Mit mond a táblázat? – Kispest-Újpest beharangozó.

Bár kár a babonában bízni, az egyszeri szurker mégis sokszor fordul ezen eszközökhöz kínjában 1-1 rangadó előtt. Én is így teszek most – a Fradi ellen bevált a táblázatos-összehasonlítgatós felvezetés, legyen hát most is így. Igaz, most nem kezdőcsapat-tagok, inkább egyéb szempontok mentén gyaloglunk végig sajátjaink és az ellen különböző adottságain, jellegzetességein, azt firtatva, vajh’ kinek a javára billenhet az esélymérleg nyelve.

 

 

 

Lássuk hát a részleteket.

Hát ennyi. A szubjektív matek a lilákat hozta ki győztesnek, ami nem is baj. Ha én tudományosan Kispest-sikert tippelek az 10-ből egyszer jön be, s ezt a Fradi ellen már ellőttem idén.

 

És még valami. Nézzük csak meg, véletlen mennyi is jött ki nekünk összpontszámnak. 42. Aki olvasta a Galaxis útikalauz stopposoknak c. remekművet Douglas Adams tollából, tudja, hogy a Világmindenség titkát megfejteni hivatott,  “Mi az élet értelme?” kérdésre a szigorú gigaszámítógép által kidobott válasz pontosan egyezik ezzel a számmal. Ráadásul melyik villamos visz ki minket a Szentélyhez?

Na ugye. Nem kell ide több magyarázat…

Rajczi kép: flickr.com.

Honvédos, nem fradista – a mi Döménk!

Egy vallomással kezdem: nekem az igazi Honvéd-mez mindig a Skála logós 10-es marad a 80-as évekből. Szeretem a mai Détárit is, aki a sportmédia állandó hőbörgője, de nem szeretem azt a Lajost, aki immár másodszor szegődött ugyanahhoz a zöld klubhoz. Pedig volt idő, amikor éppen Döme jelentett húshegynyi veszedelmet a Fradi kapujára.

Így lőtt Döme a Fradi ellen (forrás: Örülünk, Vincent!)

Nincs okom kételkedni Détári szavában, de első Fradihoz igazolása örömére ostorral mért csapást honvédos arcomra a puszta hercege (a csárdás királya).  Azt mondta, hogy gyerekkora óta Fradi-drukker. És lám, ezt is meg tudom bocsátani neki, de arra azért nem vetemednék, hogy akár miatta egy kicsit is szorítsak a Fradiért.

Inkább gondolok nedves szemekkel 1985 húsvétjára, amikor egy kettős rangadón az orrom előtt vert kettőt az FTC-re a Népstadionban. A pontos napra nem emlékszem, de húsvét volt az tuti. Először is bevillan, ahogy nagyi fortyog: „hogy lehet nagyszombaton meccsre menni”, de szerintem, ha létezik a menny, akkor Krisztus is meccset néz onnan húsvétkor. A rigmusra is emlékszem a stadionból, melyet egy évre rá a magyar-brazilra alkalmaztak az alanyi költőként működő szurkolók. Itt a húsvét, itt a nyúl: Honvéd-Fradi három-null!

Itt a húsvét, itt a nyúl…

Az akkori Vincze Géza-féle Fradit minősíti, hogy a gránitkemény hátvéd, Jancsika Karcsika volt a legveszélyesebb emberük, ám erre válaszként a mi beállósunk Garaba (később a vasutasok aranya) vert egy gólt. Na, kinek a passzából? (Vincze Géza az 1984-es ifi európa-bajnokokra építette volna csapatát, csak az ifik legjobbját, Kovács Kálmánt felejtette el leigazolni. KK nálunk játszott és Dömével szemben ő sosem mondta, hogy gyerekkora óta fradista.)

