Osztályozókönyv: Pápa-Kispest

Kétszer egymást követően győzelemnek örülni? Ilyenre legutóbb tavaly szeptemberben volt lehetőségünk. Nézzük hát el a kissé engedékenyebb osztályzatokat, ma az elégedettségé legyen a főszerep.

KEMENES: Dettó, mit a Hali ellen. A meccs nagy részében csak szigorú szemmel kellett strázsálnia, ám a kevés pápai gólveszély során (pl. Bárányos szabadrúgás) a helyén volt és bravúrral mentett. Így tovább! 6.

LOVRICS: Gól ma nem jött, jó védekezés igen, bár egy elcsúszásából megint majdnem gól lett – ezt most megúsztuk. A fordulékonysága nem az igazi, egyre jobban látszik hogy a belső védő a tuti posztja – ezért is riszpektes a jobb szélen nyújtott teljesítménye 5.5.
DEBRECENI: Végre hibák és hajmeresztések nélkül működött. Mindig ezt várnánk. 6.
BOTIS: Sorin-standard-ot hozott, megfejelve a szokottnál is kisebb hibaszázalékkal. Rombolj, Sorin :). 6.
HAJDÚ: A meccs nagy részében a védekezés minden erejét elvitte, de legalább azt hiba nélkül hozta. A második félidő vége fele már feljebb merészkedhetett. Jót tett neki az egy hét kihagyás, a Zete elleni kilúgozott teljesítményénél ez ma sokkalta jobb volt. 5.5.

HIDI: Bár ma is voltak elpasszai és tétovázásai, és ha nagyon lassan is, de fejlődik. Mindenképp az első keretnél tartanám és adnám neki a lehetőséget, egy Pintér Z.-szerű szűrőt kihozhatunk belőle. A nagy lövőerejét jobban is kamatoztathatná. Nagyot melózott. 5.
HORVÁTH ADRIÁN: Ő is sokat dolgozott, de a Hali meccshez képest jóval nagyobb hibaszázalékkal, így 3-4 esetben is a középen elvesztett labdája miatt a Debrő-Botis kettőst hozta nehéz helyzetbe. Mégis most megadom az 5-öst, mert nagyot robotolt, de ebben az osztályzatban a jókedvemnek is szerepe van. Cseréje, Akassou remekül szállt be, régi formáját idézve, de a pályán töltött 10 perc nem osztályzás-szignifikáns időtartam (-).

IVANCSICS: Főleg a második játékrészben több ügyes közvetítőpassz fűződik a nevéhez, néha viszont mintha túl korán feladná a küzdelmet. Összességében a Hali ellen és tegnap azért a jobbik arcát hozta, ezt kéne stabilizálni. 5.5.
MOREIRA: Többen dicsértétek őt az utóbbi fordulókban…én ezt nem tudom megtenni. Tény hogy szerez labdákat, de azokat el is szórja, Zelenka forintos indításának elpöcsöléséért pedig azonnali riói repjegy járna. Sajna legfontosabb kontribúciója a győzelmünkhöz az volt, mikor sérülése miatt lecserélték. :(. 4. Váltótársa, Nagy Geri kevés időt kapott s nem igazán tud még túllépni az árnyékán, pedig a mozgásán látszik a kraft. Bátrabban, Gergő! (-).
ZELENKA: Lassú, OK. Hamar elfárad, OK. Futásban a mezőny 90%-a lehagyja, OK. De aki ilyen labdákat tud tenni, mint ő Morénak, Vólentnek vagy épp Ivancsicsnak, esetleg Nagy Gerinek a meccsen, annak helye van a mi Bohócligánkban, Kispesten pedig mindenképp! Kulcsszerepe volt abban, hogy végre élvezetes támadásépítéseket láthattunk tegnap. 6.

BRIGHT: Amit sokan mondogattunk, hogy érezzük benne a gólt, az ma végre kijött. Gigaheggesztése 3 pontot ért, és az első félidőben emellett rendre megjátszható volt, a labdákat is jól tartotta meg és adta tovább a második hullámban érkezőknek. Az első értelmes tankcsatár-teljesítmény nálunk évek óta. Persze ezt kéne tartósítani s nem elfáradni a második félidőre. A győztes gólért most adok egy 6-ost. Cseréje, Vólent nagyon akart a számára megadatott kis időben, de sokszor ez önzésbe csapott át, ahelyett hogy a jobb helyzetben lévő társat kereste volna mindenképp saját gólra tört. Az indolensségéből pedig vissza kéne venni, mert a pörgés egy oldalon nagyon király, de könnyen visszaüthet, és jó lenne, ha nem erre tékozolná el a tehetségét. Torghelle Sanyi II. legyen belőle, ne Bajzát II. Ha értitek, mire gondolok (-).

