mert célunk csak egy van
Egészen tökéletes kép (balról jobbra): Horváth Ferenc, a Honvéd új edzője; CR2 külügyminiszter, pozíciójából fakadóan az ország egyik legismertebb Honvéd-szurkolója (a másik ismert barátja egyébként Dzsudzsák Balázs); Kun Gábor, a Honvéd jelenlegi ügyvezetője.
A kapusról és a táncoslányokról nincs olyan információnk, hogy státuszban lennének a Honvédnál.
“Peti és a haverok” bővebbenMagyarország tagadhatatlanul sportnemzet. Négyévente nyáron a tehetségkutatós dal- és hangkritikusból hirtelen tömegek változnak vízilabda- és párbajtőr-szakértővé, és kezdenek fejhangon visítani a tévé előtt, ha a szemét, soha nem hallott országból érkező bírók lepontoznak egy leszúrt rittberget, mert ha olimpia van, akkor olimpiásat kell játszani. Az most mindegy, hogy fogalmunk sincs ki nyerte az előző négy OB I-et a vízilabdában, ettől még vízilabda-nemzet vagyunk, rajongani négyévente kell, a kettő között pedig húzza ki valahogy a sportág érdeklődés nélkül.
Hiába a történelmi eredményesség asztaliteniszben, kajak-kenuban, vívásban, az igazi magyar népsport mégis a halott, vagy halottnak hitt oroszlánba rugdosás (HOR). Annak is a tényektől elrugaszkodott szakága, ahol fontos, hogy a minket körülvevő objektív valóságot tagadni kell, vagyis úgy kell belerúgni az oroszlánba, hogy közben hangosan valami valótlanságot állítunk. A győztest a valótlanság tartalmi hülyesége szorozva a rúgás erősségével (vagyis a hallgatóság számával) plusz nyelvtani pontszám egyenlet sorrendje adja meg.
A halott oroszlánba rúgás másik változata egyébként az, amikor a halott oroszlán nem a mi halott oroszlánunk és úgy rugdossuk. Utóbbit kárörömnek nevezzük, és legalább annyira szeretjük művelni.
“Perspektivikus középcsapat önbizalmat keres! Érd.: “lövésből lesz a gól” jeligére a szerkesztőségben.” bővebbenVárj, idézek Thury Gábor Fél győzelem címen futó anyagából:
“Magamra vessek, sőt, dobjam rám egy első követ, hogy vezércikket olvastam az NSO-n” bővebben(…) Bevallom, nagyobb érdeklődéssel figyelem a honi edzők működését, mint a külföldiekét, s a játékosokkal is így vagyok. (…) A jelenlegi edzői garnitúrából Bognár György, Pisont és Márton is jelentős ideig légióskodott játékosként (Pintér, Csizmadia, de Boér és Supka is megfordult külföldön). Most itt a lehetőség, hogy tudásukat átadják, különösen azok, akik néhány éves karriert futottak be kint. (…) Bognár György paksi teljesítménye alapján az egyik legkarakteresebb edző, Pisont István pedig Magyar Kupa-győzelmével Kispesten – mondjuk így – berúgta az ajtót. Esetében ne hallgassuk el, hogy valamennyi válogatott mérkőzésén (20) szeretett egyesülete, a Honvéd futballistájaként lépett pályára. Klubkötődés, alázat, hit az elvégzett munkában. Ha ezt átplántálja játékosaiba, az már fél győzelem. (…)
és amelyben komoly elvárásokat támasztok mindenki felé a klubnál.
Délelőtt óta Pisonton, illetve Pisont kinevezésén jár az agyam. Legalább egy tucat lehetséges scenáriót végigpörgettem magamban, hogy miért pont rá esett a választás. (Azonban ezekből most egyet sem fogok leírni, mert nem képezik a poszt témáját.)
Előzetesen szeretném elmondani, hogy én rajongok Pisontért. Nála kevés jobb embert találni a modern fociban, benne meg lehet találni azt a szikrát, amiért valamikor megszerettük ezt a csodálatos dolgot.
Valamint előzetesen szeretném azt is elmondani, hogy – bár nem tudok más nevet mondani – én nem Pisontot választottam volna, mert egyszerűen, és nem fogom tagadni, prekoncepcióim vannak vele szemben. Talán mert túl jó embernek tartom ahhoz, amit 2020-ban a futball megkövetel egy edzőtől. Még Magyarországon is.
Viszont.
“A poszt, amelyben ismét bevallom a rajongásomat Pisontért/nak/hoz” bővebbenEsküszöm, miután elolvastam a klubhonlapon megjelent miniinterjút Urbányival, még jobban összezavarodtam, mint eddig voltam.
