Hétfő óta meglepően sokan kérdezték tőlem: most akkor te maradsz kint?
Valóban, az elmúlt években egy percre se tagadtam, hogy milyen elvek mentén gondolkodom, milyen világban szeretnék élni, és mindez milyen elvárásokat támasztana egy ideáltipikus magyar focival szemben. Általában, vagyis remélem, legalább az esetek többségében sikerült megragadni a tényeket, és olyan következtetést levonni belőlük, hogy nem kerüljek önellentmondásba. Ismerjük a játékszabályokat, nem vagyunk naivak.
A – nevezzük most már így – NER-futball eddig ismert modelljeit például egyértelműen kontraproduktívnak tartom. Hiányzik belőle a valódi és felelős tulajdonos, nincs eredménykényszer, a rendszer logikája valamiféle pénzügyi parazitizmusra nevel. Ha el vagy kényeztetve, ha nincsenek egyértelmű célok, akkor hogyan várhatunk el eredményt?
“Annyi tetszetős jövőképet hallottam már életemben, hogy inkább lelövöm a poszt poénját: kivárásra rendezkedek be” bővebben
