Mastodon

Kilátástalan nyári szünetből hősies nyárutó, vállalható ősz és fokozatos beszürkülés a negyedik helyet eredményező íven

Régen írtunk már idény-összefoglalót, pedig a blog hőskorszakában (mondjuk úgy, amikor még csak a Kill’em All-jainkat meg a Ride The Lightningjainkat jelentettük meg Fantával, nem a mostani Load-okat) ez milyen sztenderd műsorszám volt. Most mindenesetre nekifutok egy ilyesminek, aztán a végső kivesézés úgyis olvasói reszort, csak megadom az alaphangot a kontentnek, hogy hantai modorral éljek.

Szépen elsuhant egy újabb félidény az orrunk előtt, épp csak most ocsúdtam fel én is a sokkból, amit a bajnokcsapat újabb kulcsemberei, így a magyar szinten klasszis tankká érő Eppel távozása és a pizzafutár Bozsikból elporzó robogójának látványa nyújtott, valamint a Bambával, Holdampffal és az üveglábúnak (hitt) Batik Bencével ezt ellensúlyozni kívánó kommunikációs és átigazolási bravúrok okoztak. Szinte tegnap volt, amikor Niederkornban kínomban röhögök a vendégkorlátnál, aztán máris 4 zsinórgyőzelem az NB1-ben, kis torpanás, majd 1-1 újabb siker, aztán az utolsó normális győzelmünk Kisvárdán már meg se volt, mert Atletiztünk Öccsel, úgyhogy győztes meccsen azt hiszem Szombathelyen láttam magunkat utoljára. A november meg olyan lett, amilyenek a novemberek, sőt a mi novembereink típusosan lenni szoktak: síkos, nyálkás, hideg és ködös. Vereség, döntetlen, vereség, döntetlen, a csapatból meg úgy elfogyott a kreativitás, mint az el nem dugult piszoárok a Bozsik WC-iben az utóbbi időszakban.

Nehezen tudom eldönteni, hányadán álljak mindezzel.

Ugye van ez a fordulat, hogy “ha ezt (értsd: a jelen helyezést) előre az orrom alá tolják, hát gondolkodás nélkül aláírom“. Tény, lettek volna ilyen érzéseim, mikor már voltak szegény Bambáék, de Vadi meg Uzi még nem. Mikor ők is megjöttek, kicsit vidultam, Vadinál nem is kicsit. Ő úgy kellett az infidót vesztett lelkeknek, mint egy falat kenyér. Uzoma pedig a szokásos évi egy jó csokkeaux igazolás. Örvendeztem, aztán az első EL meccs után megint rettegtem.

Ehhez képest a következő hónap álomszerű lett: csatárBoti beköszön a Progrésnek, zsinórban négy siker a Bohócban, csak a luxi út ne lett volna. Aztán Vadi el, Pilik és Hidi és Tischler ide, és őszintén szólva, papíron itt még nem tűnt rossz ötletnek a transzfer.

Mert a papír sok mindent elbír, a gyep kevésbé, ott kijön a valóság. Például az, hogy Hidi régi önmagához képest (is) fékezett habzással keresi korábbi énjét és az újabb külföldi kontraktot… hogy Pilík papíron irányító, Vadi meg nem, mégis utóbbi irányított, előbbi meg a legrosszabb Portilla/Coira (én nem szerettem)/Mancini/Bánföldi alibikarmester töltelékek rémképeit idézte. Hogy Tischi meg anno az MTK-ból egyből jőve még lehetett volna nagy igazolás, annak idején akartam is, de milyen érdekes, míg Eppel 2015-ben alászállt a dunaferri abisszikus mélységekbe, hogy az igazi zsákutcát megtapasztalva ugorjon hörögve Rossi segítő keze után és rántsa ki magát a saját hajánál fogva a megrekedt pályacsapdából – sikerrel, addig Patrik a Gyakadémián, a Vidinél és Újpesten padozott, gondolom nem egy zacskó Haribóért, vagyis semmi nem késztethette arra, hogy érezze, nagy a baj, ha még akar lenni valami értelmezhető karakter – legalább a Bohócban. Sajnos jelenleg ott tartuunk hogy az Uppe elleni egyetlen bajnoki góljának hozsannázhatunk – és tegyük is, mert rohadt fontos gól volt, és hátha beindítja, de… Eppellel összevetve -pedig adja magát a párhuzam csábítása- elég sivár a kép.

