– mondta a meccs után Pintér Attila.
Segítünk: senki, vagyis csak nagyon kevesen. Persze van, létezhet az a lelkület, mindig lehet reménykedni, de innen árulom el, egy átlag huszonévesben viszonylag ritkán fedezhető fel az érett szervilizmus, és akkor még csak a rovarnál tartunk, viszont bogárnak, vagyis futballistának is kéne lenni. Maradnak tehát a külföldiek, akik azt sem tudják miről szól a Felcsút, és akik ugyan csodálkoznak a falu töküres stadionján, a mindenhonnan feléjük áradó gyűlöleten, de amíg havonta jön az sms a bankszámláról, addig elhitetik: szívük, de legalább a lábuk a klubé.
Még egyszer vegyük át Attila, hátha sokadikra megérted: csinálhatsz bármit, a képződmény, ahová kineveztek vezérbikának soha, de soha a büdös életben nem fog futballklubra hasonlítani. Zsoldosaid lesznek legfeljebb, sőt, kényszerzsoldosaid, hiszen tudjuk, a tegnapi kezdődben is legalább két olyan magyar játékos szerepelt, aki kimondta, hogy nem akar Felcsúton játszani, végül mégis ott találta magát.
Így nem lehet focit csinálni, lassacskán meg kéne érteni, és beelőzni a történelem ítélőszékét, csendben magunktól elbukni, visszamenni nevelőegyesületnek, ha már a bíróság is kimondta, hogy az bizony közpénz, amit a fürge kis mamelukok úgy toltak le talicskaszám hozzátok, hogy az m1-es és a régi 1-es mellett külön szervizutat kellett kiépíteni számukra, hogy ne akadályozzák a forgalmat.
““Élesben jönnek ki azok a dolgok, hogy ki alkalmas arra, hogy a Puskás Akadémia mezét magára öltse és ki nem”” bővebben