All right, Mr. Bright!

A Pápa ellen úgy látszik ez már csak így megy. Ősszel rendre kétgólos hazai fiaskó, relatíve sok bekapott gombóccal a Bozsikban, majd tavasszal kvázi esélytelenként Véber Gyuri orra alá porlasztunk egy isteneset a bakonyaljai Athénben. Bright mester első góljának örülünk a hajtás után.

A hol borús időt, hol a lenyugvó nap fénye által bearanyozott alkonyhangulatot hozó szombat délután csapatunk úgy léphetett a Perutz-stadion gyepére, hogy múlt heti végre-valahára jellegű győzelme ellenére nem a találkozó esélyese. A bemelegítésnél figyelve a srácokat nem is voltam nyugodt: a csapat nem tűnt kirobbanó önbizalmúnak, inkább csak egykedvűen végezték a gyakorlatokat – igaz ugyanezt lehetett elmondani a ráadásul túlontúl fesztelennek tűnő pápai alakulatról is. Aztán a kezdő sípszóval szerencsére megváltozott minden –  a Hali elleni akarás mutatkozott meg a kezdő tizenegyünk tagjain és mindenki tette a dolgát. Mindez a meglévő technikai hiányosságok vagy állóképességi deficitek mellett egy böcsületes, hajtós teljesítményre elég a jelenlegi kerettől- ezt most legalább hoztuk.


Sőt, némely momentum egész biztatóan hatott. Aki olvassa a beszámolóimat, az tudhatja, hogy Zelenka barátunkba már-már egy elveszett drágakövet szeretnék belelátni, így némileg elfogult vagyok a kályhacsőlábú cseh irányítóval – pozitív irányban. De mit tegyek, ha a 10. minuta körül itt is akkora orbitális 20 méteres indítást kent a kerékkötő Moreirának, észrevéve a pápai védelemben tátongó folyosót, hogy beleszédültem a látványba. Nem sok ilyenben van részünk mostanság Kispesten! Más kérdés, hogy a kis brászil először 5 másodpercen át szenvedett a labda megszelídítésével, majd szokás szerint megvárva, míg 10 méter „sprint” után beéri két védő, elesett egy mohacsomóban a 16-oson belül… A fotós kollégával még 2-3 percen át növesztettük a táskákat a szemeink alatt a hihetetlen helyzet-eltékozlás miatt, mikor is Bright kapott és vett le egy előreívelést a 16-os vonalán, majd kezdett el totyogni-szerencsétlenkedni a bőrrel. Na, ennek is annyi- sóhajtottam, lemondva a helyzet adta lehetőségről, mikor is a szúrós tekintetű kiwi hirtelen kapura fordult és akkora penetráns dugót heggesztett Szűcs Lala hálójába, hogy a szeméttároló eszközökkel köztudottan nagy szakmai barátságot ápoló pápai cerberus rögvest baseballsapkát húzott bánatában (0:1). A posztunk címeként is funkcionáló, Szepesi 1953-mas, „évszázadmérkőzéses” kommentárjának kifordított felkiáltás tehát kijár az első gólját szerző új-zélandi tanknak.

A gól szemmel láthatóan jót tett nekünk (micsoda meglepő fordulat…) és bár a Pápa (kvázi helyzet nélkül) a félidő végéig tartóan átvette a játék irányítását, fölényük csupán meddő volt, a középpályán és főleg 16-osunk előtt kontrolláltuk a veszélyes szitukat. 1-2 hajmeresztéstől eltekintve jól működött a Hidi-Horváth szűrőkettős, amelyet Supka a már bevethető Akassou rendelkezésre állása ellenére sem bontott meg erre a meccsre a kezdőt tekintve. A védelem ma azt hozta, amit kellett, sallangmentesen, cifrázás nélkül takarítva hátul, ezúttal Debrő is jó formáját hozta, Botis pedig a default produkciójával biztosított hátul. Hajdú és Lovrics kevesebbszer tudtak előretörni, mint mondjuk a hazai meccseinken, de a széleiket ők is ügyesen lezárták. Lehoztuk hát az első félidőt, meglepő fegyelmezettséggel és jobbára hibamentesen(1-2 Hore és More horrorshowt nem számítva). Csak nem szépen alakul a hétvége???