Csak a felvezető meccs (Vasas-Dózsa 2-2) második félidejére értünk ki. A nagypapát vártuk volna meg a metró kijáratnál, de nem jött. Mobilról még nem hallottunk akkoriban, úgyhogy nem tudott ránk csörögni az öreg. Nyolc éves kölyökként aztán fasza volt ordas dumákat és a fradi táborból rigmusokat hallgatni a lelátón, melyeket eszetlen nagy királyként idézgethettem a suliban hétfőn („csik-csik-csik-úttörőcsik” vagy „lila majmok, mit akartok”, persze „Honvéd-drukker segge kukker, abba néz a Fradi-drukker).

„Azért ez a Törő nemcsak a kocsmában érzi jól magát” – jegyezte meg mögöttünk egy őszes tag. Igen, én még láttam Törőt is, de véletlenül sem miatta mentünk ki két tesómmal meg jó apámmal a stadionba. Mi a Dömét akartuk, s hamar eljött a 40 méteres keresztzsugák, a kivétel nélkül veszélyes szabik és szögletek, a dömés cselek és a pontos-erős lövések ideje is. Az elején támadgatott a Fradi, de ahogy egy Népstadionbeli lakos jelezte, nem volt átütőerő a játékukban.

Hol a pipa?

Bezzeg a miénkben! Elég, ha azt mondom, nem volt túlzás a három-kopasz sem, sőt. De a lelátón is zajlott az élet. A fölső karéjból láttuk, ahogy alattunk a Honvéd táborba a piros-fehér zászlók közé keveredett néhány lila is: bosszút állni az úttörőcsikezésért (képzelnénk ma Újpest-fant a kispesti ultrák között, nemcsak a zászlaja, de a feje is lila lenne hamarosan az ütlegeléstől). A Fradi táborból rá is kérdeztek a Dózsa-zászlókra, mire a tagok hirtelen elejtették azokat, majd röhögve üvöltötték vissza a fradistáknak: ”Szivattyú, szivattyú”.

Nem volt nálam boldogabb kölyök a meccs után. Lelkendezve faggattam a fatert, hogy a Döme jobb, mint az Öcsi? Apa nem akart a lelkembe gázolni, elnéző mosollyal mondta a bölcset: „más a kettő”. Én viszont már a Honvéd következő évi BEK menetelésre készültem és a válogatott részéről mexikói világbajnoki címet haluztam.

Egyik se jött össze, bár a Honvéd a végső győztes Steauát itthon még verte Bodonyi góljával a BEK-ben, aztán jött a bukaresti 4-1 és két év múltán Döme is kiröppent Frankfurtba. Azóta jöhetett Pista, a legnagyobb király, a kutyabőrös séróbáró, Illés Béci, vagy Torghelle Sanyi, nekem csak Döméék maradtak az igazi Honvéd.

Albert 70!

A mai napon ünnepli 70. születésnapját a magyar futball egyetlen aranylabdása, a  válogatottban 75 mérkőzésén 31 gólt szerző ferencvárosi legenda.

Klubjával négyszeres magyar bajnok, egyszeres VVK-győztes, valamint egyszeres Magyar Kupa-győztes. Világbajnoki ötödik, hatodik, EB bronzérmes, negyedik, olimpián harmadik, vébé (társ)gólkirály, világválogatott, háromszoros magyar gólkirály.

Egy apró líbiai kitérő és egy MTI-nél való újságíróskodás kivételével, 1952 óta áll a Ferencváros szolgálatában, eleinte játékosként, majd vezetőként, végül szakmai tanácsadóként.

Az Üllői úti FTC-pálya 2008 óta viseli az Albert-stadion nevet.

A blog szerzői, valamint olvasói nevében szeretnénk boldog születésnapot kívánni a nemes ellenfélnek!

Egy félidő jó, egy félidő elégtelen. Pápa-Kispest osztályozókönyv.

Kecskemét re-loaded. Alapvetően halovány teljesítmények egy kábé jó első félidő utáni rémámot követően. Rémálom? Nem is jó szó. Inkább se íze se bűze szenvedés. Az Újpest ellen jóval több kell ennél, bízzunk benne, hogy jókor jött a pofon.

