Van olyan, hogy az egy gól és más semmi is bőven boldogság

ZTE – Honvéd 0-1 // osztályozókönyv

Az megvan, hogy az egerszegi volt Horváth Feri első olyan kispesti bajnokija, amelyiken mi szereztük meg a vezetést?

  1. Fradi // maradt is a 0-1;
  2. Felcsút // fordítottunk: 2-1;
  3. MTK // egyenesen kétgólos hátránnyal kezdtünk, majd fordítottunk: 3-2;
  4. Kisvárda // a hosszabbításban 0-1;
  5. Diósgyőr // nem volt gól a meccsen;
  6. Újpest // ismét kétgólos hátrány. A végét döntetlenre hoztuk: 2-2.
“Van olyan, hogy az egy gól és más semmi is bőven boldogság” bővebben

Érdekes megfigyelés, hogy az új edzőkkel mindig csak az első pár meccsen vagyunk kompaktak, később azonban iszonyatosan megnyúlik a csapat

Bp. Honvéd – Újpest 2-2 // osztályozókönyv

Valahol elképesztő, hogy mennyire nem találja magát a Honvéd játéka. Lassan két éve csak a szenvedés megy, minden esetleges, előremutató dolgot alig tapasztalni. Edzők, stílusok, szemlélet váltja egymást, egyedül a lényeg változatlan: az eredményesség (hiánya) és a kilátástalanság (nem hiánya).

Alig egy hónapja mintha megcsillant volna valami. Megszálltuk a középpályát, Hidi, Nagy Geri és Zsótér szétfutotta, agyonnyomasztotta az ellenfeleket, elől pedig ott van a két zseni, Balogh és Gazdag, akik majd megoldják valahogy. Balogh kinyúl a lábával, úgy vonzza be a labdákat, és úgy állítja maga körüli pályára, mint bolygók a keringőegységeket. Utána vagy rácsavarodik és elveszíti, vagy valami egészen váratlant húz, új teret nyit, amit vagy felismernek a többiek, van nem. Gazdag általában igen. Mondjuk, Gazdag talán az egyetlen, akiből jelenleg kinézzük, hogy egyedül is végig tud vinni egy támadást: helyzetig, gólig, kiharcolt tizenegyesig.

Megcsillant a remény, hogy össze tudunk rakni egy robotolós csapatot, akik képesek lehetnek kiszolgálni a támadókat. És akkor Nagy Dominik még a jövő ígérete volt, ahogy a sérült Bőle és Eppel is. Velük majd jobb lesz, könnyebb lesz. Nagy Dominik azóta játszik, jobb azonban nem lett tőle. Eppel visszatért ugyan, de a szombati pár perce egyelőre nem oszt, nem szoroz.

“Érdekes megfigyelés, hogy az új edzőkkel mindig csak az első pár meccsen vagyunk kompaktak, később azonban iszonyatosan megnyúlik a csapat” bővebben

Amikor az is valami, hogy egy agyonnyert meccset a spori jóindulatának köszönhetően legalább nem veszítettünk el

Még túl sem tettük magunkat rajtuk, erre majdnem megismétlődött a Kisvárda és a Budafok elleni fiaskó, azonban hatalmas szerencsénkre a spori nem adta meg a Diósgyőr gólját. Vanacek valóban rángatta Batikot, az is látható, hogy Batiknak nem sok esélye van felvenni a védőpozíciót emiatt, rá is játszik, ahogy kell, szóval simán visszafújható volt. Nem feltétlen szokás az ilyesmit, de adható.

  • 09.27. Újpest, 80. perc 1-2, -1 pont
  • 11.04. Felcsút, 90. perc 0-1, -1 pont
  • 11.29. Felcsút, 93. perc 0-1, -1 pont
  • 12.06. MTK, 85. perc 2-2, -2 pont
  • 01.30. Videoton, 80. perc 2-1, +2 pont
  • 02.13. Budafok, 92. perc 2-3, -1 pont
  • 03.07. Kisvárda, 92. perc 0-1, -1 pont 
  • 03.13. Diósgyőr, 91. perc 0-1 0-0, spori nem adta meg

Talán a kilencven perc, ha nem is nyomasztó, viszont mindenképp egykapuzásnak nevezhető focija, talán a bírói lelkecskéből feltörő igazságérzet, a lehajolás a gyengékért, a védetlenekért, az ártatlanokért, vagy ki tudja. A lényeg, hogy nem adta meg. Nyomasztó lett volna ennyiszer veszíteni a 90. perc után.

