Három pontra mennénk a tomboló tavaszban…

wektavasz…amihez persze a Diósgyőrnek is lesz egy-két szava, szóval nem ilyen egyszerű a helyzet, mint ahogy azt a posztcím sugallja. A mai találkozóval végérvényesen belépünk az idei idény hosszú hajrájába, mind a meccsszámot tekintve (8 meccs van hátra, kvázi az utolsó negyed jön), mind pedig a sajátos belső szakaszolásunkat nézve (a Diókkal kezdődik a közvetlen vetélytársak és a dobogósok elleni flúgos futam), ideje tehát nagy levegőt vennünk, a koncentrációs fokozatunkat maximumra járatni, és leszegett fejjel, de tiszta aggyal elindulni a csatákba. Kissé patetikusan fogalmazok, elismerem, de a tavasz meg a tét ilyen hatással van rám. “Három pontra mennénk a tomboló tavaszban…” bővebben

Az utolsó könnyű meccs vagy a menetrend szerinti szenvedés?

Kép4Na, mi jön holnap Kövesden? Azt hiszem sokunk fejében villan át ez a kérdés, és a posztcímben taglalt két fő válaszlehetőség között ingadozik jó eséllyel a kispesti szurkolók jelentős hányada. Sokan érvelnek azzal, hogy a (most) iszonyat nehéznek tűnő Diós-Hali-Fradi-Pécs-Videoton-Győr sorozat (dobogósok és dobogóra pályázók sora, tényleg nem néz ki jól e széria első blikkre) előtt az utolsó olyan meccs jön, ahol az ellenfél alsóházi, tavasszal mélyponton lévő alakulat, ezeket verni kell. Kell! Nana! – kiált fel rögtön a pesszimistább vonal, rámutatva arra, hogy idén a legváratlanabb és legfájóbb pofonokat pont azoktól szedtük be, akik ellen (szinte) tuti 3 pontért jelentkeztünk be (Pápa oda-vissza, Kecsó, Paks itthon, és bizony Kövesd – itthon). Ezek után vátesz (vagy tipszmikszcsabi) legyen a talpán aki itt jósolni tud…

“Az utolsó könnyű meccs vagy a menetrend szerinti szenvedés?” bővebben

Rövid beharang a “sosem könnyű” jegyében

cimkeppaksÉrdekes egy személyiség a szurkolóé. Sokszor jutottunk már e konklúzióra, tudom, de az a nagy igazság, hogy még sokszor fogunk erre jutni. Idény előtt szurkolótáborunk egy része bízott a tavalyi tavasz remake-jében, míg mások, így én is, egy nyögvenyelősebb félszezont sem tartottak elképzelhetetlennek. Erre nehezen, de verjük az Újpestet,  majd gálázunk a személyiségzavaros Valami Akadémia ideiglenes otthonában, és már min fantáziál a jó RW? Hogy a kövesdi meccs végéig abba se kéne hagyni a pontgyűjtést. Pedig ez nem olyan egyszerű feladat. “Rövid beharang a “sosem könnyű” jegyében” bővebben

mondhatom? mondom. legyen ez valamiféle behari felcsútra

community_07
elég nyilvánvaló, hogy miért ezzel a giffel nyitom a felcsútos posztot

az van, hogy baromira nem szeretnék beharangozót írni a felcsút ellen. már eleve az van, hogy nehezemre esik, sőt, fizikai fájdalmat okoz egyáltalán egy posztban említeni minket velük.

például az nem lenne baj, ha mondjuk egy hírverő meccsre utazna le a honvéd, megmutatni magát fejér megye népének, vagy akár a felcsúti akadémia ellen játszana a mi akadémiánk megfelelő csapata, de most ugyebár korántsem erről van szó.

és abból is elegem van, hogy mindezt sokadjára írom le.

inkább beszélni kéne valami egészen másról.

“mondhatom? mondom. legyen ez valamiféle behari felcsútra” bővebben

…még hat és fél óra

Start-Up-Business…még pár óra és indulunk! Elrajtol a tavasz, ami talán megismétli a tavalyi csodás menetelést, még valószínűbb, hogy lehozunk egy tisztes helytállást, és a csapat azért bejön oda, ahova mindenképp tartozik: az első nyolcba. Álmodozni persze jó, csak vigyázzunk arra is, hogy ne legyen koppanás a vége – nem szeretem azt a helyzetet sem, amikor felspannoljuk magunkat hogy itt tuti lesz a siker, aztán 1-2 vereség után máris máglyára küldenénk a csapatot, az edzőt. Aurea mediocritas, ez lenne a lényeg, meg hogy legyen egy hangulatos tavaszunk. Utóbbira pedig megvan az esély. A sikeresség már csak hab a tortán. “…még hat és fél óra” bővebben

Lőjjjjjjük be megint legalább a bronzot

máshogy nem nagyon van értelme ugyebár?

nyul
Egy teljesen értelmetlen, de iszonyat cuki nyuszis animgiffel indíjjuk a szezont

Én például nagyon szeretek érmes lenni. Mert az van, hogy baromira nem a klub, csapat, edző, tulaj a bronzos (ezüstös, aranyos), hanem én, a szurkoló is. Merthogy értem van az egész. Személyesen.

“Lőjjjjjjük be megint legalább a bronzot” bővebben

Holdfényes téli éjszakán mi lehet jobb, mint szarrá fagyni Pápán?

hoemberek
A kispesti szurkolók ellepték Pápát

Még két nap szombatig, de már tűkön ülök. Évadzárni megyünk Pápára, egy olyan ősz után, amikor már kezdtük elhinni, felívelőben, de aztán a vége földbe döngölte minden elvárásunkat.

Az még okés, hogy nálunk játékos csak szeptembertől van, mert mi a szabadpiacra cuppanunk rá, nyáron nem tudunk versenybe szállni a rendes(ebb) fizetést ajánló klubokkal, így az októbereket meghúzzuk, de az utána bekövetkező szétesés teljesen érthetetlen.

“Holdfényes téli éjszakán mi lehet jobb, mint szarrá fagyni Pápán?” bővebben

Már megint itt van a Kecskemét

Gyűlölöm őket. De tényleg. Miközben imádom őket, és azt is tényleg.

Az van, hogy a kecsói bloggerek régi pajtások, imádni való figurák, nem tudok rájuk úgy tekinteni, hogy az általam egyik leggyűlöltebb csapat szurkolói. Mert a KTE-t gyűlölni kell, igaz, mostanság ez az érzet is foszlóban van.

“Már megint itt van a Kecskemét” bővebben