Osztályozókönyv – DVSC-Kispest

A tegnapi találkozó kapcsán elkészítettük a szokásos osztályozókönyvünket is. Nem meglepően a tegnapi elszánt védekezés eredményeképp elsősorban a defenzív részleg mutathat fel magasabb osztályzatokat – a támadószekciónk ezúttal harmatosabb volt. Érdemjegyek, dicséreték, szurkolói szemmel való siránkozás a tovább után.

 

 

KEMENES: Végre visszatért a gólvonal elé – ám hova tűnt az őszi Kemenes Szabi? A második gólnál elkésett a kijövetellel és Salami majdnem másodjára is megtréfálta… reméljük, csak átmeneti formaingadozást láttunk 4.

LOVRICS: Hozta azt, amit az utóbbi meccseken is. Így tovább! 5.5

DEBRECENI: Magabiztos volt hátul – többnyire. A Szalámi-gólnál az egész védelem elmarasztalható, viszont többször is jól mentett, gólja meg a legjobbkor jött. 6. Sport TV-s meccslegjobbi díja megérdemelt.

BOTIS: Ma is tolta sallangmentes játékát, a Cicó-gól előtti szabálytalanság sajna szükséges volt. Nem sokszor cifrázta hátul, nem lehet rá sok rossz szavam. 5.5

HAJDÚ: Zakatolt fel s alá, gólt is vállalt, fontos tagja a keretnek. Nem írom le n+1. alkalommal, hogy mennyivel értelmesebb volna egy sorral előrébb tenni (mégis leírtam). Talán ha a sérültek felgyógyulásával kiegyenesedik a keret…? 6

AKASSOU: Az első félidőben nem ismertem rá. A tavaly a Bohócliga legjobb szűrői közé magát beküzdő elefántcsontparti arc hihetetlen mélyrepülést mutat, alibizik, ténfereg. Remélem sürgősen összekapja magát és nem a jól ismert “afrikai játékos beszürkül Kispesten” pályaívet futja be. 3.5. Cseréje, Hidi szimpatikus srác, de nagyon kéne bele némi spiritusz és robbanékonyság, ez így kevés lesz. 4

HORVÁTH ADRIÁN: Szerelni, rombolni úgy-ahogy okés, és ma többnyire ez kellett. Ha viszont passzjáték, támadásépítés kellene… “Passzain” tegnap is csöndben sírdogáltam a Loki kapu mögött. Még nagyobb gond,  hogy jelenleg sajna mindhárom szűrőnk (Hidi, Adri, Aka) nagyjából ilyen kategóriájú. 4

NAGY GERGŐ: Nem megy Gergőnek egyelőre, nem akar összejönni az áttörés, amit különösen sajnálok, hiszen a felkészülés és a tavaly év végi meccsek során úgy tűnt: nagy durranás is lehet belőle. Leírni azonban nem szabad, ne kövessük el ezt a hibát! De bátrabban, Gergő, bátrabban! Tegnap ez csak 4. Cseréje, Sadjo inkább taktikai jellegű váltás volt, félig időhúzó, félig a Dombi érkezésével orrnehézzé váló DVSC-jobboldal megregulázását szolgáló jelleggel (-).

ZELENKA: Fáradtan mozgott ma, bár próbálkozott játékba avatkozni, tehát nem látom rajta a Macko-féle alibi jeleit. Az idő eldönti, hogy nagy reményeimet beváltja-e. Ez most csak 4 volt. Cseréje, Moreira is hozta a standard 4-est…voltak elfutásai amik végén rendre összeesett vagy elpasszolta magát, de hát ismerjük. Még ideírom sokadszor is hogy “legalább hajtott”, de ez nem sokunkat boldogít.

IVANCSICS: 1-2 olyan mozdulata volt ami régi önmagát idézte, de továbbra is olyan leeresztettség érzés lengi körül. Küzdött is, faragták is, de a régebben nálunk és Siófokon is védjegyszerű improvizatív baloldali játéka nem nagyon villogott  – igaz alig támadtunk. 4.

DANILO: Megtartja a labdát: pozitívum. Simán pályázhatna államtitkári pozícióra a Monthy Python féle “Furcsa Járások Minisztériumába” – ez vicces, de focipályán inkább negatívum. Crouch is kreténül mozog de veri a gólokat – Dani sokszor labdát se tud kezelni. Néha vannak remek momentumai, elfutásai – aztán jön az egy darab csele, ami után labdavesztés, kontra. 4.

Fotók: Lovi (honvedfc.hu)

Kiszenvedtük… – DVSC-Kispest beszámoló

Kétszer három órát vezetni azért, hogy nagy valószínűséggel egy méretes parasztlengőt helyezzenek el az ember naiv orcáján, hát nem egy nagy deal. A Kispest-szurkolók kábé ilyen életérzésnek vannak kitéve az elmúlt 15 évben -kisebb-nagyobb szüneteket leszámítva. Hogy miért éri meg mégis a (z ezúttal Debrecenbe történő) túra? Mindjárt kifejtjük.

 

 

A hétvége végre az igazi kora tavaszt is meghozta, így szemben az elmúlt hetek lelátói korlátokhoz fagyást eredményező időszakával, végre tényleg a hamisíthatatlan március-áprilisi, párolgó földszaggal- friss fű- és megfáradt szotyi-illattal telt stadionok várták a 19. fordulóra kilátogatókat országszerte (bár Debrecenben a kapu mögött még fagyott foltokat is találtam a sártenger közepén). E körülmények összességében jóval vonzóbb körítést kínáltak a meccsnek, kíváncsian vártam hát milyen derbi sül ki a Hemingway éra elejét leszámítva általában egyesélyes DVSC-Kispest párosításból (manapság ugye nem mi vagyunk egy debreceni meccs favoritjai, míg a boldog ’90-esek elején rendszeresen gyaláztuk a cíviseket).

