Mezőkövesd // Csak a Kispest!

NB I/20. fordulókibeszélő

Diósgyőr – Kisvárda 2-0, szombat 14:45
Mezőkövesd – Honvéd 2-1, szombat 17:00
MTK – Újpest 1-3, szombat 19:30
Paks – Budafok 4-1, vasárnap 14:10
ZTE – Felcsút 1-2, vasárnap 16:15
FTC – Videoton 2-0, vasárnap 18:30

Ha ennyi hiányzóval és a pályán kilenc emberrel tudunk egyenlíteni, akkor lassan nyerhetnénk egy meccset hazai pályán is

Bp. Honvéd – Mezőkövesd 1-1 // osztályozókönyv

A szombat legvárósabb pillanata ismét a négy óra, vagyis az adatbank feltöltésének legkésőbbi időpontja volt. Kik játszanak, kik hiányoznak, kik ülnek a padon, milyen Honvédról beszélhetünk egyáltalán?

Aliji, Balogh, Batik, Cipf, Craciun, Eppel, Gale, Gazdag, Horváth Andris, Lukács, Mezghrani, Ugrai, Uzoma, Traoré

Tizennégy (14!) játékos, akit neveztünk a Videoton, Paks, illetve a Nemesapáti meccsekre, de nem neveztünk a Mezőkövesd ellen.

bővebben

A tökéletlenek ellen a tökéletes védekezés is hiábavaló

Bp. Honvéd – Mezőkövesd @ Hungária körút, 17h

A múlt heti bejelentés óta pörög a koronatotó Kispesten. A szurkoló következtetéseket szeretne levonni a kupameccs keretéből, listázza az edzésképeket, vadul pörgeti az Instagramot, a Facebookot, hátha lehullik valami információmorzsa. Mindenféle hírek terjednek, mindenki nagyon jól értesült, a szurkoló pedig hinni szeretne, reménykedni, miközben a legrosszabbra készül.

Pontosan tudja, hogy itt még nincs vége, hogy a helyzet nyilvánvalóan rosszabb lesz, hiszen előbb mindig rosszabb kell legyen egy helyzet, és csak utána jöhet a javulás, ha egyáltalán beszélhetünk a javulás lehetőségéről. A szurkoló tehát úgy reménykedik, hogy pontosan tudja, a reményei szinte sohasem azonnal, belátható időn belül, hanem majd valamikor a jövőben válhatnak esetleg valóra, ha akkor még egyáltalán aktuálisak lesznek. Ezért a szurkoló igazából nem is reménykedik a szó szótári értelmében, hanem valami teljesen mást művel, amire a szót sem tudom hirtelen, azonban a jelentése valami ilyesmi: a jelenben tudni, hogy a reménykedésnek még nincs itt az ideje, és amiatt, hogy majd lesz lehetőség reménykedni, magabiztosnak és önazonosnak maradni.

Lehet, per definitionem ez volna a hit?

bővebben

Engem egyáltalán nem sikerült megnyugtatni a csütörtöki edzés képeivel

A Honvéd kitett egy harmincegy képes galériát a csapat csütörtöki edzéséről, vagyis kaptunk némi beszédtémát (és kapaszkodót) a szombati meccs elé, hiszen meg lehet nézni, hogy kik szerepelnek a képeken. Diktálom, mezszám szerinti sorrendben:

Nagy Sanyi, Mezghrani, Kálnoki-Kis, Hidi, Zsótér, Craciun, Tamás Krisztián, Kamber, Lovric, Szendrei, Gale, Baráth, Bocskay, Tujvel és Vezér Ádám.

bővebben

Bizonyos nézőpontból egészen váratlanul hétköznapi meccs lett a kövesdi

Mezőkövesd – Honvéd 1-2 // osztályozókönyv

Szinte minden a megszokott rendben történt:

odafelé menet elfüstöl az autó, menteni kell; (a sztráda mellett szerencsére felvesz minket egy srác, és behoz a meccsre.)
Gazdag góljánál a mosdóban vagyok – ismét nem látom; (ez már tényleg vicc. esküszöm, szándékosan csinálja velem.)
győzelem Kövesden.

Nincs bajom az ilyesmi hétköznapokkal, mert kalandosak, szórakoztatóak, utólag mesélhetőek, azonban ha odafelé történik, akkor legalább egy meccsre igyekvő ember nem jut el a meccsre, és az nagyon rossz.

Persze, mulatságnak sem olcsó, a háta közepére kívánja az ember, hogy a sztrádán adja meg magát az autója, minket mégis valahogy mindig megtalál a szerencsétlenség. Két éve Paksra menet, akkor hazafelé vontattak minket; tavaly Debrecenből hazafelé, akkor mentő jött a kocsiért, és tegnap, Kövesdre oda. Ilyen széria egyszerűen nem létezik. Előtte soha, de tényleg soha semmi bajunk nem volt, pedig az utóbbi pár évben alsó hangon megkerültük együtt a Földet mindenféle eszközökön utazva.

bővebben

Kommentfogó, kibeszélő Kövesdre

Mezőkövesd – Kispest @ Mezőkövesd, 20h

Mi hamarosan indulunk.

