jegyzet // Pietsch Tibi belógott a kispesti boszorkánykonyhába, és kifigyelte a sikertelenségünk titkos összetevőjét: a profit eljátszani akaró színtiszta amatőrséget. Erős mondatok és sűrű hárompontok (nyugi, mondat és nem meccsvégeken). (via NSO)
öt sárga // még mindig nem tiszta, hogy Lanzafame hány sárgánál tart. A hivatalos jegyzőkönyvben továbbra sem szerepel, hogy kapott volna a Kövesd ellen.
Meglepően hosszú balmazi vendégszektor alatti folyosó, amíg az ember végigsétál rajta a mosdóig. Épp visszafelé tartok, amikor belehasít a csendbe a hangosbemondó monológja: a Honvéd gólját (…) – és ekkor kicsit imádkozni kezdek magamban, bárki, csak ne Gazdi, az nem lehet, hogy Gazdag – (…) a hatos számmal játszó (…) – kész, végem. Térdre esek, ilyen egyszerűen nincs. Nézek körbe, hátha valaki, akivel sorsközösséget vállalhatnék, de kihalt minden. Pár pillanat múlva apróbb tömeg jön szembe, mindenki mosolyog, ekkora gólt rég nem láttak, és pont Gazdi, akit már elkönyveltünk örök nullásnak.
október 21-én 15:30-tól Debrecen-Haladás és 18:00-tól Diósgyőr-Honvéd a Nagyerdei stadionban. Két meccs egy jegyért. (via dvsc.hu)
“Képíró János úgy fogalmazott: a legnagyobb szurkolótáborok lesznek a stadionban, a biztonsági cég megpróbálja úgy előkészíteni a területet, hogy minden tábor megfelelően legyen elhelyezve, betartva a szigorú szabályokat.” – speciel a vendéget például teljesen fölösleges különválasztani.
október 25-én 13:30-tól a Sopront a kupából kiverő Tatabánya otthon fogadja a Nagyecsedet, míg mi 18:00-tól a Budaörshöz látogatunk ugyanoda. Ezt a két meccset – sajnos – nem kötötték össze, de még reménykedhetünk, hátha.
“Boldog vagyok Budapesten, karrierem egyik legszebb időszakát töltöm itt.”
A Dió közben kitette a tervezett szektorbeosztást, amire rögtön jöhet a kérdés, hogy ennek így mi értelme?
És a Nagy Kérdés: az MLSZ jegyrendszere képes arra, hogy a három vendégbe háromféle klubkártyával jönnének emberek, plusz ugye a hazai lokis és a szövetségi futballkártya? Melyik hova lesz érvényes, milyen kombók zárják majd ki egymást?
(Csak a napló kedvéért, mert az elmúlt napokban inkább padlót fektettem, médiacentert állítottam be, valamint mindenfélével szöszmötöltem itthon, mintsem a bloggal törődtem volna, ráadásul tegnap kinéztem a kőbányai Kraft sörfesztivál első napjára (@untappd), hogy belefussak pár igazán remek darabba. Például a Reketye egy tárkonyos sörébe, aminek – nincs rá jobb szó – meggyespite íze van.)
Lanzafame // lett az év játékosa a Hivatásos Labdarúgók Szervezete éves díjátadóján (Eppel Marci a harmadik).
Az év csapatába rajtuk kívül még Hidi fért be, egyébként pedig így néz ki: Dibusz – Nego, Vinicius, Juhász, Hangya – Berecz, Gera, Hidi – Eppel, Lanza, Lazovic // vagyis 4 Videoton, 3 Kispest, 2 Vasas és két kötelező kvóta a Fradikából.
Az megvolt, hogy szombaton Kövesden egyikük sem lőtt gólt, vagy adott legalább egy gólpasszt? Ilyen utoljára április 22-én, a Vasas ellen fordult elő a Szuszában, amikor 1-0-ra kaptunk ki. Megjegyzem, máig ez az utolsó vereségünk, és azóta tizenegy meccs telt el.
Egyébként a következő leosztásban termelték a kanadai pontokat a srácok //
Eppel // 7 gól, 4 gólpassz
Lanzafame // 8 gól, 5 gólpassz
és hogy tisztázzuk, Mezőkövesd nélkül mindössze tíz meccsről beszélünk, amin együtt 15 gólt és 9 gólpasszt hoztak össze. Az egész Honvéd lőtt összesen 26-ot. Kemény, ugye?