A találkozó első harmada a várakozásokat igazolta: a mostanság megfáradóban lévő Debrecen úgy-ahogy nyomott, mi úgy-ahogy álltuk a sarat. A gyenge színvonalú meccsen a Lokiból Szakály próbálkozott a szélen jobb megoldásokkal, de halvány volt, ahogy szerencsére a Dolcetti alatt a Bozsikban egyszerűen 12 éves menekültnek nézett, azóta NB1-es sztárjátékossá fejlődő Yannick is. Kabát Warrior szétvarrt alkarját is igénybe vevő bírófenyegető hőzöngésén túl nem mutatott sokat, szóval úgy nézett ki: tartjuk magunkat.

De még hogy! A 20. perc táján első valamirevaló beívelésünkbe Debrő piszkált bele elöl, 0:1. Remekül kezdtek alakulni a dolgok. A derék cívisek megposszantak a lelátón, a saját játékosaikat betaláló beszólások már-már a korzónkat idézték. Mi nem sok veszélyt jelentettünk elöl (Danilo a 10-ből 9-szer előjövő gyenge napját fogta ki, Zelenka mesternek pedig Presser nyugodtan dúdolhatta volna a Sose halunk meg c. film főcímdalát: „Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál”), de a lassan beidegeskedő DVSC ellen most ez is elégnek tűnt. A 45. percig. Botis hozott össze egy szabadrúgást a 16-osunk előtt, Czvitkovics kapura lőtt, a sorfalunk felállása kimerítette a „necces” fogalmát, Kemenes mozdulni sem tudott a löketre (1:1).

A szünetben azon polemizáltunk a fotós kollegával, hogy szokás szerint a legidiótább pillanatban bekapott gól mennyire vet minket vissza. Úgy festett: nagyon. A Loki úgy gondolta rövidre zárja a bulit, és a frissen becserélt, évek múltán jó eséllyel Bohócliga név-nívódíjas Eugene Salami szalámizta fel a védelmünket és ért el közelről gólt (2:1). Nettó 3 perc alatt omlott össze az addigi talmi kártyavár. Ekkor jó eséllyel egy nagy vereség is kinézett. Közben az indiszponált Akassout már lekapta Supka, s ekkor Zelenka helyére Moreira állt be – nem sok jót ígért mindez  a záró fél órára.

Ám ez a Loki már nem az a Loki. A debreceniek visszavettek, mi meg felálltunk a padlóról, szédelegve bár még a beszedett két gyomrostól, azért tétován mégis megpróbáltunk fel-felcirkálni  a Loki 16-osáig…. sőt, a félidő közepén, váratlanul a cívis állcsúcsra is sikerült elhelyezni egy szép csapottat: Hajdú lövése valakin megpattanva vánszorgott a szerb DVSC-portás hálójába! 2:2!

A Debrecen megpróbált újfent felpörögni (kíváncsi vagyok, a visszaállásuk az évad eleje óta tartó punnyadásuk jele, vagy Scasny bá taktikázta el magát…-ha az utóbbi verzió igaz, vendégem egy csapolt Moravské Sklepny-re), de Salami kapufáját leszámítva (amikor is Kemenes mellett az én tarkómon is kicsapódott a jeges veríték) már nem nagyon volt puskaporuk.

Az előzmények ismeretében és a meccs alakulását tekintve egyaránt meglepő a pontszerzésünk, jól jöttünk ki az adok kapokból. Az igazi az lenne, ha ez kicsit megdobná a csapat csorbult önbizalmát és a következő fordulókban ill. a Vidi elleni keddi kupameccsen már a játék tudatossága is javulna ennek eredményeként. Nincs könnyű dolga mindenesetre Supkának, a kispadunk nagyon rövid, és azzal hogy láthatóan ő is szembesül a használhatatlan arcokkal (Rouani pl. hogy eltűnt a szűk keretből  2 meccs óta), egyre fájóbb a szűk variációs lehetőségek köre. A találkozó végi sajtótájon a szakvezető mindenesetre nem volt szomorú a debreceni pontszerzés után, jó lenne ha Fehérvárott is vidáman beszélgethetnénk.

A kaland végén hazaérve, szerencsére a Kós Károly téri közértet még 1 perccel zárás előtt elcsíptem, így sörökkel bőven feltankolva értem haza. Kellett is a komlóbevitel – elvileg „ünnepi” az alkalom, első tavaszi pontjaink megvannak… még inkább sarkallt azonban a tény, hogy a kispesti kollégák melletti egész napos absztinens sofőrködést követően végre én is megbonthattam a magam jól megérdemelt palackjait. Nem mondom, hogy rosszul esett a wekerlei éjszakában.

Fotó: Lovi (honvedfc.hu)

Nyerünk Debrecenben, és kész!

A holnapi napon végre harmadik állomásához érkezik a múlt vasárnapi Fradi-meccsel indult, majd szerdán a listavezető Fehérvár vendégjátékával folytatódott „játsszuk le egymás után a gázos csörtéket, majd nyalogassuk a sebeinket egész tavasszal” című sorozatunk. Szombaton ugyanis a címvédő Loksi otthonába látogatunk, az esélyeket a hajtás után latolgatjuk.