Nos, a második félidő elejét kőkeményen megnyomó Pápának nyilván más elképzelései voltak egy szépen alakuló hétvége mibenlétéről és ezt egy komolyabb presszióval nyomatékosították. Jött is a menetrendszerinti veszélyes szabadrúgás, ám Bárányos jó löketét az addig csak nézelődő Kemenes remek vetődéssel hárította, a Lombard pedig 20 perc után visszasüllyedt a meddő szenvedésbe. Nálunk ugyanakkor, ahogy közeledett a meccs végső szakasza, úgy szaporodtak az Ivancsics vagy Zelenka vezette ellencsapások, a cseh játékos remek ütempasszokkal dobta támadásba a többieket (ha kicsit gyorsabb lenne a lelkem, meglenne az új Szabó Tibi, komolyan mondom), és bizony az utolsó negyed órában már Lovrics és Hajdú is megereszthetett 1-1 klasszik szélső-megindulást.

Közben a meccs posszanástól sem volt mentes. Egy játékosunk sérülése miatti labdakirúgásunkat követően a fair play szellemét hírből sem ismerő Pápa nem adta vissza a labdát, inkább veszélyes beíveléssel próbálkoztak, szerencsére Kemenes a helyén volt. Később a lecserélésre szántan a pálya széle felé poroszkáló Brightot somta valaki fejbe a pápai kispadról egy sípcsontvédővel így ösztökélve a gólszerzőt a gyorsabb haladásra, hát, szép jelenetek. Mindezt egy Véber-Supka szóbeli csörte színesítette a padok közt, így igen parázs lett az utolsó 10 perc, mikor is a Vólent-Nagy Geri kettőssel frissítettünk és Akassou is beállt a megfáradó Horváth Adri helyére. Egy formás akciónk végén ekkor Nagy Gergő is beverhette az NB1-es debütjét, ám sajna a kis szélső elizgulta a helyzetet.

A végén 5perc hosszabbítás, én már fel-alá járkáltam az oldalvonal mellett, mint gyakorló apuka a szülőszoba előtt, kegyetlenül hosszú idő volt ez, csak nem múlik, csak nem múlik….aztán végre felharsan a hármas sípszó, meglett a 3 pont. Nehéz szülés volt, de kontrolláltuk a meccset és ha nem is szemet gyönyörködtető játékkal, de elhivatott teljesítménnyel azt mondom: megérdemelten húztuk be. Az pedig, hogy 3-4 olyan támadásvezetésünk is volt végre, amit jó volt nézni, köszönhetően a passzolni is képes Zelenka-Ivancsics kettősnek, akár még fejlődésben is reménykedhetnénk. De továbbra is igaz: hosszú még az út. A Siófok debreceni meglepetéssikere nem kedvez nekünk, viszont az MTK és (utólag az Újpest) veresége kicsit megnyugtathat minket, a Kecsó paksi fiaskójával együtt. Jövő héten Kis Carlo Paksa ellen valószínűleg vértizzadós meccs lesz, de ha azt sikeresen abszolválnánk, na akkor lehetne kicsit megnyugodni. Kicsit. Addig kicsit SEM, srácok!!

Ps.: 2 dolgot is meglepve tapasztaltam pápai vendégjátékunk során. Bíró Péter Lombard-presidentéről köztudott hogy együtt él a játékkal, bíztatja a csapatát, öltözőben is gyakran feltűnik, etc. De azt, hogy egy-két Bozsikbeli korzós hangkirályt megszégyenitő tónusban tolja a VIP-páholyból az osztanivalót, az obligát „….teeeeee!” mondatlezárással finalizálva szentenciáit, hát dobtam egy hátast. A találkozó végén az öltözőfolyosón pedig Véber sporttárs még a Supkával való affér hatása alatti hevületben harsogva fejtegette kollégáinak tutit, melynek lényege az volt: Kispest bizony számára mindig is csak az Ecseri úttól lefelé lévő Budapesthez csatolt rurális provincia marad. Hát, erre csak azt tudom mondani: a kultúra nem az elegáns zakóval kezdődik.

