Mastodon

Az ország focijának büszkesége, a szimpatikus jugoszláv csapat hozta azt, amit elvártunk tőle: az igazán szimpatikus labdarúgást

Bp. Honvéd – Videoton 0-3

Danilo mellel átveszi, síp – kéz. A labda továbbkerül Gazdaghoz, érkezik a sárgás Vinicius, a többi mutatom:

25. perc, az állás 0-0, Juhász és Vinicius már húsz perce nem kapott lapot, Danilo nem kéz, nincs mit fújni, viszont ahogy Vinicius odamegy Gazdaghoz, az sípszó után is piros. Élből. Meg tizenegyes, mondjuk ahhoz viszont tényleg nem kellett volna fújni Danilonál, ami tényleg nem volt kéz. (Ilyenkor minek áll a maga hatalmas rutinjával a kapu mellett Solymosi Péter sokadik számú játékvezető?) Mutatom ezt is:

A kontránál Skvorc beragad, nincs les, a bepasszt ketten is benézik, Kovács gól, 0-1. Remek kezdés.

“Az ország focijának büszkesége, a szimpatikus jugoszláv csapat hozta azt, amit elvártunk tőle: az igazán szimpatikus labdarúgást” bővebben

Ismét tökéletes meccset ment a Köcsögválogatott

Ahogy az várható volt, az utóbbi évek Videoton elleni meccseihez hasonlóan a tegnapi sem múlhatott el a Köcsögség Minden Szépségének és Formájának bemutatása nélkül. A köcsögség, ami edzőtől, csapattól, stadiontól, időjárástól, helyezéstől és bírótól független, de ami valahogy mindig benne van mostanában a Videotonban, és amit nagyon könnyen elsajátítanak a frissen érkező játékosok is.

A csúcspont egyértelműen Lazovic fetrengése volt a bajnoki döntőn. Akkor  annyira sikerült túltolni az arroganciát, hogy a jelenet komoly nemzetközi karriert futott be a videómegosztókon.

“Ismét tökéletes meccset ment a Köcsögválogatott” bővebben