És igen, valahol ennél a váltásnál állt be a csapat a szürkevágányra. Először automatikusan most kisiklást akartam írni, de azért a 4. helyet (ami gyakorlatilag végig 3. volt) kisiklásnak nevezni erős negatív eufemizmus lenne, úgyhogy maradjuk az elszürkülésnél. Ősszel már toposzunk lett, hogy ez egybevág Vadi kiválásával, akit itt az olvasók fele meg is utált, én – nem, nem tudom, sokkal többre értékelem a gesztusát ezen a nyáron, amit tett a csapatért (végül is, ennyire sem volt kötelező jönnie…), mint mondjuk a talján szégyentelenét – pedig, ha belegondolok, a digó hatása józanul nézve azért objektíve fényévekkel nagyobb, bajnoki cím és gólkirályság, meg egy rakat assziszt Marcinak. Mégis – mégis nekem többet jelent Krisz gesztusa. Másnak meg persze pont fordítva, ezt is elfogadom.

De a lényeg: ha nem is lehet ezt egy emberre felhúzni, azért Krisszel mégis elment valami: a stratégia, az agyközpont  középről. Évek óta várom hogy Gazdag Dani a szekció élére áll és nem félszezononként 2, hanem inkább 6-8 mesterii gólpasszt ad és hegeszt 4 átlövést, Geri pedig egy picit, egy nagyon picit elkezd előre is passzolni, és látni a pályán. Ők mindketten tökélyre fejlesztették az alázatos aládolgozás művészetét, és amíg itt volt a taján fazonszabász, nyáron meg Vadi, addig remekül is ment mindez. De amikor a felelősség átkerülne rájuk, hogy stratégiát adjanak, az még nem megy. Pedig, lassan esetleg mehetne… mondom ezt úgy, hogy imádom a két srácot, és messze nem azt képviselem a blogon, mint azok a kommentelők, akik szerint itt mindenki középszerű sz*r. Merthogy Rossi nem véletlen hívogatja be Boti mellett Gerit és Gazdit is a keretbe, nem kegyelemből, mint sokan sejtik vagy sejtetik. Két kurva jó kis játékosról van szó, csak valami gát átszakadhatna a fejekben. Nem nagy gát ez, alig érezhető. És még itt szakadjon át, ne a Vidi színeiben, könyörgöm (síró szmájli).

Az ősz nagy felfedezettje sokaknál Holcsika lett. Nem nagyon tudok vitatkozni – az önbizalomfröccsöt a szövkaptól megkapó Filip tényleg az első csapathoz felkerülését idézi bátorságban, és ő például mer lőni – sokszor kegyetlen ergyákat, az igaz, de sokszor meg váratlan gólokat eredményezőket. Az UTE elleni tizi nagyon alázó volt – csak ne bízd magad túlságosan el, Filip. De tényleg szép ősz volt ez. Viszont az is igaz, sokszor azt érzem: amikor hátrányban szenvedünk és kéne valami csodahúzás (ez ment sokszor a bajnokcsapat támadóduettjének), az olyankor nem jön.  Ezen még lehetne javítani.

Gróf – kivi vagyok, meddig marad nálunk. A srácot érkeztekor egy közepes kapusnak véltem, jelenleg ott tartok, hogy nem a Honvédossága miatt javasolgatom válogatott keretbe, hanem mert ott a helye, a Fradiba belesült Dibusznál már előrébb jár – pedig honnan, milyen mélyről jött vissza ő is… Kemenesre emlékeztet abban, hogy Szabi első 3 éve is olyan volt nálunk, hogy kineveztem új Vezér Ádinak. Csak aztán a második 3 éve meg inkább Tóth Józsi éett, ha értitek, mire gondolok. Gróf jelenleg szárnyal: az első másfél évének biztos, sztenderd teljesítményei helyett már egyenesen bravúrokkal, de hogy még nem az új Notám, az a néha elszálló lepkelabdáknak köszönhető. Alapember lett, az biztos: a távozása nagy űr lenne már most télen, de nyáron is. És bónuszként igazi kedvelhető figura, kellenek nagyon az ilyen helyi hősök a csapatba. Megérdemelte a KLTE díját.

Ahogy megérdemelte volna a nálam “szezonember” Botond is. Boti, akit anno az Eger elleni MK-n láttam először a felnőttek közt egy ótvar novemberi kedd estén 2010-ben, és akit akkor kinéztem, hogy na, az új Garaba (RW szereti a nagy megmondásokat, állapítja meg az olvasó, és igaza van). Aztán Rossi szélsőt csinált belőle, és amikor néha visszatette középre, a szélen remeklések után húztam a szám a belső bizonytalanságok miatt. Boti meg csak hajtogatta az interjúkban, hogy márpedig ő belső védő. Rossi aztán megtalálta a 3-5-2-ben neki a Chiellini pozíciót és ez az áthidalás működött. Na igen. Idén viszont már azt mondom, Boti most már úgy játszik, hogy a 4-4-2-ben sem szarnék be vele középen, sőt, 6 év múlva egy újabb Honvédban egy fiatal saját nevelésű középhátvéd mellett nagy visszatérő öregként simán elképzelem, hogy megyünk vele a bajnoki címért. Csékáként. Már ha Nagy Geri épp nincs itthon :) Szevasz Boti, hiányozni fogsz, nagyot mentél idén.

