HONVÉD: Petry – Csábi, Csepregi, Cseh – Marozsán (Komódi a 61.), Kovács E., Pisont, Csehi – Gregor, Vancea, Vincze. Edző: dr Mezey György.

SIÓFOK: Bíró – Kolovics, Olajos, Zare, Szabó B. – Keszeg, Varsányi (Ozsváth a 76.), Somogyi, Meksz – Fodor, Kámán (Magyar a 86.). Edző: Varga István.

G.: Meksz (29.).

Nem gyenge idényt zártunk, ahogy a visszaemlékező sorozatunkban már megemlékeztünk róla: mindent vittünk. Többek közt az év edzője címet is. Ugye nem kell leírom, kinek a révén?

Vissza a jelenbe e könnyeztető időutazást követően. Vasárnap nem mi készülünk bajnokavatóra, és most nagyon nem örülnénk ha a Dottore arca itt simulna ki végleg ebben az idényben. Amiért anno mi kaptuk a cinkelést a ’80-asokban, hogy a líbling csapat vagyunk, az most az ellenfélre igaz a szurkolói köznyelvben. Minden megváltozott. Még csak esélyesek sem vagyunk. Fura ezt megemészteni, bár lassan 20 év óta, hát már nem lázad úgy az ember. Viszont a kisördög az ott ül a vállon, és azt suttogja: akármi is lehet. Nos ebbe a piciny szalmaszálba kapaszkodva, jó lenne egy nagy meccset lehozni aminek a végén most mi lehetnénk a Siófok, aki elodázza  a bajnoki címet, és ha kifordítva-kitekerve is, de a Bozsikban ismétlődjön a történelem…

(a szívünk mélyén pedig tovább várjuk az early ’90s revival-t).

 

Bp. Honvéd – Videoton vasárnap 17.30., Bozsik.

 

Adatokért a sporthirado.hu-t illeti a forrásért való köszönet. Csapatképek: honvedfc.hu, www.vidi.hu.

Szőrözz a csapatodért!

Borsodi, Sörözz a csapatodért, etc, pedig nem állunk rosszul a ranglistán. Valahogy úgy, mint a bajnoki címekkel. Nem vagyunk egy Fradi/UTE/MTK, de nem vagyunk Vasas/DVSC/Csepel sem, inkább a kettő között, cseppet légüres térben, de a mezen feszülő címer felett egy jól megérdemelt arany csillaggal.

A tovább után témánál maradunk, és a vasárnapi esélyekről ejtünk néhány szót, bár ezúttal csak mérsékelten szólva rólunk, de azt mindenképp.

Gondolom azt már mindenki tudja, hogy hétvégén jön a Videoton, és ha minden peremfeltétel teljesül, akkor bajnokként távozhat a Bozsikból. Van ilyen, néha el kell fogadnunk, hogy épp nem mi vagyunk a topon, mert tudjuk, hosszútávon úgyis győzedelmeskedik a hagyomány, és lesz még pezsgőlocsolás a kezdőkörben. De addig (és a várakozás nehéz éveire perceire) inkább néhány érdekesség.

Egy: Bajnok a Videoton, ha pontot szerez a Bozsikban, vagy nem, de a Paks sem nyer az Újpest ellen. Kicsit fura leírni, de való igaz, ott tartunk, hogy egy Pakson múlik a bajnokavató időpontja (hiába a lilák az ellenfelei, ez most nem számít, ráadásul viszonylag pozitív is a statisztikájuk ellenük). A Vidi tavaly úgy lett második, hogy a utolsó fordulóban kikapott, miközben a Debrecen szintén, pedig az pont elég lett volna. Idén tehát a vereség is elég lehet.

Kettő: Mezey György másodszor lesz bajnok itthon, és másodszor lehet idegenben. A mostani ellenfél Honvéd padján ugyanis a bajnokavató egy itthoni, Siófok elleni vereség másnapjára eső Újpest-Fradi döntetlen volt, a Videotonnal pedig Budapesten oldja/oldhatja meg a kérdést. (Így bepótolva egy 20 éves hiányosságot, és azonnali bajnokavatót tart csapatával a Bozsikban.)

Három: A Videoton játszotta a bajnokság döntő többségében a legjobb/legtudatosabb focit (bár közelében sem voltak a 2009 őszi játékuknak, ami régen látott vendég volt magyar pályán, főleg a sárgamezes Hungária körúti fellépésük), miközben jórészt egy játékosra épül minden. Alves nagyjából a góljaik felét lőtte, nélküle negatív lenne a most jócskán plusszos góldifi. A megszerzett pontok száma és Alves eredményessége között erős az összefüggés. (Ezt majd alkalomadtán kiszámoljuk az nbegy blogon.)

Négy: Csobánki Ádám. (Mert miért ne?)

“Nagyon szép időszaka volt az életemnek amikor kétszer is itt dolgozhattam” – beszélgetés Sisa Tiborral

Beszámolónkban már jeleztük, hogy a találkozót követően Sisa Tiborral, korábbi edzőnkkel is elbeszélgettünk. Egy kicsit részletesebben, egy kicsit emocionálisabban, egy kicsit rendhagyóbban szokásos interjúinknál. A Tréner továbbra is remek beszélgetőtárs, aki ráadásul csapata veresége ellenére is készséggel állt diktafonunk elé, s a beszélgetést végighallgatva az egyszeri Honvéd drukker csak még jobban sajnálja, hogy pont neki nem jött össze Kispesten a “nagy áttörés”. Emlékszem, anno a labdabiztoson még Hanta értekezett a 2009 február végi edzőváltásunkról, valami olyasféle címmel: hogy Kispesten az “Egyetlen”. (Tudom, ahogy Lakat T. Károly mondaná, klasszikust csak pontosan idézzünk de most meló közben nincs időm kikeresni az inkriminált veghhanta-zsengét). Még akkor gondoltam is: szimpatikus arc ez a Sisa, de nem túlzás ez? Nos, nem volt túlzás. Ma már külön utakon járunk, a Tréner és MI, a Kispest, de a 2009-es MK-siker és régi interjúink azért örök emlékek maradnak.