KEMENES: Szabinak az első féidőben nem igazán volt védenivalója, a másodikban pedig ami veszélyes helyzete volt azt beverte a Pápa. Nem ő tehetett a kapott gólokról, de ma bravúrt sem hozott. Nehéz kérdés hogy mit kapjon, végül az 5-ös a megoldás.

LOVRICS: Ronda lekönyöklése (köszönjük, Ferenczi Fair Play Pista) után vérét adta a csapatért fizikai értelemben. Sajna az ütés és az ennek nyomán az orcájára felkerülő, rosszabb Walt Disney rajzfilmek bajuszkötőit idéző kötés is visszavethette teljesítményét, ma kevés volt tőle a lovricsi extra, földön pedig könnyen verik meg sajnos. De hát nem is ezért szeretjük. 4.5.
BOTIS: Jó helyezkedés és megbízható játék hátul, s ha dugója kicsit jobban sarokra megy az első félidőben, Szűcs valszeg azonnali nyugdíjkérelmet nyújt be a pápai városi jegyzőnek a Bright tavalyi bombája utáni második megaláztatás miatt. A második félidei öngólt igencsak sajnáljuk, nagyon rosszkor jött. Ezért vonok le csupán egy kalkulust. 5.
DEBRECENI:
Az első félidőben nem volt vele gond, a másodikban a csapattal együtt ő is eltűnt a pályáról mint az önkontroll Puhl Sándorból a III. félidő széria beindulásával. Máig nem értem mi volt itt. 4.5.
HAJDÚ:
Cérnahangú balosunk régóta akarja bizonyítani hogy helye van a kezdőben, és tegnap már összességében közelített a basic-Hajdú pörformanszhoz. Remekbeszabott szabigólja után nagy gát szakadt át benne szemmel láthatólag: az első félidő hátralevő részében a csapatjátékban is hasznosan közreműködött. A második félidőben a csapattal együtt játszotta el a Metallica ‘Fade to Black’-jét. Kár. 5.

TCHAMI: Gyors  és lendületből remekül cselez a csöppnyi Csámi Krisztián (ahogy Supka aposztrofálta a sajtótájon)  de a passzok, az összjáték… ott jön a tipice afrikai hamari oktalanság. Mindenesetre én még pályán hagytam volna mert gyorsaságban szemmel láthatóan alázta a pápai doom-os védelmet, egy véletlen jó beadása meg lehetett volna. 4.5. Cseréje, Ivancsics Gege fájdalmasan formán kívül van. Az a 22-es csapdája, hogy Gellért lelkizős arc, kell neki a bizalom hosszabb távon, amit viszont ilyen teljesítménnyel nehezen kap majd meg. Vicious circle… 4.
HIDI:
Akassout kellett volna pótolnia, ez nem nagyon sikerült az idén amúgy szép fejlődést mutató ifjúnak. Kezdésként olyan volt, mint én a hétfői focikon: mindig pont egy kicsi hiányzott a tökéletes szerelésekhez – de az épp annyira, hogy abból indul az ellen. A félidő végére felpörgött, majd a másodikban, mint az egész csapat…folytassam? 4.
ZELENKA:
Nem találta az ívet az elején, első hozzá méltó passzára a 42. percig kellett várni – igaz, akkor egyből kettő is érkezett a cseh varázskalapból. A második félidei halványodásban hátsérülés is “segítette” őt. Fájó szívvel írom le, de nem ez volt élete meccse. 4.5. Cseréje, Horváth Adri bejött, csípett, rúgott, harapott és eladott egy-két labdát. 4.
NÉMETH: Ma inkább ő vitte a kermesteri pálcát de pontatlanabbak voltak a passzai a Vidi elleni alakításánál. Viszont szóban remekül irányította a csapatot az első félidőben, igazi vezér volt a pályán, régi hiánycikk nálnk az ilyen… összjátékban pedig igen is hasznos volt labdatartása-osztogatása. A második negyvenöt perce dettó, mint a csapaté. 5. Cseréje, Szekulics ugyan csak 10 percet kapott de ez a kis idő, valamint a múlt heti NB2-es meccs a REAC ellen engem meggyőzött arról, hogy Montenegróban a helye. ().

