A mindennapok apró örömei

A napokban épp Kispest déli határán bringáztam, amikor a Hoffherr M5-ös és Ady közti szakaszának kábé közepén belefutottam egy olyan képbe, hogy 5 percig csak álltam és néztem, butább fejet vágva, mint Őze Tibor, miután rájött, hogy varázserejű bubukin-bézbólsapkája nem transzponálja a fejébe a kispesti bennmaradást érő taktikát 2003 tavaszán. Ne gondoljon persze senki valami extrán revelatív dologra, csupán egy látkép miatt gyökereztem le, ráadásul olyan látkép miatt, ami szerintem az itteni olvasók 90%-ának megvan, de hát engem mégis nagyon megfogott, lévén most láttam először. “A mindennapok apró örömei” bővebben

Legalább elindultunk valamerre, és most ez sem egy utolsó szempont

paksbckNagy pesszi-miska vagyok, ezt tudjátok. Tegnap valahogy mégsem volt rossz kedvem, sem meccs előtt (amikor is inkább amolyan semmilyen-elvárásom-nincs hangulat lengett körbe), sem meccs alatt (amikor Gyuri barátomtól olyan gyöngyszemeket kapok, hogy “bár vesztettél egy Cárt, nyertél vissza a kezdőbe egy Czárt”, hogyan is lenne rossz kedvem), meccs után meg főleg nem, mert a többiek jöttek hozzám gőzölgő hagymásbab-tálak felett idvezülni. Ja, és mellékesen nem kaptunk ki végre. Sőt, voltak helyzeteink, és támadtunk! Épkézláb támadásokat vezetve! És bár nyilván nem kell örömtüzeket gyújtanunk, azért legalább valami látszott a csapaton. Hogy ez egy koncepció, egy ténylegesen új út első jele volt, vagy csupán szokásos múló tünemény, azt majd meglátjuk.

De most egyelőre nincs kedvem szomorkodni. “Legalább elindultunk valamerre, és most ez sem egy utolsó szempont” bővebben

Nem kell több spagetti…

manci…mert kicsit megfeküdte a hasamat. Sőt, annyira nem is kicsit. És a spagetti ez esetben = az elmúlt jópár hónap. És az a rossz ezekkel az egyre gyakoribbá váló “jópárhónap“-okkal, hogy egyre többször és egyre hosszabban jönnek.

Az is megér egy misét, hogy a keresztbe-bereklámozás az valhogy nem jön össze nekünk itt a blogon. Volt már olyan hétvége, amikor én harangoztam be, hogy “Hanta meg mindjárt nyomat nektek sok-sok statisztikát“, aztán szegény kollega arra a hétre úgy eltűnt a civil munkakötelezettségeinek útvesztőjében, hogy abból stat-posztból azóta se lett semmi (igaz, lett azóta a tollából más stat-poszt, egy tonnányi, ezt beismerhetjük). Most meg ő közölte be, hogy RW tolja majd a beszámolót, de RW nem tolt semmit Debrecenről.

Max a saját Honvéd-kínját maga előtt. “Nem kell több spagetti…” bővebben

Egyensúlyozzuk ki a mérleg serpenyőit… – még egy vélemény DelPieróról

imagesCA6OYOX4Pont mikor nem vagyok már megint gépközelben? Dettó, mint júni közepén, az edzőkinevezéskor. És megint forrnak az indulatok, pörögnek a vélemények, ahogy kell, ami a blogunk funkciója, helyes. De mint VW esetében, most is úgy érzem, mivel posztírásilag a CSAKblog egy Hanta-rw tandem egyelőre, hogy a véleményünk kellő (egyen)súllyal essen latba, nem csak kommentelek az előző poszthoz hanem én is okoskodok egy sort. Csak most nem olyan hosszan, mint szoktam. (Illetve persze dehogynem!) “Egyensúlyozzuk ki a mérleg serpenyőit… – még egy vélemény DelPieróról” bővebben

Duplikálok, de nem bánom

Kép2[a következő poszt erősen duplikátumnak minősülhetne, ha egy oldalról (objektíve) nézzük, ha meg másikról (a blog arról szól amit érzünk és amikor érzünk), akkor nem annyira. Magister hanta már írt a Futballházról, én viszont csupán tegnap jutottam el először, és ez a poszt meg kijött belőlem. Sok újdonság nem lesz benne, de akit még érdekel a téma, erősen szubjektív verzióban, az lapozzon] “Duplikálok, de nem bánom” bővebben

Félszezon-értékelő by RW

640-KO_M4672

Minden megy a maga jól megszokott kerékvágásában. A félszezon  végetért, ködös, ónosszitálós szürke napok telepednek Budapestre, csöndes a XIX. kerületi sorompón túli sporttelep, légiósaink hazamentek, a keret pihenni tért egy szokatlanul hosszú, egy hónapos téli álomra, legjobbjainkat díjazta a KLTE, hanta statisztikákat gyárt és közönségszavaztat, vagy bennyhillesített Lanza-Martinez show-t heggeszt fel a blogra. RW táján nagy a csönd csak, de most ő is jön – és ha már szokott kerékvágás, akkor szokás szerint érzésvilágos-összegzős-csapongós poszt következik.

“Félszezon-értékelő by RW” bővebben