Érdemes leszögezni az elején, hogy Debrecen a lehető legnegatívabb helyszín aranylábúink számára a 21. században, hiszen egészen 2001 tavaszáig kell visszapörgetnünk képzeletbeli statisztikánkat ahhoz, hogy kispesti győzelmet tudjunk felidézni a Hajdúság fővárosából, azóta tulajdonképpen csak asszisztálgatunk a vendéglátóink hol kisebb, hol nagyobb különbségű sikereihez.

Mostanra azonban eljött a mi időnk és ezt többféleképpen bizonyíthatjuk!

1. Az első és talán legfontosabb szempont a számmisztika. Mint ismeretes, tavaszunkat kétgólos vereséggel kezdtük a nyóckerben, a zöldek és a Vidi ellen viszont folyamatosan redukáltuk a különbséget ellenfeleinkkel szemben, így a DVSC ellen már egygólos sikernek kell következnie! Ez a legerősebb érv, amiben hihetünk, kudarc esetén már nem fogadjuk el Supi bácsitól a „nem volt szerencsénk” frázist. Ezt a meccset – statisztikailag – be kell húzni!

2. Racionálisabb, de talán kevésbé erős indok, hogy az eredményekkel együtt a csapat által mutatott pörformansz is némi fejlődésen ment át az elmúlt hetekben. A Hungária elleni, majdhogynem értékelhetetlen, helyenként lötyögésként is leírható produkció után Prukiék ellen már egy félidő erejéig, míg a listavezetővel szembenahogy a Mester is említettehetven percig játszottunk tűrhetően, így (szintén a számmisztikát alapul véve) Debrecenben már össze kell jönnie egy teljesen végighajtott meccsnek, de csak ha a fiúk is így akarják. Bár sérültjeink igen lassan lábadoznak, közülük igazán csak Hercegfalvi Zoli kreativitása hiányzik igazán, őt azonban pótolhatja a rohadt lassú fizikailag még láthatóan nem tökéletes Zelenka, aki a napokban megkapta a Demjén Rózsi becenevet, lengyel nemzetiségű blogger-riporterünk szerint pedig „nagy kedvenc lehet” a morva skac.

3. Végül érdemes egy kicsit ellenfelünk formájával is foglalkozni, mert az utóbbi hetekben ott is beütött valami Kispest-faktor-szerűség. Az mindenesetre biztos, hogy ha a derék Zdenek mesternek megmutatják a kecskeméti katlan képét, esetleg Szivics edző egyik visszafogottan elegáns portréját, a cseh úriember fénysebességgel katapultál a legközelebbi ágy alá, vagy egyik játékosa öltözőszekrényébe. A DVSC sorozatban háromszor szenvedett vereséget a Széktói Stadionban, a végén már tényleg rossz volt nézni, hogy egy hazai szögletből úgy lett gól, hogy támadójátékos a labda tíz méteres körzetében nem leledzett. Bács-Kiskun vármegyéből kiszabadulva aztán nagy nehezen begyűjtötték a három pontot a dobogós (piff) Paks ellen, de csak a Fradi által már megannyiszor alkalmazott öngól+tizi kombóval, hátrányból.

Remélem, a tárgyilagos esélylatolgató poszttal sikerült felspannolni mindenkit, akinek tehát van szabadideje, pattanjon fel a vonatra és lepje meg a csapatot a debreceni mobilaréna vendégszektorában!

(Az elmúlt évek eredményeit ezúttal – az optimizmusunk megőrzése végett – nem közöljük.)
Fotók: Jómagam.

Supka Attila a mérkőzésről – mi pedig egy boxeralsóról

A találkozót követően vezetőedzőnk értékelte a látottakat és némi előretekintésre is vállalkozott a cívisvárosi mérkőzésünk kapcsán, illetve a csapat összeállásának folyamatáról.

Az utolsó kérdés kapcsán megkerülhetetlen annak a felvetése: a hazai játékvezetői és asszisztensi körben hogy vagyunk képesek összevadászni ennyi sült brokkolit. A meccs jelentéhez ugyanis a 2. játékrész közepén értünk el, mikor is Vólent helyére Supka edző Brightot akarta beküldeni. Nos a cserénk 5 percig húzódott mert a túlbuzgó partbíró a stoplik ellenőrzése után a kiwi srác nacija alá is bekukkantott majd intett hogy bukó van, itten nem lesz beállás és elfutott szöglethez lengetni. A kispad 5 percen át könyörgött neki hogy jöjjön vissza megnézni még 1X az esetet de egyáltalán kideríteni hogy mi a problema?! Partjelzőnk azonban csak peckesen integetett hogy ő a maga részéről lezárta az esetet. Végül érkezett SzabóZsé és ő is belesve a Bright-i gatya alá végül engedélyt adott a cserére. Interjúnkból kiderül, hogy az epikus szenvedés oka prózai volt, én meg azon gondolkozom, az ilyen (szereplés-orientált, az hagyján de a szabályzathoz is tufa) csókákat mint a derék vonalbíró, honnan szerzi be ilyen nagy tételben az MLSZ?

Hihetetlen.

Fotó ismét Babar.