DÉLCZEG: Indiszponált volt a passzoknál, mint Mészöly Kálmán egy kvízjátékban, de hajtással ma sem volt gond. Sajna, a támadójátékot ma inkább lassította, az előre-asszisztok ezúttal nem jól sültek el. 4.
DANILO:
Három nagy helyzet, ebből egy óriási. Rendszeresen jól fordult le emberéről, gyors, és jól kezel labdát… viszont a helyzetkihasználása lassan Abraham és Abass díjas. A 16-oson belüli passzjátékkal is voltak gondok most Pápán. Volt már jobb meccse is. 4.5.

Fotó: 1909foto.hu.

Kiátkozás a pápai audencián

Bármennyire is bíztatónak ígérkezett a szombati pápai túra (vonzó kisváros, szép tájképi keret -szolgáltatja: a Bakony-, jó formában lévő csapat nálunk, pechszériás Pápa amott), a vége az lett, mint Kecskeméten. A második félidőben széjjelfociztak minket. Hiába jobb a csapatunk most, mint tavasszal, hiába játszottunk élvezetesen az első félidőben, hiába jöttünk most sokkal jobb előjelekkel Pápára, igazolódott a Honvéd-axióma: ha nekünk áll a zászló valamennyire, akkor valószínűleg Francis Ford Szoppola rendezi az esti filmet.

Kissé túloztam, valljuk meg. Azért azok az előjelek nem is voltak olyan húdekedvezőek. Akassou eltiltva, Novák sérült – azaz a védekezőjátékunk két fontos eleme kellett cserélésre kerüljön, ez pedig a jól támadó Pápa ellen, amely nem csak harap de Mar i(c)s, bizony nem egy életbiztosítás. Hasonlóképp nem örülhettünk annak sem, hogy Supka tábornok és szárnysegédje, Don Emilio a pad helyett a messzi lelátóról kellett irányítsa a gárdát. ÉS MÉGIS: vereségünknek nem ezek a gyanús jelek lettek az okai. Magunkat vertük meg…

Az első félidőben ha nem is ‘egerszegi második félidő, vagy Vidi elleni második játékrész jelleggel, de azért vállalhatóan jól toltuk, a Pápa meg olyan halvány volt, hogy decens Véberi posszanás nézett ki a végére. Helyzete nem volt a sárga feketéknek! Nem úgy nekünk. Danilo de helyzeteltékozlos Cirillo de tizenegyesbőltudokcsakbetaláninho Oliveira 2 igen nagy és egy abszolút ziccert fejelt/pöckölt/emelt mellé, aztán ugye volt egy csodás Botis kapás-rádőlés egy szögletünk után, amit a derék Kukás tolt ki a pipából, benyújtva ezzel pályázatát a Marcali-medence Pagliucá-ja címre. Egy gólunkat Hajdú Norbi szerezte aki viszont csodás pontossággal tekert a megszokott HáNorbi távtól messzebbről a pápai cerberus hálójába. Ihletett pillanat volt.

Aztán jött a második játékrész. Fotós kollégáim egyike gondterhelten jelezte: “annyi helyzetet hagytunk ki, figyeljétek meg, kikapunk“. Igaza lett. (Csak az vigasztal, hogy a jövő hétre meg 1:0-s sikert tippel az UTE ellen. Tartsa meg jó tippelő szokását.) Szóval kijöttünk az öltözőből, a csapatunk sehol, a Pápa annál inkább, el is kezdték az óvatos nyomakodást, majd szépen 10-15 percenként verve 1-1 gólt megfordították a meccset. A találkozót, melynek első félidején nemhogy a pályán, de kábé a megyében nem voltak. Nem is fecsérlek további szót a mi második negyvenöt percünkre, katasztrófa volt. A cserék se jöttek be, a gyors de oktalan Tchami helyén a belassult és formán kívüli Gege nem hozott megváltást, majd amikor Zeli után Németh Norbi is lement az utolsó 10 percre hogy jöjjön Szekulics, végleg összeállt az impotenciamaximum a pályán – passzok nincsenek, szerencsétlenkedés az van. Fieszta lett a vége, a pápai közönség által sokszor megtalált Véber “bárpultbólintó” Gyurit ezúttal egy emberként éljenezték, élőképként lelátó-szélességű molinót utaztattak végig a főtribün mentén fejük felett a bepörgött pápai futballszurker-polgárok…