Képek a mérkőzésről.

 

Hétvégi kiruccanások: a tulaj a pápánál, a csapat a Pápánál

Rózsafüzért szorongató Supka mester, a római katolikus egyházfővel parolázó Hemingway úr – ilyen, és ehhez hasonló képek ugorhatnak be egy pápai túra előtt. Most azonban úgy tűnik, nem kell imádkoznunk, ezek nélkül is meglehet a bakonyi siker.

Hogy miért vagyunk ilyen rendkívül magabiztosak? Csupán azért, mert végre egy olyan városkába látogatnak aranylábú (és -fejű) legényeink, ahonnan eddig mindössze egyszer kellett szopóroller-konvojban hazautaznunk. Akkor, vagyis a feljutásunkat követő idény tavaszán a jónevű, és a szezon végén gólkirályi címet szerző Tomás Medved tizigóljával gyűrtek le minket a sárga-feketék, és egyúttal biztosították részvételüket a 2005-2006-os Arany Ászok Ligában (ájj, egy jó Arany Ászok Liga – csettinthet a mezei drukker). Azóta egy Vadócz-búcsúztatással megbolondított 2-2 és a jó emlékű tavaly tavaszi 3-0 díszíti a Veszprém megyeiek elleni statisztikánkat.

A múlt heti korrekt játékkal kiharcolt siker után nem kell ijedten lekaksizni a sportszárat, nyugodtan fogadkozhatunk a játékosok helyett is: pontért, pontokért merészkedünk a Dunántúli-középhegység szirtjei közé. Ha pedig elérjük a kitűzött célt, akkor egy fontos lépést tehetünk a legrosszabb álmainkban is csak gyenge poénként megjelenő NB II-es szereplés megelőzése végett.

Úgy tűnik, hogy velünk ellentétben a vezetőség nem csak verbálisan noszogatja spílereinket, hanem gyakorlati lépéseket is tesz a siker érdekében. A múlt heti diadal után Supka mester egy szentolvasót morzsolgatva nyilatkozott munkatársunknak (a riporterek gyöngyének – a szerk.) a győzelem receptjéről, tulajdonosunk pedig meg sem állt a pápa vatikáni rezidenciájáig.

Reméljük, hogy a szentatya (égi segedelemmel) ezúttal leszabályozza a minket az utóbbi időben gyakran gólokkal büntető régi jó (?) ismerősünket, Bárányos Zsoltot, valamint az ellenfél csatárainak önbizalmára és szurkolóinak vezetőire is veszélyes Szűcs Lajost.

Aki teheti, kerekedjen fel, hiszen Pápa nem csak a foci miatt lehet kedves túracélpont. Amellett, hogy belvárosa gyönyörű, a stadion melletti termálfürdő medencéiben is megmártózhatunk, vagy akár kipihenhetjük a hosszú győzelem nélküli széria fáradalmait.

Október óta először üríthettük boldogan

Van okunk örülni.

Az a helyzet, hogy nagyjából akkor nyertünk utoljára (még tavaly októberben), amikor a most elpáholt Haladás először. Azóta eltelt tíz forduló, ahol kezdtünk megbarátozni előbb a döntetlenekkel, majd szépen-lassan a sorozatos vereségekkel is. A Hali közben felpörgött, sorra húzta be meccseit, míg végül elénk nem került a tabellán. Egészen szombatig.

Tavaly májusban, amikor legutóbb itt jártak vihar tombolt, vízszintesen fújt az eső, Morales mester szinte a fakót zavarta ki a pályára, akik ettől nem jöttek zavarba, és hoztak egy zavarbaejtő gólnélküli eldöntetlent. És, hogy milyen a fátum, idén is remek labdarúgóidő fogadta a csapatokat, a Széll Kálmán-tervből gyorsan megvalósult az eleje, amolyan schmittpálos helyesírással.

A meccset egyébként, és hosszú idő óta először, az állóról, a régi eredményjelző helyéről néztem végig. Amikor legutóbb a stadion ezen oldalán jártam, Bulgáriából érkeztem, leváért próbáltam jegyet venni, kéthetes csomagokkal felpolcolva járultam a szekuriti színe elé – motozásra. Leányálom. Ráadásul az addig semmit sem mutató Varga Zoli-féle ETO-t fogadtuk, és szaladtunk bele egy csúnya 1-6-os pofonba.