Még nem dőlt el semmi (?) – Kispest-Vidi MK beszámoló

Az utolsókat rúgó tél egy hideg, fogvacogtató estével kedveskedett a Bozsikot szerdán úti célul választó kispesti és fehérvári szurkolóknak az aktuális kupafordulóban. MK meccsre került hát sor kedvenc stadionunkban és bizony nem a párharc esélyeseiként készülhettünk a kezdő sípszóra – dicső MK-s közelmúlt ide vagy oda. Supka azért olyan eredményt célzott be a meccs előtt mellyel még élne a remény a jövő keddi visszavágóra, lehetőleg kapott gól nélkül – ezt a vágyálmot kisebb defektusokkal (már amennyire a bekapott gól kicsi) azért kvázi hoztuk.

A Fradi elleni derbihez képest jóval szellősebb lelátók előtt került sor a mérkőzésre. A Vidi “B jellegű” csapattal érkezett, főleg támadószekcióban, nálunk pedig egy amolyan “a lehetőségekhez képesti vegyes” futott ki a gyepre. A védelem pl. abszolút első soros volt, ám lehetőséget kapott a gólvonalon Kemenes, szűrőben pedig az inkább tartaléknak minősülő H. Adri és Hidi, elöl pedig az ifjú tehetség, a Sisa alatt anno az NB1 mélyvízében már megmártózó Vólent.

A találkozó álmos kupa jelleget mutatott kezdéskor, nekem a két évvel ezelőtti, Kecsó elleni hazai MK meccsre emlékeztető módon. Sokáig nem történt semmi érdemleges, majd szép lassan elkezdtük átvenni az irányítást. E pálfordulás hamar eredményt hozott: azt hiszem Zelenka indította Lovricsot, a horvát bekk jól osonkodott el a jobbszélen, centerezését pedig a Danilóra mozduló Bozovics mellett Zelenka belsőzte a kapuba! A korzón csak Pelenkaként emlegetett irányítónk tehát második meccsén már be is köszönt, várjuk a folytatást! (Ahhoz viszont no comment hogy egy-egy rosszabb passza alkalmával már jött is jól megszokott ordenáré szidás egy-két torokból “ez is minek kell nekünk” felütéssel. Én kérek elnézést.) A félidő hátralevő részében a játék képe már nem nagyon változott, belőlünk sajna hiányzott a 2. gólhoz kellő plusz, ami majd a 70. perc után meg is bosszulja magát.

A szünetben határozottan jó kedvvel tekintettem a II. félidő elé és a kiürült műanyagkorsó fenekére – uraltuk a meccset, a Vidinek alig volt momentuma. Egy + gól azonban nagyon hiányzott a nyugodt visszavágó fogalmához.

A II. játékrész első harmadában aztán 2 hatalmas ziccert is rontottunk – ekkor nem sok hiányzott a Vidi megregulázásához. Ám ami hiányzott az hiánycikk is maradt, a Dottore cserélt, jött a már szünetben bevetett Nikolics és Polonkai mellé Gosztonyi is, a Fehérvár ritmust váltott – jött is az egalizákló találat. Védelmünk egyszer hagyott ki, a 2 cserejátékos által behülyített hátsó alakzatunk csak leste Nikolics találatát. NAGY KÁR VOLT EZÉRT! Félek, sokba kerül majd nekünk ez a Nemanja-gombóc. Percekkel később Kemenes egy remek kijövetellel akadályozott meg egy újabb találatot egyúttal -remélem- jelezve a kispad felé hogy kivel kezdjünk szombaton. Meleg lett a pite. A végére aztán védelmünk úgy-ahogy helyreállította önnön stabilitását elöl azonban már impotensek voltunk, ezúttal sem Azevedo, sem Bright nem tudott sokat hozzátenni az attakokhoz.

1:1. Sajnálatos a kapott gól, nem is kicsit… Azért az eredmény nem egy vészesen rossz kiindulási alap a fehérvári túrához – bár nagy kérdés, a sóstóiak játszanak-e még egyszer íly ötlettelenül mint ezen az estén.

A sajtótájon jó hangulat uralkodott, Mezey voluntarista gesztusroham részeként dícsérte a “masszív Honvédot” és a “remek színvonalú, élvezetes kupatalálkozót”. A Dottore kissé régi gombfocis önmagamra emlékeztet. Én is ha győztem vagy iksz lett, nagyvonalú szóvirágokkal dícsértem az ellenfelem, modoros, egykori Népsportot idéző közhelyeim helyből pofont értek volna. Viszont ha kikaptam, az egész világ hibás volt… emlékezhetünk, a Moraleses fehérváris siker után minden voltunk csak masszívv, szimpi csapat nem – ellenben bekkelős förmedvények Mezey szerint.

Hazafele a 42-esről lecsúszva gyalogolhattam végig az Adyn hazáig. A wekerlei estében épp a főtéren rongyolva át a kivilágított, regionális operatív programból kistafírozott kulisszák látványától elérzékenyülve magamhoz képest ultrameglepő módon optimista hullám  kapott el: lassan itt a tavasz, mi meg elkapjuk a Vidit a visszavágón? Aztán bekanyarodva a sötét Mészáros Lőrinc utcába egy alattomos kátyúba lépve 1 dupla cukaharát idéző performansszal zuhantam majdnem az árokba, ami azért visszarántott a realitás talajára. Jó lenne ha a jövő kedd nem ezt tenné velem -velünk.

Jó: Kemenes, Debreceni, Botis, Lovric, Zelenka, Vólent.

Fotó: Babar.

