Szezont zártunk

Azért összejöttünk páran (foto:AlDo)
Azért összejöttünk páran (foto:AlDo)

Rögvest lopott gondolattal kezdek: a tegnapi beharang kommentjei között többen is jeleztétek, hogy a Vasas meccs egyfajta tükre lehet majd az egész szezonunknak: ha győzünk, jó a félidény, ha kikapunk, akkor meg nem. Jó gondolat, és sajnos be is teljesült, ráadásul nem a pozitív előjellel. “Szezont zártunk” bővebben

Igazából 2010 őszére vártam ezt a meccset, de most kapom meg

Amikor 2010 őszén elkezdtük a blogot, emlékszem, mennyire tetszett, hogy a sorsolásunk szerint úgy zárunk, hogy itthon a Siófok meg a Vasas, aztán idegenben az MTK ellen, azaz két hazai + egy vendég pesti, és milyen jó lesz forraltborozni a Hungária körúton, és még az sem érdekel, ha nem nyerünk mert a hangulat király lesz.

Ide jövünk ma (via labdarugas.vasasc.hu)
Ide jövünk ma (via labdarugas.vasasc.hu)

Végül a Sió ellen kikaptunk, a Vasassal meg döntetleneztünk, ha minden igaz, az MTK-meccs meg annak rendje és módja szerint elmaradt a havazás miatt (ami pont a Vasas elleni végén indult meg, így már hóban vezettem át egy várostúlvégi Halloween-bulira, ahol amúgy iszonyat finom pulykasültet készített egy amerikai lány), de annyira már nem is bántam az elmaradást, olyan kilátástalan volt a Morales-Supka interregnumban a csapat, azt leszámítva hogy az Eger elleni MK-visszavágon láttam Baráth Botit, a bajnokikon meg Nagy Gerit és Czárt, és azt gondoltam, mind az ászaink lesznek majd. Kettő végül  be is jött, nem rossz arány. Nos, azóta várok egy hangulatos pesti ősz-zárásra, talán ma megkapom.
“Igazából 2010 őszére vártam ezt a meccset, de most kapom meg” bővebben

Erős kezdés: felcsúti beharanggal tér vissza a tékozló fiú

fhpc0t

Hosszú hetek vannak mögöttem, és nem jó hetek, volt benne minden, ami megnyomhat egy erwét, néha patetikusan el is gondolkozok azon, hogy mennyit bírnak még ezek a csoffadt, Honvédmezes vállak, de most az van, hogy, ha nem is újult erővel állok a vártán, de csak visszasétáltam a csakblog istállóba, hogy visszavegyem Hantától a jól megszokott RW-penzumokat a hétvégi verklik képében (ezúton is köszönet neki a sokadik szólóbani kitartásért), sőt megint lesz Nektek is meglepi a téli szünetre, az Én Kispest sztorim még idő függvényében alakul, azt nem ígérem 100%-ra, de van azzal majdnem egyenrangú finomság, majd meglátjátok.

Szóval most az a nagy helyzet, mint az Ardennekben 1944 decemberében, a hősiesen a túlerő ellen egyedül kitartó hantai gyalogos- és tüzérhadosztályokat már erősen támadják a 277-es népi gránátos-, a 12. SS páncélos hadosztáyok, Hasso-Eccard Manteuffel 5. páncélos hadserege és Sepp Dietrich 6. páncélosai, és a Panzer Tanhadosztály, ám az utolsó pillanatban beérkezik felmentésként az utóbbi hetekben a frontról visszavonva pihentetett  5. számú RW-harccsoport 12 coub-bazookával meg 7 anti-tank életérzés-páncéltörővel és ezzel valamelyest kiegyenesedik a frontvonal.

Kell is, holnap megint háborúba megyünk ;) “Erős kezdés: felcsúti beharanggal tér vissza a tékozló fiú” bővebben

Eső, pára, fű és sár: a kupahelyszín Soroksár

Ázós MK a soroksári gödörben (fotó: RW)
Ázós MK a soroksári gödörben (fotó: RW)

Iszonyat hangulatosan indult a mai napom, hogy aztán iszonyatosan szarrá ázzak, de legalább megvan a továbbjutás (és remélem nincs meg egy remek megfázás). Bevezetőnek ennyi elég is, akit érdekel a “Régi idők jellegű pesti focikalandjaink” sorozatunk, az ne habozzon, lapozzon. “Eső, pára, fű és sár: a kupahelyszín Soroksár” bővebben

Meccstéma: lehet jó a magyarfoci?

Hát nem jó ezt nézni? (1909foto.hu)
Hát nem jó ezt nézni? (1909foto.hu)

Két fő állásponttal találkozunk a fenti kérdés kapcsán. Az MLSz-es rózsaszín hurrápropaganda szerint évek óta (értsd: Csányi óta) egyértelmű a fejlődés, aki ezt nem látja, az rosszakaratú ecetmanus. A másik végpont szerint ma már csak a hülyék járnak ki, ha TV-n nézhetsz igazi focit, minek adsz ki pénzt hétről hétre a nézhetetlen szarért, értsd, ha van a boltban cseh importsör, ugyanannyiért miért inkább a Gebelhofot, Riesenbraut és társait veszed a szupermarketek alsó polcairól?