Az esetről videó egyelőre az m4sport.hu oldalán érhető el.

“Amikor az is valami, hogy egy agyonnyert meccset a spori jóindulatának köszönhetően legalább nem veszítettünk el” bővebben

Gólkirálynak hívják a háta mögött

Bp. Honvéd – MTK 3-2 // osztályozókönyv

  • mínusz kettő //
    • nem emlékszem // mikor fordítottunk meg utoljára mínusz kettőről meccset?
    • segítsetek! //
    • olyasmi sem // rémlik, hogy két egymást követő meccset is hátrányból nyerjünk meg.
  • két remek eredmény //
    • egymás után // bizakodó játékkal, stadionokat szétfeszítő mentális erővel,
    • azonban // várjunk még az elhamarkodott értékelésekkel.
    • Feri // remek tűzoltó, ezt már korábban is bizonyította, és valószínűleg a korábbi sportszakmai hierarchia felbomlása is (khm, milyen finom vagyok) óriási lökést adott a játékosoknak.
    • pár forduló múlva // ha tartjuk az elmúlt két hétben látott képet, akkor igenis nyilazzunk vissza, és mutogassunk ujjal a felelős(ök)re. Az már most látható, hogy a korábban csak vélt és képzelt hatalmas tartalékok könnyedén felszabadíthatók a csapatból, ha valamivel jobbak a körülmények.
“Gólkirálynak hívják a háta mögött” bővebben

Apropos, tudja valaki, hogy hol volt ez a mentalitás korábban? A befőttek mögött rejtegettük?

Felcsút – Bp. Honvéd 1-2

Pont kicsúsztunk a purimból, azonban mégis van okunk inni, amíg el nem mosódik a különbség bennmaradás és kiesés között. Tegnap ugyanis az utolsó pillanatok egyikét élhettük át, ahonnan, ha bekövetkezik, alig találni visszautat. A helyzetet fokozandó, a történet már-már sablonosan klasszikus vonalvezetéssel indult: kicsit még rosszabb, még lehetetlenebb lett Knezevic góljával.

Pedig jobban játszottunk, valójában mi futballoztunk, vagyis rászolgáltunk, hogy egy szerencsétlenül megpattanó labda tovább bonyolítsa az életünket.

Kell valami legyen a Kispestben, mert vissza tudtunk jönni, újra mi futballoztunk, és érezni lehetett, csupán idő kérdése, hogy mikor fordítjuk meg a meccset. Eszter pedig segített.

Eszter szerepére egyelőre Feri a legerősebb jelentkezőnk, míg a Hámán előtt letérdelni nem szándékozó Márdokeust valószínűleg egy közepesen klisés kasztingot követően a kispesti szív (vö. kulturális tőke Bourdieunél) játssza egy gázsiért – kollektíven. A perzsákat természetesen, figyeld, mekkora duplacsavar!, Gazdag vezetésével a csapat mészárolja le.

“Apropos, tudja valaki, hogy hol volt ez a mentalitás korábban? A befőttek mögött rejtegettük?” bővebben

Ha az Üllőin a Fradi kapusa a meccs legjobbja, akkor az jelent(het) valamit rád nézve

Kellemetlen, ebben talán több volt – ilyesmi. Hagyjuk.

Ahogy várható volt, Feri

  • négy védővel állt fel (4-1-4-1)
  • két mozgékony, idegesítő emberrel a középpályán (Nagy Geri, Zsótér),
  • Kamber helyett Lovriccsal (nincs ilyen, hogy helyett!),
  • az új igazolások közül csak Bőle kezdett, de őt nyilván ismeri Feri az NB I-ből.

