Krémer kontra Vérhód

Valahogy az az érzésem, hogy keretünk már van, csapatunk még nincs.

Emlékeztek erre a csapatra? Horváth (Vezér) – Medgyesi, Nagy, Plókai, Farkas (Csepregi) – Moses (Csőke), Major (Tarlue), Bárányos – Jovanovics (Kovács B.), Balog Zs. (Kovács K.), Cipf (Kabát)

A Gázszer elleni mérkőzés félidejében lemondó Krémer Károly nagyjából ezzel a kerettel vágott neki az 1997/98-as bajnokságnak. Utoljára akkor voltam ennyire hasonló hangulatban egy idény előtt. (De tényleg. Sisa és Pölő csapatait is valahogy többre tartottam, igaz, mindig számított a mihez képest, vagyis az előző idény.)

“Krémer kontra Vérhód” bővebben

5 dolog, ami vállalható volt a kövesdi túrában

  • kovesdi_turaaz eredetileg húsz főre tervezett buszból lett negyven
  • 250 forint volt a sör a kövesdi pályán. Érted? 250 forint!!!
  • hazafelé Pinokkió Jani régi honvédos nótákat énekelt
  • hazafelé Pinokkió Jani beállt a busz közepére és vicceket mesélt a maga sajátos és utánozhatatlan stílusában
  • nincs ötödik pont

Matyó kátyú

katyuA Paks elleni döccenést tegnap este követte az első tényleges defekt a tavaszi hadjáratban – 1:0-ás vereséget szenvedtünk Mezőkövesden a fejhangú kiskakas csapatától. Ez nem jó hír, és nézni sem volt az az eseményeket, de ami valahol még fájóbb, az az, hogy én pl. annyira meg sem voltam lepődve (az alap szomorúságon-bosszúságon túl). Igazándiból már a Paks és a Kaposvár elleni döcögő-szenvedő, ötlettelen küzdelmekben is benne volt az előjele, hogy megint gond van a kreatív szállal nálunk, és az olyan ellenfelek ellen, ahol nekünk kéne diktálni, ott akadhat a bakelit a lemezjátszón. Hát most akadt is, és a Honvéd-indulók sorát hirtelen egy gyógyvízszagú kövesdi sramli váltotta föl. Ez pedig minden, csak nem zenei füleinknek.

“Matyó kátyú” bővebben

Az utolsó könnyű meccs vagy a menetrend szerinti szenvedés?

Kép4Na, mi jön holnap Kövesden? Azt hiszem sokunk fejében villan át ez a kérdés, és a posztcímben taglalt két fő válaszlehetőség között ingadozik jó eséllyel a kispesti szurkolók jelentős hányada. Sokan érvelnek azzal, hogy a (most) iszonyat nehéznek tűnő Diós-Hali-Fradi-Pécs-Videoton-Győr sorozat (dobogósok és dobogóra pályázók sora, tényleg nem néz ki jól e széria első blikkre) előtt az utolsó olyan meccs jön, ahol az ellenfél alsóházi, tavasszal mélyponton lévő alakulat, ezeket verni kell. Kell! Nana! – kiált fel rögtön a pesszimistább vonal, rámutatva arra, hogy idén a legváratlanabb és legfájóbb pofonokat pont azoktól szedtük be, akik ellen (szinte) tuti 3 pontért jelentkeztünk be (Pápa oda-vissza, Kecsó, Paks itthon, és bizony Kövesd – itthon). Ezek után vátesz (vagy tipszmikszcsabi) legyen a talpán aki itt jósolni tud…

“Az utolsó könnyű meccs vagy a menetrend szerinti szenvedés?” bővebben