A sajtótájon Supka értetlenül állt a második játékrész előtt (“nem ezt kértem…”), sőt a nem volt szerencsénk-kérdésemre is annyit mondott, hogy ez nem szerencse kérdése. Fejlődünk :) [bővebben majd a honlapos riportban meghalljátok]. Véber maestrót mintha kicserélték volna a tavaszi vereségükhöz képest, szárnyalt, sziporkázott, tolta a klasszik Véber sutkákat, amiket így leírva nehéz visszaadni, de kábé kapcsiból gyalázgatta le a szakmai kérdésekkel próbálkozó pápai helyi médiumokat meg a Sportlap reprezentánsát, általános derültséget keltve az amúgy általános iskolai büfé-méretű sajtószobában. Az ilyenek miatt imádja a semleges bohócliga-fan (és Hanta) Vébert. Mindez szép, és bájos, csak nekem van kicsit Mezey Gyuri bá vagy Szentes Lassard feelingem: ha győz a csapatom imádok, szeretek mindenkit és reálisan értékelek, de ha kikapunk akkor ne merjen kérdést feltenni senki mert vagy sértődök vagy ordenárkodok. Hát mindegy, ez van, gondolom ha győzünk most teszek magasan Véberre, így azonban csak a szöttyögés marad meg a bizakodás az UTE ellen.

És abban hogy a derék fotóskollega tippje tényleg bejön jövő hétvégére.

Fotó: 1909foto.hu.

Ki melegíti a bakonyi kispadot? – Pápa-Kispest beharangozó

A minden bóhócligger lelkét végletekig megviselő, tizennégy napos böjt szombaton véget ér. Következik a pápai vendégjáték, amelyet az utóbbi időben rendre sikerrel abszolváltak aranylábú legényeink. Csak remélni tudjuk, hogy a sérülések és az eltiltások ellenére ez alkalommal sem marad el a hagyományos Veszprém megyei Kispest-matiné. Fantáziánkat ezúttal mesterünk padtól való egymeccses eltanácsolása ragadta meg, ezért megkíséreltük kitalálni, hogy vajon ki pótolhatja az eddig remekül dolgozó Supkát. Erről szóló képregényünket a tovább után találjátok, annyit elárulunk, hogy hosszú vajúdás után sikerült megtalálnunk a legkézenfekvőbb megoldást az égető problémára.

Szeptemberi vasárnap

A hétvégén végérvényesen bohócligerré váltam a szurkolói vonalon: nem volt elég a fekete triónk bemutatkozását végignéznem a tribün sarkából szombaton ebédidőben az otthoni csirkepaprikás előtt, de az NB2-eseinket is csekkoltam vasárnap a REAC pályán… öregszem, hülyülök, vagy nem tudom mi történik. Persze a legviccesebb az az, hogy az örökké morgómedve Fatert is kivittem, aki egészen addig csóválta a fejét hogy “ilyen hülyeségre rávenni őt, neki bőven elég az NB1“, míg le nem tolta az első korsó félmeleg Mister sört. Utána már a bajsza is lehullott a helyéről.