 

 

Fotó: Lovi – honvedfc.hu.

Hoztuk amit kellett. Kispest-Rákóczi oszályozókönyv.

Zsinórban a harmadik hazai meccset húztuk be, ráadásul tegnap a Szolnok elleni csatát idézően borult meg a pálya egyensúlya, s nem a mi kapunk felé lejtve. Osztályozzuk hát a csapattagokat, hagyományainknak megfelelően, a hajtás után, ezúttal sem kesernyés szájízzel, szerencsére.

KEMENES: Nem is nagyon volt komoly védenivalója, annyira nem tudott a Kaposvár veszélyes helyzetet kialakítani kapunk előtt, ami egy Kemi bravúrt, vagy akár egy komolyabb vetődést kényszerített volna ki. Még jó hogy tavasz van, decemberben esélyes lett volna Szabinak egy meghűlés a tétlenség miatt. Sok ilyen meccset kérünk. 0.

LOVRICS: Tegnap is sokszor futott fel a jobb oldalon támadásokat segíteni, ám kissé enerváltabbnak tűnt a megszokott produkcióihoz képest, sőt, néhány túlzottan nagyvonalú labdatovábbítása vagy (elrontott) sarkazása már-már felelőtlenségről árulkodott. A Vidi ellen ennél több kell. 5.
DEBRECENI: Magabiztos védekezés, bár a Kaposvár tegnap nem állította élete feladata elé. Osztályzatában kissé az ellenfél gyengeségének is szerepe van. 6.
BOTIS: Dettó, mint Debrő. 6.
HAJDÚ: Nagyon aktív volt hátul, sok labdát szerzett, sok támadásunk kiindulópontja volt. Ma kevesebbet jött előre, de hátsó szerepe kulcsfontosságú volt. 6.

HORVÁTH ADRIÁN: É nem tudom mi történt vele, de kicserélődött. No nem kell elszállni, azért még nyilván nem ő az új Vadócz Krisz, de megalkuvást nem tűrő robotolása, kellemetlen bulldogszerű szűrése és végre megszűnő elpasszolásai bizakodásra adnak okot. Még egy nagy lövésre is futotta. 6.5.
HIDI: Remekül kezdett, 10 perc után azt hittem végre ma lesz meg az áttörés, de aztán megint elkezdte elszórni a labdákat és sokszor hiányolom az ellenfélnek való keményebb (persze a szabályok adta kereteken belül pokrócabb) odalépéseket. Van még hova fejlődni. 5.

IVANCSICS: Az utóbbi fordulókhoz képest ma haloványabb volt, néha egyenesen kedvetlenebbnek is tűnve. Azért voltak jó momentumai is, amikor nagy ritkán Zelenkával kombinálnak, abból ki tud sülni valami jó. Kéne neki megint egy gól, hiszen ismerjük, hogy lelkis alkat. 5.
ZELENKA: Eddigi legjobbját hozta, élmény volt nézni, ha nála volt a labda. Váratlan megoldásokra is képes, lásd a sarkazást, a passzai meg úgy hiányoztak Bárányos 2007-es ősze óta Kispestről, mint egy falat kenyér. Sokadszor is leírom: bűn lassú, futni nem tud, de láthatóan küzd, viszont amikor passzra lendülnek azok a kályhacsőlábak, akkor azt a színt hozza, ami valahogy sokkal vonzóbb, mintha egy Vukmir-Moreira, esetleg Coira-Akassou „irányítókettőst” kéne nézegetni. 7.
MOREIRA: Ma igen jó volt magához képest, így a More-skálán maximális 5-össel kell jutalmaznom. Mielőtt valaki elfogultsággal vádol, azt kell mondjam: amíg ilyen könnyen elnyomható marad és amíg az ő posztjához mérten nem javul lényegesen a jópassz-szaldója, addig nem tudok belátóbb lenni! Cseréje, Nagy Gergő (-) nagyon kevés időt kapott, épphogy egy kicsit megfuttathatta a rákerült mezt. Megjegyzem, lassan ismét elkezdeném neki bőkezűbben adagolni a bizalmat, Hidin és Horén is látszik, hogy ez mennyit számít!

DANILO: A gólt köszönjük, a második félidei 2 szép lövést is, ám a Zeli labda utáni ziccer elostobáskodását valamint a folyamatos fetrengést továbbra sem értem. A Hattyúk tavára gyakorol?! Mivel győztes gólt lőtt, jó magyar sportújságírói következetlenséggel adok neki egy 6-ost, de szívem szerint ez csak 5-ös lenne. Cseréje, Vólent (-) is szép lassú fejlődést mutat, de még igen hosszú út áll előtte. Tegnap is volt egy nagy helyzete ahol bravúrral védett Kovács Zoltán – Vóli lelkének úgy kell már az első találata szemmel láthatóan, mint egy falat kenyér. Lassan ez majd érkezik is, úgy érzem csak utána majd ne essen át a ló túlsó oldalára!

Lelátói jó hangulatban pedig ezúttal sem volt hiány.

Fotók: babar.