Én csak annyit szeretnék mondani, hogy

napok óta a vasárnapi Fradi-Kispesttel kelek-fekszek, és tök jó lenne, ha újra nyernénk, mint ahogy a Fradi ellen az utóbbi időben általában.

Közben kissé náthás, a torkom is fáj, Tchami sincs már, hogy újra oda-vissza eldöntse, de a lényeg, hogy még van péntek, meg szombat, meg vasárnap délelőtt és mehetünk a Népstadionba (apropos, a Puskásban fogadja a Fradi a Honvédot, ejj), én meg addig kúrálgatom magam vitaminokkal, zsírban sült hagymával (ez nem gyógyszer, de finom), és némi pálinkával, ha úgy adódik, szigorúan fertőtlenítésnek nevezve.

Most csak ennyi, mindenkit puszil

hanta

ui: remélem lassan titeket is elkap a meccsláz

Egy kerek nap krónikája. FTC-Kispest beszámoló.

Vannak napok, amikor semmi sem jön össze és vannak, amikor minden klappol, minden összeáll, minden fogaskerék úgy kapcsolódik egymásba, mint egy időben a Csank-Vass edzőpáros a Bohóc kispadjain. A tegnap szerencsére ilyen nap volt Honvéd téren, a meccs fel- és levezetésében, és legfőképpen magában a 90 percben. Egy nap, amiről jó beszámolót írni, illetve mindezt majd évek múltán visszaolvasni: ja, amikor a Fradit ütöttük 2012-ben, jaja, jó kis kaland volt. De hogy is történt mindez?

“Egy kerek nap krónikája. FTC-Kispest beszámoló.” bővebben