A Kispest-faktor. Kispest-Videoton MK beharangozó

Ma este 18 órakor jön a Vidi az MK-ban. Csapatunk nem szárnyal igazán, a Vidi magabiztosan menetel első bajnoki címe felé, markánsan jobb kerettel a mienknél. Este hideg lesz, a sör nem csúszik, kinéz egy oktatás nekünk – miért érdemes kimenni? Észérveket nem tudok mondani, emocionálisakat igen. Két dolog miatt. Ezekről bővebben, néhány korábbi mesterünk nyilatkozataival együtt, a hajtás után.

 

 

Egy. A Kupa az nekünk fekszik, nekünk találták ki, nekünk áll a zászló. Mindegy hogy a bajnokságban épp hol szenvedünk. Ahogy a labdabiztoson egyszer egy remek posztban valaki már rávilágított: módosítani lehetne az elmúlt évek tapasztalatai alapján a versenykiírást is, hogy mi csak az elődöntőknél kapcsolódjunk be, odáig úgyis eljutunk. Nos ez most nem lesz sétagalopp de ha tartani akarjuk a hagyományt akkor most bizony meg kell dorgálni a Doktor úrékat.

Kettő. A Kispest-faktor. Ez egy érdekes jelenség. Jobbára a negatívumait élvezzük. Főbb elemei közé sorolhatjuk, hogy bármely volt játékosunk, aki itt rém gyenge volt ellenünk mindig beköszön, tuti egyes meccseket szívunk be hazai pályán bármikor, ha kicsit kiegyenesedni néznénk ki akkor pedig jön valami belső vagy külső botrány és máris földbe áll a szép sorozat. Ha győzelmet várok valaki ellen mert egyszerűen nem lehet más az eredmény, akkor tuti a bukás. Na de. Sajnos ez ritkább eset, de igaz. Ha leírom a csapatot, akkor mindig jön valami csoda-szerűség. Mint Szurgenttel Zalaegerszegen, a Kozarekgólos meccsen. Mint Komorával 1997 őszén a Fradi ellen. Mint Supka első őszén, mikor sorozatos szopolák után idegenben rúgtunk 4-et a mumus Kaposvárnak a Kupában. Mikor a Vác elleni hazai megaláztatás után megfingattuk a Sampot. Hát most ebben reménykedek, halványan, minden alap nélkül.

Úgyhogy most vissza a melóhoz, valahogy kibírni szemkifolyás nélkül a monitor előtt, 5-kor aztán start, 3/4 6 Bozsik, Holé úrnál kikérni a csapolt árpalevet aztán várni a csodát.

További hosszas polemizálásra most nincs időm, ezért a rövid esélylatolgatás után inkább néhány korábbi edzőnket kerestük fel, arra a kérdésre várva tőlük a választ: mit várnak a kétmeccses párbajtól.

 

 

 

 

Fotók, innen, onnan: calcioservice.com; origo.hu; mtv3.fi; nasljerseys.com.

3D-ben a Bozsik-stadion

Épp a Google népszerű Earth alkalmazásában volt dolgom, és teljesen véletlenül (na persze) vettem észre, hogy egy kedves rajongó nem csak megrajzolta, hanem fel is töltötte a Bozsikot körüljárható, három dimenziós modellként.

Megnézhető közvetlenül a programból, online, vagy beágyazva ebben a posztban.

Köszönjük, és gratulálunk.

.

Osztályozókönyv – Kispest-FTC

Tartva a magunk által felállított tradícióinkat, osztályozzuk a tegnapi gladiátorinkat akik sajnos elvéreztek a Schembri-Heinz-Csizi gáton. Talán évvégén egy összegzést is készítünk, hanta meg egy menetrendszerinti varázsexcelben vagy egy SPSS klaszteranalízissel súlyosbítva kihozhatja a saját házi rangsorunk nyertesét – aki egy 1 éves csak.blog előfizetést nyer. Képzelem, hogy felspannolja ez majd Rouanit, Danilót vagy épp titkos favoritomat, Zelenkát. No azért nyomjuk.

TÓTH IVÁN: Csúful benézte a szabadrúgásgólt – de a védelem éppúgy elmarasztalható. Schembri ellenében volt egy szép kijövetele, de én már Kemenes Szabit tolnám vissza a gólvonal elé. 4.

LOVRICS: Balhátvédnek és középső védőnek hoztuk, most a jobboldalunk eltűntével a másik szélre vezényelte őt ki Supka mester. Játéka ugyanúgy tetszett, mint az MTK ellen. Elöl mondjuk szegény nem nagyon használható, de nem is ezért hoztuk. 5.5

DEBRECENI: Még mindig nincs csúcsformában, most is voltak érthetetlen előreívelgetései, és robbanékonysága is lehetne jobban a topon. 5.

BOTIS: Nagy küzdő, most is kissé stabilabb lett a védelem a visszatértével, és még egy posztumusz Plókai suhintásra is volt ereje elöl – csak míg elődje azt beverte 1999 decemberében, addig ez most Sorinnak nem sikerült. 5.

HAJDÚ: Dettó mint az MTK ellen, elöl szép dolgokat művelt, hátul átlagos teljesítmény. Őszi formája némileg hanyatlóban de így is erősségünk. 5.