Lótusz születése //
Tavaly október 29-én a Haladással játszottunk otthon, és ünnepeltük a kanyar 25. születésnapját, de nem is ez a lényeg. Ott valami elpattanhatott, mert azóta lement 26 meccs úgy, hogy abból 19-et megnyertünk (plusz 4 döntetlen, 3 vereség, 47-22-es gólkülönbség), vagyis valami egészen elképesztő sorozatban vagyunk.
“U, u, u, Ka-ban-guuuu!” – száll a ’kövesdi estében az ordítás, az Ábel 10 méterre tőlem totális extázisban „DarkDarkDarkDark”-ozik, Gyuri pedig utat törve a tömegen át siet oda hozzánk „nem hiszem el, mondom, ez oldalháló bazmeg, minek örül ez, erre gól, nem hiszem el, mi ez itt?” – rikoltja felém, én csak vigyorogva ölelkezek Öccsel, Apu alattunk srégen 2 sorral vakarja a fejét, Hantát nem látom, de valószínűleg egy „Kabangu, nem futballista. Imádom” jellegű mantrát tolhat ő is.
Megmondom őszintén, én annyira nem csipázom a bajnokságok elejét. Ez még gyerekkoromból fakad, amikor 1-1 jól sikerült (jól sikerült… mit beszélek, akkor még csak ilyenek voltak), arany- vagy ezüst- vagy bronzérmes idény után megint kezdődik nulláról az új, az nem volt jó. A tavaszt szerettem és szeretem, a szezonzáró hónapokat, nem a tét nélküli nyüglődést. Sőt, mióta jó 10-15 éve pedig már júliusban is vannak meccsek, hát a kánikulás szenvelgéseket az ideiglenes, még fő igazolásaitól mentes csapatunkkal a pályán, még jobban utálom. Én az őszt szeretem fociban, amikor már kábé összeáll a keret, és amikor tényleg focihangulata lesz az egésznek, amikor már egy bajnokságban érzem magam, nem nyári, alig-tét előmeccseken.
Az eset 3:42-től látható a videón, a szabálykönyv pedig a következőt mondja:
A kapus birtokában akkor tartja a labdát:
• ha az a kezei, vagy a keze és bármely más felület (pl.: talaj, saját teste) között van; érinti azt keze vagy karja bármely részével, kivéve, ha az véletlenül pattan le a kapusról vagy a kapus védést hajtott végre;
• ha az a kinyújtott, nyitott kezében van;
• ha azt a talajra pattogtatja, vagy feldobja a levegőbe.
A labdát a kezével birtokló kapust nem támadhatja ellenfele.
És ebben az esetben közvetett szabadrúgás jár, mert “akadályozza a kapust abban, hogy a kezében tartott labdától megszabaduljon, illetve elrúgja vagy megkísérli elrúgni a labdát, amikor a kapus ennek folyamatában van;”
Egy Mea Culpá-val kell kezdenem a tegnapi meccsről szóló beszámolót. Én annyit, de annyit szidtam már a szegény felcsútiakat, hogy kijár nekik ezúttal egy dicséret is, amellett, hogy elismerem: eddigi szidalmaim jogtalanok voltak. Tegnap ugyanis rájöttem: le a kalappal azelőtt, amit csinálnak. Mikor beautóztunk a festői Váli-völgy centrumfalvába, a Népstadion-környéket meghazudtoló, már kilométerekről látszó darurengeteg is mutatta: szorgos munka folyik itt, és a sokat szapult csúti klub bizony nem csak infrát fejleszt az EU és TAO pénzekből, nem ám! Újabban úgy fest, az Európai Szociális Alap humánerőforrás-fejlesztési pénzeit is megcélozták, legújabb projektjükben ugyanis működő jó gyakorlatokat kívánnak átvenni fejlettebb kultúráktól. Most pl. bajnokcsapatot szeretnének építeni, csodás szurkolótáborral: meghívták hát egy ún. twinning projekt keretében Magyarország regnáló bajnokát és a legjobb hazai Tábort, tanulni. És le a kalappal azelőtt a lelkes hozzáállás előtt, ahogy ez a tanulni vágyó kis fejér megyei klubocska becsülettel ronggyá verette és aláztatta magát szombat este, mindezt a tanulás oltárán! Maxiriszpekt!