És akkor ismét a kanyarban, és ismét fura viszonyok közepette. Ezúttal egy közösségi oldalon (tumblr) szerveztünk ökumenikus szurkolósdit, szombathelyi, diósgyőri, kecskeméti és fradista vendégnézők részvételével. A Török Peti óta szeretett, Fehér Csaba óta kétkedve fogadott, és Babos Ádám bedobása miatt kicsit megsajnált vasiak önálló drapival jelentkeztek, némileg meghekkelve a Bohócligát, beemelve a szélesebb köztudatba a web világában csak trollfaceként emlegetett grafikai megoldást.

A gondos szervezésnek, a válogatott társaságnak, valamint a pályán elért eredménynek köszönhetően az elmúlt hónapok egyik legszebb meccsélményével gazdagodtam/tunk, amely közben nem kicsit esett jól a kötelező kellék: a sör. Egyébként ránézve a promóció állására, ezzel mások is így lehettek, mert sikerült leinnunk a múltkor még előttünk álló Zetét. Remek, ahogy a következő cél is – a Kecskemét, akikhez majd április 26-án (kedden!), Csernobil 25. évfordulóján látogatunk le.

De előtte még szombaton a Pápa.

Lovric: “Csapatként működtünk, egymásért küzdve”

A szombati találkozó hősével, Ivan Lovric védőnkkel a meccs lefújását követően beszélgettünk el – az eredményt e kis villáminterjúban szemrevételezhetitek. A szimpatikus és visszafogott horvát fiú láthatóan boldog volt a győzelem miatt és bizakodva tekint a tavasz folytatása felé. Reméljük optimizmusa nem kincstári – mindenesetre a teljesítményével eddig elégedettek lehetünk mi, szurkolók. Bár minden igazolásunk így sülne el.

 

+ Ivan, először is gratulálunk a duplázáshoz és a sikerhez!  Hogy “érezted” a mérkőzést a pályán?

– Köszönöm a gratulációt. Most nagyon boldog vagyok. Az elmúlt hetekben keményen dolgoztunk, nemcsak én, az egész csapat természetesen (mosolyog). Ennek most végre meglett az eredménye is. Nagyon örülök, hogy végre három ponttal gazdagodtunk. Remélem, a mai teljesítményünket csak megfejeljük a jövőben.

+ Jó volt látni a találkozó során az eksztatikus gólörömötöket a találatokat követően. A meccs kiemelt fontosságát ezek szerint átéreztétek…

– Bizony, létfontosságú mérkőzés volt ez számunkra. Nagyon nagy szükségünk volt a 3 pontra, amit el is értünk végül. Az egész csapat nagyon megküzdött ezért a sikerért a pályán és tényleg CSAPATKÉNT működtünk, egymásért küzdve. Mint egy család. Szóval ez a csapatjáték 3 pontja volt, mondhatjuk így is.

+ Amiben te különösen fontos szerepet vállaltál 2 góloddal. Eddigi pályafutásod során előfordult már, hogy kétszer is beköszöntél egy mérkőzésen?

– Nem, még soha nem dupláztam. Első ligás mérkőzésen legalábbis ez volt az első alkalom.

+ Hogy látod a közeljövőt a csapat szempontjából? Meglehetősen veszélyes pozícióban állunk a tabellán, hogy jöhetünk ki ebből a tavasz végére?

– Optimista vagyok. Ma jól játszottunk, s ha minimálisan is, de elléptünk a vetélytársainktól. Reméljük sikerül elérni a célunkat és bennmaradunk az első osztályban, illetve….helyesbítenék: BENN FOGUNK MARADNI AZ ELSŐ OSZTÁLYBAN. ha így játszunk, mint ahogy ma tettük, az eredmények is jönni fognak. Én bizakodom!

 

Fotó: honvedfc.hu.

Végre nemcsak dorgálunk – Kispest-Hali osztályozókönyv

A tavasszal első ízben végre kellemes kötelességünknek teszünk eleget a megszokott osztályzókönyvünk elővezetésével, hiszen amellett, hogy győzelemnek örülhettünk szombaton, ezúttal tényleg akadtak megsüvegelendő teljesítmények. Továbbra is tartom, hogy nem lett minden rózsaszín varázsütésre, korántsem. Viszont jól esik egy kicsit fújni, örülni és dicsérni is. Hát lássuk.