Ami viszont váratlan volt, hogy

  • Balogh megsérült, ezért kényszerből Traorénak kellett kezdenie,
  • Traoréval a futballunk céltalan volt, a srác egyszerűen alkalmatlannak bizonyult a feladat legalább részleges megoldására,
  • a második félidőben és Gazdaggal centerben hirtelen futballozni kezdtünk. (Gale ügyeske, azonban még fel kell szednie magára egy kis futballt, hogy a csapatjáték szempontjából is értelmezhető legyen.)
  • Zsótért nem állították ki. A második félidő elejéig egy csúnya nézésre volt a pirostól.

Előremutató dolgokat nem mernék kimondani egy meccs alapján, azonban azt el kell ismerni, hogy a Fradi-Honvéd az NB I. szintjén egy egész jó meccs volt, különösen a második félidő.

“Ha az Üllőin a Fradi kapusa a meccs legjobbja, akkor az jelent(het) valamit rád nézve” bővebben

Elfogyott a türelem: ahogy feltételezem a szurkolók jelentős része, úgy én is neveket, felelősöket és vért akarok!

Bp. Honvéd – Budafok 2-3

Egy normális világban a Honvéd-Budafok 2-3 másnapján, amikor huszonegy fordulót követően, a bajnokság kétharmadánál kieső helyen áll a Honvéd, a szurkolók vért akarnának, és bár a Facebook/Instagramvalóságot inkább nem szeretném valódi valóságnak tekinteni, feltételezem, a felböfögött, odavetett vélemények ott is nagyjából hasonlóak lehetnek. Felelőst, bűnbakot, kirúgást, leváltást, megszégyenítést – vagyis vért.

A szurkolóknak elegük lett az eredménytelenségből, és elegük lett a hamis őszinteségből. A szurkolók nem akarnak több olyan interjút látni, posztot olvasni, ahol Jóska Pista középpályás lenyilatkozza: érezzük a felelősséget, még egyszer nem játszhatunk ilyen rosszul, a következő mérkőzésen javítanunk kell és javítani fogunk. Megértjük a szurkolóinkat.

Jóska Pista a nyilatkozat után három nappal pályára lép a Budafok ellen, és megmutatja, mennyire gondolta komolyan. Kiderül, kár volt minden karakterért. Jóska Pista még a látszatra sem ad, a budafoki ellentámadást szemmel, esetleg könnyített sétával kíséri, majd a gólt követően látványosan összeomlik: én mindent megtettem. A szurkoló ekkor kurvaanyázik.

Ilyenkor senkit sem érdekel, hogy az első félidőben lefociztuk az ellenfelet, sőt, eddig szinte az összes ellenfelünket, ha a mérkőzések végeredményébe beleszámítanak második félidők is.

“Elfogyott a türelem: ahogy feltételezem a szurkolók jelentős része, úgy én is neveket, felelősöket és vért akarok!” bővebben

Vannak pillanatok, amikor minden hiába, egyszerűen nem megy, és egy ilyen, hosszan elnyúló pillanat szinte az egész idényünk

Mezőkövesd – Honvéd 2-1 // osztályozókönyv

Kemény, kiábrándító, kellemetlen, közömbös – ilyesmi szavak jutnak eszembe a kövesdi zakóról. Valamint, hogy

  • bármennyire is erősnek tartjuk, ez még mindig csak egy bivaly kezdő kiegészítő emberekkel, mintsem egy komolyabb rotációra alkalmas, pihentethető keret. Ha Gazdag, Kamber és Lovric egyszerre hiányzik, akkor meg vagyunk lőve mind támadásban, mind – főleg utóbbiak miatt – a pályára kivitt akaratban. Nagy Dominik konkrétan súlytalan, ráadásul lepukkantnak tűnik.
  • 69 percet töltöttünk hátrányban a meccsen, és látványosan nem tudtuk feldolgozni. Pisont korábbi meccseiből (7) összesen négyszer, mindössze 72 percet vezetett az aktuális ellenfél, és ezekből csak egyet tudott megnyerni.
  • nem először fordul elő velünk, hogy pár percen belül két gólt kapjunk: Diósgyőr (42, 47), Újpest (77, 80), Videoton (65, 67), ZTE (66, 74), Mezőkövesd (23, 27), és akkor ott vannak a kb. tíz perc eltérések, mint az MTK (66, 77), Újpest (64, 77) – a 29 kapott gólunk felét(!) pár percen belül rúgták az ellenfelek. Érthetetlen.
  • Zsótér öt sárga, kihagyja Budafokot, Gazdit sérülés miatt hozták le félidőben. Az ág is.
“Vannak pillanatok, amikor minden hiába, egyszerűen nem megy, és egy ilyen, hosszan elnyúló pillanat szinte az egész idényünk” bővebben

