mert célunk csak egy van
Debrecen – Bp. Honvéd 2-0
Kellemetlen másfél óra volt. Állni fenn a karzaton, hogy úgy tűnjön az a százplusz emberke, mint akik vannak a hatalmas vendégszektorban, és nézni, ahogy másik pár százra bemondják a kétezret. Ennyien maradtak decemberre, akik még kíváncsiak, vagy kötelességüknek érzik a helyszínen megnézni, ahogy két csapat vergődik, és nyer az, amelyik szerencsésebb.
“Hól a ,Kispest ? 6oödik helyre vagyunk C.S.A.K! jok ,enyi van a Csapatban!” bővebben
Videoton – Bp. Honvéd 2-0
Ahogy a beharangozó végén ígértem, lassan meg kell tenni egyes kijelentéseket. Ott még, ugye, arról volt szó, hogy ha meg tudnánk nyerni pár (de legalább egy) rangadót, akkor lenne esély kilépni a középcsapat státuszából, addig azonban marad a küzdés, hogy mi legyünk az egyenlők között a legegyenlőbbek, vagy színesfémre fordítva a bronzérem mondjuk.
Sajnálom, hogy sanszunk se volt.
“Igazából semmi érdekes nem történt, csak ismét NEM nyertünk meg egy rangadót” bővebben
Bp. Honvéd – Mezőkövesd 1-1
Mint az MTK ellen, csak helyzetek nélkül, rosszul, vagy ha nem is rosszul, de mindenféle cél nélkül futballozva úgy egy pont, hogy simán lehetett volna három is, miközben teljesen veszélytelenek voltunk a kapura. Azért mondom, hogy mint az MTK ellen, amikor viszont jól játszottunk, mert az utókornak úgyis csak annyi marad meg, hogy vezetünk, majd a végén egyenlítenek, két pontnak pedig pápá, nagyon fog hiányozni.
“Ha gólt kapunk, képtelenek vagyunk nyerni, vagy mondjuk így: második gólt rúgni” bővebben
Paks – Bp. Honvéd 0-0
Nehéz szavakba önteni a tegnap történteket, illetve nem történteket. A Paks-Honvédot ugyanúgy hivatalosan bajnoki labdarúgó mérkőzésnek csúfolják, ahogy bármi mást, amit az NB I. keretében rendeznek, azonban ezek többségét a gondos futballvezetésnek hála nem láthatjuk, hiszen mi magunk is mérkőzésen vagyunk, a többi pedig velünk azonos időben.
Szóval. Mi csak a saját meccseinket látjuk, amik ugyanúgy bajnoki labdarúgó mérkőzések, mint a többiek, ugyanúgy pontot ér az azokon mutatott teljesítmény, ugyanúgy belépőjegyet szednek rá, a liga neve is ugyanaz, tényleg minden.
Ezek a meccsek aztán vagy nézhetőek, vagy nem, de többnyire inkább nem. Azonban Pakson kiderült, hogy a nézhetőségnek, illetve a nem nézhetőségnek is vannak fokozatai, és ez a meccs egy időre beállította a tengely egyik végét.
“Maradjunk annyiban, hogy hoztunk egy pontot a Fradin” bővebben
Jön felém a szomszéd tegnap öt előtt egy kicsivel, hogy visszaadná a gyerekem, most már vigyázzak én rá – ő Brüsszelből, én Budapestről kerültünk ugyanabba a faluba pár napra, gyerekeink spontán együtt játszanak évi egy hetet négy részletben – mindkét kislány nyafogni kezd hogy ők még játszani akarnak, úgyhogy felajánlom, hogy jöjjön át a Brüsszeli Lány is. “Nem zavar?” “Dehogy zavar. “Nagyon rendes vagy” – érzem, hogy ezt gondolják, sütkérezek egészen a garázsig, mégha ez önös érdek is, ha van valaki, aki játszani akar a gyerekemmel, akkor nekem nem kell, én a meccset nézem. Végülis csak a háromnegyedét, de az összes gólt.
“Ütöttük a Várdát, máris a Bundesligába látom a Holcsikát” bővebben
Meccsnap: december 4. vagy 5. // ÉS Jászberény – Bp. Honvéd 0-1
A Jászberény elleni parádézás után maradunk az NB III. Keleti csoportjánál, és az aktuális második után az aktuális kilencedik ellen is próbára tesszük, mire képes egy olyan összetételű csapatunk, amelyik a kezdőnk peremembereiből áll, vagyis azokból, akik ha bármi történik azonnal tűzközelbe kerülhetnek.
// a kupakör teljes sorsolását megtaláljátok az MLSZ oldalán.
Természetesen Tiszaújvárosban (vagy ahogy ma írták viccesen: a Tiszaferr ellen) se kell lemondani az ismerős nevekről, például ott lesz Faggyas Milán, aki 2012-ben a negyediket lőtte az utolsó fordulóban Pécsett, és ezzel odaértünk a negyedik helyre, az pedig akkoriban egy igen rég nem látott sikernek számított Kispesten.
A másik ismertebb játékosuk Lipusz Norbert korábban megfordult Diósgyőrben és Kaposvárott is, azon kívül, hogy fene tudja miért, de emlékeztem a nevére, igazán mély nyomot nem hagyott a magyar futballon. 2010-ben például kiesett a centenáriumát ünneplő Dióval.
(Jászberényben játszott a kispesti nevelés, és az NB I-ben is bemutatkozó Fejes János, a csak kispadig jutó Szöllősi Ferenc, valamint egy korábbi kapusunk, Miski Zoltán és egy csatárunk a 2006/07-es szezonból: Sándor István. Bónusz, az edzőjük, Arany László is megfordult Kispesten.)
Ilyesmi mondatok hallatszódtak tegnap a meccs után, mind a képletesen, mind a képletességet elhagyva a józanabb és nem józanabb emberek szájából kifelé, bele a szombathelyi estébe, mintegy kritikaként, miközben hatalmas ünneplés a folyosón, dalolászás, hangoskodás, miegymás.
Az ambivalencia maga a tipikus Kispest, kérem alásan.
Tényleg, mit lehet ehhez hozzátenni? Talán ha kijön majd Youtube-on, akkor rátoljuk a Benny Hillifiert.
Mindenki arról beszélt, hogy meccsek óta képtelenek vagyunk gólt lőni, miközben a helyzeteink megvannak. Igazából rosszul sem játszunk, mármint abban az értelmében, hogy nézni ugyan valóban nem szép általában, de a modern fociban azért a nyomásgyakorlás, a helyzetkialakítás, és hasonlók számítanak, abban pedig általában jobbak vagyunk az ellenfeleinknél.
Egy dolog nem ment eddig: fordítani. Kétszer is az első negyedóra környékén kaptunk gólt, majd jött a meddő egykapuzás, és a végén a megállapítás, hogy jók votlunk a Fradi ellen, és úgy; rosszak voltunk a Felcsút ellen, és úgy nem sikerült nyernünk, pedig, és innen egy bla-bla-bla. Tudom, mert én is pont ezt mondtam.
“Valami ilyesmi szenvedést vártam, nagyjából ezzel az eredménnyel” bővebben
Este negyed 10 körül öcsémmel átsétáltunk a sorompók mellett a Bozsik felől az Ady irányába, majd egy jelenetbe sűrűsödve olyan dolog történt, ami miatt egyszerre rohant át rajtam 29 év, az ide kijárásom története.
Ez egy ilyen nap volt. “Őszi borongás” bővebben
