Státuszápdét // 2016.06.26.

  • frissítés // felkerültek az idei meccsek, valamint az azokon szereplő játékosok a Mérkőzések fül mögé.
  • hanta // esküszöm, halvány fogalmam sincs, hogy mikor lesz tisztességesen időm az oldalra.
    • elmaradtam a játékoskeringővel – durván. (pedig ilyen és ilyen remek arcokat sikerült megint találni, minden infó nélkül, homályos nevekkel.)
    • a posztolással – nagyon durván.
    • leállt a Napikispest – így most én sem tudom, hogy mi van a csapattal.
    • és még arról sem emlékeztünk meg, hogy Hemingway 10 éve vette át a klubot – jajj.
  • szóval // mivel még egy jó ideig a munkahelyváltás nyűgét viselem, így fasza lenne, ha valaki úgy érzi, hogy beszállna a dologba, akkor simán át tudnák tolni rá egyes elemeket.

Január 31-gyel bezár a ‪#‎Népsport‬. Béke poraira

Az előbb jött egy mail:

Tisztelt Népsport Blog felhasználó!
Sajnálattal értesítjük, hogy a Mediaworks Kiadó és Nyomda Kft. mint a blog.nepsport.hu üzemeltetője, 2016. január 31-én bezárja a blog.nepsport.hu és az admin.blog.nepsport.hu weboldalakat, azok minden szolgáltatásával együtt. A weboldalak – az ott megjelenő adatokkal, blogokkal és szolgáltatásokkal együtt –, ettől a naptól kezdve nem lesznek sem a blog.nepsport.hu webcímen, sem annak aloldalain keresztül elérhetőek. (…)

“Január 31-gyel bezár a ‪#‎Népsport‬. Béke poraira” bővebben

Négy év

négyNégy év az négy év. És az olyan, az életében is a határozott pontokhoz, mérföldkövekhez kötődő arc, mint én, az ilyenekre mindig figyel, ragaszkodik, igazodik. Megemlékezik róla a blogon. Mert négy év az mégiscsak négy év, egy olimpiai ciklus, egy kijárt középsuli teljes ideje, egy egész VB- (vagy EB-) periódus, majdnem egy egyetemnyi idő, és több, mint egy végigküzdött főiskola, munkahelyen ennyi idő sokak szerint már sok is.

És mi ennyi deje csakblogolunk már. Erre mondaná Richard Pryor a Vaklármában Gene Wilder-nek: “bazmeg, ez kemény!“. “Négy év” bővebben

Tartozom egy vallomással

Na, jó, most már meccshangulatom van.

Szombat a reggel, túl vagyok két kávén, a turistaház udvarán már megtekintettem a félbevágott disznót (nem, nem a sajtóst, hanem az esti hurka alapanyagát), lassan minden kezd a helyére kerülni.

Tizenketten jöttünk le Gántra, ketten ebből kora hajnalban (pestiesen nyolc körül, errefelé az már bőven a nap része), a többiek éppen túráznak a marsbéli tájra hasonlító egykori bauxitbányához, miközben én a kocsmában ülök és ezt írogatom.

Francnak sincs kedve kutyagolni, túl városi vagyok én már ehhez. Mégsem a szépemlékű Stadlerral játszunk ma, hogy a civilizáció-stadion viszonylaton sarat kelljen dagasztani úgy, ahogy azt csak a Sátántangóban tud a két demizsonos. Szerencsére Tarr Bélából csak egy van, bár érte pont kár, hogy nem vállal szerepet a magyar fociban. Hirtelen más dimenziói tárulnának fel az unalomnak.

Csináltunk szelfiket is magunkról, ilyen az ha társaság vagy. Délután majd a kisbabar vagy lovi fog, de akkor majd ott állunk talpig Puskásban.

“Tartozom egy vallomással” bővebben