 

 

KEMENES: Ritkán került olyan szituba hogy védenie kelljen, még a meccs Hali mezőnyfölénnyel jellemezhető szakaszaiban sem. Azonban mind az első, mind a második játékrészben volt 1-1 döntő bravúrja, ami nagyon kellett az eredmény tartásához. Ha pedig a ‘jó kapusnak szerencséje van’ axiómát vesszük alapul, a Hali első félidős felső kapufája Kemenes kapusi minőségéről állít ki bizonyítványt :). Ma jár a 6.

SADJO: Ugyan kényszerből, de végre a balhátvéd poszton kezdett és nem lehetett nem észrevenni, hogy mennyivel hatékonyabb így, rombolásban, mint támadószélsőként szerencsétlenkedve. Biztosan állt a lábán, a Hali a veszélyesebb előretöréseit kevésbé az ő oldalán vezette. 5.5.
DEBRECENI: Néha akadtak kisebb bizonytalanságai, az első félidőben pl. egyszer nagyon csúnyán otthagyta egy Halista a térfelünk oldalvonalánál (nem is értettem mit szpartakiádozik itt a jó Debrő), de alapvetően jó védőmunkát hozott, sokat dolgozva. 5.
BOTIS: Cséká-szalaggal és kevés sallanggal hozta a kötelezőt. Jól takarított hátul, és védelmünk -viszonylagos- stabilitásában neki is kulcsszerepe volt. 5.5.
LOVRIC: Szokásos nagy küzdését és előrekalandozásait 1 szép fejes- és egy kegyetlenül bevágott góllal koronázta meg. 7-est szántam neki, ám a Hali gól előti hibája majdnem sokba került, így marad a 6-os. De az 6++. Ennek ellenére, azaz ezzel együtt is a csapat eddigi legjobbja tavasszal, összességében.  

HORVÁTH ADRIÁN: Nem ismertem rá Adri barátunkra. A megszokott rombolás mellett ezúttal végre többször is értelmesen passzolt, még előre is. Ha így folytatja, egy vállalható szűrőnkké is válhat az évek során. Ha így folytatja. Ez ma 5.5, jobb volt mint Akassu egséz tavasszal…
HIDI: Lassan, lassan, de fejlődik. Igaz, ehhez nagyító kell, hogy észrevegyük, de ma már nem 10-ből 1, hanem 10-ből 3 alkalommal választ jó megoldást. Úgy látszik, tényleg a folyamatos játéklehetőség kell neki. A bátortalansága, vagy némelykori lassú gondolkozása még mindig szembetűnő, de az is, hogy lenne benne kraft. Én szurkolok neki. 5.

MOREIRA: Hajt, küzd meg minden, és győztes meccs után nem szvesen szapul az ember, de a vak is látja, hogy állandóan elnyomják, vagy ő cselezi el magát a combjáig érő fűben. Mindenki jobban járna, ha visszatérne a Futsal pályák világába. 4.5. Cseréje, Nagy Gergő nem zavart már sok vizet a rendelkezésére álló szűk negyedórácskában ().
IVANCSICS: Na végre. Az utóbbi idők megzuhant kedvű teljesítményével kezdett, aztán a meccsen foyamatában bemasszívodó csapattal együtt pörgött fel egyre jobban. Gólja nagyon kellett már neki, s ennek annyira megörült hogy utána Zelenkának olyan labdát adott ami anno Szabó Tibinek vagy (a most a lelátón ülő) Pisont Pistának is dicséretére vált volna. A meccsen magán több jó passzal is észrevétette magát, az összjátékokból sem vonódva ki. Ez most bizony 6.
ZELENKA: Iszonyat lassú szegény, és emiatt sokszor veszít labdát, de ha nem…akkor bizony a legszebb megoldásokra képes a keretből. Nem lehet nem észrevenni a fineszt a passzaiban, a labdafedezésében. Miért is nem a 4 évvel ezelőtti Zelenkát sikerült megszerezni, akkor mára 6-7 ziccerünkkel több lenne a raktárban. Persze a kérdés költői. Nagyon sajnáltam a kimaradt ziccerét, mert lelkileg is jót tett volna neki a találat. Kis súlyfelesleget is érzékelek, ezt valahogy kezelni kéne, mert ebben az arcban van potenciál. Akár egy ilyen “zömében-sétálós-de-forintos-labdákat-kenek” arculatot is “kinevelhetnénk” belőle jövőre amúgy Galaschek jelleggel. 5. Cseréje, a horvát Labudovic bemutatkozhatott 2 perc és egy felfutás erejéig ().

