Tényleg nem értem ezt az önfényezést, ha a klubmarketingről van szó

Mantrázzuk mi is: “A Honvéd stratégiája meghozta az eredményét.”

  • Hemiblog // több dolog kapcsán is megszólalt az Öreg a legújabb posztjában, és miközben nyilván igaza van, hogy az Üllőin történtek akár súlyos következményekkel is járhatnak a magyar futball megítélésére, addig talán, és ahogy láttam, mások is hasonlóképp, szóval addig kicsit talán túlzásnak érzem pár bekezdéssel lejjebb a következő részt:

Néha kritikát kapunk, hogy nem teszünk eleget a klub marketing tevékenységének megerősítése érdekében. Garantálom, hogy nincs még egy olyan klub Magyarországon, amely körülményeihez képest akkora erőfeszítést tesz ebbe az irányba, mint a Budapest Honvéd. De ezt az erőfeszítést is szeretnénk tovább fokozni.

“Tényleg nem értem ezt az önfényezést, ha a klubmarketingről van szó” bővebben

Néhány gondolat BL-ről + az elmúlt napokról

via facebook.com/KispestHonved/photos

Tényleg csak néhány, és tényleg csak lazán szerkesztett bulletpontokba felfirkálva a falra, középpontban a BL-selejtező visszavágóval, mert azért írjunk róla itt a blogon hivatalosan is. “Néhány gondolat BL-ről + az elmúlt napokról” bővebben

Örülünk, Srácok?

via 1909foto.hu

Tegnap Öcsém vittem autóval a városban valahova, mikor meséli, hogy pénteken és tegnap is járt a Bozsiknál, ég és föld hangulatban: egy nappal meccs előtt látta edzeni a csapatot, és a gyomra össze volt szorulva – tegnap pedig már kihalt a Bozsik, és a gyerekkori nyári szünetek nyugalma borult rá (a stadionra is és Tesóra is), mint gyerekkorunkban. Mikor ezt mesélte, a Soroksáira kikanyarodva velünk szemben épp elvánszorgott egy tehervonat, én pedig rápillantva azt éreztem: viszik el a vagonok a tavaszunk emlékét. Azazhogy az emlékét azt pont nem: az örökre megmarad! “Örülünk, Srácok?” bővebben

Igazán szomorúak akkor leszünk, ha a tegnapi nap mögé nézünk

Bármilyen szempontból. Igen.

Nekem úgy mostanáig tartott a lehiggadás, kábé, tegnap még csak permanensen fröcsögtem Öcsémnek, Faternak, Hantának, Ábelnek meg Viktornak, este meg otthon a falnak. Nyilván ezzel nem voltam egyedül.

És mondom, a legrosszabb az, ha túl az első fölinduláson elkezdünk egy kicsit gondolkodni hogy mi miért történt… “Igazán szomorúak akkor leszünk, ha a tegnapi nap mögé nézünk” bővebben

Remek ősz pipálva; felkészül a nyugodt tél, a higgadt tavasz és a …. nyár hármasa!

Elég nagyot fordult velünk a világ hónapok alatt, a langyos lábvíz-állagú kiégettségből jött hirtelen a semmiből (nem egészen a semmiből persze, volt itt azért egy jó egy-másfél éves építkezés, sőt a gerinc még régebb óta pallérozódik, de a Cordé évek kisiklását nem számítanám hozzá a jelen szárnyalás szerves előletébe) váltott csodába a mostani őszi szezon, aminek a végén olyan magasan vagyunk, hogy szédülök, ha lenézek. Az a baj, hogyha felpillantok, mégjobban… inkább be is hunyom a szemem.

Szezonértékelés következik, de a szolgalelkű eseményleltár helyett inkább csapongó gondolatokkal, aminek a végére szinte azon korba repülök vissza, amikor a címkép slágere büntetett a rádiókból. “Remek ősz pipálva; felkészül a nyugodt tél, a higgadt tavasz és a …. nyár hármasa!” bővebben

Átkozódásból Lanza-RELOAD, azaz néhány szó a tegnapról és még inkább a holnapokról

"Lanza comeBACK", írná egy angol Hegyi Iván (fotó: hatharom.com)
“Lanza comeBACK”, írná egy angol Hegyi Iván (fotó: Babar – 1909foto.hu)

Három év. Ez jutott eszembe ma reggel, a fekete Tiszámat kötve be munkába indulás előtt; a cipőt ugyanis azon a tavaszon vettem, amikor Lanza ideigazolt, és akkor hordtam először, mikor Kaposvárra kísértük le a csapatot és a talján ott végre, először betalált (győztes gólt szerezve, ezt még további négy követte azon a tavaszon). Azóta sok idő telt el, a cipőm megkopott, de még tartja magát. Reméljük, Lanza is. “Átkozódásból Lanza-RELOAD, azaz néhány szó a tegnapról és még inkább a holnapokról” bővebben

“Így van, ezt kell csinálni…”

Meglesz...?
Meglesz…?

… ordította a Samp elleni hazain Vitray a közvetítésben Pisont Pista góljánál, valamint mi tegnap a korzókorlátnál két esetben is. A tegnapi meccs legnagyobb pozitívuma nekem ez a két momentum volt. Mindkettő Eppel lábáról indult, és Kemenes mindkettőt csak nézte, annyi eséllyel, mint amekkora az oddsa Dzsudzsáknak egy Bundesliga-szerződésre a következő 15 évben, jelen állás szerint. ““Így van, ezt kell csinálni…”” bővebben

Childhood’s End

nsYou set sail across the sea
Of long past thoughts and memories.
Childhood’s end, your fantasies
Merge with harsh realities.
And then as the sail is hoist,
You find your eyes are growing moist.
All the fears never voiced
Say you have to make your final choice.

(Pink Floyd: Childhood’s End) “Childhood’s End” bővebben

Nekünk miért nem lehet…?

2_0_20160614Az elmúlt években, ahogy már korábban is írtam, válogatott ügyben tejesen belesüllyedtem a nihilbe, és el is hittem, hogy erre képes csak a magyar foci, ez más sport, mint a labdarúgás, EB-n, VB-n sose leszünk kinn, és amikor kijutottunk, hát nyilvánvalónak tűnt, hogy mindez csak véletlen, és hazajövünk három 0:4-gyel.

És nem.

A Honvédra ez milyen tanulsággal szolgál – ha egyáltalán…? “Nekünk miért nem lehet…?” bővebben

A fele már lement…

csut…a hétnek, én meg számolom vissza a napokat, ami igencsak furcsa nekem, mert utoljára szerintem az Anzsi elleni hazait vártam ennyire, előtte meg a két kupadöntőt (2009-ben igazából a visszavágót, mert a győri meccs előtt még kb 8:0-át vártam oda, azok után, hogy Sisa tréner Kecsón olyan arckifejezéssel közölte Babarral és velem, hogy “most mondjak le, srácok?“, mint amit én vágtam akkor mikor Détári 1993-ban a Fradiba igazolt), most viszont már minden reggel arra ébredek, hogy szombat van-e már. “A fele már lement…” bővebben