Lőjjjjjjük be megint legalább a bronzot

máshogy nem nagyon van értelme ugyebár?

nyul
Egy teljesen értelmetlen, de iszonyat cuki nyuszis animgiffel indíjjuk a szezont

Én például nagyon szeretek érmes lenni. Mert az van, hogy baromira nem a klub, csapat, edző, tulaj a bronzos (ezüstös, aranyos), hanem én, a szurkoló is. Merthogy értem van az egész. Személyesen.

“Lőjjjjjjük be megint legalább a bronzot” bővebben

Holdfényes téli éjszakán mi lehet jobb, mint szarrá fagyni Pápán?

hoemberek
A kispesti szurkolók ellepték Pápát

Még két nap szombatig, de már tűkön ülök. Évadzárni megyünk Pápára, egy olyan ősz után, amikor már kezdtük elhinni, felívelőben, de aztán a vége földbe döngölte minden elvárásunkat.

Az még okés, hogy nálunk játékos csak szeptembertől van, mert mi a szabadpiacra cuppanunk rá, nyáron nem tudunk versenybe szállni a rendes(ebb) fizetést ajánló klubokkal, így az októbereket meghúzzuk, de az utána bekövetkező szétesés teljesen érthetetlen.

“Holdfényes téli éjszakán mi lehet jobb, mint szarrá fagyni Pápán?” bővebben

Már megint itt van a Kecskemét

Gyűlölöm őket. De tényleg. Miközben imádom őket, és azt is tényleg.

Az van, hogy a kecsói bloggerek régi pajtások, imádni való figurák, nem tudok rájuk úgy tekinteni, hogy az általam egyik leggyűlöltebb csapat szurkolói. Mert a KTE-t gyűlölni kell, igaz, mostanság ez az érzet is foszlóban van.

“Már megint itt van a Kecskemét” bővebben