Öt forduló után: Gyula, Gyula, Gyula, Szabi, Kriszti

Ez a meccs a védőké volt, ki lehet jelenteni. Kriszti már Felcsúton, az MTK ellen is remeket nyújtott, sőt, spárgázott, ahogy magát megfeszítve lépegetett ki a labdákra, most viszont még jobbat, még ha az InStat számai nem is igazolják vissza a szurkolók szemét.

Alci a góljával rendbe tette kicsit a győri maflását, MaxiKing ismét gyors volt, és talán kisebb hibaszázalékkal játszott érzetre, mint korábban, valamint Szabi is ott volt, amikor kellett, szerencsére nem sokszor. Amúgy meg Gyula és Ignja, ami azért alapesetben alap.
“Öt forduló után: Gyula, Gyula, Gyula, Szabi, Kriszti” bővebben

A katarzis most elmaradt – a győzelem nem

honv_csutMegvan a kötelező. Nem esett meg a szégyen. Behúztuk a 3 pontot. Stb., stb. Még folytathatnánk napestig a klasszikus közhelyekkel. Ami jó, az tényleg az, hogy a Bohóc torzszülöttje továbbra is nyeretlen, ponttalan és góltalan ellenünk. Ami nem jó, az az, hogy a tavalyi, főleg a fehérvári vendégjátékkal összevetve bizony a minimális katarzis is elmaradt. Ironikus, hogy majdnem így is összejött a minicsúcspont, így, hogy 85 percen át valami kegyetlen tré módon toltuk. De jött Alci, aztán ha utána Proszi higgadtabb, vagy King gyorsabban gondolkozik, akkor egy miniatűr alázás is lett volna, de az idei idény már csak ilyen. Átlagoska, szürkécske.

Hátha ezzel most megindul valami… “A katarzis most elmaradt – a győzelem nem” bővebben

Osztályozókönyv: Nálam Kriszti volt a meccs embere, és nálatok?

kover_pohar
Valahogy így

Gyula, Gyula, Gyula és Szabi után vajon kit láttunk legjobbnak a Felcsút ellen? Osztályozókönyv a szokott módon, 1-től 10-ig, és ezentúl már a mesterről is elmondhatod a véleményed.

Ha nem lesz addig más poszt, akkor itt lehet majd trécselni a Kispest-Felcsútról

seggvakaras

De például aktuálszöllősizni nem ér, mert a zsíros nyelvű kommunikációs mágust még júniusban lepattintották az akadémiáról (vö. felfelé buktatták). Vélhetően nem kicsit lett kínos személye a tavaszi ámokfutását egészen közelről végignéző szomszédos hobbitelek gazdájának. (Az meg hogy a gazda most kinek a gazdája, vagy ki fogja fel gazdájaként az legyen a pszichodokik feladata. Komoly mennyiségű óraszámot fognak ezért kiszámlázni majd egyszer.)

“Ha nem lesz addig más poszt, akkor itt lehet majd trécselni a Kispest-Felcsútról” bővebben

Nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz elsőre

1408203259066
Régen esett csak úgy le az állam. Például ha így hirtelenjében az elmúlt éveket vizsgálom, akkor keményen gondolkodnom kell, hogy egyáltalán min és mikor. Például az Utopia című angol sorozat pilotján, egy ksamili (Albánia) tengerparti szirt tetejére épült étteremben kispajtásaimmal ücsörögve és nézve a naplementét, egy másik kedves barátom esküvőjén állva, az igen kimondásakor (miközben épp akkor is az MTK-val játszunk, és Kanta újfent gólt lő nekünk) (szegény Szabi), netán amikor a velünk élő Bogyópapagáj végre felbátorodott, és odaállt mellénk a kanapéra tévét nézni.

Szóval ritka volt a minő pillanat, ami úgy egészében jellemezte a szombati felcsúti meccset.

“Nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz elsőre” bővebben

MTK @ Felcsút (próbálom értelmezni)

bunko

Legalább nem a helyiekkel, hanem egy számunkra is értelmezhető ellenféllel szemben avatjuk fel idegenben azt a valamit, ami amúgy akár lehetne fontos, szép, hasznos meg minden, de nekünk csak egy förmedvény, egy gnóm, egy arcátlanság marad mindig is. És azt is hallani, már hullik a vakolat, a díszburkolat, hogy silány a minőség, a legszebb öröm meg a káröröm, csak éppen nem.

“MTK @ Felcsút (próbálom értelmezni)” bővebben

Tisztelet a hősöknek – II. – A szolidaritás

Az MTK már egy nappal korábban elérte célját, a felcsúti Puskás Akadémia elleni 2-1-es hazai győzelemmel ugyanis biztosította bent maradását az NB I-ben. Pedig Torghelle Sándor öltözködés közben(!) megsérült, így nem játszhatott.

A meccs egyik legfurcsább epizódja mégis az volt, amikor a hazai klubvezetők a biztonságiakkal üzenték meg a szurkolóknak, hogy ne „bántsák” a felcsútiakat. A kék-fehér keménymag azt énekelte ugyanis, hogy „Nem a tiétek, nem a tiétek, a Puskás név az nem a tiétek!”.

A nóta valószínűleg a díszpáholyban helyet foglaló felcsútiaknál verte ki a biztosítékot.

via Vasárnapi Hírek

“Tisztelet a hősöknek – II. – A szolidaritás” bővebben

Világirodalmi fejtágító egy percben felcsúti kommunikátoroknak

vecsei.ford.goljaMi, kispestiek pontosan tudjuk, milyen múlt és jelen nélkül azon feszengeni, hogy valaha elfogadjanak minket. Mivel legendánk egyáltalán nincs, kénytelenek vagyunk magunknak kitalálni egyet.

Kedves felcsútiak, majd ha jöttök ravendzsolni a Bozsikba, és mindent elvinni amin Puskás neve szerepel, akkor majd üljetek le kicsit, és érezzétek, kismiskák vagytok. Mi nagyobb nevet találtunk magunknak: Hemingway a kispestieké! Az első portrékat már el is kezdtük kihelyezni az irodákba.

Természetesen elvárjuk, hogy a birtokotokban lévő összes kötet Búcsú a fegyverektőlt, Öreg halász és a tengert, valamint szerzőnk további műveit beszolgáltassátok Budapesten, a Puskás Fernec Újtemető utca 1-3. szám alatt, félfogadási időben. Legalább mi, felkapaszkodók tartsunk össze a tisztesség jegyében.

(Nyilvánvaló, hogy viccesnek szánt kis pamfletünket úgy küldték be szerkesztőségünkbe, névtelenséget kérve, bla-bla-bla, etc.)