22 perc* alatt az ember kijuthat a világűrbe és vissza, viszont arra kevés, hogy gólt lőjünk

Honvéd – Paks 1-1 // osztályozókönyv

Egészen magas minőségű rekordot felállítva sikerült nem megnyernünk a Paks elleni meccset. Mondok pár számot, hogy érezzétek:

  • a Paksnál mindössze 825 másodpercig, vagyis kábé 13 és fél percig volt a labda, ami a legalacsonyabb érték egy csapattól az idényben. A rekordot eddig is Paks tartotta 831 másodperccel, viszont akkor a fél csapata koronás volt, és az Üllőin játszottak. (az NB I. átlaga: 1567 mp)
  • a Honvédnál 2119 másodpercig, vagyis kábé 35 és fél percig volt a labda, ami, ha nem is idényrekord, de bőven elég élmezőnyhöz.
  • a különbség 22 perc, vagyis ennyivel több időnk volt eldönteni a meccset, és mégsem sikerült. Két csapat között ekkora különbséget labdabirtoklási időben egyedül az imént felhozott Fradi-Pakson mértek. Akkor a Fradi 5-0-ra nyert.
  • további érdekesség, hogy még így is az egyik legkevesebb ideig volt játékban a labda az idény összes meccsét figyelembe véve, vagyis kijelenthető, hogy a Paks meg sem próbált futballozni ellenünk.
  • viszont mi sem tudtunk mit kezdeni azzal, hogy ennyi lehetőséget kaptunk.
  • (azt diszkréten elhallgattuk, hogy a meccs utolsó 25 percében emberelőnyben játszottunk.)

*_ Gagarinnak, az első űrhajósnak a kilövéstől számítva 11 perc kellett a pályára állásához.

“22 perc* alatt az ember kijuthat a világűrbe és vissza, viszont arra kevés, hogy gólt lőjünk” bővebben

Egy meccs alapján ugyanúgy ne álmodozzunk a dobogóról, mint ahogy nemrég egy meccs is elég volt a kieséssel riogatáshoz

Videoton – Honvéd 1-2 // osztályozókönyv

A második félidő közepén volt egy pillanat, amikor tudatosult bennem, hogy négy belsővédővel, három belső középpályással, két szélsővel, és egy balhátvéddel játszunk. Papíron ugyan nem, de amúgy simán 5-5-0, jobbfutóban az isteni, ámbár öregedő Lovriccsal. Annyira 2012-ben éreztem magam hirtelen, hogy kerestem a telefonon a nyomógombokat, amikor át akartam dobni üzenetben Sámannak a fenti megfigyelésem. Sokan Lovricsot már 2012-ben is öregnek tartották.

A másik megfigyelés a cseréink. Azért nem mindegy, hogy egy – nyilván még erősen lepukkant állapotú – Nagy Dominik, vagy Bardea, Klemenz, Zsótér, Traoré van a padodon, és nem azt kell nézni, hogy melyik tizenhétévest engedte el az anyukája ilyen késői órán, hogy a hidegben focizgasson egy kicsit. Nem is tudom, mikor volt utoljára valóságban is létező, mérhető padja a Honvédnak?

“Egy meccs alapján ugyanúgy ne álmodozzunk a dobogóról, mint ahogy nemrég egy meccs is elég volt a kieséssel riogatáshoz” bővebben