A blogon nálunk vannak hagyományok, amiket tartunk (és még többször pedig elfelejtünk). Ilyen volt például az is, hogy bizonyos kiemelt, szurkolói szempontból különösen fontos, különösen kedvelt arcok érkezésekor vagy távozásakor ezen alanyok külön posztot kaptak. Köszöntöttem én nagy délczegen Németh Norbit és Torghellét a hazatérésükkor, utóbbi külön “ki az ikon?” jellegű cikket is kapott később… Távozáskor pedig most szégyenszemre csak kisBabar Moreirasiratója jut eszembe, dehát az inkább volt pikírt, mint őszinte. Most Davide Lanzafamétól búcsúzunk, aki szurkolói pályafutásom legjobb kispesti légiósa lett a szememben, a LEGJOBB, így csupa nagybetűvel, és akinél tudtam, hogyha egyszer elmegy, biztos írok róla külön posztot. De ami most jön, az homlokegyenest az ellentéte lesz annak, amit terveztem. “Még egyszer utoljára Davide Lanzafaméról” bővebben