Amúgy se egyszerű a helyzet, próbálok mérlegelni magamban, végiggondolni, hogy mit tudunk, mit fogadhatunk el tényként, ezekből mire lehet fixen következtetni, mire nagy valószínűséggel, valamint milyen scenáriók lehetségesek az ismert változók mentén?
2020 egy bonyolult világ. Két éve minden sokkal egyszerűbb volt: a merev és egyértelmű struktúra miatt, ha nagyon nem ment, ha rossz irányba mutattak a számok, akkor ki lehetett mondani, hogy például: Supkának mennie kell! Nem feltétlen Supival volt a probléma, bár az eredmények vele nem jöttek, hanem a merev szerkezetből eredő meghatározottságokkal. Akkoriban az edző volt az a fogaskerék, ami a leginkább csereszabatosnak tűnt a rendszerben.
Van tehát min gondolkodni.
“Három nappal a vezetőedző kirúgása után megszólalt a szakmai munkát felügyelő sportigazgató” bővebbennem hiszek az ultimátumokban a futballban. akkor sem, ha állítólagos, mondjuk mert kiszivárogtatott, és akkor sem, ha tényleges. a futballban ugyanis nincs olyan, hogy nézzük meg még egy, két, három meccsen, és ha akkor se megy, akkor engedjük el.
ha már egyáltalán felmerült, hogy valakit el kell engedni, akkor a felmerülés mögött kell legyen gondolat, mondjuk egy teljesítmény értékelése; egy idősor, ami mutat egy nem kívánt irányba; egy tapasztalat, bármi, hiszen különben nem merülhetne fel az az elengedés, illetve az elengedést megelőző ultimátum, mint utolsó lehetőség.
én csak azt nem értem, hogy miért játszanak egyes vezetők mégis ultimátumosat? miért nem vallják be, hogy fingjuk sincs épp mit kellene tenniük; esetleg nem mernek felvállalni egy döntést; vagy egyszerűen váratlanul érte őket a kialakult helyzet. jó, ilyenkor mi is feltehetnénk a saját kérdésünket: akkor eddig mi jóval foglalatoskodtál, bélám?
az ultimátumozás egy vicc, legyen az valós vagy állítólagos. sőt, továbbmegyek: ha valaki a futballban ultimátumot mer adni, azzal csak azt bizonyítja, hogy ő a valódi ALKALMATLAN.
ui.: per definitionem (l. címben: Bakos, 1973) ultimátumot nem is lehet egynél több meccsre adni. egyre viszont tényleg minek?
ui. kettő: a sajtó megírta, hogy Bódog egy meccset kapott. állítólag.
Nyugalom, senkinek sem kell csalódnia, mert nem, nagyon nem értek egyet vele.
Nem azzal van bajom, hogy halasztani szeretnénk a Budafokot, hiszen vasárnap lenne egy NB III-as meccsünk is, ráadásul a meccs után két hét bajnoki szünet következik, ami talán elég lehet arra, hogy legalább a sportorvosiját visszakapja pár hiányzónk, szóval abszolút az érdekeink mentén próbálunk cselekedni a kérelemmel.
Ami viszont nem fér nekem bele, hogy mindezt nyilvánosan tesszük, mintegy nyomást gyakorolva az ellenfelünkre, akinek ugyebár a halasztási kérelem elfogadásakor a saját érdekeit kell elsődlegesen mérlegelnie, és csak másodlagosan a sportszerűségi érveket.
“Gondolom sejtitek, az lenne a meglepő, ha egyetértenék a Honvéd halasztási kérelmének bejelentésével” bővebbenAz Újpest az elmúlt napokban telesírta a magyar sajtót, hogy mennyire rossz nekik, mert játszaniuk kell az MTK ellen. Valóban, tényleg kellemetlen, hiszen nem kevés hiányzójuk van. Amit azonban nem értek a történetben, az a szükségtelen hangulatkeltés.
Vagyis az a hangulatkeltés, hogy mindig és mindenért az ellenfél a hibás az ehhez hasonló esetekben, ráadásul a halasztást kérő klubok gyakran mindent megtesznek azért, hogy a szövetség által hozott hülye szabály miatt kényelmetlen helyzetbe hozzák az ellenfeleket, ha azok esetleg nem mennek bele a halasztásba.
“Nehéz jó szabályozást alkotni a jelenlegi helyzetben, ezért különösen fölösleges hergelni az embereket” bővebbenMegfogalmaznék, majd kifejtenék pár állítást //
Feltételezem, hogy nem Pintérre gondoltak a törökök, de akkor vajon mire? Egészen furcsa drapi volt kint a tegnapi válogatott meccsen.
“A Török Történelemtanárok Egyesületének ajánlásával” bővebben