(Délután sikerült hunyni úgy egy órát, ezzel pedig el is ment az idő a poszt rovására.)

Egy kupadöntő után

Életem egyik legfurább szezonjának közeledünk az egyik legfurább zárásához – és az, hogy ebből a kopasz futballgyilkos háromnegyed éves ámokfutása, a koronavírus fagyasztó intermezzója, és a kiégés mindenféle jeleit mutató keret (és RW) egész éves szenvedése után úgy néz ki, hogy jobban jövünk ki ebből az egészből, mint például a 2017-18-as, vagy az 1994-95-ös idényekből, a lehetőséget, kereteket és körülményeket tekintve egy igazi kis csoda. Nyolcadszor ünnepelt tegnap kupagyőzelmet KISPEST, 3 év után nyert ismét trófeát a HONVÉD, és amiért tavaly fohászkodtam, hogy ez a 2015-2020-as éra és emblematikus arcai még behúzhassák az MK serleget is a bajnoki trófea mellé, az most megvalósult.

Érzékenyebb lelkületű olvasóink most fejezzék be a posztot, mindannyian jobban járunk, mert mostantól nem egy szokványos RW-tiráda fog következni, inkább egy keserédes fináléja egy optimistán nézve átmeneti, pesszimistán tekintve pedig hosszú új éra első etapjának.

bővebben

Egy kupadöntő elé

nem nagyon van értelme bármit írni. Beszélhetnénk arról, hogy az ellenfél a Mezőkövesd, és már csak a név hallatán is eszünkbe jut, mitól igazán (és milyen) szép egy kuparendszerű sorozat, ahol akár a döntőig is eljuthatnak a kisebb klubok. A század első felében egy Kispest, BEAC, Attila (Miskolc), Bocskai (Debrecen), Soroksár, Szolnok, Salgótarján, Diósgyőr, majd a háború után a Dorog, Komló, Pécs, Békéscsaba, Vác, Haladás, Siófok, Sopron és végül a Kecskemét.

Aztán folytathatnánk úgy is a posztot, hogy a Kecskemét után jött a Felcsút, az elődöntőben a Balmazújváros, és idén a Mezőkövesd, vagyis valamiféle sűrűsödés figyelhető meg egy adott körben, amiről lehet, utólag ugyanazt mondjuk majd, mint mostanság a BEAC, Attila, Bocskai, Soroksár kapcsán, hogy a kicsik miatt igazán szép egy kupasorozat.

Tessék, két felcsapás, ugyanabból a tényből kiindulva, hogy a Kispest (akinek helye van címre menő dolgok közelében) és egy másik, nem Kispest-kaliberű csapat játszik egy kupa döntőjében. Ilyen ez a kupa, és ilyen ez a történelem, feltételezve, ha van.

Most pedig következzen valami egészen más.

bővebben

Koronanapló 8. nap

Elektronikai hulladék, Lanzafame visszatér, Zsótér

Eltelt az első hét az erősen korlátozott mozgású időszakból. Szándékosan nem mondom, hogy önként vállalt karantén, mert bár a cégnél március 12. óta otthonról dolgozunk, azért próbálom a napi rutinommá tenni a sétálást, vagyis délelőtt és délután is ki-kimozdulok nagyjából egy-egy órára, szigorúan egyedül, és szigorúan olyan helyeken bandukolva, ahol még a kutyát sétáltatók se nagyon fordulnak meg. Ha fixen a négy fal között (illetve helységenként négy fal, vagyis van az vagy húsz fal a lakásban) kéne maradnom, akkor el sem tudom képzelni hogyan reagálnék a legapróbb dolgokra is pár napot követően. Egyszerűen mert nem volt még példa rá az életemben, hogy párnál több napot bezárva kellett töltenem.

Az első eltelt hét azt is jelentette, hogy megvolt az első szombat és vasárnap is, ami jelen körülmények között nagyjából nem jelent semmit. Vasárnap reggel simán azt hittem hétfő van, továbbra is másfél-két órával korábban kelek, mint általában szoktam, és a hétvégét is végigdolgoztam a magam módján, amennyiben a munkámhoz szorosan kapcsolódó oktatási anyagok olvasása dolgozásnak számít.

bővebben

Sima meccs volt, csak nem úgy, ahogy szeretnénk

Kispest – Mezőkövesd 1:2 // plusz osztályozókönyv

Csalóka a kép: nem mi uraltuk a meccset.

Tegnapi beharangozónkra visszatekintve egy dolgot sikerült eltalálnom, mégpedig azt, hogy gyönyörű idő lesz ezen a szombaton. Abbéli kívánságom viszont, hogy ne a délelőtti ZOO-látogatás legyen a hangulati csúcs, az bizony nem teljesült: hiába Muti vezetést érő büntetője, ha Kuttorék a meccs háromnegyedében valahogy félgőzzel is kibekkelték erőtlen támadásainkat, és 3-4 kontrájukból kettőt értékesítettek. Nagy meglepetés sajnos ebben nincs is, ezért mennek ők idén a dobogóért, mi pedig – lassan teljesen vissza Hemy-érásodva – valahol a középmezőnyben hullámzunk.

bővebben