Szóval így megy ez. mennek az évek, a kezdeti gyerek- és tinédzserkori lelkesedés előbb alábbhagy, majd stagnálni kezd, végül 28-30 év körül mégis beáll egy újbóli magasabb szintre. Mint a szemüveges kollégáknak (és a hülyebírónak) a látása. Éles -> jó -> romló -> stagnál -> majd 50 év körül javulni kezd…

Forró vasárnap délután. Normális ember a családjával van ilyenkor, vagy a barátnőt cipeli kultúrprogramra, esetleg építi a családi fészket, vagy halad a házimunkával. A ‘liger az más. Azt elvitte a gyermekágyi fociláz. Az kiautózik / kibuszozik a Széchenyi térre és megnéz egy értékelhetetlen színvonalú meccset. És szurkol. És szívja a fogát mikor a kis 14-es srác összeesik labdaátvétel közben. Összeomlik mikor ránézésre egy futóműhibás Kamaz-fordulékonyságú arculatot küld pályára Szalai. És ugrik egyet a korlátnál amikor Vernes mellégurít.  Sóhajt mikor Ivancsicsot lefutják. Csettint Dinka nívódíjas ó-lábai láttán. És megtapsolja a csöppnyi puhos gyúrót amikor az úgy fut be (vagy inkább oson be) a sérült játékoshoz a pályára, mint ahogy KisKárolyt képzelem el a tromsöi stadion körül nyargalni a továbbjutásuk után. És mégjobban megtapsolja a darabos Kamaz-srácot aki elkezd hihetetlen jó labdákat osztani. (Persze nem egy Zelenka, ezt le kell írnom – RW cikk nincs Zeli nélkül).

Szeretek kijárni ‘Palotára. Itt van múltunk. Kedvenc NB1-es idényemben 4-et gurítottunk itt az akkor Bp Volán néven a Czabán Samu téri arénát  birtokló gárdának… Ott mindig sok gólt lövünk, hangulatos a pálya, bejön a környék. Ezt nem tudom objektív okokkal alátámasztani, emocionális indokok vannak itt a háttérben valljuk meg. Egy borús későőszi 2005-ös meccs, mely után 2 nappal Hegyi Iván “Szép kávéház, finom Dobos” pofonfarázással reagálta le mélynövésű középpályásunk szólógólját… a BGF egyik igen helyes hallgatója meg ezalatt megcsinálja helyettem  a házidolgozatom… egy tikkasztó későnyári nap, mikor 4:1-ről jön fel 4:3-ra a REAC, tőlünk betalál Budó, sőt tán Hercegfalvi is… 2007. a nagy őszi menetelés indulása, Bárányos, Abraham, Pomper a gól-hunyók…

Szóval áll az ember a korlátnál, a nap kezd a horizont felé közelíteni, a REAC pálya környéki kockaházak és templomok hosszabbodó árnyékában pedig pörög tovább a meccs. Supka még üdítőt venne mögöttem, nincs, elfogyott, Mister sör még van, az jó lesz-e? nem kösz… Horváth Adri, Koós Gabi grasszálnak a korzó-részen, Mátyus Jani Griff-reklámemberként dirigál fancy ruhájában, Komjáti Malac mélabútól sújtva folyik el a hátam megett, és a végén még a Fateron is látom hogy valahol ő is élvezi ezt a lelke mélyén, és már nem bánja hogy a fia visszarántotta őt a magyar foci nihiljébe.

Mert nihil, mert gyengusz, mert idegtépő. És mégis szeretjük.

 

Vasas-verés újratöltve

Tegnap délelőtt véglegesen bebizonyosodott, hogy idén minden körülmények között felül tudjuk múlni ősi piros-kék ellenségünket. A gatyarohasztó meleg, a tartalékos összeállítás és a nullkilométeres új igazolások azonnali szerepeltetése ellenére is megfektettük az angyalföldieket, mint Détári a Fradi játékosait az első közös edzésen. A hajtás után képes összefoglalónkra lehettek figyelmesek.

