mert célunk csak egy van
Bp. Honvéd – Haladás @ Bozsik, 17:00
Nyugodt éjszakám volt.
Tényleg.
Az egész napos esőzés elállt késő délutánra, este egy jó mozi (Harry Palmer és a Temetés Berlinben), vacsira lapcsánka, tisztes polgári begubózásnak lehettem mind tanúja, mind szenvedő alanya. Könnyen aludtam el. Reggel a lepedő decenses-feszesen, szinte élére vasalva arról árulkodik a matracon,
A tegnapi meccsen (a hangulaton, a végeredményen, az egész koreográfián) igazán fel se kaptam volna a fejem 2-3 évvel ezelőtt, mondjuk azon a tavaszon, mikor Rossi visszatért, hogy Hemy úr 9 akciós légiósával vállalja azt, amit Csábi nem akart: kispesti gerinc helyett akkor épp bábeli csapattal tolni le a tavaszt. Kb. Nyíregyházán (2:0 oda) volt ilyen hangulat, meg Pécsett (2:1 oda, ha jól rémlik) , hogy végig az ellenfél vezet, mi szenvedünk, elképzelés az nincs sok, a meccs végén meg magunkon röhögve vagy sírva (ki-ki vérmérséklete szerint) hazakúszunk Kispestre. Mondjuk Rossi ezután kapott még 2 év türelmet a szurkolói lelkekben – Supka mindössze 2 meccset érdemelt e téren ezen a tavaszon. Érdekes a drukkeri lélektan, annyi szent.
“Erős kezdés” – nyögné az egyszeri szakkomentátor a sorsolásunkra nézve, mely szerint a tavaszi (tavaszi…) bajnoki sorozatot előbb egy Groupama plázás vendégjátékkal, majd egy hazai, Videoton elleni, jelenleg enyhén szólva is kétes kimenetelűnek jósolható meccsel. Aztán még jön a Vasas is… Legendás pesszimizmusomat most félretéve, ez még akkor sem lenne egyszerű, ha a tavalyi őrült májusi formánkban tolnánk az önkívületet. Attól pedig jelenleg picit messzebb vagyunk.
“Szombat 19.30-ig tuti a futballünnep, remélem, utána is…” bővebben
Történelem, jegyek száma, etc
Mintha mi sem történt volna 2017 későősze óta, úgy folytatódott privát Kispest-sztorim ezen a csodálatosan undorító, igazi neomagyar futballtavaszi szerdai késő délután és estén, kezdve a Stefánia úti indulástól a legszebb hangulatlombozó februári sztrádaúton át a siófoki kietlen vendégszektorig és a forró ital mentes büféig, majd a hazaútig, ahol a Fanta-Ábel-Fater hármas oltotta porig a kedvenc zenéim, amit szerencsétlen sorsú sofőrként kevertem magamnak. Ótvar kupaszerda volt? Igen. Hiányzott már? Naná. “Siófoki minthamisemtörténtvolna” bővebben
Miközben épp hatalmas elánnal vetettem bele magam a “Források a kispesti stadionépítések történetéhez” munkacímű forrásjegyzék összeállításába, befutott egy igencsak szomorú, ám igazából egyáltalán nem váratlan hír:
2019 vége az aktuális határidő!
„Az utánpótlás központ a tavaszi szezon folyamán elkészül, s ezután kezdjük az új stadion építését. Mindenre kidolgoztunk egy tervet, az MTK-val már aláírt szerződésünk van, hogy ott játszunk júliustól kezdve, amíg a mi stadionunk el nem készül” George F. Hemingway az M4 Sportnak
Később persze kicsit árnyalta a dolgot: “azon kívül, hogy mikor kezdődik, mindenre van terv”, ami nekem azt jelenti, hogy mi sem tudunk semmit, nincs közbeszerzés, nincs kormányhatározat a pénzről, nincs semmi, csak valami halvány ígéret, és egy sorminta, hogy máshol is épülnek stadionok. Hemingway egyébként bemondott egy 2019 végét, vagyis alig másfél év alatt épülne meg az új Bozsik.