AKASSOU: Hol van az őszi Akassou? A szerelések, ha épp nem Schembri-lábat forgácsolt még kb. mentek, de az indításai katasztrofálisak, voltak, a 40. percben seggberúgott labdája legalábbis Bánföldi díjas, ha meg nem indít és hátrajátszik, minden támadásunk megakad. Aka, Aka, szedd össze magad, ez kevés lesz így. Benji szindróma? 4

HIDI: Patrik úgy fél évente előkerül, edzőink 1-1 meccsre kipróbálják majd elfelejtik. Nos a bizalom szerintem úgy kéne neki mint egy falat kenyér. Az is igaz viszont hogy nehéz bizalmat szavazni az ilyen teljesítmények után. Az első félidőben nagyon halvány volt, Heinzet baromira tisztelte (ezen persze nincs mit csodálkozni, anno a cseh csatár képét akár be is ragaszthatta a saját Euro2004-es lutra-albumába), de ezt le kell vetkőzni! A 40. perc táján végre jött egy jó szerelés, ám mire belendült volna, Supka lekapta. Keményebben, Patrik! 4. Cseréje, Zelenka ismerkedett a közeggel, kocogása valahol a régi Dömés válogatott-videókat idézték, helyezkedésén és ahogy a többieket gesztusokkal is próbálta instruálni, azon az látszott, szerezhet ő  még szép perceket nekünk – csak ne a homlokán vegye a levegőt 10 perc után! Lovricsnak azért tett egy akkora labdát, hogy csuhajj. 5

NAGY GERGŐ: Már kijárt neki a kezdőkénti lehetőség, ám sajna őt is elérte a lámpaláz. Keveset volt játékban és amikor labdát kapott nem sikerültek a megjátszások, elfutások. Sebaj Gergő, lesz ez még jobb is ebben biztos vagyok! 4. Cseréje, Danilo megint szép pillanatokat szerezhetett volna valami  nyugalmazott , Kossuth-díjas mozgásszínházi szakértőnek ha lett volna ilyen a lelátón. Agilitása dicsérhető egyedül, csak azt nem értem, ilyen hosszú lábakkal miért ilyen lassú? 4.5

IVANCSICS: Gellértünk zsinórban második meccsén idézte poszt 2007-es kispesti önmagát, ami azért nem fajin, mert pont 2007 tavaszán volt ő itt nagy formában, azután már ritkán. Húzóember kéne legyen ebben a mai Kispestben, ezt eddig nem hozza. 4

MOREIRA: Lásd az MTK elleni kritikám róla. Kevés, fizikailag is, összjátékban is. 4 Cseréje, Vólent kedvező benyomást tett rám a rendelkezésére álló szűk húsz percben. 5.

BRIGHT: Jót tenne neki az első gól, az beindíthatná. Nem olyan ügyetlen amilyen darabos, akár még jó vétel is lehet belőle – csak kezdje el bizonyítani végre. A kapufája nagyon kellett volna hogy bemenjen… 4.5

PosztFradimeccs beszélgetés Supka Attilával

A találkozót követően Supka vezetőedzőt kaptuk mikrofonvégre. Az érthetően nem túl feldobott szakvezető azért még nem esik kétségbe, némi variálással a kezdőn készülünk a jövő hét 3-mas terhelésére ami az ellenfelek sorát (Vidi, Debrecen, majd ismét Vidi, ebből kettő idegenben) nem ígérkezik sétagaloppnak. A szurkolók segítségére számító vezetőedzővel való minibeszélgetésünket a tovább után olvashatjátok.

 

 

–    Ahogy azt a sajtótájékoztatón is említette, nem könnyű bármit is mondani egy ilyen meccs után – egy erősen X-szagú találkozón maradtunk pont nélkül…

–    X szagú, igen, mondhatjuk. Sajnálatos az eredmény, mert egyenrangú ellenfelei voltunk a második helyezett Ferencvárosnak, és bőven akadt olyan momentum, elsősorban a második félidőben, amire lehet építeni a továbbiakban- ezért is különösen fájó a vereség. Nagyon buta gólt kaptunk, ezen a szinten, NB1-es játékosok, gondolok itt a védelemre, nem engedhetik meg maguknak az ilyen figyelmetlenséget – le kellett volna védekezzék ezt a szituációt. Abban bízunk, hogy a jövőben –ha fogalmazhatok így- kiegyenlítődnek a „külső körülmények” amelyeket a csapat nem tud befolyásolni és akkor majd mi örülhetünk. A sérültek gyógyulásával a variációs lehetőségeink is bővülhetnek.

–    Kezd kellemetlen közelségbe kerülni a kiesőzóna is ezzel a két tavaszi vereséggel- és a közeljövő sorsolását elnézve nem lesz könnyebb dolgunk. Mi lehet tenni a felkészülés során, hogy ne uralkodjon el a csapaton az idegesség?

–  Nem gondolnám, hogy nagy gond lenne. Ma szoros vereséget szenvedtünk az összeszokott FTC ellen, a második félidőben szinte felborult a pálya, ám nem tudtunk eredményesek lenni. Nem hinném, hogy a csapatnak idegeskednie kéne, dolgozunk tovább és bízunk abban hogy az eredményeknek jönniük kell.

–    A sérülések miatt átalakított kezdőben 2 fiatalunk is helyet kapott és Vólent is lehetőséghez jutott a 2. játékrészben. Az ő teljesítményükkel mennyire volt elégedett?

–    Elégedett voltam de azt látnunk kell: ezektől a srácoktól még nem várhatjuk el hogy ők nyerjék meg a meccseket. Most még. Részfeladatok megoldására viszont már alkalmasak. Nagy Geri ma kezdő volt , ma ennyi volt benne a játékában, ezt mondhatjuk el Patrikról is, és Vólentnek is adtunk lehetőséget. Tehetséges srácokról van szó akik értékei a klubnak, de fokozatosan kell tapasztalatot szerezniük. A közeljövőben is (ők is és mások is) megkapják az esélyt továbbra is, de szerepeltetésük és ennek foka nyilván meccsszituáció függő.