Sokszorosan bizonyított futballistafabrikáló-mesterünk, Supka Attila ezúttal bátran nyúlt bele a keretbe, hiszen ezúttal a Kemenes – Baráth, Botis, Gengeliczki, Hajdú – Horváth, Marshal, Ikande, Tchami – Hercegfalvi, Diaby kezdőt dobta a pályára olyan határozottsággal, mint Véber Gyuri a vizesbödönt. Ifjoncaink közül a képen látható Baráth Boti mellett abszolút újonc Gengeliczki Gergő feszíthetett a zöld gyepen a kezdőrúgás alkalmával, később pedig Kapacina, Ablonczy és Szala is megkapta a bizalmat.

A gyorsan akklimatizálódó Diaby hamarost vezetéshez juttatta vadonatúj klubját egy hibátlan hálószaggatóval. A címercsókot a magunk részéről túlzásnak tartottuk tízpercnyi Kispest-lét után, a populista ’csontparti viszont a hátralevő időben is jó benyomást tett (a sérült Hajdú helyére még vissza is állt), így jár neki a légszív részünkről.

Tchami ellenben nem lehet maradéktalanul elégedett teljesítményével. Bár az első félidőben többször átjátszotta a gyenguszka Sütőt, beadásai nem mindig találtak célt. A pauzát követően Supi úr átgardírozta a jobb oldalra (Abasst mégiscsak pótolnia kell valakinek), ott azonban nem volt annyit játékban, hogy objektíven meg tudjuk ítélni pörformanszát, ezért nem is izmozunk.

Botis bratyónk összekötötte a kellemest a hasznossal: a labdát kifogástalanul eltakarította Kemenes kapujának közvetlen közeléből, a levegőben kivitelezett szumó-alapállásnak köszönhetően pedig a combja belső része is hibátlanul lebarnult a perzselő nap segedelmével.

Lelátón a bajnoki csapat krémje. Németh, Ivancsics, Délczeg és Novák (valamint Babócsy kapusedző és a REAC-kém Kunsági Roland) aggódva figyelhette az újonnan igazolt spílerek magabiztos, erőtől duzzadó játékát. Kemény harc lesz a csapatba kerülésért.

A második gólunkat a remek csel után kilépő Összhang Ikande (egy gyengébb Rejtő-mű főhőse lehetne) zúdította a vendégkapuba. A védekező feladatokkal ellátott középső középpályás posztján bevetett skac párjával, Marshal Johnsonnal együtt megállta a helyét. Az újhúsok szűrőként való szerepeltetésével párhuzamosan a Magyar szókincstár társszerzője, Horváth Adrián a jobb oldalon száguldhatott fel-alá. Ezen a szélen vezetett kevesebb veszélyes akciót a Vasas.

Hajdú Norbit faragták, de Hajdú Norbi is faragott. A képen épp a vasasos Kulcsárt vitte földre a mindig lendületesen játszó baloldali mindenes, később viszont sérülés miatt le kellett hozni. A kispadot méretes jobb lábfeji kötéssel hagyta el, reméljük, Pápa már bevethető lesz. Ha nem, akkor baj van.

Jó másfél éves kényszerpihi után Hercegfalvi Zoli második meccsét játszotta a héten, a Vasas ellen már hatvan percet bírt a térde. Ezúton szeretnénk gratulálni mindenki HZ-je felépüléséhez, valamit a kis jövevény, Hercegfalvi Liza világrajöveteléhez!

„Már a tizedik csapatom” – mutatja a lecserélt, a tüzes nap elöl a játékoskijáró árnyékába menekedett Bárányos Zsolt. A Kispesten (és Angyalföldön) már három etapot lehúzó rutincsászár egyszer került helyzetbe a meccsen, közeli emelését bravúrral védte a jó formáját továbbra is őrző Kemenes Szabi.

A meccset követően közös kép készült a Székelyföldért Társaság & Menasági Fenyők vegyes csapatával. Ezután a béke jegyében Sorin Botisnak nyújtottak át egy székely zászlót vendégeink, amit a román cséká különös meghatottsággal konstatált.