És végül Supka.  Kevés megosztóbb edzőnk van a szurkolók, kommentelők körében, és ezt valahol igazságtalannak érzem. Ha Rossit egy nagyon szigorúan 10-es skálán 8,5-9-es edzőnek tartom jelenleg (akiből lesz 10/10-is) , akkor Supitó 7,5-8, simán. De nem 4, aminek sokan itt lefestik. A nyári melója szerintem pedáns volt. Egy vezéreit vesztett keretet kaott össze, jó hangulatú brigáddá (dirr) kalapálva, és a Vadira felhúzott stratégia, rossi-i alapokon, de már Supka ízekkel, ez működőképes volt. Arról nem ő tehet, hogy Vadi távozott, Eke lesérült. Amiről viszont igen: a Lukács-Tischi csere papíron remeksége, jajj, mint Zsolnai papíron remek ötlet idehozatala, nem volt egy díjnyertes ötlet, és ugyanabba a folyóba lép bele Attila sokadjára, megint nem bízunk a fiatalokban, komolyan, örvendek, hogy Baráth, Nagy Geri, Holcsi és Gazdi már 6-7 éve túl vannak az érettségin, így volt esélyük a kezdőre :)   Sokan írtátok, hogy Lukács nem illett a játékrendszerbe, ezért kellett mennie… hova nem illett? Két gólt vert az első két meccsünkön, és legalább Danilo és a mellé érkező két torony mellett lett volna taktikai alternatíva elöl, egy gyorsabb, apróbb arc. Igaz erre itt van Milu is – nem is nagyon játszatjuk. Supka életkor-defenzivitása jön itt elő megint: a játékos (túlzok) szinte 26 felett kezdődik nála. Megnézném a Milan vagy a Juve élén, most nem viccelek (nagyon), azokat a kereteket neki találták ki, 36 alatt nincs védő. Tehát ahol lépni kéne: az a fiatalokkal való kapcsolat és bizalom. Mondjuk attól is égnek áll a szőr a hátamon, amikor ebben összevetik őt Rossival, mint a fiatalok nagy mentorával – ne feledjük, a kopasz guru csak az MLSZ szabály és Cordella távozása után lett nagy fiatalbarát, első 2 évében tolt ő Prosser és Daru helyett mindeféle Bóna Zotya bát meg Lupolit, Mancinit és Testardit, később Punosevácot meg Palaciost is, ha azt kellett. Viszont amikor meg fiatalt kellett, azt elismerem: motiválni jól tudta őket (a bajnoki évben – de előtte… a pécsi 2013-mas vereség rájuk kenése, majd lemondás – jujj). Szóval Supka stabil, kiegyensúlyozott és biztos kezű kispad-kapitány, szürkülésre hajlamosan – kérdés, ebből az egyrészt nála menetrendszerinti, másrészt a jelenlegi körülmények szüle szürkülésből ki tudunk e kászálódni tavasszal. Én szurkolok neki, mert még mindig a jelenlegi legjobb megoldás Rossi után – aki meg random olasz edzőért sír, az emlékezzen Vierchowodra, vagy a jelenleginél is fényévekkel nézhetetlenebb rottyra, amit Morales produkált, és lássuk be: a tar Misterrel iszonyat nagy szerencsénk volt, de nem törvényszerű, hogy ez mindig így lesz. Úgyhogy bátran a fiatalokkal, Supka mester, mert ne feledjük: a bajnokcsapat is abból lett, hogy lenyomtunk 4, hol jobb, de sokszor inkább rosszabb idényt a későbbi sampionok magjával, majd miután kibosszankodtuk magunkat Gazdi, Holi, Geri,  Boti kezdeti tétovázásain, bénázásain, lett egy tökéletes gépezet, rutinos bajnoki gerinc belőlük. De lassan ők kirepülnek a fészekből, és ha a többi kadét nem kap esélyt, akkor a semmiből nem lesz új elit-alakulat…!

Közepes ősz volt ez így összessgében tehát, de tűzközelben vagyunk, és én azt mondom: a nyári események után ez így V.Á.L.L.A.H.A.T.Ó. (a központozást látva Fanta ráharap a globus sóletkonzervének a dobozára otthon, innen is üdvözlöm).

Olvasóinknak pedig boldog téli szünetet, a stadionokban februárban találkozunk!