–    Szembetűnő volt az első játékrészben a kreatív játékos hiánya a középpályán, a második félidei kettőscsere ezen javított valamelyest. Zelenka hogy áll fizikailag és ön szerint megoldhatja ezt a problémát?

Én nagyon bízom ebben. Folyamatosan hozza be a lemaradását, éri utol magát, ma már 30 percet játszott is, reményeink szerint a jövőben egyre nagyobb feladatok hárulhatnak rá, egyre nagyobb szerepet vállalhat a játékunkban. De természetesen nem szeretnénk pusztán egy emberre kihegyezni a felállásunkat.

–    Nem könnyű hét vár ránk: Vidi-Debrecen-Vidi.
–   Nem könnyű valóban. Nincs idő a sebeinket nyalogatni, a két kupameccs és a következő bajnoki is a nyakunkon. Fel kell állnunk, nyilván lesz 1-2 variálás a kezdőcsapaton, és próbálunk tudásunk szerint a legtöbbet kihozni a mérkőzésekből. A Fehérvár ellen hazai pályán mindenképpen szeretnénk egy olyan eredményt elérni, ami a továbbjutás szempontjából optimális esélyeket kínál nekünk a visszavágó előtt. Ehhez nagy szükség lesz a közönségünk támogatására is, akik ma is remekül szurkoltak, ezt ezúton is szeretnénk megköszönni nekik!

Fotó: Babar.


Na de ki lő itt gólt? – Kispest-FTC beszámoló

Sajátos mérkőzésre került sor vasárnap este a Bozsikban. Sajátos, mert a Fradi elleni meccs minden idényben kiemelkedő fontosságú, minden egyéb szócséplés itt fölösleges is. És sajátos azért is, mert olyan dologra vállalkoztunk egy jóbarátommal, amire eddigi focinéző pályafutásunk kapcsán még nem volt példa – azaz helyszínen, egymás mellett végignézni az inkriminált rangadót. E így magában nem sokat mondhat az olvasónak, de mivel finoman szólva ellentétes frontokon foglalunk helyet a Kispest-Fradi viszonylatban, így már árnyaltabb lehet a kép. Kivételesen bevállaltam hát állandó pályamenti posztom elhagyását és a régi jó korzós törzshelyre katapultáltam magam a haveri társaság közepébe, az említett fradisztikus kollegával szorosan egymás mellett, permanensen tárgyalva meg az eseményeket, mindketten kíváncsian arra, hogy ami korábban 15 éven át sosem sikerült, egész pontosan emberi hangon és egymás vérig sértése nélkül végigtárgyalni egy Kispest-FTC-t, az most, 2-3 hónapra a harmadik ikszes életkortól végre megvalósul-e. A tovább után kiderül.

A mérkőzésre „sztárvendégeket” is vártunk ugyanis Öcsém Erasmusos spanyol cserediákjai is bejentekzetek a derbire, mondván speckó élményre vágynak itt a vadkeleten a Barca és Rayo Vallecano rangadók után… nos ők végül az infulenzaszezon egyikutolsó áldozataiként lemondták a meccset, és azt kell hogy mondjam: nem biztos hogy rosszul jártak. Pedig nem így indult. Az utóbbi hónapok síri csöndjéhez képest egészen helyre kis focihangulat alakult ki a kezdő sípszóra a Szentélyben. A vendégszektor tele, 1300 zöld vendéggel, míg a mi Kanyarunk is szép létszámot mutatott, permanens aktivitással, a korzó pedig szintúgy szoftosan megtelt. Mindez kb 4000 nézőt jelentett, ami a klasszik időkhöz képest semmi, de ma már ez is jól esik a bármely magyar stadionban megszokott nézőszámokhoz képest, a körítés pedig, mondom, abszolút vállalható volt, fogytak is a sörök, forralt borok és szálltak az ajkakról a kötelező bíztató és gyalázó rigmusok, vica versa.

Felállásunkról ugyanazt tudom mondani, mint hanta 1 hete az MTK ellen. Okésnak tűnő kezdő, kidolgozott taktikára utaló jelek, aztán besülő megvalósulás. Jó ötletnek tűnt a hiányzó sérültek fiatalokkal való helyettesítése, Nagy Gerinek kijárt már egy huszárvágásos kezdő és Hidinek is jobban örültem, mintha Horváth Adrit kellet volna nézni a kezdőben. More újfent való erőltetése betudható volt a sok sebből vérző keretnek, a felállás ismét 1-4-2-3-1, Bright ismét bizalmat kapott. A találkozó előtt a honlapos tippjátékban babonából bevert 1:3 ellenére egy ikszben minimum bíztam, zöld kollegám pedig szintúgy egy visszafogott 2:2-t tippelt a találkozó előtt, vacogó fogakkal a korzós korlátnál. És dícsérte a gyepet. Látszik, régen volt már bohócliga meccsen, nekünk, kispestieknek nem újdonság a Bozsik jó talaja. Itt még egy rugóra járt az agyunk. Kíváncsian vártam a folytatást.