(fotók: jómagam – 1909foto.hu)

Új fiúk a keretben

Úgy alakult, hogy tegnap, az átigazolási szezon utolsó napján igaznak bizonyult egy múlt heti kacsaszagú hír, egyben a július közepe óta fixnek nevezett keretünk is gyarapodott. Rögtön három érkezővel.

Egyelőre még nem sokat tudunk az érkezőkről, így posztunkban a különböző nyilvános adatbázisok adatait vesszük át, gyúrjuk egybe, hogy legalább valamiféle képet kapjunk róluk.

Ikande Harmony

Az 1990-es születési nigériai játékos legutóbb az AC Milan keretéhez tartozott, bár pályára csak felkészülési mérkőzésen lépett a színeiben. A posztja szerint védekező középpályást először az olasz második ligás Monzának, majd a sokadligás Poggibonsinak adták kölcsön, míg a tavalyi évet a spanyol Extramadurában töltötte. Korábban tagja volt Nigéria U20-as válogatottjának, amelynek színeiben kétszer is pályára lépett a magyar bronzéremmel záruló egyiptomi világbajnokságon. Kispestre egy évre szerződött. (A klubhonlapon megjelent hírből sajnos nem derül ki, hogy kölcsönbe, vagy végleg érkezett hozzánk.)

Kutatásaink szerint 2010 óta mindössze 14 mérkőzésen játszott, és egy gólt lőtt. A kezdőbe kerüléshez az újra formába lendülő, bár most egy hónapost eltiltást kapó Akassouval, Horváth Adriánnal, illetve Hidi Patrikkal kell majd megküzdenie.

Marshal Mfon Johnson

1989-ben született, és Ikandéhoz hasonlóan nigériai származású. A belső középpályásként bevethető játékos Belgiumból, az Eupen csapatától érkezett, ahol tavaly három mérkőzésen lépett pályára az első osztályban. Eupen előtt a szintén belga Royal Union Saint-Gilloise-ban játszott a harmadosztályban és az ott töltött egy éve alatt 12 mérkőzésen egy gólt szerzett. [transfermarkt.de]

Souleymane Diaby

Az elefántcsontparti, 1987-es születésű erőcsatár Ukrajnából, a másodosztályú FC Krymteplytsia Molodizhne csapatától érkezett, ahol a három idény alatt lejátszott 64 mérkőzésén 16 gólt szerzett. [transfermarkt.de] Hazája U20-s válogatottjában 4/1-es mutatóval rendelkezik.

Csatárposzton Danilo és Délczeg helye eddig fixnek tűnt, annak ellenére is, hogy akciógólt csak elvétve szereztünk. Danilo folyamatosan látható módon feljavult, a labdákat megtartja, jól játssza meg őket, Geri pedig maximálisan kiveszi részét a csapatvédekezésből, van, hogy a saját ötösünkön belül szabadít fel utolsó pillanatban érkezve. Diaby tőlük eltérő stílust képvisel az klubhonlap anyaga alapján, és az nem feltétlenül probléma, hogy a csapat egy újabb variációs lehetőséggel bővül. És akkor ne feledjük, hogy közben Hercegfalvi is lassan-lassan felépül. Jó lesz ez. (EDIT: Közben véget ért a Gyirmót-Honvéd Ligakupa-mérkőzés, ahol amellett, hogy kikaptunk 3-0-ra, Hercegfalvi kezdőként játszott egy félidőt!)

~o~

Mindhárom új igazolásunk fiatal, kinyomozható pedigréje alapján tehetségesnek mondható, így nagy reményekkel várjuk, mit tudnak kihozni magukból egy olyan csapatban, amelynek a magja lassan egy éve együtt játszik, mennyire veszik fel a versenyt a helyükön jelenleg kezdőnek számító konkurenciával. Idén – a középmezőnyre hajtó ellenfelekéhez képest –  erősnek nevezhető a keretünk, minden posztra több potenciális jelöltünk van, és látható, a remek képességű Lukas Zelenka is van, hogy mérkőzéseket padozik végig, ahogy például Ivancsics Gege sokszor a keretben sincs.

(fotó: honvedfc.hu)