BRIGHT: Nagyot harcolt elől, de ez az “egy ék nyomul odafenn, szélmalomharcát vívva” játék valahogy nem az igazi. Ha az első félidőben jobban koncentrál, meglett volna kispesti góldebütje, erre azonban még várnunk kell. Lekapását már korábban megléptem volna, hiszen látványosan fáradt meg. 5. Cseréje, Vólent biztatóan kezdett, ám azt nem értem, hogy a kapust vagy a védőket miért nem támadja le. Úgy mozgott némelykor, mint egy veterán bohócligger, akinek egy 16 éves NB1-es pályafutás minden nyűge a lábában van, nem pedig egy ifjú, sikeréhes és vért ivó titánként. Kicsit több alázat és pörgés kéne. ()

Na, megvan az első siker, de nem leülni a babérokra, hanem nyomni tovább, a szurkolók visszaédesgetéséhez ez még csak első és csöppnyi lépés volt. De fontos lépés.

Fotó: Babar.

A meccs napja: Szombat, hejj! _ Kispest-Haladás beharangozó

Az elmúlt hetek történései miatt RobWarzycha bloggerünket heveny Honvédmegfáradás szindrómával szállították be a wekerlei Csepregi András szanatóriumba, ahol Mecseki doki értő kezei alatt igyekszik felépülni. A munkahelyéről elszállított RW asztalán egy alábbi poszt-skiccet találtunk, melyet leközlünk.

Szóval az van hogy a Zete elleni beharangban már elsírtam mindenkinek: eluralkodóban rajtam a nihil. Ezen az attitűdön a jelen hét eseményei sem dobtak. Supka a szurkolókra, a Kanyar Supkára, a játékosokra és (konstans) Hemyre, Hemy szintén a szitkozódókra rágott be, Holé Sándor Kolarics Andreára, a kalapos pályamunkás a fűcsomókra és a pálya alatt lakó (saját bevallásuk szerint ESMTK szimpatizáns) vakondcsaládra orrolt meg, szóval mindenki fúj mindenkire, s ebben a nagy össznépi haragszomrádban közben a csapat kezd nagyon cudar pozícióba kerülni a tabellán. Lelkesítő beharangozó már múlt héten sem ment, indifferens akkor még igen, most már az sem, így Hegyi Iván nyomdokán csupán néhány gyalázatos szófordulattal futunk végig az esélyeken.

Mindenképp HALADÁS a keret összetételét tekintve, hogy egy új horvát védő csatlakozott a bandériumhoz. Hogy némileg játékon kívülinek tetszik az arc, arra már rá sem rántunk, tán a nyári felkészülési időszakra már a topon lesz. Viccet félretéve, nő a variációs lehetőségek száma, de optimizmusunk nem szökell az egekbe egyelőre. Lehet jobban járnánk, ha a 2008 őszi trinyós ebnek adnánk szerelést, + fél éves szerződést, a szekut legalábbis ügyesen cselezte ki anno.

Csapatunk közben lassan de biztosan HALAD, ÁSítozó lelátóink előtt a veszélyes zóna felé. Reméljük gyorsan észbekap a keret és aktuális ellenfelünket végre legyőzi, mert nagyon kell a 3 pont.

HA  LADÁS konvojok sokasága érkezne Szombathelyről, max akkor lenne nagyobb a Hali tábor ezen a szombat délutánon. Mindenesetre így sem szabad megijednünk az ellenfél hangerejétől. Reméljük, játékosaink is átérzik a találkozó fontosságát, és a várhatóan nem elsöprő hangulatú hazai pálya hátrányát kiküszöbölve besöpörjök amit be kell.

Bár a paprikaTV-n a hétvégén a süllő elkészítését taglaló HAL-ADÁS várható szombat délután, ez még horgászni vágyó drukkertársainkat se tartsa otthon! Minden kispesterre szükség lesz a hétvégén.