A megoldás, mint oly sokszor, most is valahol középen lehet. “Meccstéma: lehet jó a magyarfoci?” bővebben

Hérától a Lokiig – RW hétvégi pályaív

fes

Az van, hogy ma elkezdődik a hosszú szabim, amit az évek óta esedékes festéssel ünneplek (lakás, nem akvarell). Tudom, erre azt mondjátok, mint amit Bodnár Szakáll annak idején saját bevallása szerint Gerának, mikor megtudta, hogy utóbbi vasárnap reggelente Németh tiszteletessel tolja a vidám vasárnapokat: “Neked bejött az élet…“. Így van, viszont ennek az is következménye, hogy a blogírási infrám kissé borul, így már ma felficcen a beharang, hacsak jó öreg Hanta , az aktualitások felkent pápája nem érzi úgy, hogy egy vasárnap reggel felhegesztett kibeszélő nélkül nem Dallas a Dallas (de, úgy érezte, csak éppen már ma reggel, most látom… Mindegy, most már marad ez is, csak délutánra belőve). Én mindenesetre most leadom az anyagot, aztán fejest ugrom délután a 15 literes diszperzites falfestékbe. “Hérától a Lokiig – RW hétvégi pályaív” bővebben

Happy (?) End

the-endTavaly azt sírtuk el az utolsó fordulós beharangozónkban Debrecen előtt, hogy “végre vége“, s aztán, bár örültünk a bajnokverés minicsodájának, tényleg nem bántuk a zárást, hisz vége lett a tavaszi borzalomnak, és “még egy ilyen szar félidényünk nem lehet“.

Lett, kettő is: a tavaly ősz és a mostani tavasz.

FIGYELEM! A most következő poszt kiábrándult lesz és szomorú, így aki inkább örvendezne a bennmaradáson, szíve joga, és azokat is megértem, de azok ne is kattintsanak a tovább gombra mert csak engem küldenek el a Kone sípjára, hogy mit szöttyögök, RW, te pesszimista ecetmanus, te szerencsétlen varjú. Csak mondom. A miheztartás végett. “Happy (?) End” bővebben

Szabikalauz, tekerj egy füvet!

gsNos, tegnap a hantai beharangozás végül megvalósult, valóban a Guriga lett a megoldás, ahol családias hangulatban (értsd: szűk kis társaságunkban), bónusz szakkommentátorral, decens Kőbányaik (Jutalom a nap végén…) mellett néztük végig a némileg agyzsibbasztó színvonalú paksi találkozót. Sokkal okosabbak persze most sem lettünk a sorsunkat illetően, az üzembiztos Rossi-iksz leszállítása már nem lepett meg senkit, a Pakson hagyományosan unalmas meccskép sem, de legalább a szünetben meghallgathattuk az év szakmai mondatát Bozsik Pétertől, sőt, a “Ke-me-nes Sza-bi, Ke-me-nes Sza-bi” rigmus alternatívája is megszületett a Guriga homályában úgy este fél 9 körül, és ezek sem utolsó élmények! “Szabikalauz, tekerj egy füvet!” bővebben

Az idény tükre…

11138534_856758144391636_80247658720159380_n
Pécsi lépéselőny

…volt a tegnapi meccs. A 80. percben még úgy ültem a lelátón, hogy két dologban voltam biztos:

  1. bennmaradtunk;
  2. a beszámoló poszt első bekezdésében (ami arról szólt volna, hogy bennmaradtunk).

Mert hát mi másra irányították volna gondolataim a látottak? 80 percen át koncentrált a csapat, szívósan védekezünk, amikor hibázunk (ami azért nem volt ritka), akkor pedig ótvar mázlink van. A gól is: felső kapufát fejel a pécsi srác, az ellentámadás második hullámából meg mi lövünk gólt, gyakorlatilag a harmadik kapura lövésünkből a meccsen, szemben a rengeteg pécsi nagy helyzettel. (Csúsztatok picit, mert a rengeteg helyzet nagy része ezután jött tőlük, és az a rengeteg is alig több, mint féltucat). Tiszta 1996-os MK-döntő. Ezek után itt csak jó vég következhet.

Aztán a pécsiek porlasztottak kettőt, mi meg lelkesen odaálltunk és letüdőztük a galambokat. Szívem szerint azt mondanám, essünk is ki ezek után, de persze csak az elkeseredés beszél belőlem. Remélem. “Az idény tükre…” bővebben

Még egy…

kispest_honved_001

…szar hétvége, mondogatjuk mostanában minden forduló után (úgy kb szeptember vége óta). Most azonban máshogy zárnám a mondatot: …jó délután. Igen, Még egy jó délután, vagy ahogy a Doki barátom mondaná, Még Egy Ekkora Délutánt: pedig nem történt semmi különös, csak egy régi kedvenc eljött a Futball Házba, és jó két órán keresztül (sőt valószínűleg ennél is többet, csak nekem le kellett lépni) mesélt a megjelenteknek fociról, Kispestről, Honvédról. Szóval tényleg semmi extra.

Óriási volt. “Még egy…” bővebben