Ami bizony harmatos lett. Az első játékrész anblokk felejthetőre sikerült, Sztanics a 12. percben lemásolva Coira Fradi elleni tavalyi szabadrúgását, leventególt ragasztott a kapunkba, védelmünk és Iván performansza itt testvérek között is minimum érthetetlen volt – tán agyban még mindig a  derék Kolarics Andrea által prezentált Himnusz alatt jártak. Gyenge kísérleteink (Gege próbálkozása az 5. percben, majd első komolyabb helyzetünkként Hidi jó 25-rőli lövés-szerűsége) nem sokat értek, a játékvezető és asszisztensei pedig elkezdték szokásos pályázásukat a „háromhülye” kórus beindítására. Maróti félidőközepi szabálytalansága még a barátom szerint is „narancssárga” volt, az azt követő lesmegítélési eszetlen, következetlen kavalkád az ősz hajú partjelzőt ültette fel a „lelátó kedvence” feliratú trónra.

A játékrész végén aztán felmerült bennem a kérdés: mi a frászért kell a 40. percig várni és aludni ha olyan dolgokat is tudunk mint akkor? Persze megint Hajdú posszant el és nyomult előre, cselei nyomán beadás lett a dologból, Bright, Gege  és Botis is tüzelhetett 1 percen belül… itt csak a szerencse mentette meg a zöld kaput a góltól.

Visszatérve a mi privát Kispest-Fradi meccsünkre az első játékrész mindenestere nem ejtett komoly sebet barátságunkon, a közösen deklarált „két k.rvasz.r csapat találkozója” proklamációt követően vállvetve indultunk a kötelező sör+piszoár körre. A második felvonás aztán forrósította a hangulatot.

A szünet után az első percekben meddő mezőnyfölény alakult ki a javunkra, de az átütő erő továbbra is hiányzott. A játékrész közepére aztán javult a helyzet, ekkor ismét szép tüzijátékot rendeztünk Ranilovics hálója előtt, volt Bright százszázalékos ziccer, később egy felső kapufát is sikerült villantani. Gól, az azonban nem jött. Supka kettős cserével próbált frissíteni, a ma valóban megilletődött Nagy Gergő és visszafogott Hidi helyett Zelenka és Danilo folytatta. Előbbiben, mondjon bárki bármit, a potenciált én látom, helyezkedése, mozgása (Heinzéhez hasonlóan) úgy emelkedett ki a mezőnyből mint az import Pilsner Urquell a Dreher gyár szortimentjéből.

Nyilván nem váltotta meg a világot a mostani 30 percben, de rémelem még nem kezdi ki őt idő előtt türelmetlen publikumunk (persze simán benne van a dologban az Esad-osodás, de hátha égre kifogtunk valaki jót…). Némi fizikai erősödés azért még ráférne. Később Vólent is pályára lépett, agilitása nem tett rosszat a támadószekciónak. Kár, hogy nem nagyon jött össze semmi elől…

Lassan beinduló kapkodófrászunkat aztán tovább súlyosbította a tény: a játékrész végére sajnos a játékvezető átment minősíthetetlenbe. Hangsúlyozom, nem rajta ment el a meccs, nekünk is jóval koncentráltabb és tudatosabb játékkal kellett volna kirukkolnunk és nem csak 5 perces szakaszokban. Mindettől függetlenül a sárga lapok egyoldalú osztogatása, a sajnos már megszokott következetlenségek (az aktuális IQ-akkumulátor szerepét eljátszó Csizmadia és Lovric ugyanúgy sárgával jött ki a szőkített hátvéd és a horvát játékosunk kakaskodásából, noha a hunyó egyértelműen a derék Csizi volt, és még sorolhatnánk) és a torzsalkodó felek megfékezésének gyengekezű elmulasztása azért bőven a referee számlájára írandók. Ekkora már a Hajdú féle tiziszitu, a Lovric-Csizmadia duett vagy a Zelenka-sárga kapcsán közel emelt hangnemben osztottuk egymást a jóbaráttal, kellemesen előjöttek a régi, ’90-es évi reflexek…nagy haragszomrádig azért nem mentünk el, úgy látszik tényleg öregszünk.

A meccsvégi összegzésben két dologban is egyetértettünk. Egyrészt a meccs képe alapján az iksz (én ehhez hozzáteszem: minimum az iksz) megérdemelt lett volna a mi oldalunkról, lévén a Fradinak kábé helyzete nem volt a második 45 percben.  Pruki szerint célfutball volt. Na ja. Másrészt közös hobbink, a jóféle cseh sörök kapcsán adja magát a hasonlat: a találkozó jellegében sajnos sokkalta közelebb állt a Templom téren csapolt Kőbányaihoz, mint rendszeres Hegedűs Gyula utcai Pivo-sörözős kiruccanásaink során fogyasztott testes szűretlen Bernardhoz vagy a jó Cerna Hora-i pincesörhöz. Ha azt nézem, hogy ez a rém gyenge Fradi a második helyen feszít a tabellán, akkor akár jó jelnek is felfoghatjuk a szoros vereséget a jövőre nézve – én azonban fázok az egyre közelebb kerülő kiesőzónától is. Nagy kérdés, hogy a szakmai stáb illetve a csapat maga hogy reagálja le a sorsolás szeszélye miatti nehéz kezdést. Borzalmasan nehéz hetek várnak ránk, csak a legközelebbi hét Vidi-Debrecen-Vidi hármasa adekvát példa erre. Minden optimizmusunkra szükség lesz a következő hetek beharangozóiban. Doki barátommal meg ki tudja, lehet, hogy az Üllőin is megnézünk közösen egy csörtét jövőre…  

Azok között pedig akik a poszt címében feltett kérdésre tudják a választ, Alfi Lacalle gigantposztereket sorsolunk ki.

Fotók: Babar, mint mindig!