Az elmúlt évek eredményeit tekintve a Hali visszajutása óta Kispesten egy 0:1 és egy 0:0 termett nekünk – nem túl acélos mutató. Nyilván az lenne az igazi HALADÁS ha most a 0 majd az 1 pontot követően végre hármat szereznénk.

A szombathelyi szurkerekkel szimpatizáló, amúgy gyermekkora óta HVSE-fan khrisna-tanító, HALA-DAS is felkereste blogunkat, kifejezve jókívánságait szeretett csapata felé.

Németül tanulók pedig tudhatják, hogy a HAL A “DAS” névelő helyett a “der”-rel fut. Tudom, ez már a vég…

Igen is. Abbahagytam. Szombat, 17.30. Gyertek, mert kell a biztatás… ”

 

Leskamera a Bozsikban?

Maruzsi System

A képen a Maruzsi System játékvezetői döntést segítő rendszerének egyik eszköze látható a vendégszektor mögötti kandaláberre szerelve.

Azt lehet tudni, hogy hosszútávon (és velem ellentétben) a FIFA nem zárkózna el a videóbíró intézményének bevezetésétől, de az eddig tesztelt megoldások egyikére sem tudták rámondani, hogy gyorsan, és teljes bizonyossággal állapítja meg a gól, a partobás vagy netán a leshelyzet bekövetkeztét. A sajtótudósítások szerint a magyar fejlesztésű Maruzsi Sysetem az egyik legígéretesebb próbálkozás, így talán nem meglepő, ha az adatgyűjtéshez, a rendszer teszteléséhez partnereket keres a fejlesztő.

Mivel a Honvéd részéről kiadott hírt nem találtunk a témával kapcsolatban, és a képre is egy közösségi portálon bukkantunk, a közeljövőben szeretnénk felvenni az egyesülettel a kapcsolatot, hogy megtudjuk, mi áll a dolog hátterében. Nem ez lenne az első, a mérkőzéseket számítógéppel analizáló és követő rendszer a Bozsikban. Talán néhányan még emlékeznek a megboldogult om5 honlapra, ahol a svéd-magyar közös programban készült TRACAB rendszer (a ProZone vetélytársa lett volna) adatait lehetett nyomon követni a meccsek alatt. (A tavaly tavaszi Honvéd-Győr statisztikái.)

Amint újabb információnk lesz a telepített eszközökről, jelentkezünk.

Amikor nem válik szét a csapetért és a csapat miatt

Kezdjük egy kis információval: a múlt héten elindult a Borsodi játéka, amivel egyrészt sört lehet inni és forintokkal támogatni kedvenc klubunkat, másrészt sört lehet inni és ajándékot nyerni hozzá. Mivel az oldalt kiskorúak is olvashatják, ezért szeretnénk egy jól irányzott huszárvágással kifogni a szelet a panaszlevél írásra mindig kihegyezett tollal készülők hálójából: két hónapon belül még azok is nagykorúak lesznek, akik a Honvéd utolsó bajnoki címe után születtek. Erre mondják mifelénk, hogy aztakurva.

Ha csak a szikár tényeket nézzük, fontos volt az iménti állításunk, hiszen úgy áll a helyzet, hogy ha pályán ki is kaptunk Egerszegen, ősszel a Kecskeméttől, vagy az idénnyitón a Vasastól, azért zöld asztalnál illenék őket elverni. Minden torokra szükség van! – tehetnénk hozzá, ismét két részre választva a témát. Ugyebár a hazai nézőszámunk és a hozzá tartozó szurkolás mostanság egy szerda déli MTK-meccs hangulatával ér fel, másrészt az emberi test a folyadékbevitelre a száj-gége-torok-gyomor sorrendet definiálta számunkra.

Jelenleg a 8. helyen állunk az élvonalbeli csapatok sörivóversenyében (tehát több pozícióval előzzük a nagycsapatot), alig lemaradva az imént említett Zetétől. Palackra fordítva ez nem különbség, ám a becsületünkre nézve akár még csorba is lehet. Nehogymár egy lokális kötődésű vidéki bagázs elpicsázzon minket sörben, miközben nekünk országos kiterjedésű rajongótáborunk van. (Az meg külön para, hogy a Vasas fényévekkel előttünk jár.)

Persze még nincs veszve semmi, a bajnokságból hátra van kilenc forduló, és ha a csapatért nem is, egyre inkább úgy tűnik, a csapat miatt lesz egy-két átsörözött esténk a tavasszal.